BÁKABOKOR
(héb.: bá·kháʼʹ ):
Egy növény, amelynek fontos szerepe volt akkor, amikor Dávid összecsapott a filiszteusokkal ’Refaim völgyében’ (2Sá 5:22–25; 1Kr 14:13–16). A Biblia ezen az eseményen kívül már csak a Zsoltárok 84:6-ban említi meg a bákabokrot, ahol ezt írja: „Átvonulva a bákabokrok völgyén, forrássá teszik azt”. Lehetséges, hogy a bákabokrok völgye ’Refaim völgyére’ utal, ahol Dávid harcolt, erről a völgyről pedig úgy vélik, hogy Jeruzsálemtől DNy-ra húzódott.
A bákabokornak fordított héber szó a ’sír, rí’ jelentésű alapszóból származik. (Vö.: 1Mó 21:16.) Ebből pedig olyan növényre, cserjére vagy fára gondolhatunk, amely gyantacseppeket vagy talán tejszerű nedvet választ ki. Nem tudni, hogy ez a növény mivel azonosítható. A báka szó a héber szónak csak egy betű szerint átírt változata. Nincs egyértelmű bizonyíték annak a rabbinikus nézetnek az alátámasztására, amely szerint az eperfával, más néven szederfával (a Kár. így adja vissza) azonosítható. Mivel a balzsamtartalmú fák (több is van belőlük a fák különböző családjain belül) gyantát választanak ki, sok tudós szerint ilyen fáról lehet szó. Néhány botanikus úgy gondolja, ez a növény a nyárfafélék családjából származó egyik balzsamtartalmú fa, az Eufrátesz-nyár (Populus euphratica) volt, elsősorban azért, mert ennek a fának a leveleit bármilyen szellő könnyűszerrel megmozgatja, zizegő hangot keltve. A Biblia azonban nem írja konkrétan, hogy mi (a levelek, az ágak vagy a növény más része) keltette a „menetelés zaját”, csak azt írja le, hogy a növények „teteje felől” lehetett hallani. Lehetséges, hogy egyszerűen csak egy zizegő hang volt a megadott jel, vagy ahogyan némelyek vélik, az is lehetséges, hogy susogó szél keltette hang volt, amely elnyomta, vagy akár utánozta egy menetelő sereg zaját (2Sá 5:24; 1Kr 14:15).