„Tudom, hogy feltámad”

 1. Miben volt biztos Márta? (Lásd a képet a cikk elején.)

MÁRTA, aki Jézus tanítványa és egyben barátja is volt, a testvérét, Lázárt gyászolta. Mi enyhíthetné a bánatát? Jézus így vigasztalta: „Feltámad a testvéred.” Ettől persze nem múlt el teljesen a fájdalom a szívéből, de ő maga is bízott abban, amit Jézus mondott. Kijelentette: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (Ján 11:20–24). Biztos volt benne, hogy a testvére egyszer fel fog támadni. Jézus ekkor csodát tett: még aznap életre keltette Lázárt.

 2. Miért szeretnél te is olyan szilárdan hinni a feltámadásban, mint Márta hitt?

² Arra nem számíthatunk, hogy Jézus vagy az Atyja hasonló csodát tesznek ma értünk. De Mártához hasonlóan te is meg vagy győződve róla, hogy a jövőben feltámadnak az elhunyt szeretteid? Talán a házastársadat, az anyukádat, az apukádat, valamelyik nagyszülődet vagy esetleg a gyermekedet veszítetted el. Már alig várod, hogy újra átöleld, beszélgess vele, és együtt nevessetek. Minden okod megvan rá, hogy te is elmondhasd: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor.” Ezzel együtt jól tesszük, ha elgondolkodunk azon, hogy milyen alapja van ennek a meggyőződésünknek.

3–4. Hogyan erősíthette meg Márta hitét az, amit Jézus korábban tett?

³ Márta Jeruzsálem közelében élt, így valószínűleg nem látta, amikor Jézus feltámasztotta egy özvegyasszony fiát Nain közelében, Galileában. De feltehetően hallott erről az esetről, ahogy arról is, amikor Jézus életre keltette Jairus lányát. Akik ott voltak a családnál, „tudták, hogy meghalt”. Jézus megfogta a kislány kezét, és így szólt hozzá: „Lányka, kelj fel!” Az pedig azon nyomban fel is kelt (Luk 7:11–17; 8:41, 42, 49–55). Márta és a testvére, Mária tisztában volt vele, hogy Jézus képes meggyógyítani a betegeket. Ezért arra gondoltak, hogy ha ott lett volna velük, Lázár nem halt volna meg. De most, hogy már meghalt, vajon mire számított Márta? Azt mondta, hogy Lázár életre fog kelni a jövőben, „az utolsó napon”. Miért lehetett biztos ebben? És te miért lehetsz biztos abban, hogy fel fognak támadni a halottak, köztük talán a te hozzátartozóid is?

⁴ Miközben áttekintünk néhány nyomós érvet, lehet, hogy olyan gondolatokkal is találkozol a Szentírásból, amelyeket általában nem kötsz össze azzal a reménységgel, hogy újra láthatod a szeretteidet.

 5. Többek között mi adott alapot Mártának arra, hogy higgyen Lázár feltámadásában?

⁵ Figyeld meg, hogy Márta nem azt mondta, hogy „remélem, hogy feltámad a testvérem”, hanem ezt: „Tudom, hogy feltámad”. Olyan csodák alapján hitt ebben, amelyekről bizonyára még Jézus szolgálata előtt, gyerekkorában hallott otthon és a zsinagógában. Három ilyen történet is eszünkbe juthat, melyek fel vannak jegyezve az ihletett Írásokban.

 6. Milyen rendkívüli csodáról tudhatott Márta?

⁶ Az első eset abban az időben történt, amikor Isten képessé tette Illés prófétát arra, hogy csodákat tegyen. Egy föníciai tengerparti városban, Sareptában egy szegény özvegyasszony vendégszeretettel fogadta a prófétát. Isten ezért folyamatosan ellátta az asszonyt liszttel és olajjal, hogy a fiával együtt életben maradhasson (1Kir 17:8–16). Később a fia megbetegedett és meghalt. Illés azonban az asszony segítségére sietett. A holttestre borulva így imádkozott: „Istenem! Kérlek, add, hogy térjen vissza e gyermekbe a lelke!” És így is történt. Isten meghallgatta Illés imáját, és a fiú életre kelt. Ez az első olyan eset a Bibliában, amikor valaki feltámadt. (Olvassátok fel: 1Királyok 17:17–24.) Márta nyilván tudott erről a kiemelkedő csodáról.

7–8. a) Hogyan tudott Elizeus segíteni egy gyászoló anyának? b) Mit bizonyít Elizeus csodája?

⁷ A Szentírásban a második feltámasztást Illés utódja, Elizeus próféta hajtotta végre. Egy előkelő izraelita asszony Sunemben különleges vendégszeretetet tanúsított Elizeus iránt. Isten a prófétája által egy fiúval jutalmazta meg ezt a gyermektelen asszonyt és az idős férjét. Azonban néhány évvel később a fiú meghalt. Mennyire le lehetett sújtva az édesanyja! A férje beleegyezésével elment Elizeushoz, aki éppen a Kármel-hegynél tartózkodott, úgy 30 kilométerre tőlük. A próféta előreküldte Sunembe a szolgáját, Géházit. Neki nem sikerült visszahozni az életbe a fiút. Aztán Elizeus is megérkezett a gyászoló anyával együtt (2Kir 4:8–31).

⁸ Miután a próféta a holttest mellett imádkozott, a fiú életre kelt. Az asszony magán kívül volt az örömtől, hogy csoda folytán visszakapta a fiát. (Olvassátok fel: 2Királyok 4:32–37.) Eszébe juthatott az, amit egy sok évig meddő asszony, Anna mondott imában, amikor elvitte Sámuelt a hajlékba szolgálni: „Jehova. . . a seolba visz, és felhoz onnan” (1Sám 2:6). Isten szó szerint felhozta a seolból a sunemi fiút, bebizonyítva ezzel, hogy van hatalma feltámasztani a halottakat.

 9. Hogyan történt a Bibliában feljegyzett harmadik feltámadás?

⁹ Nem ez volt az utolsó megdöbbentő eset, amely Elizeus nevéhez fűződik. Több mint 50 évnyi szolgálat után a próféta „megbetegedett olyan betegséggel, amelybe később bele is halt”. Amikor már csak a csontjai voltak meg, betört az országba egy rablócsapat. Egy helyen az izraeliták éppen egy férfit készültek eltemetni. Megijedtek az ellenségeiktől, ezért gyorsan bedobták a holttestet abba a sírba, ahol Elizeus csontjai is voltak. „Amikor a férfi hozzáért Elizeus csontjaihoz, azonnal életre kelt, és lábra állt” (2Kir 13:14, 20, 21). Gondolj bele, milyen sokat jelenthettek ezek a történetek Mártának! Istennek csakugyan van hatalma a halál felett. És rád milyen hatással vannak ezek a beszámolók? Biztosan meggyőznek arról, hogy Istenünk hatalma korlátlan.

10. Milyen csodát hajtott végre Péter?

¹⁰ A Keresztény görög iratokban is olvashatunk olyan esetekről, amikor Isten képviselői feltámasztottak embereket. Ez történt például, amikor Jézus életre keltette a naini ifjút és Jairus lányát. Később Péter apostol feltámasztott egy keresztény asszonyt, Dorkászt, akit Tábitának is hívtak. Péter a holttest mellett imát mondott, majd így szólt: „Tábita, kelj fel!” Erre ő felkelt, Péter pedig „odaállította őt élve” a többi keresztény elé. A történtek hatására „sokan hívőkké lettek az Úrban”. Amellett, hogy az Úrról, vagyis Jézusról tanúskodtak, azt is elmondhatták másoknak, hogy Jehova képes feltámasztani a halottakat (Csel 9:36–42).

11. Lukács beszámolója szerint mi történt egy ifjúval, és mit éreztek a szemtanúk?

¹¹ Történt egy másik feltámadás is, amelynek szintén voltak szemtanúi. Egyszer Pál apostol részt vett egy összejövetelen egy felső helyiségben, Troászban, a mai Törökország északnyugati részén. Pál előadása éjfélig tartott. Egy Eutikusz nevű ifjú, aki a hallgatók közt volt, elbóbiskolt. Mivel az egyik ablakban ült, leesett a második emeletről. Lehet, hogy éppen Lukács, az orvos ért oda először, és megállapította, hogy Eutikusz nem csupán megsérült vagy elvesztette az eszméletét, hanem meghalt. Pál is lement, átölelte a holttestet, aztán megdöbbentő kijelentést tett: „benne van a lelke.” A jelenlevőkre mély benyomást tett, amit láttak. Tudták, hogy az ifjú a halálból tért vissza, ezért „mérhetetlenül megvigasztalódtak” (Csel 20:7–12).

12–13. Milyen kérdések merülnek fel az eddig megvizsgált történetek fényében?

¹² A most megvizsgált történetek benned is erősíthetik azt a meggyőződést, amely Mártában is megvolt: hogy az Istenünk, akitől az életünket kaptuk, képes visszahozni az életbe a halottakat. Érdekes, hogy minden alkalommal, amikor Jehova ilyen csodát tett, jelen volt valamelyik hűséges szolgája, például Illés, Jézus vagy Péter. De akkor mit mondhatunk azokról, akik más időszakokban haltak meg? Azok az istenfélő férfiak és nők, akik olyan időben éltek, amikor Jehova nem támasztott fel embereket, vajon számíthattak rá, hogy a jövőben lesz feltámadásuk a halottaknak? Osztozhattak-e Márta érzéseiben, aki ezt mondta: „Tudom, hogy feltámad [a testvérem] a feltámadáskor az utolsó napon.” Miért lehetett ebben biztos, és te miért lehetsz ugyanígy meggyőződve erről?

¹³ Isten ihletett Szavában többször is olvashatunk arról, hogy Jehova hű szolgái tudták, hogy valamikor lesz feltámadás. Nézzünk erre néhány példát.

14. Mit tanulhatunk a feltámadásról Ábrahám történetéből?

¹⁴ Gondoljunk arra, hogy mit kért Isten Ábrahámtól a rég várt örökössel, Izsákkal kapcsolatban. Ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot. . . .és mutasd be égő felajánlásként” (1Móz 22:2). Képzeljük el, milyen érzések kavaroghattak Ábrahámban! Jehova megígérte neki, hogy a leszármazottja által minden nemzet áldásban részesül (1Móz 13:14–16; 18:18; Róma 4:17, 18). Azt is kijelentette, hogy ez a leszármazott „Izsák által” jön el (1Móz 21:12). De hogyan lesz ez lehetséges, ha Ábrahám feláldozza Izsákot? Pál ihletés alatt azt írta, hogy Ábrahám hitt benne, hogy Isten képes feltámasztani Izsákot. (Olvassátok fel: Héberek 11:17–19.) Arról nem ír a Biblia, hogy Ábrahám arra gondolt volna, hogy Izsák mindössze néhány óra, egy nap vagy egy hét múlva fog életre kelni. Nem tudta, hogy mikor kerül erre sor, de bízott benne, hogy Jehova feltámasztja a fiát.

15. Milyen reményének adott hangot Jób?

¹⁵ Jób patriarcha is várta a jövőbeli feltámadást. Azt mondta, hogy ha egy fát kivágnak, az újra kisarjadhat, és olyan lesz, mint egy új növény. Az emberekkel viszont más a helyzet (Jób 14:7–12; 19:25–27). Ha valaki meghal, nem képes feltámasztani magát, hogy újra éljen (2Sám 12:23; Zsolt 89:48). Ez persze nem azt jelenti, hogy Isten nem tudja életre kelteni a halottakat. Jób hitt benne, hogy Jehova az általa meghatározott időben megemlékezik róla. (Olvassátok fel: Jób 14:13–15.) Jób nem tudta, hogy ez mikor következik be, de bízott benne, hogy az emberek teremtője vissza tud rá emlékezni, fel tudja őt támasztani, és ezt meg is fogja tenni.

16. Mivel bátorította Dániel prófétát egy angyal?

¹⁶ Eszünkbe juthat még Dániel, egy másik hűséges férfi a Héber iratokból. Évtizedeken át lojálisan szolgálta Istent, és közben a támogatását élvezte. Egyszer egy angyal nagyon kedvelt férfiúnak nevezte Dánielt, és így szólt hozzá: „Béke legyen veled! Légy erős” (Dán 9:22, 23; 10:11, 18, 19).

17–18. Milyen ígéretet kapott Dániel?

¹⁷ Amikor Dániel már majdnem százéves volt, és az élete végéhez közeledett, biztosan felmerült benne, hogy mit tartogat számára a jövő. Vajon életre kel egyszer? Ehhez semmi kétség sem fér. A könyve végén Isten szavait olvashatjuk, aki ezt mondta neki: „Te pedig menj a vég felé; nyugodni térsz” (Dán 12:13). Az idős Dániel tudta, hogy a halottak nyugalomban vannak, hiszen a sírban, ahová nemsokára ő is kerül, nincs „sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség” (Préd 9:10). Ám ezzel nem ért véget a története. Jehova csodás jövőt ígért neki.

¹⁸ A Dánielnek szóló üzenet így folytatódott: „felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén.” Hogy mikor, azt Jehova nem mondta meg. Dániel nyugodni tért a halálba. De az a kijelentés, hogy felkel majd a sorsára, azt jelentette, hogy biztosan fel fog támadni, méghozzá jóval a halála után, „a napoknak végén”.

19–20. a) Hogyan függnek össze a cikkben kifejtett gondolatok Márta kijelentésével? b) Milyen kérdésekről lesz még szó?

¹⁹ Mártának tehát alapos oka volt rá, hogy higgyen benne, hogy a testvére, Lázár „feltámad a feltámadáskor az utolsó napon”. A Dánielnek adott ígéret és a Márta szavaiból érezhető meggyőződés megerősíti a ma élő keresztények hitét. Igen, lesz feltámadás.

²⁰ Láttuk, hogy a múltban történt események azt bizonyítják, hogy lehetséges a feltámadás: visszatérhet az életbe az, aki meghalt. Ezenkívül Isten szolgái előretekintettek arra az időre, amikor a halottak feltámadnak. De van-e bármi bizonyíték arra, hogy a feltámadás sok-sok évvel az ígéretek után is bekövetkezhet? Ha van, akkor még erősebb hittel várhatjuk a feltámadást. De vajon mikor lesz ez valóság? Ezekről a kérdésekről fogunk beszélni a következő cikkben.