’Ó, Jehova, tégy próbára’

„A SZÍVEK vizsgálója Jehova” (Példabeszédek 17:3). Ez mindannyiunk számára igen megnyugtató kell hogy legyen. Miért? Mert az emberektől eltérően, akik pusztán a szerint ítélnek, amit a szemük lát, égi Atyánk „azt nézi, hogy milyen a szív” (1Sámuel 16:7).

Valójában még mi magunk sem tudjuk igazán megállapítani, hogy a szívünk legmélyén milyen indítékok lakoznak, és milyenek legbensőbb hajlamaink. Miért? Mert „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes. Kicsoda ismerheti azt?”. Nos, Isten ismeri, hiszen kijelenti: „Én, Jehova kutatom a szívet, vizsgálom a veséket” (Jeremiás 17:9, 10). Igen, Jehova ismeri „a szívet”, a belső indítékainkkal együtt, és „a veséket”, vagyis legmélyebb gondolatainkat és érzelmeinket.

Miért érnek minket próbák?

Egyáltalán nem meglepő hát, hogy a hajdan élt Dávid király ezt kérte Istentől: „Vizsgálj meg engem, ó, Jehova, és tégy próbára, tisztítsd meg veséimet és szívemet” (Zsoltárok 26:2). Vajon Dávid makulátlanul tiszta volt tetteiben és beszédében, és ezért nem kellett attól félnie, hogy Jehova próbára teszi őt? Nem, ez nem így volt. Dávid hozzánk hasonlóan tökéletlen volt, képtelen arra, hogy hiánytalanul megfeleljen Isten irányadó mértékeinek. Gyengeségei miatt számos súlyos helytelenséget követett el, mégis elmondható róla, hogy ’feddhetetlen szívvel járt’ (1Királyok 9:4). Miért? Azért, mert elfogadta a feddést, és helyreigazította viselkedését. Így bizonyította, hogy őszintén szereti Jehovát. Az Isten iránti odaadása teljes volt.

Mi a helyzet velünk? Jehova tudja, hogy tökéletlenek vagyunk, és vétkezhetünk szóban és tettben. Mivel előre meg tudja mondani a jövőnket, képes lenne irányítani az életünket, de nem teszi. Döntési szabadsággal teremtett meg bennünket, és tiszteletben tartja szabad akaratunkat, amellyel nagylelkűen megajándékozott.

Mégis, időnként bizonyos értelemben próbára teszi a belső emberünket, az indítékainkat is beleértve. Ezt azáltal teheti, hogy lehetőségeket ad a szívállapotunk kimutatására. Valamint megengedhet különböző helyzeteket vagy próbákat, hogy felszínre jöjjenek a legbensőbb hajlamaink. Ilyenkor feltárulhat Jehova előtt az odaadásunk és lojalitásunk mélysége. A Jehova által megengedett próbák bizonyíthatják hitünk minőségét, hogy vajon ’teljesek, és minden tekintetben épek vagyunk-e, és semminek sem vagyunk híján’ (Jakab 1:2–4).

Egy ókori hitpróba

A hitet és az indítékokat érintő próbák nem új keletűek Jehova szolgáinak. Példa erre Ábrahám patriarcha. „Az igaz Isten próbára tette Ábrahámot” (1Mózes 22:1). Amikor ezek a szavak elhangzottak, Ábrahám Istenbe vetett hite már ki volt próbálva. Évtizedekkel korábban Jehova arra kérte, hogy családjával együtt költözzön el Ur virágzó városából egy ismeretlen földre (1Mózes 11:31; Cselekedetek 7:2–4). Ábrahám, akinek valószínűleg saját háza volt Urban, nem vásárolt állandó lakhelyet Kánaánban, ahol évtizedekig élt (Héberek 11:9). Nomádként veszélyeknek tette ki magát és családját: éhséggel, felfegyverzett csapatokkal és a terület pogány uralkodóival kellett szembenézniük. Mindezeket átélve, Ábrahám hite megingathatatlannak bizonyult.

Később Jehova még nagyobb próba elé állította. Így szólt hozzá: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot . . . , és mutasd be égő felajánlásként” (1Mózes 22:2). Ábrahámnak Izsák nemcsak egy átlagos fiú volt. Az egyetlen gyermeke volt feleségétől, Sárától. Izsák volt a megígért fiú, Ábrahám egyedüli reménye arra, hogy Isten ígérete szerint a ’magva’ örökli Kánaán földjét, és hogy ez a mag áldás lesz sokaknak. Végtére is Izsák volt az a fiú, akit Ábrahám várt, és aki Istentől jövő csoda útján született (1Mózes 15:2–4, 7).

Képzelheted, milyen nehéz lehetett Ábrahámnak megértenie ezt a parancsot. Vajon Jehova emberáldozatot kíván? Miért engedné, hogy Ábrahám megízlelje az apaság örömét élete alkonyán, ha utána arra kéri, hogy mutassa be áldozatkénta ugyanezt a fiút?

Anélkül, hogy világos választ kapott volna ezekre a kérdésekre, Ábrahám azonnal engedelmeskedett. Három napjába telt, míg elérte a kiválasztott hegyet. Ott oltárt épített, és tűzifát helyezett rá. Ekkor érkezett el a próba legnehezebb része. Ábrahám fogta az ölőkést, de mikor már azon volt, hogy megöli a fiát, Jehova egy angyalt felhasználva megállította, és ezt mondta: „most már tudom, hogy istenfélő vagy, mert nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet” (1Mózes 22:3, 11, 12). Gondold csak el, mekkora jutalom lehetett Ábrahámnak hallani ezeket a szavakat! Amit Jehova korábban megállapított Ábrahám hitéről, az helytálló volt (1Mózes 15:5, 6). Ábrahám ezután feláldozott egy kost Izsák helyett. Ekkor Jehova megerősítette a szövetségre tett ígéreteket Ábrahám magvára vonatkozóan. Ábrahám méltán vált Jehova barátjaként ismertté (1Mózes 22:13–18; Jakab 2:21–23).

A mi hitünk is próba alá kerül

Mindnyájan tudjuk, hogy Isten szolgái ma sem kerülhetik el a próbákat. Minket azonban inkább olyan dolgok tehetnek próbára, amiket Jehova megenged, és nem pedig olyanok, amikre megkér minket.

Pál apostol ezt írta: „mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják” (2Timóteusz 3:12). Ilyen üldözés jöhet iskolatársak, barátok, rokonok, szomszédok vagy félretájékoztatott kormányzati hatóságok részéről. Jelentkezhet szóbeli és fizikai bántalmazás formájában, valamint úgy, hogy akadályokat gördítenek a keresztények megélhetésének útjába. Az igaz keresztények is tapasztalják az emberiséget általában sújtó nehézségeket: betegségeket, csalódásokat és igazságtalanságokat. Az ilyen nehézségek mind hitpróbát jelentenek.

Péter apostol a hitpróbák jótékony hatásaira hívta fel a figyelmet, amikor ezt mondta: „különféle próbák bánatot okoznak nektek, hogy hitetek kipróbált minőségét, amely sokkal értékesebb a tűz által ugyan megpróbált, ám veszendő aranynál, olyannak találják, ami dicséretre, dicsőségre és tiszteletre ad okot Jézus Krisztus kinyilatkozásakor” (1Péter 1:6, 7). Igen, amit a próbák kiművelnek bennünk, az ahhoz hasonlítható, mint mikor az aranyat tűzben finomítják. A finomítási folyamat feltárja, hogy mi a tiszta, és eltávolítja a szennyeződéseket. Valami hasonló történik a hitünkkel, amikor próbákat élünk át.

Például baleset vagy természeti katasztrófa viszontagságokat hozhat magával. Mégis azok, akiknek igazi hitük van, nem engednek teret túlzott aggodalmaskodásnak. Vigaszt merítenek Jehova megnyugtató szavaiból: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5). Továbbra is első helyre teszik a szellemi dolgokat, bízva abban, hogy Jehova Isten meg fogja áldani azon erőfeszítéseiket, hogy előteremtsék azt, amire igazán szükségük van. A hitük fenntartja őket nehéz időszakokban, és megóvja őket attól, hogy szükségtelen aggodalmaskodással tovább bonyolítsák a helyzetüket.

Az, hogy a próbák hiányosságokat tárhatnak fel a hitünkben, hasznos is lehet, ha ezáltal felismerjük, hogy kiigazításokat kell tennünk. Jó, ha megkérdezzük magunktól: „Hogyan erősíthetem a hitemet? Több időt kellene fordítanom arra, hogy imával kísérve tanulmányozzam Isten Szavát és elmélkedjek rajta? Teljesen javamra fordítom azt a gondoskodást, hogy hívőtársaimmal látogathatom az összejöveteleket? Magamra támaszkodom, amikor inkább arra lenne szükség, hogy imában elmondjam Jehova Istennek az aggályaimat?” Az ilyen önvizsgálat azonban még csak a kezdet.

Hitünk megerősítéséhez növelnünk kellene a szellemi étvágyunkat, ’vágyakozást fejlesztve ki a szó hamisítatlan teje után’ (1Péter 2:2; Héberek 5:12–14). Törekedjünk rá, hogy olyanok legyünk, mint az az ember, akit a zsoltáríró így jellemzett: „Jehova törvényében leli gyönyörűségét, és törvényét olvassa halk hangon éjjel-nappal” (Zsoltárok 1:2).

Ehhez többre van szükség a Biblia olvasásánál. Fontos, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mit mond nekünk Isten Szava, és alkalmazzuk a kapott intést (Jakab 1:22–25). Ennek hatására nőni fog az Isten iránti szeretetünk, az imáink konkrétabbak és bensőségesebbek lesznek, a belé vetett hitünk pedig megerősödik.

A kipróbált hit értéke

Ha felismerjük, hogy a hit nélkülözhetetlen Isten helyeslésének elnyeréséhez, akkor ez hatalmas ösztönző erő lesz arra, hogy megerősítsük azt. A Biblia erre emlékeztet minket: „Hit nélkül . . . lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Érezzünk hát ahhoz az emberhez hasonlóan, aki így könyörgött Jézusnak: „Segíts nekem, ahol hitre van szükségem!” (Márk 9:24).

Hitpróbáinkból mások is hasznot meríthetnek. Például, ha egy keresztény elveszít egy szeretett személyt a halálban, lelket önt belé az abba vetett erős hit, hogy Isten ígéretet tett a feltámadásra. S bár gyászol, mégsem ’úgy búsul, ahogy a többiek, akiknek nincsen reménységük’ (1Tesszalonika 4:13, 14). Azok, akik megfigyelik, mennyire megerősít egy keresztényt a hite, ráeszmélhetnek, hogy ez a keresztény valami igen értékes dolognak van a birtokában. Ezt látva, vágy ébredhet a szívükben, hogy nekik is hasonló hitük legyen. Arra indíthatja őket, hogy tanuljanak Isten Szavából, és Jézus Krisztus tanítványaivá váljanak.

Jehova tudja, hogy a kipróbált hitnek nagy értéke van. Emellett a hitpróbák képessé tesznek bennünket, hogy meglássuk, van-e a hitünknek valódi fenntartó ereje. Jobban megállapíthatjuk hitünk gyenge pontjait, és kiigazításokat tudunk tenni. Végül pedig, ha sikeresen kiálljuk a próbáinkat, az segíthet másoknak Jézus tanítványaivá válni. Tehát tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megőrizzük erősnek a hitünket, azt a hitünket, amely miután próbák sorozatán ment keresztül, ’olyannak találtassék, ami dicséretre, dicsőségre és tiszteletre ad okot Jézus Krisztus kinyilatkozásakor’ (1Péter 1:7).

[Lábjegyzet]

[Kép a 13. oldalon]

Ábrahámot a hitből fakadó cselekedetei tették Jehova barátjává

[Képek a 15. oldalon]

A próbák megmutathatják, hogy a hitünknek valódi fenntartó ereje van-e

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

From the Illustrated Edition of the Holy Scriptures by Cassell, Petter, & Galpin