A gonosz Aháb király uralmának az idején járunk. Jehova úgy dönt, hogy sokáig nem lesz eső Izraelben. Miután Illés bejelenti, hogy aszály lesz, Isten elrejti őt Aháb elől, és csodát tesz vele: hollók visznek neki kenyeret és húst. Majd Jehova ezt mondja a prófétájának: „Kelj fel, menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Íme, megparancsolom ott egy özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel” (1Kir 17:1–9).

Az asszony észrevette, hogy Illés istenfélő izraelita, ugyanis ezt mondta neki: „Él Jehova, a te Istened”. Valószínűleg volt némi ismerete Izrael Istenéről, ám nem nevezte őt a saját istenének. Sarepta városában lakott, mely a Biblia szerint a föníciai Szidónhoz tartozott, vagyis feltehetően Szidón fennhatósága alatt állt. Sarepta lakói nagy valószínűséggel Baált imádták, Jehova azonban látta, hogy ez az asszony más, mint a körülötte élők.

Noha a város lakói bálványimádók voltak, a sareptai özvegy tettei azt mutatták, hogy hisz Izrael Istenében. Jehova az ő érdekét is szem előtt tartotta, amikor Illést Sareptába küldte. Mit tanulhatunk ebből?

A Baál-imádó Sareptában nem volt mindenki velejéig romlott, és Jehova tudta ezt. Az ő figyelmét nem kerülik el azok a jó szívállapotú emberek, akik még nem szolgálják őt, ezért küldte Illést az özvegyhez. Valóban igaz, hogy „minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Csel 10:35).