„Az Úr legyen a te szellemeddel”
„Az Úr legyen a te szellemeddel! Ki nem érdemelt kedvessége legyen veletek” — 2Tim 4:22, UV
1, 2. Hogyan lehetne meghatározni, mi az ember szelleme? Szemléltesd ezt a Szentírásból vett példákkal! (Filem 25)
Mindenkinek van egy bizonyos szelleme, azaz valamilyen uralkodó érzése, hajlama vagy ösztönző ereje. Így nem meglepő, hogy az emberek általában arról az ösztönző erőről válnak ismertté, amely beszédük és cselekvésük mögött áll.
2 A Szentiratok említést tesznek néhány egyén tulajdonságairól, melyek cselekvésre indították őket. Szemléltetésképpen: Jehova Isten prófétájáról, Mózesről azt jegyezték fel, hogy „messzemenően a legszelídebb ember volt a földön”. (4Móz 12:3, UV) Abigailnak, aki idővel Dávidnak, Izrael királyának felesége lett, „jó megkülönböztető képessége” [Károli: „eszes”] volt. — 1Sám 25:3, 39, UV.
3. a) Miért kell a keresztényeknek jó szellemmel rendelkezniük? b) Mi volt Pál kívánsága Timótheus szellemével kapcsolatban?
3 Az igazi keresztények felöltötték magukra az „új egyéniséget”, s ennélfogva jó szellemmel kell rendelkezniük. Végül is olyan jó ösztönző erőkkel vértezték fel magukat, mint a szeretet, együttérzés, kedvesség, az elme alázatossága, szelídség és hosszútűrés. Isten szellemének a gyümölcseit termik és nyilvánítják ki, mint amilyen a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség és önuralom. (Gal 5:22, 23; Ef 4:20-24; Kol 3:9-14) A keresztény gyülekezeten belül a személyes magatartás mindenki részéről igen fontos, mivel Pál apostol munkatársához, Timótheushoz írva így fejezte ki magát: „Az Úr legyen a te szellemeddel! Ki nem érdemelt kedvessége legyen veletek.”(2Tim 4:22, UV) Pál azt kívánta, hogy Isten az Úr Jézus Krisztus által bárcsak helyeselné a Timótheus által kinyilvánított cselekvő erőt.
A GYÜLEKEZET „SZELLEME”
4. a) Vajon a gyülekezetnek is van szelleme? b) Ezzel kapcsolatban mi a kívánatos?
4 Miként egy személy kinyilvánít valamilyen különleges szellemet, hasonlóképpen Isten népe egész gyülekezete is rendelkezik egy bizonyos szellemmel. Nagyon valószínű, hogy egy jó megfigyelő észreveszi a gyülekezet tagjainak elméjében és szívében munkálkodó erő hatásait: a barátságosság, szeretet, nyugodtság és béke, vagy buzgalom és lelkesedés szellemét. Természetesen lehet olyan szellem is, amelynek negatív kihatásai vannak. De micsoda áldás, amikor jó szellem uralkodik! Pál apostol nyilvánvalóan azt kívánta, hogy a gyülekezetek ilyen szellemet mutassanak fel. A Filippiben levő gyülekezet keresztényeihez ezt írta: „Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen a ti szellemetekkel.” (Fil 4:23, UV) Hasonlóképpen fejezte ki magát az apostol, amikor a galatabeli keresztényeknek írt. — Gal 6:18.
5. Milyen ismertetőjelei vannak a kiváló gyülekezeti szellemnek?
5 Vajon te Jehova tanúja vagy? Ha igen, milyen annak a gyülekezetnek a szelleme, amelynek tagja vagy? Lehet, hogy kitűnő. A gyülekezet talán nagyon készségesen reagál az Írásokból származó tanácsokra. Sőt, talán szerető, meleg, együttműködő és vendégszerető szellemmel rendelkezik. A gyülekezettel kapcsolatban levő személyek talán nagyon is szellemi szemléletűek. Ebben az esetben ,az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen a ti szellemetekkel’. — Filem 25, UV
ŐRIZZÜK MEG A GYÜLEKEZET SZELLEMÉT!
6. Milyen helytelen állapotot tűrtek meg a korinthusi gyülekezetben?
6 Ilyen jó szellemet kell mindig fenntartani. Hogy mennyire fontos megőrizni a gyülekezeti szellemet, azt Pál apostol hangsúlyozta ki az ókori városban, Korinthusban. Megtudta, hogy a keresztények között abban a városban megtűrtek nemi erkölcstelenséget, „olyan paráznaságot, ami még a nemzetek között sincsen, hogy egy bizonyos ember az ő atyjának feleségével él együtt”. — 1Kor 5:1, UV.
7, 8. Pál szerint miért volt olyan fontos kiközösíteni azt az erkölcstelen korinthusi keresztényt?
7 Annak a gyülekezetnek a felvigyázói nem zárták ki azt a személyt, Pál viszont arra buzdította őket, hogy „adják át az ilyen embert Sátánnak a test pusztulására”. Ki kellett őt zárniuk a keresztény gyülekezetből a Sátán, az Ördög uralma alatt álló világba, ahol pusztulás vár rá. (1Ján 5:19) De miért is cselekedjenek így? Amint Pál mondta, „hogy a szellem megmentésben részesüljön az Úr [Jézus Krisztus] napján”. — 1Kor 5:3-5, UV.
8 Ezt az embert ki kellett közösíteni, hogy az Isten Igéjére épülő gyülekezet „szellemét” vagy szellemiségét meg lehessen menteni. Máskülönben ,egy kicsiny kovász megkelesztené az egész tésztát’, azaz egy szellemileg bomlasztó befolyással itatódna át a gyülekezet, melynek következtében Jehova elvetné azt a gyülekezetet. Ma ugyanolyan mértékben fontos, hogy a Jehova ihletett Igéjére épülő gyülekezeti szellemet megőrizzük. — 1Kor 5:6.
A KORAI KERESZTÉNY GYÜLEKEZET — KÖVETENDŐ MINTA SZÁMUNKRA MA
9. Az első századi gyülekezetek általában milyen szellemet nyilvánítottak ki?
9 Az első századi gyülekezet véneinek szellemileg kétségtelenül ébereknek kellett lenniük, ha azt akarták, hogy ,a szellem megmentésben részesüljön’. Időnként azonban nyilvánvalóan felmerültek nehézségek. Ennek ellenére semmi sem bővelkedik jobban melegséggel, szeretettel és valódi kölcsönös érdeklődéssel, mint a korai keresztény gyülekezetek szelleme általában. Jézus Krisztus kijelentette: „Erről tudja meg mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.” (Ján 13:35, UV) Ilyen szeretet nyilvánult meg állandóan. Például János apostol úgy beszélt Gájuszról, aki társa volt az imádatban, mint „a szeretett Gájusz, akit valóban szeretek”. — 3Ján 1, UV.
10. Milyen kapcsolata volt az apostoloknak hivőtársaikkal?
10 Az apostolok együtt munkálkodtak hittestvéreikkel és testvérnőikkel, nem pedig dirigálták őket. Nem osztogattak durva parancsokat. Inkább hivőtársaik szívéhez szóltak. A keresztény társakat tehát helyesen nevezték „testvérek”-nek, és „a ki nem érdemelt kedvesség részesei”-nek. (Fil 1:7; 4:8; 1Pét 4:12; 1Ján 4:1) Ez a szerető magatartás a többieknek mint az élet társörököseinek szellemi jóléte iránti mély érdeklődésre épült. — Jak 2:5; 1Pét 3:7.
ALAZÁTOS SZERETŐ FELVIGYÁZÓK
11. Hogyan írnád le Pál apostol magatartását a szellemi testvérei és testvérnői iránt? (1Thess 2:7)
11 Az egymás iránti szeretet és kölcsönös érdeklődés, ami az első századi gyülekezetet áthatotta, jól tükröződik a korai keresztényeknek mint egyéneknek a belső tulajdonságaiban. Vegyük például az utazó felvigyázót, Pált. Szíve szélesre „kitárult”, hogy gyengéd szeretetével felölelje a Korinthusban levő hivőtársakat. (2Kor 6:11-13) Ezenfelül szíve telve volt szeretettel a bárhol másutt élő szellemi testvérei és testvérnői iránt is. Nem csoda, hogy naponta rátört a „minden gyülekezetért való aggodalom”! — 2Kor 11:28.
12, 13. a) Milyen szellemmel intette Pál az efezusi véneket? b) Hogyan reagáltak a vének Efezusban arra, amikor Pál búcsút vett tőlük?
12 Vajon Pál arrogáns, irányító magatartást tanúsított Jehova imádóival kapcsolatban, miáltal uralkodott volna rajtuk? Egyáltalán nem! Például nem szidalmazott és nem parancsokat osztogatott, amikor az efezusi keresztény véneket intette. Hozzájuk intézett szavai a szereteten alapultak. Azok a felvigyázók tudták, hogy Pál igazat szólt, amikor ezt mondta: „Véssétek elmétekbe, hogy három éven át, éjjel és nappal, nem szűntem meg inteni mindegyikőtöket könnyek között.” (Csel 20:18, 19, 31, UV) Micsoda őszinte és alázatos vén! És pont ilyen szellem kinyilvánítását várta el az Úr tőle, mivel Jézus Krisztus ezt a kijelentést tette korábban: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak felettük. Ne így legyen közöttetek; hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, legyen a ti rabszolgátok.” — Máté 20:25-27, UV.
13 Most pedig gondoljunk magukra az efezusi felvigyázókra! Vajon ők hűvös magatartást tanúsítottak, vagy érzéketlenek voltak? Nem, egyáltalán nem! Nem ezt látjuk ugyanis abból, amit Isten Igéje ezzel kapcsolatban ír. Amikor Pál búcsút vett tőlük Milétoszban, a következőt olvassuk: „Letérdelt mindnyájukkal és imádkozott. Igen nagy sírás tört ki mindnyájukból. Pál nyakába borultak és gyengéden megcsókolták őt, mert különös fájdalmat éreztek, mivel azt mondta nekik, hogy nem látják többé az arcát.” (Csel 20:36-38, UV) Csakis szeretetteljes és alázatos személyek cselekednek így. Bizonyára ,az Úr az ő szellemükkel volt’.
A TÖBBIEK ÁLTAL KINYILVÁNÍTOTT SZELLEM
14. Milyen különleges jellemvonást tanúsított Lídia?
14 De mi a helyzet azokkal, akik kapcsolatban voltak a korai keresztény gyülekezettel? A legtöbbjük részéről felmutatott helyes szellem kiváló példát szolgáltat a keresztények számára ma. Például azok között, akik a keresztényiséget felvették Európában, az elsők közé tartozott Lídia és családjának tagjai, akik filippibeli lakosok voltak. Lídia elfogadta a Pál által hirdetett jó hírt, alámerítkezett és szinte azonnal vendégszerető tulajdonságokat mutatott fel. „Ha ti, férfiak, úgy ítéltetek meg engem, mint aki hűséges Jehovához — mondta —, jöjjetek be a házamba és maradjatok itt.” Sőt, Pál utitársa, Lukács azt írta: „Egyszerűen rávett minket arra, hogy vele menjünk.” (Csel 16:11-15, UV) Talán részben Lídia vendégszeretete miatt mondta később Pál apostol a filippibeli keresztényeknek: „Mindig hálát adok Istenemnek, akárhányszor megemlékezek rólatok, . . . a jó hírhez való hozzájárulásotok miatt az első naptól kezdve mindezideig.” (Fil 1:3-5, UV) Igen, az Úr, a filippibeliek részéről kinyilvánított ,szellemmel’ volt, beleértve a hűséges Lídia szellemét is.
15-17. a) Miért volt Aquila és Priscilla képes ,pontosabban megmagyarázni Isten útját’ Apollósnak? b) Miért mondhatjuk azt, hogy az Úr az Aquila és Priscilla által felmutatott szellemmel volt?
15 A zsidó Aquila és felesége, Priscilla szintén jó szellemmel rendelkeztek. Mivel Klaudius császárnak a zsidók elleni rendelete következtében i. sz. 50-ben száműzték őket Rómából, Korinthusban telepedtek le. Néhány hónappal később Pál apostol Korinthusba érkezett, ők pedig befogadták őt otthonukba. Sőt mi több, mindhárman együtt dolgoztak a sátorkészítés munkájában. Aquila és Priscilla kétségtelenül abban is segítséget nyújtott az apostolnak, hogy felépítsék az új gyülekezetet Korinthusban. — Csel 18:1-11.
16 Amikor i. sz. 52-ben Pál hajóúton elindult Szíriába, Aquila és Priscilla elkísérték őt egészen Efezusig. Ott ez a házaspár felajánlotta otthonát a gyülekezeti összejövetelek helyéül. Efezusban Aquila és Priscilla abban a további kiváltságban részesült, hogy ‚pontosabban megmagyarázzák Isten útját’ Apollósnak. (Csel 18:18-26; 1Kor 16:8, 19) Azért tudtak ilyen jó oktatást nyújtani, mivel Isten Igéjét és akaratát szellemileg jól felfogták és megértették.
17 Mire i. sz. 56 körül Pál a Rómában levő keresztényeknek írt, Aquila és Priscilla már visszatértek Rómába. Ott ismét megnyitották otthonukat a keresztény összejövetelek előtt. Pál úgy köszöntötte őket, mint ,munkatársait Krisztus Jézusban’, akik „saját életüket tették kockára az én lelkemért, akiknek nemcsak én, hanem a nemzetek gyülekezetei is köszönetet mondanak”. (Róma 16:3-5, UV) Egy bizonyos időben Aquila és Priscilla életüket veszélyeztették Pálért. Körülbelül i. sz. 65-ben, röviddel mártírhalála előtt, Pál Timótheus által üdvözletet küldött ennek a helyes házaspárnak, akik akkor Efezusban tartózkodtak. Akkorra már Aquila és Priscilla több év óta keresztények voltak és ,az Úr’ még mindig az ő ,szellemükkel’ volt. — 1Tim 1:3; 2Tim 4:19, 22.
18. Milyen ember volt János apostol barátja, Gájusz?
18 Az időszámításunk szerinti első század vége felé az idős János apostol hivőtársához, Gájuszhoz intézte az Istentől ihletett harmadik levelét. Az apostol nagyon szerette ezt a helyes keresztény férfit. Gájusz „az igazságban járt”, és mások is ,tanúskodtak a gyülekezet előtti szeretete mellett’. János úgy ismerte Gájuszt, mint vendégszerető és szeretetteljes férfit. — 3Ján 1-8.
19. Miért mondhatjuk azt, hogy az Úr nem volt a Diotrefesz által kinyilvánított szellemmel?
19 De micsoda ellentét volt Gájusz és egy bizonyos Diotrefesz között! János ezt mondta: „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefesz, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni, semmit sem fogad tőlünk tisztelettel. Ezért, ha eljövök, számon kérem tőle munkáit, amiket tesz, mivel gonosz szavakkal fecseg ellenünk. Továbbá, mivel nem elégszik meg ezekkel a dolgokkal, ő maga sem fogadja a testvéreket tisztelettel, és akik szeretnék őket fogadni, megkísérli megakadályozni és kitenni őket a gyülekezetből.” (3Ján 9, 10, UV) Minden bizonnyal az Úr nem volt a Diotrefesz által kinyilvánított szellemmel.
20. A korai keresztény gyülekezetek milyen személyekből tevődtek össze?
20 Diotrefeszhez hasonló személy bárhol felütheti a fejét. Az akkori gyülekezetek azonban sok hűséges, szellemileg erős keresztényből álltak. Igen, szeretetteljes, vendégszerető egyénekből álltak, mint Lídia és Gájusz. Találunk közöttük olyanokat, mint Aquila és Priscilla, akik jó szellemi felfogóképességgel rendelkeztek és hajlandók voltak megnyitni otthonukat a gyülekezeti összejövetelek előtt. Kétség nem férhet hozzá — ‚az Úr az ilyen szellemet kinyilvánító személyekkel volt’. Az Istent szerető egyének közül ki ne szeretne olyan lenni, mint ők voltak?
ÉPÍTŐ TÁRSAK AZ IMÁDATBAN
21, 22. a) Miért kell a mai keresztény véneknek mélységes érdeklődést tanúsítani a gyülekezet szelleme iránt, melyben szolgálnak? b) Milyen kérdéseket tehet fel magának egy felvigyázó azzal a gyülekezettel kapcsolatban, melyben szolgál?
21 Amint korábban megjegyeztük, Pál apostol érdeklődést tanúsított a korinthusi gyülekezet szelleme iránt. Ezenfelül kifejezte azt a reményét, hogy ‚az Úr Jézus, Krisztus legyen’ a gyülekezetek és egyének által kinyilvánított ,szellemmel’. (1Kor 5:1-5; Gal 6:18; Fil 4:23; 2Tim 4:22; Filem 25) Hasonlóképpen a megdicsőült Jézus Krisztust is érdekelte a Jelenésekben megszólított hét gyülekezet által kinyilvánított szellem. (Jel 2. és 3. fejezetei) A keresztény véneknek tehát mély érdeklődést kell tanúsítaniuk a gyülekezet szelleme iránt, amelyben szolgálnak.
22 A felvigyázónak, akit a szent szellem nevezett ki „az Isten nyája legeltetésére”, ismernie kell a nyáj külsejét. (1Pét 5:2; Csel 20:28; hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 27:23-mal!) Helyesen teszi, ha megkérdezi magától: Vajon a gyülekezetben levő testvérek és testvérnők valóban boldogok? (Zsolt 128:1) Vajon arcukról azt lehet leolvasni, hogy „örvendező szív”-vel szolgálják Jehovát? (5Móz 28:45-47) Rendszeresen részt vesznek a keresztényi ögsszejöveteleken? (Zsid 10:24, 25) Tanulmányozzák-e a Bibliát magánúton otthonukban? (Józs 1:7, 8) Vajon ezek a hivőtársak valóban „egészségesek a hitben”? (Tit 2:2) Valóban értékelik a szellemi dolgokat? (Zsolt 27:4) Nyilvánvaló-e, hogy ápolják a Jehova Istenhez fűződő viszonyukat, és igazán kívánják Őt dicsőíteni? — Zsolt 9:2, 3.
23. Mivel a véneknek ,prédikálniuk kell az Igét’, mit kell tenniük?
23 Egy őszinte felmérés megmutathatja, hogy szükség van nagyobb mértékű szellemiség kifejlesztésére a gyülekezetben. Ennek nyilvános megtevése jó eredményt szolgáltathat. Timótheus felvigyázónak szembe kellett néznie néhány olyan személlyel a gyülekezeten belül, akik ,szavakon lovagoltak’ és az igazsághoz ,nem volt helyes hozzáállásuk’. (2Tim 2:14, 23-25) Az ő jelenlétük „vészterhes időszakot” hozhatott volna a gyülekezetre. Timótheusnak tehát ,prédikálnia kellett az igét’ — nem az emberi bölcsességet, hanem Isten hamisítatlan „igéjét”. (2Tim 4:1, 2; hasonlítsd ezt össze az 1Korinthus 2:1-5-tel!) A gyülekezetek szellemi jóléte érdekében a véneknek ma hasonlóképpen ,az igét kell prédikálniuk’, s véleményüket a Bibliára kell alapozniuk, akár a nyilvánosság előtt szólnak, akár magánbeszélgetésben vesznek részt.
24, 25. a) Milyen célból látogathatják meg a vének hivőtársaikat az otthonukban? b) Van-e Írásos alapja annak, hogy a vének imádkozzanak Jehova többi imádóiért?
24 Egy másik mód a hivőtársak szellemi építésében az, ha meglátogatjuk őket otthonukban. Jézus Krisztus is ezt tette, keresve, hogyan tudna szellemi segítséget nyújtani az embereknek. (Luk 7:36-50; 19:1-27) Hasonlóképpen János apostol is kívánta meglátogatni Gájuszt és másokat, hogy szemtől szembe beszélhessen velük szellemi dolgokról. — 2Ján 1, 12; 3Ján 1, 13, 14.
25 A keresztényi szeretettől indíttatva a mai idők vénei is meglátogathatják hivőtársaikat az otthonukban. Ezt nem azért teszik, hogy ,ellenőrizzék’ őket, hanem hogy szellemi segítséget és bátorítást nyújtsanak nekik. Ezenkívül a felvigyázók helyesen teszik, ha megemlítik keresztény testvéreiket és testvérnőiket az imáikban. Érdekes, hogy Sámuel próféta ezt mondta az izraelitáknak: „Elképzelhetetlen részemről, hogy vétkezzem Jehova ellen azáltal, hogy megszűnnék imádkozni értetek.” (1Sám 12:20, 23, UV) Továbbá Pál apostol is jó példát mutatott a felvigyázóknak, mivel imádkozott társaiért Jehova imádatában. — 1Thess 1:1, 2; 2Tim 1:1-4; Filem 4.
26. Mire van szükség az egyén részéről, hogy az Úr a szellemével lehessen?
26 Jó, örömteli szellem fog uralkodni Isten népe gyülekezetében, ha a tagok egymásért imádkoznak. Ezenfelül jó szellem lesz, ha a keresztény felvigyázók szeretettel legeltetik a „nyájat”. (Fil 2:19, 20; 1Pét 5:1-4) Valóban, ,az Úr a te szellemeddel lehet’, ez azonban egy nagyon határozott cselekvésmódot követel meg tőled mint egyéntől: szilárdan ragaszkodnod kell Isten Igéjéhez, hogy teljesen elnyerd Jehova tetszését.