Ki dicsőíti a királyt?

„Felmagasztallak téged, ó én Istenein, és Királyom és áldani fogom nevedet határtalan ideig, sőt örökké. Egész napon át áldalak téged és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsolt 145:1, 2).

 1. Mit mondott Dávid király Jehova mint királya érdekében, és miért mondta azt?

DÁVID király dicsérő szavakat írt mennyei Királyához, Jehova Istenhez. Egyesek előtt talán szokatlannak tűnik, hogy egy földi király oly erőteljesen szól egy másik érdekében, akit saját feljebbvaló Királyának tart. Ámde Dávidnak alapos oka volt erre. Kijelentéseit a Király, Jehova iránti értékelése diktálta. Dávidban megvolt a szelídség a Király személye iránt, az a szelídség, amelyet Jakab a bölcsességnek tulajdonít (Jak 3:13). Dávid Jehova lojális imádója volt, és csodálatosan bensőséges kapcsolat fűzte őt a „királyok Urához” (Dán 2:47).

2, 3. a) Milyen példákat tudnál felhozni a Zsoltárokból annak bizonyítására, hogy Dávid hogyan fejezte ki Jehova iránti értékelését? b) Milyen gondolatokat fejezett ki Dávid az 1Krónika könyvében Jehovával és királyi méltóságával kapcsolatban?

² A Szentírásban Dávid számtalan kijelentéséből láthatjuk, mi késztette őt arra, hogy oly nagyra értékelje Királyát, Jehova Istent. A 19. zsoltár megmutatja, hogyan értékelte Dávid Jehovát mint Teremtőt, Törvényadót és Megszabadítót. A 24. zsoltár kijelenti, hogy Jehova az egész föld Tulajdonosa és a dicsőséges, hatalmas Király. A Zsoltárok 103:19-ben Dávid kifejezi Jehova Királysága iránti nagyrabecsülését és ezt mondja: „Maga Jehova szilárdan megalapozta trónját az egekben, és mint király minden felett uralkodik.” Ezután Dávid arra hívja fel az angyalokat és az embereket, hogy áldják vagy dicsérjék Jehovát. Dávid hálaéneke, amely az 1Krónika 16:8–36-ban van feljegyezve szintén kihangsúlyozza Dávid értékelését Jehovával kapcsolatban.

³ Dávid — az uralmának vége felé — kifejezte egész népe előtt azokat az érzéseket, amelyek egész életén át a szívében voltak, amikor ezt mondta: „Áldott vagy te, ó Jehova, a mi atyánknak, Izraelnek Istene, határtalan időtől határtalan ideig. Tied, ó Jehova, a nagyság, a hatalom, a szépség, a kiválóság és a méltóság; mert minden a tied a mennyekben és a földön. Tied a királyság, ó Jehova, te [vagy] aki mint fő felmagasztalod magadat mindenek fölé. A gazdagság és a dicsőség mind tőled van, és mindeneken te uralkodsz; a te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezedben van a képesség, hogy naggyá és erőssé tégy mindent. És most, ó Istenünk, hálát adunk neked és magasztaljuk szépséges nevedet” (1Krón 29:10–13).

A KIRÁLYI MÉLTÓSÁG KÉRDÉSE

 4. Mi történt Sámuel idejében, amikor Izrael emberi királyt kapott, és hogyan lettek csapdává Izrael számára a körülötte élő nemzetek?

⁴ Jehova királyi mivoltának kérdése rövid idővel Dávid megszületése előtt merült fel Izraelben. Ez Sámuel bírói működésének a vége felé történt, amint azt az 1Sámuel 8:4–20 versében láthatjuk. De vajon mi indította Jehova szövetséges népét arra, hogy királyt kérjen és az uralkodjon felettük, elutasítva ezzel Jehovát? Azt mondták Sámuelnek, hogy ők is olyanok akarnak lenni, mint a többi nemzet. Jehova figyelmeztette őket Sámuel által, hogy milyen árat kell fizetniük, ha olyanok akarnak lenni, mint a többi nemzet, akik felett emberi király uralkodik. Valóban, sokkal jobb helyzetben voltak, amikor Jehova volt a Királyuk (Lásd még az 5Mózes 4:7-et!).

 5. Hogyan lett Gedeon napjaiban vitakérdéssé a királyi méltóság?

⁵ A vitakérdés akkor merült fel Izrael nemzete előtt, amikor Jehova győzelemre segítette a népet Gedeon parancsnoksága alatt a midianiták felett. „Később Izrael férfiai azt mondták Gedeonnak: ,Uralkodj felettünk te és a te fiad, valamint az unokád, mert te mentettél meg bennünket Midián kezéből.’ Gedeon azonban így szólt hozzájuk: ,Én magam nem fogok felettetek uralkodni, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Jehova fog uralkodni felettetek’” (Bír 8:22, 23). Gedeon lojálisan elhárította magától Izrael népének kérését és megerősítette, hogy Jehova marad a király felettük. Nem sok idővel azonban Gedeon halála után, egyik fia, Abimélek kímélet nélkül meggyilkolta legtöbb testvérét és királlyá tette magát, ámde uralma rövid életű volt és szerencsétlenül ért véget (Bír 9. fej.). Ezt a történetet jól ismerték Izraelben. Megmutatja, hogyan lett vita tárgya Jehova királyi uralma az évszázadok folyamán. De ez alatt az idő alatt mindig megvolt a lehetőség minden egyén számára, hogy kimutassa lojalitását Jehova iránt mint Király iránt.

 6. Mit tár fel a királyi tisztséggel kapcsolatban a korai történelem, és mit jövendölt meg előre Jehova arra vonatkozóan, hogy hogyan alakulnak a dolgok?

⁶ Isten Szava megmutatja, hogy a világi nemzetekhez tartozó embereknek már igen korán volt királyuk, aki uralkodott felettük. Nem sok idővel a vízözön után ember által kormányzott királyságokat szerveztek Jehova akaratával ellentétben, amint arra a Genezis 10:8–12 verse rámutat. Ez Sátán, az, Ördög befolyása alatt történt, aki eredetileg felvetette a vitakérdést Jehova uralmának igazságosságával kapcsolatban, amikor fellázadt Jehova ellen és megpróbált más teremtményeket is magával ragadni és eltéríteni őket Jehova imádatától. Jehova időt hagyott a gonoszoknak arra, hogy megpróbálhassák igazolni az állításukat. Ugyanakkor feltárta, mi lesz az ügynek a kimenetele (1Móz 3:15).

JEHOVA NAGYSÁGA DÍCSÉRETRE INDÍT

 7. a) Milyen szerepe volt Jehova szellemének Dávid életében? b) Mennyiben kiváló a 145. zsoltár?

⁷ Sámuel volt az, aki Jehova utasítására felkente Dávidot. „És attól a naptól kezdve Dávidra szállt és rajta működött Jehova szelleme” (1Sám 16:12, 13). Dávid nagyszerű példa arra, hogyan működik Jehova szelleme lojális szolgáin. Isten szelleme indította Dávidot, hogy oly sok zsoltárt írjon, amelyekben Jehovát dicséri (2Sám 23:2). A dicséret egyik legszebb kifejezését a 145. zsoltárban találjuk. Ez a zsoltár áldja, dicséri, dicsőíti és magasztalja Jehova jóságát, nagyságát, hatalmasságát, igazságosságát, örökkévalóságát, kifürkészhetetlenségét és könyörületességét. Hogy milyen véleménnyel voltak erről a zsoltárról a zsidó tudósok, ez abból a tényből látható, hogy háromszor is szerepel a napi liturgiájukban, imarendjükben. Héberül Tehil·limʹ-nek nevezik a Zsoltárok könyvét, ami „Dicséretek”-et jelent. A 145. zsoltár az egyetlen, amely ezt a feliratot viseli: Dicséret, a szó egyes számú alakjában.

 8. Mi rejlik abban az elhatározásban, hogy örökké dicsérni kívánjuk Jehova nevét?

⁸ A zsoltár kezdő szavai túláradó öröm és értékelés kifejezései:

„Felmagasztallak téged, ó én Istenem és Királyom és áldani fogom nevedet határtalan ideig, sőt örökké. Egész napon át áldalak téged, és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsolt 145:1, 2).

Bibliamagyarázók általában úgy értelmezik Dávid azon szándékát, hogy Isten nevét „határtalan ideig, sőt örökké” fogja dicsőíteni, mint ami azt jelenti: ameddig Dávid él. De vajon nincs-e Dávid elhatározásának egy másik értelme? Ahhoz, hogy valaki örökké dicsérhesse Isten nevét, örökké kell élnie. De nem tartozott-e Dávid reménységéhez az eljövendő örök élet? Bizonyos, hogy ma a „más juhok” „nagy sokasága” mint osztály éppen ilyen reménységet táplál és hiszi, hogy képes lesz mindörökké áldani és dicsérni Jehova nevét, mivel sohasem kell kihalnia erről a földről (Sof 2:3; Ján 11:26; Jel 7:14–17; 21:4).

 9. Mit mondhatunk Jehova alkotásainak teljes mértékű megértéséről?

⁹ Dávid dicsőítő éneke így folytatódik:

„Jehova nagy és felettébb dicséretre méltó, kikutathatatlan az ő nagysága” (Zsolt 145:3).

Jehova nagyságának a bizonyítéka már a teremtés óta látható minden ember előtt (Róma 1:20). Ennek ellenére viszonylag kevesen dicsőítették valóban Istent, jóllehet látták az ő nagyságát és teremtésművét, amelynek előnyeit mindannyian élvezték. Valóban, oly nagy Jehova és oly nagyszerűek az ő tettei, hogy az emberiség a mai napig is alig volt képes kikutatni valamit az Őáltala teremtett dolgok bonyolultságából. Jób patriarcha Dávidhoz hasonló módon értékelte ezt, mert úgy beszélt Istenről, mint „aki nagy és kikutathatatlan dolgokat tesz, csodálatos dolgokat, [amelyek] számtalanok” (Jób 5:9; 9:10; 26:14). Pál apostol pedig, miután megmagyarázta Isten nagyszerű szándékát, szinte kényszerítve érezte magát arra, hogy felkiáltson: „Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Míly kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai!” (Róma 11:33, 34).

10. Hogyan beszélhet egyik „nemzedék” a másik „nemzedék”-nek Isten hatalmas munkáiról?

¹⁰ „Nemzedékről nemzedékre dicsérik alkotásaidat és elbeszélik hatalmas tetteidet” (Zsolt 145:4).

Igen, nemzedékek jöttek és mentek, s közülük néhányan beszéltek Jehova hatalmasságáról. De vajon nem mondható el a felkent maradékról, hogy az alkot magában egy „nemzedék”-et, amely Jehova alkotásait egy másik „nemzedék”, a „más juhok” „nagy sokasága” előtt dicsérte, aminek következtében ezek viszont még másoknak beszélhetnek Jehova hatalmas tetteiről? Feltétlenül elmondható! Ha figyelmesen megvizsgáltuk Isten Szavát, akkor — akár a szellemi „nemzedék”-hez, akár a földihez tartozunk — megismerhettük Jehovának ezeket a nagyszerű alkotásait és hatalmas tetteit. És mily nagy kiváltság ezt elmondani másoknak is! (Lásd Dávid példáját, aki a 68. zsoltárban Jehova hatalmas tetteiről beszél!).

11. Hogyan tanúsíthatunk érdeklődést Jehova méltósága és az ő munkái iránt?

¹¹ „Méltóságod nagyszerű pompájával és csodálatos alkotásaiddal kívánok foglalkozni” (Zsolt 145:5).

Ha helyesen akarjuk dicsérni Teremtőnket, az ő dicsőséges személyére és csodálatos alkotásaira kell gondolnunk és azokkal kell foglalkoznunk a szívünkben (Máté 12:34). Hogyan lehet érdeklődést tanúsítani mindezek iránt? Nos, te személy szerint fordítasz-e időt arra, hogy tanulmányozd azt, amit Isten mond az ő Szavában? Ha igen, elmélkedsz-e azokon, és engeded-e, hogy azok jelentése mélyen bevésődjék a bensődbe és tartós benyomást hagyjon? Hogyan beszélhetnénk helyesen Jehova Istenről és hogyan áldhatnánk őt, ha mi magunk nem vagyunk mélyen meggyőződve a dolgokról és nem szeretjük igazán Jehovát? Jehova tündöklésének és méltóságának értékelése segít nekünk, hogy lelkesedéssel, határozottsággal és megbízhatóan beszéljünk a nagy Királyról.

12. Miért jó az, ha Jehova félelmet keltő dolgaira gondolunk és azokról beszélünk?

¹² „És félelmet keltő dolgaid hatalmáról beszélnek; én pedig a te nagyságodat hirdetem” (Zsolt 145:6).

Ó, igen, még sok minden van, amit el kell mondanunk! Az írások lapjain sok félelmet keltő dolog tárul fel és megmutatja Jehova hatalmát, amely hű szolgái érdekében, illetve azok ellen nyilvánul meg, akik Isten ellenségei lettek. Sok múltbeli hatalmas cselekedet prófétai előképül és tanulságul szolgál az emberiség jelenlegi nemzedéke számára. Igen, „mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen” (Róma 15:4). Az ezekről való nyilvános beszélgetés szolgálat és mások iránti szerető cselekedet. Arra szolgál, hogy figyelmeztessük az embereket Jehova szándékára, az előttünk álló napokkal kapcsolatban. Akik beszélnek, azok maguk is hasznot merítenek belőle az Ezékiel 3:17–19 versében leírt őrállóhoz hasonló módon. A közelgő „nagy nyomorúság” további megnyilvánulása lesz Jehova nagyságának, feltett szándéka végrehajtásában. Hirdessük tehát ezt mindaddig, amíg Jehova nyitva tartja ehhez az utat a dolgok jelen rendszerében. Utánozzuk Jézus Krisztus módszerét, amikor Isten ítéletére figyelmeztetjük az embereket (Máté 10:28–30; Luk 19:41–44).

13, 14. a) Miért kell említést tenni Jehova jóságáról? b) Milyen okunk van arra, hogy ujjongjunk?

¹³ „Mérhetetlen jóságod említésekor áradoznak, és ujjongani fognak igazságosságodnak” (Zsolt 145:7).

Nemcsak Jehova hatalmas erejéről kell beszélnünk a világnak, de az ő jóságáról és igazságosságáról is. Jehova Isten az egész történelem folyamán jóságot tanúsított a szolgái iránt. Valahányszor csak hűséggel szolgálták őt, bőséges áldásokban részesültek. Jehova jósága az őt szeretők iránt egészen mostanáig szembetűnő volt, s arra késztette őket, hogy olyanok legyenek, mint egy nagy forrás, amelyből szüntelenül áradnak a nagyraértékelés kifejezései. Ezek a dicsérő szavak sok embert indítanak arra, hogy kitapasztalják Jehova mérhetetlen jóságát. A gondolatok ismételgetése arra szolgál, hogy jól az emlékezetünkbe vésődjenek. Igazi áldás ez, ami segít nekünk abban, hogy soha ne csökkenjen bennünk az értékelés az iránt, amit Jehova tett az ő népével. Igazán hasznos újra meg újra elmondani mindenki előtt Jehova irántunk tanúsított jóságát.

¹⁴ Nincs-e most okunk arra, hogy ujjongjunk? Ádám által mindannyian bűnösökké lettünk és halálra vagyunk ítélve (Róma 5:12). Jehova azonban — méltányossága és igazságossága révén — nagy szeretetet tanúsított irántunk és kivezető útról gondoskodott az emberiség nehézségéből. Ezt Jézus Krisztus váltságáldozata által tette lehetővé. Jehova írott Szavából megismerhettük az ő igazságos utait és földi gyermekeivel való bánásmódját. Öröm látni ezeket a dolgokat és azok igazán okot adnak az ujjongásra Jehovával kapcsolatban. Joggal követhetjük tehát Dávid király példáját, aki így kiáltott fel: „Én a részemről szerető kedvességedben bíztam; örvendezzen szívem megmentésednek! Énekelni fogok Jehovának, mert méltányosan bánt velem” (Zsolt 13:5, 6 [Károli: 13:61]).

15. Milyen példák vannak előttünk Jehova irgalmáról, türelméről és szeretetéről?

¹⁵ „Jehova könyörületes és irgalmas, lassú a haragra és nagy a szerető kedvessége. Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága megtalálható minden munkájában” (Zsolt 145:8, 9).

Már az emberi történelem kezdeti időszakától megmutatkoztak Jehova csodálatos tulajdonságai az emberi család iránt, amikor fokozatosan keresztülvitte szándékát, hogy megment némelyeket az emberek közül. Jehova eljárásmódja megmutatkozott a vízözön idején (1Pét 3:20). Dávid bizonyára sokszor részesült Jehova irgalmában és alapos oka volt arra, hogy dicsérje Jehovát. S míly nagyszerűen emlékeztet minket Jézus is Jehova szeretetére, amit a János 3:16, 17-ben feljegyzett szavaiból is láthatunk! Ennek a szeretetnek az értékelése arra indítson minket, hogy dicsérőleg beszéljünk Jehováról és szeressük embertársainkat. János apostol így érvel: „Az Isten szeretete abban nyilvánul meg irántunk, hogy Isten az egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy életet nyerhessünk általa. Ebben a tekintetben a szeretet nem azt jelenti, hogy mi szerettük Istent, hanem azt, hogy Ő szeretett minket és elküldte Fiát váltságáldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, akkor nekünk is kötelességünk szeretni egymást” (1Ján 4:9–11).

16—18. a) Milyen eljárás követésére kap felszólítást mindenki, amíg nem késő? b) Mit jelent számunkra Jehova irgalma? c) Pálnak melyik értékelő kifejezései tükröződjenek bennünk?

¹⁶ Amikor látjuk, hogy a mostani nemzedék hogyan viselkedik Jehovával szemben és az emberek sok évszázados gonoszságáról és erőszakosságáról olvasunk, bizony elmondhatjuk, hogy Jehova valóban lassú a haragra. Milyen hálásaknak kell lennünk azért, hogy megérhettük ezt az időt, amikor Jehova még mindig türelmet gyakorol! Ha átérezzük Péter szavainak jelentőségét a 2Péter 3:9-ben és 15-ben, akkor egész biztosan Jehova nagy irgalmára és szerető kedvességére gondolunk: ,Jehova . . . türelmes irántatok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson. Továbbá a mi Urunk türelmét megmentésnek tekintsétek.”

¹⁷ Tudjuk, hogy a dolgok Sátán alatti rendszere pusztulásra van ítélve, ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy vegye komolyan az Isten türelmét és tegye meg a szükséges lépéseket a megmenekülésre, mielőtt túl késő lenne (Sof 2:3; Jel 18:4). Milyen boldogok lehetünk, hogy mi már megtettük ezeket az életmentő lépéseket! De mint Ádám testi leszármazottai testi gyengeségeket és hibákat követünk el, miként Dávid és mások is. Ezért Jézus arra tanított minket, hogy így imádkozzunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az [ellenünk] vétkezőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Máté 6:12, 13).

¹⁸ A gondoskodás, amelyben Jehova Jézus Krisztus által részesített minket, oly sokat jelent mindannyiunknak! Bárcsak mindig értékelnénk Jehova szerető kedvességét és irgalmát és mindazt, amit értünk tett! Pál apostolnál megvolt ez az értékelés, mert ezt mondta: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert hűségesnek tekintett, mivel kijelölt engem egy szolgálatra. . . . Megbízható a szó és teljesen elfogadható, hogy Krisztus Jézus a világba jött, hogy megmentse a bűnösöket. S ezek között én az első helyen állok. Mégis, azért tanúsított irántam irgalmat, hogy Krisztus Jézus is elsőként általam mutathassa meg teljes hosszútűrését azoknak példájaként, akik az örök életre vonatkozó hitet Őrá alapozzák. Az örökkévalóság Királyának pedig, a romolhatatlan, láthatatlan, egyedüli Istennek legyen tisztelet és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1Tim 1:12, 15–17). A hálánk arra indítson tehát minket, hogy még inkább magasztaljuk Jehovát azáltal, hogy állandóan az ő királyi méltóságáról beszélünk.

„Adjatok hálát Jehovának, . . . mondjátok el, mily felséges a neve. Zengjetek dalt Jehovának, mert felül múlhatatlan dolgokat cselekedett, tudja meg ezt az egész föld! Ujjongjatok és kiáltsatok örömmel!” (És 12:4–6).