TÖK
(héb.: paq·qu·ʽóthʹ [t. sz.]):
A ’vadtöknek’ fordított héber szó csak egyszer fordul elő a Bibliában, mégpedig annál az esetnél, amely akkor történt, amikor Elizeus napjaiban éhínség volt. Valaki vadtököt szedett, olyan tököt, amelyet nem ismert, és beledarabolta a főzelékbe. Amikor „a próféták fiai” belekóstoltak, attól féltek, hogy ételmérgezést kapnak, ezért nem ették meg. Ám Elizeus csoda folytán ehetővé tette a főzeléket, és így azt nem kellett kiönteni (2Ki 4:38–41).
Bár több elképzelés született, általában úgy vélik, hogy a görögdinnyével rokonságban álló sártökről (Citrullus colocynthis) van szó, amelynek a termése megfelelhet a szentírási beszámolóban lévő ’vadtöknek’. A sártök indája az uborkáéhoz hasonló módon kúszik, és a levélzete is hasonló az uborkáéhoz. A termése nagyjából akkora, mint egy narancs. Vastag, sima héja van, zöld és sárga foltokkal. A nagyon keserű, mérgező és szivacsos húsából nyerik a gyógyászatban használatos kolocintot. A sártök jellemzői ráillenek a bibliai beszámolóban szereplő vadtökre, amely úgy tűnik, mérgező volt, amit már az ízéből is feltételeztek (2Ki 4:40). Amikor már a legtöbb növény elszárad, a sártök még mindig zöldell, éppen ezért, aki nem ismeri, kísértést érezhet arra, hogy leszedje.
A tök alakú díszek (héb.: peqá·ʽímʹ), amelyek az öntött tengert és a Salamon által épített templom cédrusfa borítását díszítették, olyan kerek formájúak lehettek, mint amilyen a sártök termése (1Ki 6:18; 7:24; 2Kr 4:3).