MEFIBÓSET
1. Saul király két fia közül az egyik, akit Aja lánya, Ricpa szült (2Sá 21:8). Saul hét azon leszármazottja között volt, akiket Dávid a gibeoniaknak adott engesztelésül Saulnak azért a kísérletéért, hogy ki akarta őket irtani. (Lásd: GIBEON, GIBEONIAK.) A gibeoniak Mefibósetet és Saul háznépéből másik hat embert közszemlére tettek „a hegyen Jehova előtt”, miután megölték őket „az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén”. (Vö.: 4Mó 25:4.) Ricpa azonban elűzte tőlük a madarakat és a vadakat, Dávid pedig később összegyűjtette csontjaikat, és eltemettette Saul és Jonatán csontjaival együtt Kísnek a sírhelyén (2Sá 21:1–14).
2. Jonatán fia, Saul király unokája. Amikor híre ment Jezréelből Saul és Jonatán halálának, Mefibóset dajkája felvette az ötéves fiút, és hanyatt-homlok futott vele, mentve őt. Ám a kisfiú „leesett, és megsántult” mindkét lábára (2Sá 4:4). Ekkor Mefibóset néhány évig Mákirnak, Ammiél fiának a házában élt Lo-Debárban. Dávid ezt megtudta Cibától, Saul házának korábbi szolgájától. Nyilván emlékezve Jonatánnal kötött szövetségére (1Sá 20:12–17, 42), Dávid szeretett volna szerető-kedvességgel bánni bárkivel, „aki megmaradt Saul házából”. Mefibósetet Dávid elé vitték, és amikor a király elmagyarázta neki, hogy szeretne szerető-kedvességgel bánni vele, vagyis visszaadja neki ’Saul minden földjét’, és ’mindig az ő [Dávid] asztalánál fog kenyeret enni’, Mefibóset alázatosan így felelt: „Mi a te szolgád, hogy egy magamfajta holt eb felé fordítod arcodat?” Ám Dávid elhatározásával összhangban Ciba és a házában élők mind (ideértve 15 fiát és 20 szolgáját) Mefibóset szolgái lettek, aki megkapta Saul birtokát. Mefibóset pedig ekkortól Jeruzsálemben lakott, és mindig a király asztalánál evett (2Sá 9.).
Amikor Dávid Jeruzsálemből elmenekült Absolon összeesküvése miatt, találkozott Cibával, aki ellátta élelemmel. Dávid kérdésére, hogy hol van Mefibóset, Ciba így válaszolt: „Ott tartózkodik Jeruzsálemben, mert azt mondta: »Izrael háza ma visszaadja nekem apám királyi uralmát.«” A király akkor így szólt Cibához: „Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté” (2Sá 16:1–4). Mefibóset Dávid király elé ment, amikor az visszatért Jeruzsálembe, és a beszámoló ezt írja: „sem lábát, sem bajuszát nem ápolta, és ruháit sem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével megjött.” Amikor Dávid megkérdezte Mefibósettől, hogy miért nem ment vele, Mefibóset elmondta, hogy a szolgája becsapta őt, és még hozzáfűzte: „Megrágalmazta a te szolgádat uramnál, a királynál. De uram királyom olyan, mint az igaz Isten angyala”, vagyis tisztán átlátja a történteket. Dávid minden bizonnyal felismerte, hogy Mefibóset ártatlan, és a korábbi rendelkezését megváltoztatta: „te meg Ciba osztozzatok meg a mezőn.” Mefibóset erre így felelt: „Vegye csak el az egészet; most, hogy az én uram királyom békével megjött a házába” (2Sá 19:24–30; vö.: Pl 18:17; 25:8–10).
Amikor a gibeoniak meg akarták ölni Saul leszármazottait, elégtételt véve, amiért ez a király gonosz volt velük szemben, Dávid könyörületet érzett Mefibóset iránt Jehova esküje miatt, mely Dávid és Jonatán között volt, ezért megkímélte Mefibóset életét (2Sá 21:7, 8). A Szentírás nem ír többet Mefibósetről, bár Saul családja fennmaradt egy későbbi nemzedéken át Mefibóset fián, Mikán keresztül (2Sá 9:12; 1Kr 9:39–44). Mefibósetet nyilvánvalóan Mérib-Baálnak is nevezték, amint az az 1Krónikák 8:34-ből és 9:40-ből is kiderül.