„Ahová te mész, én veled megyek”

1–2. a) Milyen lehetett Ruth és Naomi útja, és miért voltak bánatosak? b) Miért jelentett mást ez az út Ruthnak, mint Naominak?

A MOÁB hatalmas, szélfútta fennsíkjait átszelő úton két asszony halad egymás mellett, a távolból csak apró pontnak tűnnek. Ruth és Naomi az, már csak ketten vannak. Ahogy az este közeledtével az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak, Ruth az anyósára pillant, és azon tűnődik, talán ideje helyet keresni éjszakára. Nagyon szereti őt, és bármit kész megtenni érte.

² Mindkettőjüknek mélységesen bánatos a lelke. Több éve már, hogy Naomi megözvegyült, de nemrég újabb csapás érte, a fiait is elvesztette, Kiljont és Mahlont. Ruth szintén gyászolja Mahlont, aki a férje volt. Ruth és Naomi is Izraelbe tart, Betlehem városába, de ez az út mindkettőjüknek mást jelent. Naomi hazatér, Ruth viszont az ismeretlennek vág neki, megválik rokonaitól, szülőföldjétől és annak szokásaitól, isteneitől. (Olvassátok fel: Ruth 1:3–6.)

 3. Milyen kérdésekre keresünk választ, hogy követni tudjuk Ruth példáját?

³ Miért volt kész arra ez a fiatal nő, hogy ilyen óriási változtatásokat tegyen? Mi adott neki erőt, hogy új életet kezdjen, és gondot viseljen Naomiról? A válaszokból látni fogjuk, mennyi mindenben követésre méltó a moábita Ruth hite. (Lásd a „Rövid, ám kiváló mű” című kiemelt részt.) Először is nézzük meg, mi minden történt azelőtt, hogy ez a két asszony nekivágott a Betlehembe tartó hosszú útnak.

4–5. a) Miért költözött Naomi családja Moábba? b) Milyen nehézségekkel nézett szembe Naomi Moábban?

⁴ Ruth a Holt-tengertől keletre fekvő Moábban nőtt fel. Ezt a kis országot többnyire hegyszorosok szabdalta, erdőkben szegény fennsíkok borították. Moáb földje sokszor még akkor is gazdagon termett, amikor Izraelben éhínség pusztított. Tulajdonképpen ennek következtében ismerkedett meg Ruth Mahlonnal és a családjával (Ruth 1:1).

⁵ Izraelben éhínség tört ki, ezért Naomi férje, Elimélek a feleségével és a két fiával elhagyta otthonát, és jövevényként Moábban telepedett le. Ez a változás biztosan mindannyiuk hitét próbára tette, hiszen az izraelitáknak rendszeresen kellett imádatot bemutatniuk a Jehova által kiválasztott szent helyen (5Móz 16:16, 17). Naomi meg tudta óvni a hitét, ennek ellenére a férje halála mélyen lesújtotta (Ruth 1:2, 3).

6–7. a) Miért okozhatott nyugtalanságot Naominak, hogy a fiai moábita nőket vettek feleségül? b) Miért példaértékű az, ahogyan Naomi a menyeivel bánt?

⁶ Később az is biztosan nagy fájdalmat okozott Naominak, hogy a fiai moábita feleséget választottak maguknak (Ruth 1:4). Naomi tudta, hogy népük ősatyja, Ábrahám mindent megtett azért, hogy a fiának, Izsáknak Jehova imádói közül szerezzen feleséget (1Móz 24:3, 4). Emellett a mózesi törvény figyelmeztette az izraelitákat, ne engedjék, hogy a fiaik és a lányaik idegenekkel házasodjanak, nehogy bálványimádóvá váljon a nép (5Móz 7:3, 4).

⁷ Mindezek ellenére Mahlon és Kiljon moábita nőket vettek feleségül. Még ha Naomi nyugtalan és csalódott volt is emiatt, minden bizonnyal kedvesen és szeretettel bánt a menyeivel, Ruthtal és Orpával. Talán abban bízott, hogy egy nap ők is Jehova imádói lesznek. Bárhogy volt is, az biztos, hogy Ruth és Orpa nagyon szerette Naomit. A köztük lévő jó kapcsolat sokat segített, amikor nem sokkal később súlyos csapás érte őket. Ruth és Orpa megözvegyültek, még azelőtt, hogy gyermekük született volna (Ruth 1:5).

 8. Mi indíthatta arra Ruthot, hogy közeledjen Jehovához?

⁸ Vajon Ruthnak vigaszt nyújtott a vallása ebben a lesújtó helyzetben? Aligha. A moábiták sok istent imádtak, legfőbb istenük Kámos volt (4Móz 21:29). Úgy tűnik, más népekhez hasonlóan kegyetlen és irtózatos szokásokat gyakoroltak, például gyermekeket áldoztak fel az isteneiknek. Mindabból, amit Ruth Mahlontól és Naomitól megtudott Jehováról, láthatta, milyen óriási különbség van Izrael szerető és irgalmas Istene és népének istenei között. Jehova uralma szereteten alapult, nem a megfélemlítésen. (Olvassátok fel: 5Mózes 6:5.) Ruth a férje halála után kétségkívül még jobban ragaszkodott Naomihoz, és szívesen hallgatta, amikor arról mesélt neki, hogy a Mindenható Isten, Jehova milyen csodálatos tetteket vitt véghez, és milyen szeretettel és irgalmasan bánt a népével.

9–11. a) Milyen döntést hozott Naomi, Ruth és Orpa? b) Mit tanulhatunk abból, ami Naomival, Ruthtal és Orpával történt?

⁹ Naomi alig várta, hogy híreket kapjon a szülőföldjéről. Egy nap megtudta, valószínűleg egy utazó kereskedőtől, hogy Izraelben az éhínség véget ért. „Jehova a népére fordította figyelmét”. Betlehem városa újra méltó lehetett a nevére, melynek jelentése: ’kenyér háza’. Naomi elhatározta, hogy hazatér (Ruth 1:6).

¹⁰ De vajon mit fog tenni Ruth és Orpa? (Ruth 1:7). Szeretteik halála még szorosabbra fűzte a három asszony kapcsolatát. Úgy tűnik, Ruth szívét különösen megérintette Naomi kedvessége és a Jehovába vetett rendíthetetlen hite. Így hát mindhárman elindultak Júdába.

¹¹ Ruth könyve arra emlékeztet minket, hogy csapás és veszteség éppúgy éri a jó és becsületes embereket, mint a rosszakat (Préd 9:2, 11). Azt is megtanulhatjuk belőle, hogy ha a fájdalmunk elviselhetetlennek tűnik, merítsünk erőt mások vigasztalásából és támogatásából, legfőképp azokéból, akik Jehovába, Naomi Istenébe vetik bizalmukat (Péld 17:17).

12–13. Miért akarja Naomi, hogy Ruth és Orpa visszatérjenek a családjukhoz, és mit mond erre először a két fiatal asszony?

¹² Ahogy a három özvegy egyre messzebbre jut, Naomit aggodalmak nyugtalanítják. Hálásan gondol arra, hogy ez a két fiatal asszony milyen nagy szeretettel vette körül őt és a fiait. De úgy érzi, nem bírná elviselni, ha bármivel is tetézné a fájdalmukat. Azon töpreng, hogy ha elhagyják a szülőföldjüket, és vele tartanak, hogyan fog majd gondoskodni róluk Betlehemben.

¹³ Végül így szól hozzájuk: „Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Jehova mutasson szerető-kedvességet irántatok, mint ahogy ti is szerető-kedvességet mutattatok a férfiak iránt, akik immár halottak, és irántam is.” Azt mondja nekik, hogy Jehova majd biztosan segít, hogy újra férjhez tudjanak menni, és új életet kezdjenek. Azután megcsókolja őket, ők pedig hangosan zokognak. Nem csoda, hogy Ruth és Orpa olyannyira szereti ezt a kedves és önzetlen asszonyt. Egyikük sem akar megválni tőle. Ezt mondják neki: „Nem, hanem veled együtt visszatérünk a te népedhez” (Ruth 1:8–10).

14–15. a) Mihez tér vissza Orpa? b) Hogyan próbálja Naomi meggyőzni Ruthot, hogy ő is térjen vissza?

¹⁴ Ám Naomit nem lehet ilyen könnyen meggyőzni. Ruth és Orpa lelkére beszél, elmondja nekik, hogy aligha tehet értük valamit Izraelben, hiszen nincs már férje, aki gondoskodjon róla, nincsenek fiai, akikhez hozzámehetnének, és ez a jövőben sem lesz másképp. Azt is elmondja nekik, mennyire bántja, hogy nem tud róluk gondoskodni. Orpa hallgat Naomira. Mivel az édesanyja, a családja és az otthona mind Moábban van, ésszerűbbnek látja, ha hazatér. Nehéz szívvel búcsút vesz Naomitól, és visszafordul (Ruth 1:11–14).

¹⁵ És vajon mit tesz Ruth? Noha Naomi szavai neki is szólnak, azt olvashatjuk, hogy ő ragaszkodik Naomihoz. Naomi valószínűleg csak egy kis idő múlva veszi észre, hogy Ruth még mindig követi. Ismét megpróbálja meggyőzni: „Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez. Menj vissza te is megözvegyült sógornőddel!” (Ruth 1:15). Naomi szavaiból egy fontos részletet tudhatunk meg. Orpa nemcsak a népéhez tér vissza, hanem az „isteneihez” is. Továbbra is Kámosnak és a többi hamis istennek az imádója marad. De mit gondol Ruth?

16–18. a) Hogyan fejezi ki Ruth, hogy szereti Naomit és Jehovát? b) Mit tanít Ruth példája az el nem múló szeretetről? (Lásd a Ruthot és Naomit ábrázoló képeket is.)

¹⁶ Ezen az elhagyatott úton Ruth elszántan áll az anyósa előtt, teljesen biztos az érzéseiben. Őszintén szereti Naomit és Naomi Istenét. Ezért ezt mondja: „Ne unszolj, hogy hagyjalak el, hogy forduljak vissza, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg; néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem. Ahol meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem is. Úgy bánjon velem Jehova, sőt még rosszabbul, ha nem csak a halál választ el engem tőled” (Ruth 1:16, 17).

¹⁷ Megható szavai még ma, mintegy 3000 évvel a halála után sem merültek feledésbe. Egy gyönyörű tulajdonsága cseng ki belőlük. Ruth Naomi iránt érzett szeretete annyira erős és kitartó, hogy nem hagyja el őt, bárhová megy is. Csak a halál választhatja el őket. Naomi népe ezentúl az ő népe is lesz, kész mindent hátrahagyni, még a moábita isteneket is. Orpával ellentétben őszintén mondhatja, hogy Naomi Istenét, Jehovát akarja szolgálni.a

¹⁸ Így hát folytatják a hosszú utat Betlehem felé, de most már csak ketten. Egy becslés szerint egy hétig is tarthatott, mire odaértek. Biztosak lehetünk benne, hogy a bánatukat némiképp enyhítette, hogy együtt lehettek.

19. Mit gondolsz, hogyan bánhatunk Ruthhoz hasonlóan szeretettel a családtagjainkkal, a barátainkkal és a gyülekezet tagjaival?

¹⁹ A mai világban sok fájdalmat kell átélnünk. Ahogy a Biblia írja, „nehezen elviselhető, válságos idők” vannak, és ezért időről időre mindannyiunkat ér veszteség (2Tim 3:1). Így hát égetőbb, mint valaha, hogy kövessük Ruth példáját, mivel az el nem múló szeretetre, melyet a ragaszkodás és a rendíthetetlenség jellemez, nagy szükség van ebben a borús világban. Nélkülözhetetlen a házasságban, a családi kapcsolatokban, a barátságokban, a keresztény gyülekezetben. (Olvassátok fel: 1János 4:7, 8, 20.) Ha törekszünk rá, hogy ilyen szeretet jellemezzen minket, Ruth kiváló példáját követjük.

20–22. a) Milyen hatással voltak Naomira a Moábban töltött évek? b) Mit gondolt Naomi tévesen a nehézségeiről? (Lásd még: Jakab 1:13.)

²⁰ Természetesen nem elég tudni, hogy mit jelent az el nem múló szeretet, bizonyítanunk is kell a tetteinkkel, hogy ilyen szeretet jellemez minket. Ruthnak lehetősége nyílt rá, hogy kifejezze, nemcsak Naomihoz, hanem Istenéhez, Jehovához is ilyen szeretet fűzi.

²¹ A két asszony végül megérkezik a Jeruzsálemtől mintegy 10 kilométerre, délre fekvő kis városba, Betlehembe. Úgy látszik, Naomit és a családját egykor jól ismerték, mert mindenki a visszatéréséről beszél. Az asszonyok csodálkozva kérdezik: „Csak nem Naomi ez?” Minden bizonnyal azért vannak így meglepve, mert Naomi a Moábban töltött évek alatt nagyon megváltozott, a sok-sok nehézség meglátszódik rajta (Ruth 1:19).

²² Naomi elmeséli a rokonainak és régi ismerőseinek, milyen sok keserűséget élt át. Jobban szeretné, ha többé nem neveznék Naominak, mert ez azt jelenti, hogy ’szépségem, kedvességem’. Azt kéri, hogy hívják Marának, mely azt jelenti: ’keserű’. Szegény Naomi! Ahogy annak idején Jób, ő is azt hiszi, hogy Jehova Isten okozta a nehézségeit (Ruth 1:20, 21; Jób 2:10; 13:24–26).

23. Mi foglalkoztatja Ruthot, és hogyan gondoskodik a mózesi törvény a szegényekről? (Lásd a lábjegyzetet is.)

²³ Miután letelepednek Betlehemben, Ruth azon gondolkodik, hogyan tudna gondoskodni kettőjükről. Megtudja, hogy a Törvény, melyet Jehova Izrael népének adott, a szegényekről sem feledkezik meg. Lehetővé teszi, hogy aratáskor kimenjenek a földekre, és tallózzanak az aratók után. Összeszedhetik, ami hátramarad, és ami a földek szélén terem (3Móz 19:9, 10; 5Móz 24:19–21).b

24–25. Mit tesz Ruth, mielőtt tallózni kezdene Boáz földjén, és milyen munka volt a tallózás?

²⁴ Éppen az árpaaratás ideje van, a mai naptár szerint valószínűleg április, Ruth pedig kimegy a földekre, hogy megkérdezze, hol tallózhat. Történetesen Boáznak, egy jómódú férfinak a földjére kerül, aki Naomi elhunyt férjének, Eliméleknek a rokona. Noha a Törvény szerint Ruthnak joga van tallózni, nem fog csak úgy neki, hanem engedélyt kér rá az aratókat felügyelő fiatal férfitól. A férfi megengedi neki, hogy tallózzon, ő pedig nyomban nekilát a munkának (Ruth 1:22–2:3, 7).

²⁵ Az aratók kovakőből készült sarlóval vágják az árpát. Ruth mögöttük megy, felszedi a lehullott vagy hátrahagyott gabonát, kévékbe köti, és összegyűjti, hogy később kicsépelje. Ez hosszadalmas, fárasztó munka, és ahogy melegszik az idő, egyre nehezebb. Ruth azonban kitartó, csak azért áll meg, hogy letörölje a verítéket a homlokáról, és hogy elfogyassza egyszerű ebédjét „a házban”, mely valószínűleg egy árnyékot adó pihenőhely a munkásoknak.

26–27. Milyen ember Boáz, és hogyan bánik Ruthtal?

²⁶ Ruth valószínűleg nem számít arra, és nem is reméli, hogy bárki is felfigyel rá. Ám Boáz észreveszi, és érdeklődik utána a munkát felügyelő férfitól. Boáznak példaértékű a hite, ami kitűnik abból, ahogyan a munkásait köszönti: „Jehova legyen veletek!” A munkások, akik között napszámosok és idegenek is lehetnek, hasonlóan üdvözlik. Boáz, Jehova hűséges, idős szolgája atyai törődéssel veszi körül Ruthot (Ruth 2:4–7).

²⁷ Leányomnak szólítja, és azt tanácsolja neki, hogy ne menjen más földre tallózni, és maradjon közel a szolgálóleányaihoz, nehogy zaklassák a munkások. Arra is figyel, hogy Ruth kapjon ebédet. (Olvassátok fel: Ruth 2:8, 9, 14.) De ami a legfontosabb, megdicséri és bátorítja. Hogyan?

28–29. a) Miről ismerték az emberek Ruthot? b) Hogyan húzódhatsz te is Jehova szárnyai alá?

²⁸ Ruth megkérdezi Boáztól, hogy idegen létére mivel érdemelte ki a kedvességét. Boáz elmondja, hogy hallotta, mi mindent tett Ruth az anyósáért, Naomiért. Naomi bizonyára sok jót mesélt szeretett menyéről a betlehemi asszonyoknak, és dicsérő szavai Boázhoz is eljutottak. Boáz azt is tudja, hogy Ruth Jehova imádója lett, hiszen ezt mondja neki: „Jutalmazzon meg téged Jehova azért, ahogyan cselekszel! Legyen teljes jutalmad Jehovától, Izrael Istenétől, kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél!” (Ruth 2:12).

²⁹ Mennyire jóleshetnek ezek a szavak Ruthnak! Ahogyan a fiókák menedéket keresnek szüleik szárnya alatt, úgy Ruth is jelképesen Jehova szárnyai alá húzódott, őt választotta oltalmazó Istenének. Megköszöni Boáznak a bátorító szavakat, majd folytatja a munkát egészen estig (Ruth 2:13, 17).

30–31. Mit tanít nekünk Ruth példája a munkához való hozzáállásról, a háláról és a rendíthetetlen szeretetről?

³⁰ Ruth nagyszerű példa mindannyiunknak ezekben a gazdaságilag nehéz időkben. Semmit sem várt másoktól, és ezért hálás volt mindenért, amit kapott. Nem tartotta megalázónak, hogy keményen dolgozzon szeretett anyósáért, még az alantasnak számító munkától sem riadt vissza. Hálás szívvel megfogadta a tanácsot, hogy hogyan dolgozhat biztonságosan és jó társaságban. És ami a legfontosabb, sosem feledkezett meg arról, hogy oltalmazó Atyja, Jehova Isten az ő igaz menedéke.

³¹ Ha Ruthhoz hasonlóan rendíthetetlen szeretet jellemez minket, és alázatosak, szorgalmasak, hálásak vagyunk, a mi hitünk is jó példa lesz másoknak. De vajon hogyan gondoskodott Jehova Ruthról és Naomiról? Ezzel a következő fejezet foglalkozik.