Munkálkodjunk együtt az egész világegyetem Szervezőjével!
„Mert Isten munkatársai vagyunk. Ti Isten művelés alatt álló szántóföldje vagytok, Isten épülete” (1KORINTHUS 3:9).
1. Melyik, 60 évvel ezelőtt elhangzott kijelentés örvendeztette meg azoknak a szívét, akik hallották, és milyen hatással volt az akkori buzgó bibliakutatókra?
„ISTEN SZERVEZETE”. Ezt a kifejezést az Őr Torony Társulat kiadói bizottságának egyik tagja használta a naponkénti bibliai megbeszélés alatt a Béthel-otthon ebédlőasztalanál több mint 60 évvel ezelőtt. Hogy megdobogtatta akkor a New York városában levő brooklyni főhivatal tagjainak a szívét! Ez az egyedülálló kifejezés: „Isten szervezete”, irányt szabott az akkori bibliakutatók jövőbeni gondolkodásmódjának, beszédének, és írásainak. Kiszélesítette az egész teremtésre vonatkozó szellemi látásukat, és nagy mértékben befolyást gyakorolt a világegyetem csodálatos szervezője, Jehova Isten iránti magatartásukra.
2. Hogyan lehet meghatározni a „szervezet” szót a görög eredeti jelentése alapján?
2 Ez talán kissé furcsának tűnik ma, mivel a „szervezet” szó már megszokottá lett Jehova Tanúi között, akik nagyon örülnek annak, hogy a világegyetem hatalmas Szervezőjének a munkatársai lehetnek (1Korinthus 3:5–9). A „szervezet” szó a görög or’ga·non kifejezésből ered. Többek között azt is jelenti: eszköz vagy kellék, amivel a munkát elvégzik. Ez a szó jó néhányszor előfordul a Septuaginta fordításban, és bizonyos hangszerre — mint például Dávid hárfájára — utalva is használják. A görög szógyök az er’gon, ami „munkát” jelentő főnév. Az organizáció vagy szervezet tehát olyan elrendezés, amely bizonyos dolog lehető legjobb módon, legkevesebb idő és energia felhasználásával történő elvégzése vagy kivitelezése céljából kerül alkalmazásra.
A szervezettel kapcsolatos korai szemlélet
3. Mit mondott a „szervezetünk”-ről ennek a folyóiratnak az 1883 márciusi száma?
3 Évekkel ezelőtt azonban a bibliakutatóknak bizonyos nehézségei voltak a „szervezet” szó alakalmazásával kapcsolatban. Például az Őr Torony 1883 márciusi számában ez a kijelentés olvasható:
„De, bár a természetes ember képtelen meglátni a mi szervezetünket, mivel nem képes megérteni Isten szellemének a dolgait, mi mégis bízunk abban, hogy ti képesek vagytok meglátni: az igazi Egyház a leghatékonyabban megszervezett, és a lehető legjobb munkarendet képviselő dolog . . . Mi korlátlanul hiszünk Vezetőnkben; és ez a tökéletes szervezet, amely a világ számára láthatatlan, a biztos dicsőséges győzelem felé halad.”
4. A szervezéssel kapcsolatos milyen nézet jelent meg ennek a folyóiratnak az 1894. december 1-jei számában?
4 Az Őr Torony 1894. december 1-jei száma azonban ezt mondja:
De mivel az új evangéliumi törvény egyházának a megszervezése nem képezte részét a régi zsidó törvény aratási munkájának, a jelenlegi evangéliumi törvény aratása vagy begyűjtési munkája is teljesen elkülöníthető és különbözik a most kirajzolódó új millenniumi törvény munkájától . . . Világos, hogy a most begyűjtöttek látható szervezetének a megalakítása nem lenne összhangban az isteni terv szellemével; és ha mégis megtörténne, az egyház részéről annak a látszatát keltené, hogy alkalmazkodni kíván a most oly népszerű szervezet vagy konföderáció eszméjéhez. (Lásd És 8:12) A jelenlegi munka nem a megszervezés, hanem az elkülönítés, amiként a zsidó aratásban volt. (Máté 10:34-36) . . .
„Jóllehet tehát, mi nem véljük, hogy a begyűjtöttek látható szervezete részét képezné az Úr aratásra vonatkozó tervének, mintha arra számítanának, hogy egy szervezet várakozóan itt egy másik korszak számára, igenis úgy véljük, hogy az ő akarata, hogy azok, akik szeretik az Urat, gyakran beszéljenek egymással közös reménységükről és örömeikrél, megpróbáltatásaikról és aggodalmaikról, közölve egymással az ő Szavának drága dolgait.”
5. A szervezet tekitetében mit mondott a The New Creation [Az új teremtés] című könyv?
5 A keresztény gyülekezetet nem tekintették tehát szervezetnek. Mégis jól gondolták, hogy valamilyen rendet kell felállítani a gyülekezetben vagy eklézsiában. Például a The New Creation [Az új teremtés] című, 1904-ben kiadott könyv V. tanulmánya ezt a címet kapta: „Az új teremtés szervezete”, és így kezdődik: „Mivel az új teremtés nem jut el a tökéletességre az első feltámadás előtt, szervezete addig nem tekinthető befejezettnek. A templomkép szemléltetei ezt: mint élő kövek, elhívást vagy meghívást kaptunk arra, hogy dicsőséges templomban helyezkedjünk el, abba épüljünk be.”
6. Hogyan azonosította a Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod!] könyv az „új teremtés” tagjai „anyját”?
6 Érdekes, hogy a Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod!] című, 1891-ben kiadott könyv a következőket mondja az „új teremtés” felkentjeivel kapcsolatban: „Az Ésaiás 54:1–8. versét illetően, Pál apostol rávilágít annak emberfeletti bölcsességére, és a szellemi Sionra alkalmazza, a mi anyánkra vagy szövetségünkre, amelyet Sára ábrázol. Ábrahám test szerinti magva ki lett rekesztve abból, hogy az ígéret örököse legyen, és az aigazi mag, Krisztus (akit Izsák és Rebeka ábrázolt elő), az ígéret egyedüli magvaként fogadtatott el. — Gal 4:22, 24, 26–31.”
7., 8. Ki a keresztény gyülekezet „anyjának” férji tulajdonosa, és mit mond e tekintetben az Ésaiás 54:1–8. verse?
7 Ennek a kijelentésnek semmi köze sincs a Theodor Herzl által 1897-ben alapított Cionista világszervezethez. Ez a szervezet az itteni, földi Jeruzsálemmel foglalkozik, nem pedig a „fenti” vagy „magasságbeli” Jeruzsálemmel, amely a keresztény gyülekezet „anyja” (Galata 4:26). A Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod] című könyv nem fejtegeti, hogy a keresztény gyülekezet „anyjának” férji tulajdonosa Isten, akit Ábrahám szemléltet. Jehova nem az ábrahámi szövetséggel vagy az új szövetséggel van házastársi kapcsolatban, hanem a „fenti” vagy „magasságbeli” Jeruzsálemmel, amelyet Izsák anyja, Sára ábrázolt. Hozzá hasonlóan mint „anya”, a „fenti” vagy „magasságbeli Jeruzsálem” is élő, személyiséggel rendelkező dolog.
8 Ki tehát ez a „fent” vagy „magasságbeli” Jeruzsálem? Hogy megtudjuk, először vizsgáljuk meg Ésaiás 54:1–8. versét, amely így szól:
„’Ujjongj, te meddő, aki nem szültél! Légy vidám, hangos örömkiáltással és kiálts éles hangon te, akinek nem volt szülési fájdalma, mert több az elhagyottnak fia, mint a férjes asszonyé’ — szól Jehova . . . ’Férji urad a te nagy Alkotód, seregek Jehovája az ő neve; és Izrael Szentje a Visszavásárlód. Az egész föld Istenének fogják nevezni őt. Mert mint egy magára hagyott és bánkodó szellemű feleséget hívott el téged Jehova, és mint ifjú feleséget, akit akkor megvetettek’ — ezt mondja a te Istened. ’Egy kis szempillantásra teljesen elhagytalak téged, de nagy könyörületességgel ismét egybegyűjtelek majd téged. Fölgerjedt haragomban egy szempillantásig elrejtettem orcámat előled, de határtalan ideig tartó szerető kedvességgel könyörülök rajtad’ — ezt mondja Jehova, a te Visszavásárlód.”
9. a) Kihez vagy mihez szólt Jehova vigasztalóan az Ésaiás 54:1–8. versében? b) A Galata 4:25, 26 szerint ki a jelképes „asszony”, akihez az előképben szólnak?
9 Az első esetben Jehova nem egy szövetségnek beszél. Egy nemzethez szól, a mózesi szövetségben levő választott népéhez szól. Isten szemszögéből ez a nemzet egy összetett „asszonyt” alkotott, amely olyan volt számára, mint egy „feleség”. Pál apostolnak a Galatához írt levele szerint az a jelképes „asszony” előképes volt, de nem mondja róla, hogy egy szövetségről vagy szerződésről lenne szó. Egy szerződést, egy szövetséget nem lehet vigasztalni, erősíteni. Pál inkább azt mondja, hogy az ellenképi „asszony” valamiféle élő dolog, amilyen egy „anya”, amiképpen a „férji tulajdonos”, Jehova is élő, értelemmel és vigasztalási képességgel bíró személy. Az ókori, történelmi asszonyokról szólva, az apostol ezt írta: „Mert ez a Hágár [a szolgálólány, aki az úrnő, Sára helyett Izmaelt szülte Ábrahámnak] a Sinai, hegy Arábiában, és ő [Hágár] megfelel a mai Jeruzsálemnek [ahol Pál volt itt a földön], mert az rabszolgaságban van [a mózesi törvényszövetség rabszolgaságában] a gyermekeivel együtt. A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk” (Galata 4:25, 26).
A rabszolgaságban levő Jeruzsálem
10., 11. a) Milyen jelentős fejlemény alakult ki az izraelitákkal kapcsolatban a Sinai-hegynél? b) Tekintettel a Törvényszövetségre, mi történt i. sz. 33-ban?
10 Hágár nem a mózesi törvényt képviseli vagy ábrázolja elő. A Sinai–hegy — amely Hágárnak felel meg — szintén nem szemlélteti a Törvényszövetséget annak Tízparancsolatával együtt. Természetesen Isten semmiféle szövetséget nem kötött a Sinai–heggyel. Ámde elvezette oda az izraelitákat, akiket kiszabadított az egyiptomi rabságból és szövetséges viszonyba lépett velük, és úgy kezelte őket mint szabad nemzetet. Ez évszázadokkal azután történt, hogy Isten egyoldalú szövetséget kötött Ábrahámmal, akinek fiú leszármazottat ígért.
11 Amikor Mózes, a Törvényszövetség közvetítője lejött a Sinai–hegyről, arca természetfeletti fénnyel ragyogott, olyanannyira, hogy kénytelen volt fátyollal eltakarni, hogy az izraeliták reá tekinthessenek (2Korinthus 3:12–16). De fönt, a Sinai–hegyen, Mózes nem érintkezett közvetlenül Jehovával, hanem Isten egy angyal által lépett szövetségre az izraelitákkal (Cselekedetek 7:37, 38; Zsidók 2:2). Izrael nemzete így került a Törvényszövetség hatálya alá. Évszázadokkal később azonban a Törvényszövetség megszűnt, mivel Jézus i. sz. 33-ban a kínoszlopra szegezte (Kolossé 2:13, 14).
12. a) Kinek volt az „anyja” a földi Jeruzsálem? b) Milyen szolgaságban volt a földi Jeruzsálem 19 évszázaddal ezelőtt, és miért nem szabadult soha fel?
12 Pál azt írta, hogy a Sinai–hegy a lenti Jeruzsálemnek felel meg, ahogyan az az ő idejében létezett. Jeruzsálem természetesen nem volt szövetség; nagy hírű város volt, amelyet zsidók laktak. Mint főváros, becses volt a nemzet számára, és „gyermekei”, vagyis a zsidó vagy izraelita nemzet összes tagja jelképes „anyjának” számított (Máté 23:37). Jeruzsálemben állt Jehova temploma, azé az Istené, akivel az izraeliták szövetséges viszonyban voltak. A zsidóknak azonban akkor nem volt saját független királyságuk, amely felett Dávid király leszármazottja uralkodott volna. Tehát nem voltak szabadok, hanem pogány politikai hatalom szolgaságában sínylődtek. S ami még fontosabb: vallási rabszolgaságban is voltak. Csakis a megígért Messiás, Jézus Krisztus szabadíthatta meg őket abból a rabszolgaságból, valamint a bűn rabszolgaságából. Az a Jeruzsálem azonban nem fogadta el Jézust Messiásnak és Királynak, és így sohasem lett szabaddá. Ehelyett i. sz. 70-ben a rómaiak elpusztították, ami szörnyű csapást jelentett a „gyermekeinek”.
A szabad Jeruzsálem
13. Mit mondott Pál a szabad Jeruzsálemről, és miféle szabadságban kell az ő „gyermekeinek” szilárdan kitartaniuk?
13 Pál szembeállítja a rabságban levő földi Jeruzsálemet a „fenti Jeruzsálemmel”, amely „szabad”. Az Ésaiás 54:1–8. verséből idézve ezt mondja:
„A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk. Mert meg van írva: ’Örvendj te meddő, aki nem szülsz; vigadozzál és hangosan kiálts te, akinek nincs szülési fájdalma, mert többen vannak az elhagyottnak gyermekei, mint akinek férje van.’ Mi pedig, testvérek, Izsákhoz hasonlóan az ígéret gyermekei vagyunk. De amint akkor a test szerint született üldözni kezdte a szellem szerint születettet, úgy most is. De mit mond az Írás? ’Űzd el a szolgálólányt és fiát, mert a szolgálólány fia semmiképpen sem fog együtt örökölni a szabad nő fiával.’ Így tehát, testvéreim, nem szolgálólány, hanem a szabad nő gyermekei vagyunk. Mert Krisztus ilyen szabadságra szabadított meg bennünket. Álljatok azért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani” (Galata 4:26—5:1).
14. Miért volt Izsák születése „a szellem szerint” való?
14 A galáciabeli keresztények, akikhez e szavakat intézte Pál, „Isten ígéret szerinti gyermekei” voltak (Galata 4:28, Today English Version). Ennek előárnyékaként Izsák a százéves Ábrahámtól és a 90 éves feleségétől, Sárától, Jehova ígéretének a beteljesedéseként született meg, amely ígéretet Jehova az idős hithű patriarchának tett. Igen, Izsák megszületése csodálatos születés volt: egyáltalán ’nem a test megszokott módja szerint’ ment végbe (1Mózes 18:11–15). Ezért tehát ’a szellem módja’ szerint kellett megtörténnie. A nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szellemének kellett beavatkozni ahhoz, hogy a szabad nő, Sára, valamint Ábrahám szaporodási képessége visszanyerje erejét (Róma 4:19). Figyelemre méltó dolog, hogy maga az „ígéret” nem volt idős, amikor i. e. 1918-ban Izsák megszületett, mert mindössze 25 év telt el azután, hogy Ábrahám bement az Ígéret földjére, Kánaánba, i. e. 1943-ban, amikor az „ígéret” hatályba lépett.
15. Meddig volt a „fenti Jeruzsálem” gyermektelen, és mikor kezdtek sokan lenni az ő gyermekei?
15 A „fenti Jeruzsálem” „elhagyott” volt, és szinte „gyermektelen”, hosszabb időn át, mint Sára. Tulajdonképpen i. e. 1943-tól volt a „fenti” Jeruzsálem ebben az állapotban, vagyis attól kezdve, hogy hatályba lépett az Ábrahámnak tett ígéret, egészen i. sz. 29-ig, amikor Jézus alámerítkezett. A nagyobb Ábrahám, Jehova szelleme akkor adott új születést Jézusnak és akkor kente fel őt, hogy Krisztussá, azaz Felkentté vagy Mesiássá legyen. De a „fenti Jeruzsálem” nem elégedett meg ezzel az egyetlen különleges szellemi gyermekével. Ezért i. sz. pünkösd napján — Jézus feltámadása és mennybemenetele után, mintegy 120 hű tanítványának is új születést adott a nagyobb Ábrahám. Akkor kente fel őket szellemével, hogy a nagyobb Izsák, Jézus Krisztus szellemi testvéreivé legyenek. Később még ugyanazon a napon mintegy 3000 zsidó merítkezett alá Jézus tanítványaként és kapott felkenetést a szent szellem által (Cselekedetek 2:1–42). Tehát azon a napon a „fenti Jeruzsálem” sok gyermek „anyjává” lett.
16. Mivel azonos a „fenti Jeruzsálem”?
16 Pál apostol feltárja, hogy az Ésaiás 54:1–8-ban megszólított asszony a „fenti Jeruzsálem”. Jehova Isten ennek az „asszonynak” férji tulajdonosa, egyben a nagy alkotója is. Jelképesen szólva, ez az „asszony” az ő „felesége” vagy feleségszerű szervezete fent a mennyben. Mint férj, ő az, aki gyümölcsözővé teszi őt, hogy létrehozza az Ábrahám idejében megígért igazi „magot” (Galata 3:16, 26–29).
17. Hogyam lett a „fenti Jeruzsálem” a nagyobb Ábrahám elsődleges „magvának” „anyjává”?
17 Ahhoz, hogy a nagyobb Ábrahám elsődleges „magva” lehessen, Isten egyetlen-nemzett Fiának Jehova feleségszerű mennyei szervezetéből kellett jönnie. Ez a szervezet így az Isten Fiának „anyja” lett. Jézus Krisztus, földi napjaiban nem a földi Jeruzsálem jelképes fia volt, hiszen az a város akkor rabságban vagy rabszolgaságban sínylődött „gyermekeivel” együtt, Jézus pedig sohasem volt rabszolgaságban (Galata 4:25). A földi Jeruzsálem azoknak a természetes zsidóknak az „anyja” volt, akik elvetették Jézust mint megígért „magot”, és nemcsak mint Ábrahám patriarcha magvát, hanem úgy is mint Jehova Isten, a nagyobb Ábrahám magvát (Máté 23:37–39).
Munkálkodjunk együtt a nagy Szervezővel!
18. Miért került a földi Jeruzsálem a figyelem központjába Salamon király idejében?
18 Jézus Krisztus, akinek Isten mennyei szervezete volt az „anyja”, nagyobb és bölcsebb volt Salamon királynál, Dávid hírneves fiánál és az ősi földi Jeruzsálem uralkodójánál. Salamon dicsősége és bölcsessége bizonyosan magára vonta a nem zsidó nemzetek figyelmét, ahogy Jézus is megemlítette: „Dél királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel támad fel és elmarasztalja ezt; mert ő eljött a föld végéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál” (Máté 12:42; Lukács 11:31). Salamon nagy bölcsességet tanúsított abban, ahogyan közigazgatásának ügyeit intézte. Ahogy mindent bölcsen megszervezett, okot adott az embereknek a csodálkozásra.
19. Mi volt Salamon király uralkodásával kapcsolatban az, ami ámulatba ejtette Séba királynőjét?
19 Ezért az 1Királyok 10:4, 5-ben ezt olvassuk: „Amikor Séba királynője látta Salamon teljes bölcsességét és a házat, amelyet építtetett, és asztalának ételeit, szolgái ülésrendjét, a felszolgálók asztal körüli szolgálatát és az öltözéküket meg az italait és az égőáldozatait, amelyeket Jehova házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt” (ÚV.; Károli; Ökumenikus fordítás; lásd még 2Krónika 9:4). Séba királynőjének oka volt arra, hogy mély benyomást tegyen rá Salamon udvartartásának szervezettsége. A jól rendezett, ékes rendben történő dolgok által Salamon összhangban volt a rend Istenével (1Korinthus 14:33).
20. a) Mit ajándékozott Jehova Salamonnak válaszul az imájára? b) Mit tett Jézus, mint „aki nagyobb Salamonnál”, és hogyan cselekszenek az ő követői?
20 Jehova meghallgatta Salamon alázatos könyörgését: „bölcs és értelmes szívet” adott neki (1Királyok 3:5–14). Az egész világegyetem hatalmas szervezője megadta Salamonnak azt a képességet, hogy az ékes rend és a hatékonyság érdekében jól szervezze meg a dolgokat. Jehova szövetséges népe ezért kötelezve volt arra, hogy jól együttműködjön minden mennyei és földi teremtett dolog isteni szervezőjével. Ugyanígy a megdicsőített Jézus Krisztus, aki „nagyobb Salamonnál”, szintén bölcsen cselekszik. Ezért földi hű követőinek is ezt kell tenniük, és meg is teszik!
Mit mondanál erre?
◻ Hogyan határoznád meg a „szervezet” szót?
◻ Kinek az „anyja” volt a földi Jeruzsálem, és miféle szolgaság alól nem nem szabadult fel soha?
◻ Mivel azonos a „fenti Jeruzsálem”, és kik a „gyermekei”?
◻ Hogyan használta fel Salamon az Istentől kapott bölcsességet; mit tesz a nagyobb Salamon, és mit tesznek a követői?
[Kép a 24. oldalon]
Milyen módon volt rabszolgaságban a földi Jeruzsálem?
[Kép a 26. oldalon]
Séba királynője elálmélkodott, amikor meglátogatta Salamont. Salamon együttműködött a világegyetem Szervezőjével. Te is együtt munkálkodsz Jehova Istennel?