Olvasók kérdései

◼ Vajon Jonatán elveszítette azzal Isten kegyét, hogy mézet evett, amikor Saul király átkot mondott arra a katonára, aki a harc befejezése előtt enni merészelne?

Saul elhamarkodott esküje révén Izraelre átok várt volna, de a jelek szerint Jonatán nem vonta magára Isten nemtetszését azzal, hogy megszegte az esküt.

Erről az eseményről az 1Sámuel 14:24–45. verse tájékoztat bennünket. Az izraeliták, felbátorodva Jonatán hőstettei láttán, harcoltak ellenségeik, a filiszteusok ellen. Saul király ezt mondta: „Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! ” (24. vers). Jonatán, mitsem tudva apja esküjéről, mézet evett és ettől új erőre kapott. A többi kimerült izraelita harcos más módon követett el bűnt, mert levágták a szarvasmarhákat, de nem várták meg, hogy kivérezzenek, máris nekiestek mohón a húsnak. Saul e bűn miatt oltárt emelt, de fia tettéről semmit sem tudott.

Amikor Saul Isten útmutatását kérte a harc sürgős befejezéséhez, Jehova nem válaszolt neki. Valószínűleg a thummim (szent sorsvetés) révén megtudta, hogy fia megszegte a meggondolatlan esküjét. De mennyire volt vétkes ebben Jonatán?

Gondoljunk vissza a király magatartására: esküjét tette mindenek elébe. Ebben semmi jele nem volt annak, mintha Istent tisztelte volna a filiszteusok felett aratott győzelméért. Ehelyett Saul elhamarkodottan átkot mondott arra, aki enni merészelne, „amíg bosszút nem állok ellenségeimen”! Igen, az eskü a királyi hatalom rosszul értelmezett szemléletéből és nem igazi buzgóságból fakadt. Az esküt igazában Jehova nem támogatta. De az eskü még abban is szerepet játszott, hogy az izrelita harcosok az állat vérével kapcsolatban bűnt követtek el. Ha az eskü nem akadályozta volna őket, bizonyára időben tudtak volna enni és fel tudtak volna frissülni, hogy megújult erővel folytathassák a harcot a filiszteusok ellen, amíg teljesen le nem verik őket.

Isten bár megengedte a thummim használatát annak kiderítése végett, hogy Jonatán (tudatlanul) megszegte Saul esküjét, de ez nem jelentette azt, hogy helyeselte is Saul elhamarkodott esküjét. Sehol sem olvasunk e beszámolóban arról, hogy Isten Jonatánt bűnösnek minősítette volna. És jóllehet Jonatán még arra is kész lett volna, hogy elszenvedje apja elhamarkodott esküszavának megszegéséből kilátásba helyezett halált, a körülmények alakulása folytán erre nem került sor, Jonatán életben maradt. Az izraelita harcosok kiálltak Jonatán mellett, mondván, hogy Jonatán hőstetteit „Isten segítségével” hajtotta végre, és így kiváltották Jonatánt. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy Jonatán akkor is élvezte Jehova helyeslését, amikor Saul bűnt bűnre halmozott.

◼ Hány Sámsonhoz és Gedeonhoz hasonló bíró volt?

A bírák összeszámlálásánál a kapott szám attól függ, hogy hogyan tekintünk bizonyos izraelitákat. De azt biztonsággal kijelenthetjük, hogy Józsué és Sámuel között tizenkét férfi bíráskodott.

Mózes és Józsué idejében a gyülekezet bizonyos vénei látták el a bírói szerepet. Nekik kellett ugyanis — kiválasztásuk folytán — kivizsgálniuk a jogi eseteket és döntést hozniuk (2Mózes 18:21, 22; Józsué 8:33; 23:2). Józsué halála után Izrael eltért az igaz imádattól és más népek bántalmazását szenvedte el. A Bírák 2:16. verse ezt mondja: „Akkor Jehova bírákat támasztott és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből.” Jehova első bíróként vagy ’szabadítóként’ név szerint Otnielt támasztotta (Bírák 3:9). Őt követte: Ehud, Sámgár, Bárák, Gedeon, Tóla, Jáir, Jefte, Ibsán, Élon, Abdon, és Sámson.

E tizenkét férfin kívül a Biblia megemlíti még Deborát, Élit, és Sámuelt is a bíráskodással kapcsolatban (Bírák 4:4; 1Sámuel 4:16–18; 7:15, 16). Debora azonban elsősorban prófétanőként szerepel, és neve Bárák bíró nevével kapcsolódik össze, aki különleges vezető szerepet töltött be a nép elnyomás alól való megszabadításában. Hasonlóképpen, Éli elsősorban főpap, nem pedig olyan ’szabadító’, aki Izraelt a csatában szabadságra vezette volna (Nehémiás 9:27). Ennélfogva, bár Debora és Éli részt vett Izrael megítélésében, de indokolt, ha mégsem soroljuk a közé a 12 férfi közé, akiket egyértelműen és kifejezetten abból a célból ’támasztott’ Isten, hogy bírókként működjenek. A Cselekedetek 13:20. verse (Ökumenikus fordítás) azt mondja, hogy [Isten] „bírákat adott nekik egészen Sámuelig, a prófétáig”. Ez a kifejezés behatárolja, meddig tartott a bírák időszaka, és egyben jelzi, miért nem számítják Sámuelt és fiait a bírák közé (1Sámuel 8:1).