AMNON

(megbízható; hűséges; sokáig fennmaradó):

1. Dávid elsőszülött fia, akit a jezréeli Ahinoám szült neki Hebronban (2Sá 3:2; 1Kr 3:1).

Amnonban szenvedélyes vágy gyúlt a bájos Támár, Absolon testvére iránt, olyannyira, hogy a szerelem betege lett. Megfogadva unokatestvérének, Jonadábnak a tanácsát, Amnon betegséget színlelt, és rávette Dávid királyt, küldje el hozzá Támárt a belső szobájába, hogy a lány a jelenlétében készítse el a „vigasztalás kenyerét”. Akkor aztán kihasználva a helyzetet, megerőszakolta a féltestvérét, noha az könyörgött, és érvekkel győzködte őt. Amnon esete jól szemlélteti, hogy az érzéki szerelem végtelenül önző lehet, hiszen miután kielégítette a vágyát, kitetette Támárt az utcára mint valami visszataszító perszónát, akinek bizonyára már pusztán a jelenléte is azt éreztette vele, hogy tisztátalan (2Sá 13:1–19).

Támár édestestvére, Absolon ezért gyűlöletet táplált Amnon iránt, és két évvel később, a juhnyírás ünnepi alkalmakor a szolgáival megölette Amnont, aki ekkor ’vidám volt a bortól’ (2Sá 13:20–29). Mivel Dávid legidősebb fia lévén a trón várományosa volt, Absolon azért is örülhetett a halálának, mert ez növelte az esélyeit a királyság megszerzésére. Ezzel az eseménnyel kezdett beteljesedni az a prófécia, melyet Nátán mondott azok után, hogy Dávid követett el erkölcstelenséget Uriás feleségével (2Sá 12:10; lásd: ABSOLON).

2. Júda törzséből való férfi, aki Simón négy fiának felsorolásában elsőként szerepel (1Kr 4:1, 20).