Utánozzuk a hitüket!

Erőt merített Istenének szavaiból

ÖMLIK az eső, az ég egyre sötétebb. Jezréelig még hosszú az út. De Illés fáradhatatlanul fut, mert „Jehova keze” van rajta. Bár már nem fiatal, olyan erősnek érzi magát, mint még soha. Aháb királyi szekerét is megelőzi, gyorsabban fut a lovaknál (1Királyok 18:46).

Illés messze maga mögött hagyja a királyi szekeret. Alig lát valamit a szakadó esőben. Gondolatai a nap eseményei körül forognak. Ez volt élete legmozgalmasabb napja. Istene, Jehova és az igaz imádat dicsőséges győzelmet aratott. A Kármel-hegyen, melynek széljárta ormai már nem látszódnak a sötét felhőktől, Jehova hatalmas csapást mért általa a Baál-imádókra. A több száz gonosz és csaló Baál-próféta lelepleződött, majd kivégezték őket. Ezután Illés Jehovához imádkozott, hogy vessen véget a három és fél éve tartó szárazságnak. Válaszul Jehova esőt küldött (1Királyok 18:18–45).a

Miközben Illés megteszi a Jezréelbe vezető 30 kilométeres utat, alighanem abban reménykedik, hogy végre minden jóra fordul, és Aháb megváltozik. Mi mást tehetne Aháb a történtek után, mint hogy felhagy a Baál-imádattal, megfékezi a királynét, Jezabelt, és leállítja Jehova szolgáinak az üldözését!

Amikor minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, teljesen természetes, hogy bizakodva tekintünk a jövőbe. Úgy érezhetjük, túl vagyunk a nehezén. Nem lenne meglepő, ha Illés is így gondolta volna, mert „olyan ember volt, akinek a mieinkhez hasonló érzései voltak” (Jakab 5:17). Csakhogy a megpróbáltatásai még korántsem értek véget. Mindössze néhány órával később olyan félelem lett úrrá rajta, és annyira elkeseredett, hogy meg akart halni. Vajon mi történt? És hogyan segített neki Jehova, hogy újra bátor legyen, és megerősödjön a hite? Lássuk!

Váratlan fordulat

Mi történik, miután Aháb megérkezik jezréeli palotájába? Vajon megváltozott, és visszatért Jehovához? Ezt olvassuk: „Aháb pedig elmondta Jezabelnek, mi mindent tett Illés, és hogyan hányta kardélre az összes prófétát” (1Királyok 19:1). Figyeld meg, hogy Aháb nem Illés Istenének, Jehovának tulajdonítja a történteket. Úgy beszél a nap rendkívüli eseményeiről, mintha mindent pusztán Illés tett volna. Kétségkívül továbbra sem tiszteli Jehova Istent. És vajon mit tesz erre Jezabel?

A királyné forr a dühtől. Bosszúra szomjazva ezt üzeni Illésnek: „Úgy tegyenek az istenek, sőt még rosszabbul, ha holnap ilyenkor olyanná nem teszem a lelkedet, mint amilyen bármelyikük lelke!” (1Királyok 19:2). Félelmetes szavak ezek! Jezabel tulajdonképpen azt mondja, hogy ő maga haljon meg, ha egy napon belül nem áll bosszút Illésen a Baál-prófétákért. Illés egy szerény hajlékban pihen Jezréelben azon a viharos éjszakán. Képzeld csak el, mit érezhet, mikor a királyné küldöttje átadja neki ezt a szörnyű üzenetet.

Kétségbe esik és megijed

Ha Illés abban bízik, hogy hamarosan véget ér a Baál-imádat elleni harc, akkor a reményei egy csapásra szertefoszlanak. Jezabel elszántabb, mint valaha. Illés sok hűséges prófétatársát kivégeztette már, és minden jel arra mutat, hogy ő lesz a következő áldozat. A Bibliában azt olvassuk, hogy „Illést . . . elfogta a félelem”. Vajon maga elé képzelte, milyen szörnyű halál vár rá? Ha ekörül jártak a gondolatai, nem csoda, hogy megijedt. Bárhogy volt is, „útnak indult, hogy mentse a lelkét” (1Királyok 18:4; 19:3).

Nem Illés volt az egyetlen Isten hűséges szolgái közül, akin úrrá lett a félelem. Évszázadokkal később Péter apostollal is ez történt. Egy alkalommal Jézus képessé tette arra, hogy járjon a vízen. Ám Péter „a szélviharra nézve . . . megijedt”, és majdnem elmerült (Máté 14:30). Péter és Illés esetéből fontos tanulságot vonhatunk le. Ne időzzünk az ijesztő nehézségeken, mert elbátortalanodunk. Gondoljunk Jehovára, aki reményt és erőt tud adni nekünk.

„Elég!”

Félelmében Illés a mintegy 150 kilométerre, délnyugatra fekvő Beér-Seba városa felé menekül, mely Júda déli határának közelében található. Itt hátrahagyja a szolgáját, és egyedül megy tovább. A beszámoló szerint „bement a pusztába egynapi útra”. Képzeld magad elé Illést, amint napfelkeltekor nekiindul a pusztaságnak. Elkeseredetten, félelemtől hajtva csak megy és megy. Étlen-szomjan gyalogol a perzselő nap alatt a zord vidéken. Mikor a napkorong lassan alábukik, Illés kimerülten behúzódik egy rekettyebokor alá, az egyetlen menedék alá ezen a kopár vidéken (1Királyok 19:4).

Végső elkeseredésében Istenhez imádkozik. Azt kéri, hadd haljon meg. „Nem vagyok jobb ősatyáimnál” – mondja. Tudja, hogy az ősatyái már rég elporladtak, semmit nem tehetnek másokért (Prédikátor 9:10). Illés épp ilyen értéktelennek érzi magát. Nem csoda, hogy így kiált fel: „Elég!” Nem akar tovább élni.

Vajon meg kellene ütköznünk azon, hogy egy istenfélő ember ennyire elcsügged? Nem feltétlenül. A Bibliában más hűséges férfiakról és nőkről is azt olvashatjuk, hogy szomorúságukban meg akartak halni. Így érzett például Rebeka, Jákob, Mózes és Jób (1Mózes 25:22; 37:35; 4Mózes 11:13–15; Jób 14:13).

Ma „nehezen elviselhető, válságos idők” vannak. Ezért nem meglepő, hogy időnként sokan elkeserednek, még Isten hűséges szolgái is (2Timóteusz 3:1). Ha ez olykor veled is előfordul, kövesd Illés példáját. Öntsd ki a szíved Istennek, hiszen ő „minden vigasztalás Istene” (2Korintusz 1:3). Hogyan vigasztalta meg Illést?

Jehova fenntartja prófétáját

Szerinted mit érezhetett Jehova, mikor letekintve az égből azt látta, hogy szeretett prófétája egy rekettyebokor alatt ül a pusztában, és azért imádkozik, hogy hadd haljon meg? Nem kell találgatnunk. Miután Illés álomba merül, Jehova egy angyalt küld hozzá. Az angyal finoman megérinti, hogy felébressze, és ezt mondja neki: „Kelj fel és egyél.” Illés elfogyasztja a friss, meleg kenyeret és a korsó vizet, melyet az angyal kedvesen odakészített neki. Vajon megköszöni a gondoskodást? A beszámolóból csak annyi derül ki, hogy Illés eszik és iszik, majd ismét elalszik. Vajon még annyi ereje sincs, hogy beszéljen? Bárhogy van is, az angyal még egyszer felébreszti, valószínűleg hajnalban. Ismét arra kéri, hogy keljen fel és egyen, majd a következő jelentőségteljes szavakkal indokolja a kérését: „túl nagy út vár rád” (1Királyok 19:5–7).

Isten feltárta az angyalnak, hogy merre kell mennie Illésnek. Az angyal azt is tudta, hogy Illés a saját erejéből nem lesz képes megtenni az utat. Milyen jó, hogy olyan Istent szolgálhatunk, aki nálunk is jobban ismeri a céljainkat és a korlátainkat (Zsoltárok 103:13, 14). Hogyan segített Illésnek az étel?

Ezt olvassuk: „Felkelt tehát, evett és ivott, majd annak a tápláléknak az erejével ment negyven nap és negyven éjjel egészen az igaz Isten hegyéig, a Hórebig” (1Királyok 19:8). Ahogy Mózes mintegy hat évszázaddal korábban és Jézus közel tíz évszázaddal később, úgy Illés is 40 napon és éjen át böjtölt (2Mózes 34:28; Lukács 4:1, 2). Ez a táplálék nem szüntette meg a nehézségeit, viszont csodálatos módon fenntartotta őt. Próbáld magad elé képzelni az idős prófétát, amint napról napra, hétről hétre, közel másfél hónapon át gyalogol a kietlen pusztaságban!

Jehova ma is fenntartja a szolgáit, de nem csodálatos erejű fizikai táplálékról, hanem létfontosságú szellemi eledelről gondoskodik számukra (Máté 4:4). Ha ismeretet szerzünk Istenről a Szavából és a Biblián alapuló kiadványokból, erősek maradunk szellemileg. A szellemi tápláléktól talán nem szűnnek meg a nehézségeink, de általa képesek vagyunk elviselni azt, amit máskülönben nem tudnánk. Ezenfelül ez az ismeret örök életet jelent (János 17:3).

Illés majdnem 320 kilométert gyalogol, míg végül odaér a Hóreb-hegyhez. Hosszú idővel ezelőtt ennél a hegynél jelent meg Mózesnek egy angyal – Jehova Istent képviselve – az égő tövisbokorban, és később itt kötötte meg Jehova a törvényszövetséget Izraellel. Illés egy barlangban keres menedéket.

Jehova megvigasztalja és megerősíti Illést

A Hórebnél Jehova megszólítja Illést, nyilván egy angyal által, és ezt kérdezi tőle: „Mi dolgod itt, Illés?” Minden bizonnyal kedves hangon kérdezi, mert Illés arra érez késztetést, hogy kiöntse a szívét. Ezt mondja: „Bizony féltékeny vagyok Jehováért, a seregek Istenéért; mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig karddal ölték meg, úgyhogy csak én maradtam meg. Az én lelkemet is keresik már, hogy elvegyék” (1Királyok 19:9, 10). Ha megvizsgáljuk a szavait, legalább három okot fedezhetünk fel, amiért szomorú.

Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy hiábavaló volt a munkája. Bár annyi éven át féltékenyen védte a tiszta imádatot, és mindennél fontosabb volt neki Jehova szent neve és szolgálata, úgy tűnik, hogy a helyzet egyre rosszabb. A nép még mindig hűtlen és lázadó, sőt, a hamis imádat mind nagyobb tért hódít. Másrészt amiatt keseredik el, mert egyedül érzi magát. „Csak én maradtam meg” – mondja. Azt gondolja, hogy rajta kívül már senki más nem szolgálja Jehovát. Ezenfelül Illés fél. Sok prófétatársát kivégezték már, és biztos benne, hogy ő lesz a következő. Nem lehet könnyű beismernie az érzéseit, de nem tartja megalázónak vagy kínosnak, hogy beszéljen róluk. Mindannyiunknak jó példát mutatott azzal, hogy imában kiöntötte a szívét Istennek (Zsoltárok 62:8).

Mit tesz Jehova, amikor Illés hangot ad a félelmeinek és az aggodalmainak? Az angyal azt mondja Illésnek, hogy álljon a barlang bejáratához. Ő engedelmeskedik. Nem sejti, mi fog történni. Hirtelen hatalmas, fülsiketítő szélvihar kerekedik. Olyan erős, hogy hegyeket szaggat, és szirteket tördel. El tudod képzelni, amint Illés az egyik kezével a szemét védi, a másikkal pedig magához szorítja nehéz szőrruháját, hogy ne fújja le róla a szél? Miután elcsendesedik a szél, megremeg a föld, annyira, hogy Illés alig bír megállni a lábán. Épphogy véget ér a földrengés, hatalmas tűz lobban fel. A perzselő lángok elől Illés a barlangba menekül (1Királyok 19:11, 12).

A beszámoló arra hívja fel a figyelmet, hogy Jehova nem volt benne egyik látványos természeti jelenségben sem. Illés tudja, hogy Jehova nem egy mitikus, természeti Isten, mint például Baál, akiről az imádói tévesen úgy hiszik, hogy felhőkön nyargaló, esőt hozó isten. Jehova, aki létrehozta a természet bámulatos erőit, sokkal hatalmasabb minden alkotásánál. Még az egek sem tudják befogadni őt (1Királyok 8:27). Hogyan segít mindez Illésnek? Ne felejtsd el, hogy Illés fél, de mivel egy olyan hatalmas Isten áll mellette, mint Jehova, nincs miért tartania Ahábtól és Jezabeltől (Zsoltárok 118:6).

Miután kialszik a tűz, Illést csend veszi körül. Majd „egy nyugodt és halk hang”b szól hozzá. Ismét arra ösztönzi, hogy mondja el, mi bántja. Illés így is tesz. Másodszor is beszél az aggodalmairól. Ettől biztos még jobban megkönnyebbül. Ám minden bizonnyal még ennél is nagyobb erőt önt belé az, amit ez a „nyugodt és halk hang” ezután mond neki. Jehova arról biztosítja, hogy egyáltalán nem értéktelen. Mit mond neki? Részleteket tár fel arról, hogyan szándékozik véget vetni a Baál-imádatnak Izraelben. Illés munkája tehát nem volt hiábavaló. Isten szándékának a megvalósulását semmi sem akadályozhatja meg. Ráadásul Jehova továbbra is fel akarja használni Illést. Utasításokat ad neki, és visszaküldi (1Királyok 19:12–17).

Hogyan segít Jehova Illésnek, hogy legyőzze a magányt? Kétféleképpen is. Először is, azt az utasítást adja neki, hogy kenje fel Elizeust, mert ő veszi majd át a prófétai feladatokat. Ez a nála fiatalabb férfi a társa és segítője lesz az elkövetkező években. Ez alighanem vigaszt önt Illésbe. Másodszor, Jehova ezt az örömteli hírt osztja meg Illéssel: „Meghagytam Izraelben hétezer embert, mindazokat a térdeket, amelyek nem hajoltak meg Baál előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt” (1Királyok 19:18). Illés tehát egyáltalán nincs egyedül. Biztosan erőt merít abból, hogy több ezren is hűségesek maradtak Jehovához. Illés tehát nem adhatja fel, mert nekik szükségük van arra, hogy ezekben a nehéz időkben példát mutasson a Jehovához való kitartó ragaszkodásban. Illést kétségkívül mélyen meghatja, amit ez a „nyugodt és halk hang” mond neki.

Illéshez hasonlóan talán minket is lenyűgöznek a természet hatalmas erői, és teljes joggal. A teremtés élénken érzékelteti a Teremtő hatalmas erejét (Róma 1:20). Jehova még ma is örömmel használja fel korlátlan erejét, hogy segítsen a hűséges szolgáinak (2Krónikák 16:9). De elsősorban Szaván, a Biblián keresztül szól hozzánk (Ézsaiás 30:21). Bizonyos értelemben a Biblia olyan, mint az a „nyugodt és halk hang”, mely Illéshez szólt. Jehova ma a Biblia által vezet, bátorít és igazít helyre bennünket, és általa biztosít a szeretetéről.

Vajon Illés erőt merített abból, amit Jehova a Hóreb-hegynél tett? Kétségkívül. Hamarosan újra belevetette magát a szolgálatba, és ismét az a bátor és hűséges próféta lett, aki mindig is kiállt az igaz imádat mellett. Ha hozzá hasonlóan megszívleljük Istennek az Írásokban található vigasztaló szavait, olyan erős hitünk lehet, mint amilyen Illésnek volt (Róma 15:4).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 19. oldalon]

Jehova gazdagon megáldotta Illést, jó és rossz időkben egyaránt

[Kép a 20. oldalon]

Végső elkeseredésében Illés kiöntötte a szívét Jehovának

[Kép a 21. oldalon]

Jehova a félelmetes erejével megvigasztalta és bátorította Illést