„Tetteitek jutalommal járnak!”

ASA király a hadserege élén vágtat lefelé Júda hegyvidékéről a mély völgyön át a parti síkság felé. Ott, ahol a völgy kiszélesedik, Asa megáll, és csak ámul: alatta az ellenség óriási tábora! Az etióp csapatok legalább egymillió harcost számlálnak. Asa serege viszont alig haladja meg az etióp sereg felét.

Mivel foglalkozik elsősorban Asa közvetlenül a csata előtt? Vajon utasításokat ad a hadvezéreinek? Lelkesíti a csapatait? Levelet ír a családjának? Egyáltalán nem! Ebben a kritikus helyzetben Asa inkább imádkozik.

Mielőtt áttekintenénk az imáját, és megvizsgálnánk, hogy mi történt azt követően, lássuk, milyen ember volt Asa. Mi indította arra, hogy imádkozzon? Vajon joggal számíthatott arra, hogy Isten segíteni fog neki? Mit árul el nekünk az Asáról szóló beszámoló arról, hogy Jehova hogyan áldja meg a szolgái tetteit?

ASA KORÁBBI TETTEI

Az azt követő 20 évben, hogy Izrael két királyságra szakadt, Júdát teljesen megrontották a pogány szokások. Amikor Asa lett a király i. e. 977-ben, már a királyi udvart is beszennyezte a kánaáni termékenységi istenek imádata. „Asa [viszont] azt tette, ami jó és helyes Jehovának, az ő Istenének szemében . . . eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörte a szent oszlopokat, és kivágta a szent rudakat” – mondja az Asa uralkodásáról szóló ihletett krónika (2Krón 14:2, 3). Asa a vallás nevében homoszexualitást gyakorló „férfi-templomiprostituáltakat” is kiűzte Júda királyságából. De nem elégedett meg annyival, hogy megtisztítsa az országot. Buzdította a népet, hogy keresse Jehovát, ősatyái Istenét, és tartsa meg Isten törvényét és parancsolatát (1Kir 15:12, 13; 2Krón 14:4).

Jehovának tetszett Asa igaz imádat iránti buzgalma, ezért éveken át békével áldotta meg. A király így ezt mondhatta: „kerestük Jehovát, a mi Istenünket. Kerestük, és ő mindenfelől nyugalmat ad nekünk.” A nép arra használta fel ezt a helyzetet, hogy megerősítse Júda királyságának városait. „Építkeztek tehát, és sikerrel jártak” – mondja a bibliai beszámoló (2Krón 14:1, 6, 7).

A CSATAMEZŐN

Asa korábbi tetteit figyelembe véve nem kell meglepődnünk azon, hogy imádkozott, amikor szembetalálta magát az Írásokban említett legnagyobb emberi haderővel. Asa tudta, hogy Isten megjutalmazza a hitből fakadó tetteket. Imájában segítségért könyörgött Jehovához. Felismerte, hogy ha bízik Istenben, és az ő támogatását élvezi, akkor nem számít, hogy milyen nagy vagy mennyire erős az ellenség. Jehova neve is érintve volt ebben a harcban, és ezért Asa erre hivatkozva fordult hozzá. Így imádkozott: „Segíts meg minket, ó, Jehova Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen. Ó, Jehova, te vagy a mi Istenünk! Ne engedd, hogy a halandó ember erős legyen veled szemben!” (2Krón 14:11). Ez olyan volt, mintha ezt mondta volna: „Az etiópok támadása ellened irányul Jehova. Ne engedd, hogy szégyen érje a nevedet azáltal, hogy gyenge emberek legyőzik azokat, akik a te nevedet viselik.” Így történt, hogy „Jehova . . . megverte az etiópokat Asa előtt és Júda előtt, és az etiópok elmenekültek” (2Krón 14:12).

Jehova népe ma is sok hatalmas ellenséggel néz szembe. Mi azonban nem valódi fegyverekkel és nem egy szó szerinti csatamezőn harcolunk. Ám biztosak lehetünk abban, hogy Jehova győzelemmel jutalmazza meg mindazokat a hűségeseket, akik szellemi háborúban vesznek részt a nevében. A személyes csatáink magukban foglalhatják, hogy igyekszünk ellenállni az erkölcsi lazaság mindent átható szellemének, küzdeni a saját gyengeségeink ellen, illetve megvédeni a családunkat a tisztátalan hatásoktól. De bármilyen nehézséggel nézzünk is szembe, bátorítónak találhatjuk Asa imáját. Az ő győzelme valójában Jehova győzelme volt. Ez mutatja, mire számíthat mindenki, aki Istenben bízik. Egyetlen emberi hatalom sem szállhat szembe Jehovával.

BÁTORÍTÁS ÉS INTÉS

A csatából visszatérve Asa Azáriával találkozott. A próféta szavai bátorításként is, és intésként is szolgáltak: „Hallgassatok meg, ó, Asa és egész Júda és Benjámin! Jehova veletek van, amíg vele vagytok; ha keresitek őt, engedni fogja, hogy megtaláljátok, de ha elhagyjátok, elhagy titeket.” „Legyetek bátrak, és ne hagyjátok hanyatlani kezeteket, mert tetteitek jutalommal járnak!” (2Krón 15:1, 2, 7).

Ezek a szavak megerősíthetik a mi hitünket is. Azt mutatják, hogy Jehova mindaddig velünk lesz, amíg mi hűségesen szolgáljuk őt. Amikor segítségért kiáltunk hozzá, biztosak lehetünk abban, hogy meghallgat minket. „Legyetek bátrak” – mondta Azária. Sokszor nagy bátorságra van szükség a jó cselekvéséhez, de tudjuk, hogy Jehova segítségével képesek vagyunk rá.

Asa azzal a nehéz feladattal nézett szembe, hogy nagyanyját, Maákát meg kellett fosztania úrnői méltóságától, mivel „egy borzalmas bálványt készített a szent rúd számára”. Teljesítette ezt a feladatot, és még a bálványt is elégette (1Kir 15:13). Asa áldásban részesült az elszántságáért és a bátorságáért. Nekünk is megingathatatlanul kell ragaszkodnunk Jehovához és az igazságos irányadó mértékeihez, függetlenül attól, hogy a rokonaink lojálisak-e hozzá, vagy sem. Ha így teszünk, Jehova meg fog jutalmazni minket a hűségünkért.

Asa egyik jutalma az volt, hogy láthatta, amint Izrael hitehagyott északi királyságából sok izraelita Júdába özönlött, mivel ezek az emberek felismerték, hogy Jehova Asával van. Annyira értékelték az igaz imádatot, hogy úgy döntöttek, otthagyják az otthonaikat, és Jehova szolgái között telepednek le. Asa és egész Júda örömmel „szövetségre léptek, hogy keresni fogják Jehovát . . . teljes szívükből és teljes lelkükből”. Mi lett ennek az eredménye? Jehova „engedte, hogy megtalálják őt; és . . . továbbra is nyugalmat adott nekik mindenfelől” (2Krón 15:9–15). Mennyire örülünk mi is, amikor az igazságosságot szerető emberek elfogadják Jehova igaz imádatát!

De Azária próféta szavai egyben figyelmeztettek is. Ezt mondta: „ha elhagyjátok [Jehovát], elhagy titeket.” Bárcsak sose történne meg ez velünk, hiszen annak tragikus következményei lennének (2Pét 2:20–22). A Szentírásból nem derül ki, hogy Jehova miért intette így Asát, a király viszont nem fogadta meg ezt a figyelmeztetést.

„OSTOBÁN CSELEKEDTÉL”

Asa uralkodásának 36. évében Izrael királya, Baása felvonult Júda ellen. Baása talán meg akarta akadályozni az alattvalóit, hogy kifejezhessék a lojalitásukat Asa és az igaz imádat iránt, ezért elkezdte megerősíteni Ráma határvárosát, mely Jeruzsálemtől 8 kilométerre volt északra. Asa, ahelyett hogy Isten segítségét kereste volna, mint az etióp támadás idején, ezúttal egy emberhez fordult segítségért. Ajándékot küldött Szíria királyának, arra kérve őt, hogy támadja meg Izrael északi királyságát. Miután a szírek végrehajtottak néhány támadást, Baása kivonult Rámából (2Krón 16:1–5).

Jehovának nem tetszett, amit Asa tett, és hogy a tudtára adja ezt, elküldte hozzá Hanáni prófétát. Mivel Asa tisztában volt azzal, hogy Isten mit tett az etiópokkal, tudnia kellett volna, hogy „Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta”. Talán rossz tanácsot kapott, vagy úgy gondolta, hogy Baása és a csapatai nem jelentenek túl nagy fenyegetést, és maga is meg tudja oldani a helyzetet. Mindenesetre Asa emberi érvelésre támaszkodott, és nem Jehovába vetette a bizalmát. „Ostobán cselekedtél ebben; mostantól fogva bizony háborúk lesznek ellened” – mondta Hanáni (2Krón 16:7–9).

Asa rosszul reagált. Dühében kalodába záratta Hanáni prófétát (2Krón 16:10). Talán ezt gondolta: „Hát ezt érdemlem sokévi hűséges szolgálat után, hogy megfeddjenek?” De az is lehet, hogy az öregkor miatt nem tudott már olyan tisztán gondolkodni. A Biblia nem ír erről.

Uralkodásának 39. évében Asa súlyosan „megbetegedett a lábára”. „De betegségében sem Jehovát kereste, hanem a gyógyítókat” – olvashatjuk a beszámolóban. Úgy tűnik, Asa elhanyagolta akkoriban a szellemi egészségét. Nyilvánvalóan ilyen fizikai állapotban volt, és ez a fajta gondolkodásmód jellemezte, amikor uralkodásának 41. évében meghalt (2Krón 16:12–14).

Ám úgy tűnik, Asa jó tulajdonságai és az igaz imádat iránti buzgalma többet nyomott a latba a hibáinál. Sosem hagyott fel Jehova szolgálatával (1Kir 15:14). Ebből a szemszögből nézve mit tanulhatunk az életéből? Felismerhetjük belőle, hogy elmélkednünk kell azon, hogy a múltban hogyan segített nekünk Jehova, mivel ezek a kincsként őrzött emlékek arra indíthatnak, hogy a segítségéért imádkozzunk, amikor újabb próbákkal nézünk szembe. De nem szabad azt feltételeznünk, hogy nincs szükségünk Szentíráson alapuló tanácsra, csak mert többévi hűséges szolgálat van mögöttünk. Függetlenül attól, hogy mi mindent tettünk már eddig, Jehova megfedd, ha vétkezünk. Szelíden el kell fogadnunk az ilyen helyreigazítást, hogy a javunkra váljon. És ami a legfontosabb tanulság, égi Atyánk velünk van, amíg mi is vele vagyunk. Jehova szemei átkutatják az egész földet, hogy megjutalmazza a hozzá hűséges embereket azáltal, hogy felhasználja az erejét az érdekükben. Ahogy Asáért megtette ezt, értünk is meg tudja tenni.

[Oldalidézet a 9. oldalon]

Jehova megjutalmazza a hűségeseket, akik szellemi háborúban vesznek részt

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Bátorságra van szükség ahhoz, hogy azt tegyük, ami helyes Jehova szemében