HAZÁEL

(Isten látta):

Szíria egy nevezetes királya; úgy tűnik, hogy Jórámnak, Izrael királyának az uralkodása idején (kb. i. e. 917–905) kezdett uralkodni (2Ki 8:7–16), és Joásnak, Izrael királyának az uralma idején (kb. i. e. 859–845) halt meg (2Ki 13:24, 25). Hazáel nem származott királyi családból, hanem egyszerűen csak egy magas rangú tisztviselő volt elődjének, II. Ben-Hadádnak, Szíria királyának a szolgálatában (2Ki 8:7–9).

Hazáel uralma előtt évekkel Jehova arra utasította Illést, hogy ’kenje fel Hazáelt Szíria királyává’. Azért lett kinevezve, mert Izrael vétkezett Isten ellen, és Hazáelnek kellett végrehajtania a büntetést a nemzeten (1Ki 19:15–18).

Szó szerint sohasem kenték fel Hazáelt olajjal, de azért az Illésnek adott megbízatást az utódja, Elizeus próféta végrehajtotta. Ez akkor történt, amikor a szír király, II. Ben-Hadád megbetegedett, és elküldte Hazáelt Szíria legfontosabb városába, Damaszkuszba. Hazáelnek ajándékot kellett vinnie Elizeusnak, és arról kellett tudakozódnia, hogy Ben-Hadád felépül-e a betegségből. Elizeus ezt mondta Hazáelnek: „Menj, és jelentsd neki [Ben-Hadádnak]: »Bizonyosan felgyógyulsz«”, majd így folytatta a próféta: „és Jehova megmutatta nekem, hogy meg fog halni.” Még ezt is mondta Hazáelnek: „Jehova úgy mutatott meg nekem téged[,] mint Szíria királyát.” Amikor Hazáel hazaért, válaszul a király kérdésére, hogy mit tudott meg Elizeustól, így szólt: „Ezt mondta nekem: »Bizonyosan felgyógyulsz«”; később, méghozzá másnap, azonban megfojtotta a királyt egy nedves takaróval, és uralkodni kezdett helyette (2Ki 8:7–15).

Elizeus Hazáelnek szóló szavai sok találgatás témáját képezték. A maszoréta szöveg széljegyzete, a görög Septuaginta, a latin Vulgata, a szír Pesitta és 18 héber kézirat alapján a szöveg ezt mondja: „jelentsd neki: »Fel fogsz.«” A maszoréta szöveg főszövege ellenben így írja: „jelentsd: »Nem fogsz.«”

Ha az olvasatot úgy vesszük, hogy Hazáelnek ezt kellett közölnie Ben-Hadáddal: „Bizonyosan felgyógyulsz”, Elizeusnak a Ben-Hadád érdeklődésére mondott válasza alighanem egy fajta rejtvény volt, amely azt jelentette, hogy maga a betegség nem fog véget vetni az életének, de mégis meghal (amint az történt is, Hazáel révén). Mindenesetre Hazáel Elizeus válaszának csak az első részét adta át a királynak, azt, hogy „bizonyosan felgyógyulsz”, a válasz többi részét viszont erőszakhoz folyamodva végrehajtotta (2Ki 8:10).

Hazáel elnyomja Izraelt: Hazáel nem sokkal azután, hogy király lett, háborúba szállt Izrael és Júda királyával Rámót-Gileádban (Rámában). Akkoriban Jórám, Izrael királya megsebesült, de magának a csatának a kimenetelét nem említi a beszámoló (2Ki 8:25–29; 2Kr 22:1–6). Jórám utódjának, Jéhunak (Izrael királyának) az idejében Hazáel apránként kezdte bekebelezni Izrael területét, elfoglalva a Jordántól K-re fekvő Gileádot és Básánt (2Ki 10:32, 33). Úgy tűnik, ez megnyitotta számára az utat, hogy később megszállja Júda királyságát. Hazáel bevette a Filisztea területén fekvő Gát városát, majd Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy felvonuljon ellene. Joás, Júda királya azonban megvesztegette Hazáelt, a templom és a palota értékeiből ajándékozva neki, annak reményében, hogy Hazáel visszavonul, és ezzel megkíméli Jeruzsálemet (2Ki 12:17, 18).

Különösen Jéhu fiának, Joakháznak (Izrael királyának) az uralma idején Hazáel nagy elnyomója lett Izraelnek, beteljesítve azt, amit Elizeus próféta előre látott, vagyis hogy Hazáel tűzbe borítja Izrael megerősített helyeit, kardélre hányja válogatott férfiait, darabokra zúzza gyermekeit, és felhasogatja várandós asszonyait (2Ki 13:3, 22; 8:12). Isten azonban nem engedte, hogy Szíria teljesen tönkretegye Izraelt (2Ki 13:4, 5). Hazáel halála után Joás, Izrael királya, háromszori győzelem révén visszafoglalta Hazáel fiától, III. Ben-Hadádtól azokat a városokat, melyeket Hazáel még Joás apjától, Joakház királytól vett el (2Ki 13:23–25). Később II. Jeroboám, Izrael királya, ’visszaszerezte Damaszkuszt és Hamátot Júdának Izraelben’ (2Ki 14:28).

Ókori feliratokon: Egy ma Afisznak nevezett – Aleppótól kb. 40 km-re DNy-ra lévő – helyen talált történelmi feliraton megemlítik Hazáelt. Ez a felirat összhangban van a Bibliával abban, hogy Hazáelt a fia, III. Ben-Hadád, akit a feliraton „Barhadad”-nak írnak, követte mint Szíria királya.

III. Salmanassárnak (Sulmánu-asarídunak) a Szíria elleni hadjáratairól beszámolnak a krónikái, melyekben elmondja, hogyan aratott győzelmeket Hazáel fölött. Ezekben a krónikákban Hazáelt közembernek (szó szerint: ’senki fia’) nevezik, kétségkívül azért, mert nem királyi családból származott, hanem úgy vette át a damaszkuszi trónt, hogy orvul meggyilkolta II. Ben-Hadád királyt. Ezen feliratok egyikében ez áll: „Tizennyolczadik évemben az Eufraton tizenhatodszor keltem át. Hazael Szyriából erejében katonáinak bizott, és katonáit tömegesen összegyüjtötte. Szaniruból, egyik csúcsából a hegyeknek, melyek szemben vannak a Libanonnal, erődöt csinált. Ellene harczoltam, vereségét befejeztem, 16.000 emberét hadseregének, a fegyverekkel, szétdúltam; 1.121 szekerét, 470 lovasát podgyászaival elfogtam. Hogy megmentse életét, elmenekült. Én üldöztem őt. Damaskusban, királyi városában, ostrom alá vettem őt, ültetvényeit kivágtam. A hegyei felé Harannak mentem, városokat szám nélkül fölforgattam, földúltam, beléjük tüzet vetettem, foglyaikat szám nélkül elvezettem” (Vigouroux: A Biblia és az ujabb fölfödözések. 51–52. o.).

Nyilvánvaló azonban, hogy III. Salmanassár nem tudta bevenni magát Damaszkuszt. A feladat alighanem III. Tiglát-Pilészerre várt a szír Recin király napjaiban. Ez beteljesítette Jehova azon próféciáját, melyet Ámós által közölt: „Tüzet küldök Hazáel házára, és felemészti Ben-Hadád lakótornyait. Eltöröm Damaszkusz reteszét” (Ám 1:4, 5; 2Ki 16:9).