TÁNC

Többnyire zenével kísért, ritmikus mozgás, amely bármilyen tempójú lehet, a lassútól kezdve a vad, őrjöngő üteműig. A tánc az érzelmek és a gondolatok kifejezőeszköze, gyakran a vidámság és az örömmámor jelenik meg benne, ritkán a gyűlölet és a bosszú (pl. a harci táncok esetében). A táncban kifejezett érzelmeket és érzéseket kiemelik a tánchoz illő színes ruhák és szimbolikus kellékek.

A táncművészet a távoli múltra nyúlik vissza. Már a kezdetek óta szinte az összes nemzetnél megfigyelhető, hogy tánccal fejezték ki az érzéseiket, kiváltképp az imádatukkal kapcsolatosakat. A Héber Iratokban több kifejezést is úgy fordítanak, hogy ’táncot lejt’, ’körtánc’, ’körtáncot lejt’, „forogva táncol” és „ugrál”. A héber chúl igét, mely alapvetően azt jelenti, hogy ’kavarog’, úgy is fordítják, hogy ’táncot lejt’ (Bí 21:21; vö.: Jr 30:23). Ebből az igéből két főnevet képeznek, a má·chólʹ (Jr 31:4; Zs 150:4) és a mechó·láʹ (Én 6:13; Bí 21:21) főneveket, melyek jelentése ’tánc, körtánc’.

Győzelmi és ünnepi táncok: Miután Izrael szemtanúja volt annak a hiterősítő eseménynek, hogy Jehova megmutatta hatalmát az egyiptomiak elpusztításával, a táncolók kifejezték szívből jövő dicséretüket és hálájukat Jehovának. Miközben a férfiak csatlakoztak Mózeshez a győzelmi ének éneklésében, Mirjam vezetésével a nők táncot lejtettek tamburinokkal (2Mó 15:1, 20, 21). Jefte lánya is – amikor kiment, hogy az apjával együtt dicsőítse Jehovát, amiért a kezébe adta az ammonitákat – győzelmi táncot lejtett, melyet mély, istenhitből fakadó érzelmek motiváltak (Bí 11:34). Izrael asszonyai tamburinnal és lanttal kísért tánccal fogadták Sault és Dávidot, akik Jehova segítségével győzelmet arattak a filiszteusok felett (1Sá 18:6, 7; 21:11; 29:5). A tánc hozzátartozott bizonyos évenként megtartott ünnepekhez is, melyek részét képezték Jehova imádatának (Bí 21:19–21, 23). A Zsoltárok is helyeslően beszél a táncról; úgy utal rá, mint ami által tisztelni és dicsérni lehet Jehovát. „Dicsérjétek Jahot!” „Dicsérjék nevét táncot lejtve! Tamburinnal és hárfával zengjenek neki éneket!” „Dicsérjétek őt tamburinnal és körtánccal!” (Zs 149:1, 3; 150:4).

Egy különleges esemény volt, amikor a szövetségláda végül megérkezett Jeruzsálembe. Ennek különösen Dávid király számára volt nagy jelentősége, aki egy igen lendületes táncban fejezte ki az érzéseit. „Dávid. . . teljes erővel forgott, úgy táncolt Jehova színe előtt”, ’ugrándozott és forogva táncolt Jehova színe előtt’ (2Sá 6:14–17). A párhuzamos beszámoló azt írja, hogy ’ugrált’ (1Kr 15:29).

A pogány nemzeteknél a táncnak vallási tartalma is volt. Az ókori Babilonban és más nemzeteknél a felvonulások általában vallási természetűek voltak, és ilyenkor gyakran táncoltak menet közben. Görögországban a táncokkal többnyire olyan legendákat játszottak el, melyek az isteneikről szóltak. Magukat az isteneiket is úgy ábrázolták, mint akik táncolnak. A termékenységi táncok célja az volt, hogy felkorbácsolja a résztvevők és a nézők szexuális vágyát. A kánaániták a bálványaik és a szent rúdjaik körül táncot lejtettek, tiszteletet adva a természet termékenységi erőinek. A Baál-imádathoz vad, féktelen tánc kapcsolódott. Illés napjaiban Baál papjai ilyen táncot lejtettek. E démoni tánc közben késsel vagdosták magukat, és az oltár körül „sántikáltak” (1Ki 18:26–29). Más fordítások szerint „ugrabugráltak” (Kat.) vagy „ugrándoztak” (KNB). Amikor az aranyborjú elkészült, az izraeliták is egy pogány táncban vettek részt, melyet a bálványuk előtt mutattak be, és ezzel rászolgáltak Jehova elmarasztalására (2Mó 32:6, 17–19).

Egyéb bibliai utalások a táncra: Izraelben leginkább csoportosan táncoltak, főként a nők. Ha férfiak is csatlakoztak, ők külön csoportban táncoltak; úgy tűnik, nem táncoltak vegyesen férfiak és nők. Volt, hogy menetben haladva táncoltak, vagy körtáncot lejtettek (Bí 21:21; 2Sá 6:14–16), de ezek nem hasonlítottak a pogány táncos felvonulásokra vagy körtáncokra. Annak megállapításához, hogy két tánc hasonlít-e egymásra, vagy sem, fontos megvizsgálni, hogy miért és milyen célból táncolnak, mit mondanak a céljáról, hogyan mozognak a táncosok, és milyen üzenetet közvetít a mozgás a nézőknek.

A Keresztény Görög Iratokban az or·kheʹo·mai szót fordítják úgy, hogy „táncol”. W. E. Vine szerint ez a szó „eredetileg valószínűleg azt jelentette, hogy felemel, mármint a lábat; vagyis egyenletes ütemben ugrál” (An Expository Dictionary of New Testament Words. 1962, 1. köt. 266. o.). A születésnapján Heródesnek annyira kedvére volt Salómé tánca, hogy eleget tett a kérésének, és lefejeztette Keresztelő Jánost (Mt 14:6–11; Mk 6:21–28; lásd: SALÓMÉ 2.). Jézus Krisztus a nemzedékét piactéren játszó és táncoló kisgyermekekhez hasonlította (Mt 11:16–19; Lk 7:31–35). Jézusnak a tékozló fiúról szóló szemléltetésében viszont egy másik görög szó szerepel, a kho·roszʹ, melyből a magyar „kórus” szó is származik. Ez a görög szó táncosok csoportjára utal, nyilvánvalóan egy olyan táncegyüttesre, melyet ünnepi alkalmakra fogadtak fel, hogy szórakoztassa a jelenlevőket (Lk 15:25).