GILGÁL

(gördítés, elgördítés):

1. Egy város „Jerikó keleti határánál” (Jzs 4:19). Ehud idejében a moábita királynak, Eglonnak, Izrael elnyomójának nyilván a Gilgál közelében levő „kőbányáknál” volt a székhelye (Bí 3:12–26).

Régebben a legtöbb földrajztudós úgy vélte, hogy Gilgál Hirbet-en-Nitlével azonosítható. De főleg 1931 óta Hirbet-el-Mafdzsarral azonosítják inkább. Hirbet-el-Mafdzsar az ókori Jerikótól (Tell-esz-Szultántól; Tel-Jerikótól) 2 km-re ÉK-re fekszik, ami jobban megfelel a korai irodalmi művekben (pl. Josephus és Euszebiosz művében) leírtaknak, amelyek elmondják, milyen távolságra van Jerikó Gilgáltól. Ezenkívül a Hirbet-en-Nitlénél végzett régészeti ásatások semmilyen bizonyítékot sem tártak fel arra vonatkozóan, hogy az időszámításunk előtt lakták volna ezt a települést. A Hirbet-el-Mafdzsar közelében végzett felszíni régészeti kutatások során azonban olyan cseréptöredékekre bukkantak, amelyek arra utalnak, hogy már az időszámításunk előtti időszakban is volt itt valamilyen település. Bár ez a hely nem pont K-re van az ókori Jerikótól, a bibliai meghatározás, mely szerint Gilgál „Jerikó keleti határánál” feküdt, utalhat ÉK-re is.

Izrael először Gilgálnál táborozott le azután, hogy átkelt a Jordánon i. e. 1473 abib (niszán) havában. Józsué ezen a helyen állította fel azt a 12 követ, amelyet a folyó medrének a közepéből vettek, emlékeztetőül arra, hogy Jehova felszárította a Jordán vizét, hogy Izrael átkelhessen (Jzs 4:8, 19–24). Gilgálnál metélték körül az összes izraelita férfit, aki a pusztában született, és Jehova ezután mondta a következőket: „Ma töröltem el [gördítettem le, IMIT] Egyiptom gyalázatát rólatok!” Ezután nevezték el a helyet „Gilgál”-nak (jel.: ’gördítés, elgördítés’), hogy emlékeztessen erre az eseményre (Jzs 5:8, 9). Később az álruhába öltözött gibeoniak a Ny-ra lévő hegyvidékről lementek a Jordán völgyébe, és Józsuéhoz mentek Gilgálba, azután szövetségre léptek Izraellel (Jzs 9:3–15). Majd amikor a gibeoniakat megtámadták, Józsué serege egész éjjel menetelt Gilgálból a gibeoniak városához, hogy megverje az öt szövetséges amorita királyt (Jzs 10:1–15). Az izraeliták Gilgálban voltak, amikor megkezdték Kánaán földjének a szétosztását (Jzs 14:6–17:18), és Silóban, amikor befejezték (Jzs 18:1–21:42).

A szentírási beszámoló szerint Jehova angyala felment „Gilgálból Bókimba” (Bí 2:1). Ez arra utalhat, hogy egy angyal jelent meg Gilgál szomszédságában nem sokkal azután, hogy Izrael átkelt a Jordánon (Jzs 5:10–14), amiből arra következtethetünk, hogy ugyanez az angyal jelenhetett meg Bókimnál is.

Nem tudni biztosan, hogy a Jordán mellett fekvő Gilgál, vagy a lentebb tárgyalt, 2-es számú tartozott ahhoz a területhez, amelyet Sámuel évről évre bejárt (1Sá 7:15, 16). Valamelyik Gilgálnál történt, hogy Sámuel áldozatokat ajánlott fel Saul felkenetése után (1Sá 10:1, 8), majd megújította a néppel Saul királyságát (1Sá 11:14, 15).

Miközben a filiszteus seregek Mikmásnál gyülekeztek a hegyvidéken, Saul király lent a Jordán völgyében, Gilgálnál volt. Attól félve, hogy az ellenség lecsap rá, Saul elbizakodott módon égő áldozatot ajánlott fel (1Sá 13:4–15). Ugyancsak Gilgálnál történt, hogy Saul megtudta, hogy Jehova elvetette őt mint királyt, amiért nem engedelmeskedett Jehova parancsának, és nem adta pusztulásra az összes amálekitát, sem a nyájaikat, sem a csordáikat (1Sá 15:12–28).

Miután Absolon lázadását letörték, Júda férfiai elmentek Gilgálba, hogy átvezessék Dávidot a Jordánon (2Sá 19:15, 40).

Jehova a prófétája, Mikeás által emlékeztette a népét, hogy milyen áldást árasztott rájuk: „Sittimtől. . . Gilgálig” sikertelenné tette a moábiták azon erőfeszítését, hogy megrontsák Izraelt; a nemzetet átvitte a Jordánon; és eltörölte, vagyis legördítette róluk Egyiptom gyalázatát. Izrael azonban nem fogta fel egészen ’Jehova igazságos tetteit’ (Mi 6:5; 4Mó 25:1).

Lehetséges, hogy Gilgált Gelilótként is ismerték. (Lásd: GELILÓT.)

A száműzetés utáni Bét-Gilgál megegyezhet a Jerikó közelében lévő Gilgállal vagy a 2-es számú Gilgállal (Ne 12:28, 29).

2. Bár némelyek másképp gondolják, de az a Gilgál, amelyik az Illésről és Elizeusról szóló beszámolókban szerepel, nyilván nem azonos az 1-es számúval. Mielőtt Illés az egekbe vitetett egy szélviharban, Elizeus kíséretében lement Gilgálból Bételbe, majd onnan Jerikóba (2Ki 2:1–5). Ebből az útvonalból arra következtethetünk, hogy ez a Gilgál Bétel közelében lehetett. Ezenkívül az a kifejezés, hogy „lementek”, arra utal, hogy ez a Gilgál hegyvidéken volt. A Jordán völgyében fekvő Gilgál nem felelne meg ennek a leírásnak. Éppen ezért ezt a Gilgált általában Dzsildzsiljával hozzák összefüggésbe, egy nagy faluval, amely egy hegytetőn fekszik, Bételtől kb. 11 km-re É-ra. Elizeus később itt tette ehetővé a mérgező növényből készült főzeléket (2Ki 4:38–41). Talán erről a Gilgálról, vagy egy másikról írja azt az 5Mózes 11:29, 30, hogy a Gerizim-heggyel és az Ebál-heggyel szemben fekszik.

Később ez a város (de az is lehet, hogy az 1-es számmal jelzett) nyilvánvalóan a hamis imádat egyik központjává vált (Hó 4:15; 9:15; 12:11). Jehova előre tudta, hogy száműzetésbe fogják vinni az északi királyságot, ezért a prófétája, Ámós által megvetően azt mondta a megátalkodott izraelitáknak, hogy ’kövessenek csak el gyakran törvényszegést’ Gilgálban, de azt is megjövendölte, hogy a város lakosait száműzetésbe fogják vinni (Ám 4:4; 5:5).

3. Egy hely a Jordántól Ny-ra. Egy felsorolásban szerepel, amely az izraelitáknak a Józsué irányításával történő hódításairól szól (Jzs 12:7, 8, 23). Némelyek úgy vélik, hogy a szövegben írnoki hiba lehet, éppen ezért szerintük helytállóbb a görög Septuagintában található „Galilea” szó, ahogy a Katolikus fordítás is írja.