A hatalmas Babilon — a harmadik nagy világhatalom

Az ókori Babilon Nebukadnezár alatt érte el hatalmának fénypontját, vallását átörökítette a világra, de egy éjjel megbukott. Minél többet tudunk meg róla, annál jobban megerősödik a Biblia pontosságába vetett bizalmunk és meggyőződhetünk a meglepő próféciáinak csalhatatlan beteljesüléséről.

A HATALMAS Babilon Dél-Mezopotámiában terült el és büszkén terpeszkedett az Eufrátesz folyó mindkét oldalán. „Királyságok ékessége” volt, egyben a vallásos, kereskedelmi, és katonai világ központja (Ésaiás 13:19). Híres volt mesés gazdagságáról, gyönyörű épületeiről, és függőkertjeiről az egész világon. Az akkori világhatalom fővárosa volt.

Jehova prófétája, Jeremiás mégis ihletés alatt ezt írta: „Babilon kőhalom lesz, sakálok tanyája, megdöbbenés tárgya, olyasvalami, amire füttyentenek; lakosok nélküli” (Jeremiás 51:37).

Kőhalom ez a nagy város? Ki merte volna ezt még csak álmodni is? Márpedig az egykori büszke Babilon ma már csak nyomorúságos romhalmak összessége, Bagdadtól körülbelül 80 kilométerre délre Délkelet-Irak-ban. Mi vezetett bukásához?

Babilont, a világnak ezt a legrégibb városát Noé dédunokája, Nimród alapította, a Jehovával dacoló hatalmas vadász (1Mózes 10:8–10). Az a korszak, amely most érdeklődésünk tárgya, jóval Nimród után kezdődött, amikor már Egyiptom és Asszíria is túljutottak világhatalmuk delén.

Babilon Nebukadnezár idejében

Körülbelül 2600 évvel ezelőtt, i. e. 632-ben, a babiloniak és szövetségeseik megdöntötték Asszíriát.a Babilon akkor Asszíria helyébe lépett, és a bibliai történelem harmadik nagy világhatalma lett.

Nebukadnezár, aki ennek a neo-babiloni vagy új babiloni birodalomnak a trónját elfoglalta, nemcsak hódító volt, hanem városépítő is. Babilon hatalmas falai és benyomást keltő épületei többnyire az ő nevéhez fűződtek. Sok téglát találtak, amelyen „Nebukadnezár” neve található, annak a Nebukadnezárnak a neve, akit Jeremiás és Dániel könyve gyakran emleget. A Biblia szerint, ezekkel a szavakkal dicsekedett: „Nem ez-é az a Nagy-Babilon, amelyet én magam építettem?” (Dániel 4:30, [4:27, Károli]).

Babilont két magas fal vette körül. A falak közti rést törmelékkel töltötték ki. Így felépítettek egy 24 méter vastag védőfalat. A falon kívül volt a 20-80 méter széles, téglákkal kikövezett vizesárok, amelyen számos hajó közlekedett.

Az északról jövő főközlekedési út a 12 méter magas Istár-kapun át vezetett a városba, ez szolgált a vallási körmenet számára is. Nebukadnezár palotája, az Istár-kapun belül, a jobb oldalon állt. Óriási trónterme 17 x 52 métert tett ki. A kapu, és a hozzá vezető ragyogó díszítésű csiszolt téglákból készültek, amelyeket oroszlánok, bikák, és sárkányok képei díszítettek. Az egyik oroszlán látható a párizsi Louvre Múzeumban.

A babiloni vallás

A város héber neve, Bábel „zűrzavart”, sumér vagy akkád nyelven viszont „Isten kapuját” jelenti. Mindkét jelentése vallásával függ össze. Egyes tudósok véleménye szerint, a babiloni Márduk (vagy a Bibliában: Merodák) azonos az isteni rangra emelt Nimróddal. A babiloni vallás is sokféle istentriádot ismert el. Az egyik háromság tagjai: Szin (a Hold-isten), Samas (A Nap-isten), és Istár (a szerelem és a termékenység istennője).

A babiloniaknál az asztrológia erősen dívott. A babiloniak az akkor ismert öt bolygót fő isteneikről, vagy istennőjükről nevezték el. Egy mai történelmi műben ez olvasható: „Ezeket a bolygókat mi római nevükön emlegetjük, de a rómaiak Babilonból vették át ezeket a neveket, és egyszerűen átültették a megfelelő latin nevükre Rómában. „Így lett Istárnak, a szerelem istennőjének bolygójából Vénus-bolygó, vagy Márduk isten bolygójából Jupiter.”b A „káldeai” elnevezés a babiloniak tudatában majdnem azonos volt a „csillagjós” kifejezéssel.

A Biblia a „faragott képek országának” nevezi Babilont, és beszél az ő utálatos „szennyes bálványaikról” (Jeremiás 50:2, 38). Ennek ellenére: a babiloni vallásos fogalmak lényegében a legtöbb vallás alapját képezik az egész világon. Morris Jastrow professzor The Religion of Babylonia and Assyria című könyvében ezt írja: „Az ókori világban a kereszténység felvirágzása előtt Egyiptom, Perzsia, és Görögország magán viselte a babiloni vallás nyomait.” Később sok, Babilonban meghonosodott hamis fogalmat átvettek a kereszténység egyházai. Ezért nevezi a Biblia a hamis vallás világbirodalmát „Nagy-Babilon”-nak (Jelenések 17:3–5).

Babilon leigázza Jeruzsálemet

Ésaiás próféta akkor élt, amikor még Asszíria, a második világhatalom uralta az ókori világot. De már akkor Isten ihletése alatt egy olyan jövendölést kellett megírni, mely szerint Jeruzsálemet elpusztítja, nem a hatalmas Asszíria, hanem Babilon (Ésaiás 39:6, 7). Teljesült-e ez a jövendölés? Nos, lássuk.

Ésaiás kora után egy évszázaddal később Asszíriát Babilon és szövetségesei leigázták, és Babilon lett az új világhatalom. Később, i. e. 617-ben, Nebukadnezár Joákint, a jeruzsálemi királyt elfogatta és az „ország más előkelő férfiaival” együtt fogolyként Babilonba küldte. Nebukadnezár Mattaniát tette meg Jeruzsálem királyává, és „nevét Sedékiásra változtatta” (2Királyok 24:11–17).

A régészek kiástak olyan babiloni feljegyzéseket, amelyek megerősítik ezt az eseményt. A babiloni krónikákban, az ősi agyagtáblákon, amelyeken a jelentősebb eseményeket megörökítették, szó van egy babiloni királyról, aki „megostromolta Júda (Jeruzsálem) városát, . . . azt bevette és királyát elfogatta. Ezután tetszése szerint királyt nevezett ki fölébük, és súlyos hadisarcot vetett ki rájuk és elküldte (őket) Babilonba”.

A Biblia ezenkívül beszél a babiloni fogságban levő Joákin étel-kiutalásáról (2Királyok 25:27–30). A régészek találtak Babilonban olyan hivatalos okmányokat, amelyekben szó van a „Joákin királynak. . . és Júda királya fiainak” adandó ételkiutalásról.

Bár Jeruzsálem lakói szövetséges viszonyban álltak Jehova Istennel, de engedetlenek lettek, nem voltak hajlandók Isten útjain járni és nem figyeltek az ő prófétáira. Jehova ezt mondta: „Megkeményítették nyakukat, hogy ne engedelmeskedjenek szavaimnak.” Jeremiáson keresztül, így figyelmeztette őket: „Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, és ő fogságba viszi őket Babilonba és karddal vágatja le őket” (Jeremiás 19:15; 20:4).

Amikor Sedékiás Nebukadnezár ellen fellázadt, a babiloniak visszatértek és megostromolták Jeruzsálemet i. e. 607-ben. Tammuz hó 9-én törték át a falakat. A templomot felgyújtották, a város falait lerombolták, Sedékiást és a legtöbb lakost fogságba hurcolták Babilonba. Jehova szavai valóban igaznak bizonyultak: „És ez az egész föld pusztaság lesz, megdöbbenés tárgya, és e nemzetek szolgálni fogják Babilon királyát hetven esztendeig” (Jeremiás 25:11).

Nebukadnezár álma az állóképről

Később Babilon királya, Nebukadnezár, kora világhatalmának a feje rendkívüli tájékoztatást kapott. Isten egy óriási állóképről álmot láttatott vele. Az álom feltárta, milyen világhatalmak fognak következni sorrendben Nebukadnezár idejétől kezdve az utána jövő Méd-Perzsa, Görög, majd a Római világbirodalmon keresztül egészen napjainkig, sőt még ezen is túl, egészen addig az ideig, amikor minden emberi uralmat Isten Királysága fog végérvényesen felváltani. Isten prófétája, Dániel ezt mondta Nebukadnezárnak: „A nagy Isten azt tudatta a királlyal, mi fog ezután történni. Igazat mond az álom, és bizonyos annak magyarázata” (Dániel 2:28–45).

Nebukadnezárnak személyesen is, méghozzá igen érzékelhető módon, meg kellett tudnia, hogy Isten képes beavatkozni e világi ügyekbe — hogy „a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságában, és annak adja azt, akinek akarja” (Dániel 4:25, [4:22, Károli]).

Babilon pusztasággá tételének megjövendölése

Babilonnak Jehova népével szemben tanúsított rendkívüli kegyetlen bánásmódja nem maradhatott büntetlenül Isten Jeremiáson keresztül, ezt mondta: „Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságáért, amelyet Sionban elkövettek, szemetek láttára.” Ésaiáson keresztül ezt jövendöltette meg: „Ellenük indítom a médeket” (Jeremiás 51:24; Ésaiás 13:17).

Jehova kétszáz évvel előre még annak a vezetőnek a nevét is megmondta, aki Babilont majd megdönti és megszabadítja Isten népét — ez Círusz, vagy közismertebb nevén: Nagy Círusz volt. A Círuszról szóló jövendölés azt jelentette be, hogy „kitárulnak előtte a kétszárnyú ajtók, úgy, hogy nem maradnak zárva a kapuk” (Ésaiás 44:26–45:1). Vajon ez mind megtörtént? A történelem tanúsága szerint igen.

Babilon leomlik!

Amikor a zsidók megjövendölt 70 éves fogsága a végéhez közeledett, a médek és perzsák felvonultak. Babilon királya, Nabonidusz a csatamezőn elmenekült Círusz elől. Herodotosz görög történetíró azt mondja, hogy a babiloniak hosszú ostromra rendezkedtek be, és szemmel láthatólag nagyon bíztak erős kőfalaikban.

A bibliai beszámoló szerint, i. e. 539. október 5.-ről 6.-ra virradó éjszaka Belsazár király Babilonban, nagy ünnepi lakomát rendezett, és ezer előkelő vendégével fejedelmi módon mulatozott (Dániel 5:1–4). Herodotosz megerősíti, hogy Babilonban azon az éjszakán ünnepeltek. Azt írja, hogy az emberek a városban „táncoltak és mulatoztak”. Eközben kint Círusz a városon keresztül folyó Eufrátesz vizeit elterelte más irányba. Amikor a víz szintje lejjebb szállt, csapatai a folyómederben az óriási falak mentén begyalogoltak és behatoltak a — Herodotosz elnevezése szerinti — ”kis kapukon, amelyek a folyóra nyíltak”. Ezeket a kapukat a babiloniak nyitva hagyták.

Jeremiás próféta sok évvel előre festői leírást adott Babilon bukásáról: „Babilon vitézei abbahagyták a harcot. . . Futár futár után fut, és hírnök hírnök után, hogy jelentsék Babilónia királyának, hogy betörtek városába mindenfelől, és a gázlókat birtokba vették, a papírusz-csónakokat pedig mind felgyújtották” (Jeremiás 51:30–32).

A Nabonidusz krónika, amely most a British Múzeumban található, megerősíti ezt a leírást. Ez olvasható benne: „Círusz seregei harc nélkül jöttek be Babilonba.”

Teljesült Jehova próféciája

Babilon egyetlen éjszaka alatt bukott meg. A bibliai történelem harmadik világhatalma hirtelen ért véget. Círusz, egyik ékírásos okirata, az úgynevezett Círusz-henger tanúskodása szerint, ezzel dicsekedett: „Én vagyok Círusz, a világ királya, a nagy király, Babilónia törvényes királya és a sumérok királya is”. Nemsokára ezután kiadta híres rendeletét, és körülbelül 50 000 zsidó fogoly visszatérhetett Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a várost és Jehova templomát. Ez pontosan a megjövendölt hetvenéves fogság végén volt (Ezsdrás 1:1–11).

Évszázadokkal később, Jézus apostola, Péter Babilonba jött, hogy az ott virágzó zsidó közösséget oktassa. Innen Babilonból írta minden valószínűség szerint legalább az egyik levelét, amely az ihletett Biblia részét alkotja (1Péter 5:13). Idők folyamán a jövendölés beteljesült: „És Babilon, a királyságok dísze, a káldeusok büszkeségének szépsége olyanná lesz, mint Szodoma és Gomora, miután Isten felforgatta. Nem lesz lakott többé” (Ésaiás 13:19, 20).

Ma, a hatalmas Babilon csupa szétmálló kőhalom, egy pár rom a sivatag középén, amely néma, ékesszóló bizonyítéka annak, hogy Jehova prófétai Szava csalhatatlanul beteljesül (Jeremiás 51:36, 37).

[Lábjegyzetek]