Vajon a zene veszélyes is lehet?

’HOGYAN lehetne veszélyes a zene?’ — kérdezheted. ’Elvégre is a zene csak hang!’ Igaz, de a hangok mélységesen befolyásolhatnak bennünket. Kire ne hatna egy sikoly a sötét éjszakában? És mit mondjunk a ragályos nevetésről? Ha a hallgatóság valamely tagja őszinte nevetésben tör ki, gyakran az egész tömeg ellenállhatatlanul nevetni kezd.

A zenében erő van

Változzanak a hangok zenévé. Az ének vagy a zene típusától függően, a lábak nemsokára dobogni kezdenek, a testek billegni, az ujjak pattintani, a hangok pedig zümmögni. Az egész hallgatóság a hatása alá kerül! Minek? A zene hangjainak.

Szemléltetésül: Egykor, az előbb említett Dávid zenészként szolgált Saul király udvarában. Mint fiatalember „ügyesen játszott” a hárfán. Zenéjével le tudta csillapítani a nyugtalan Sault (1Sámuel 16:18–23).

A zene felkorbácsolja az érzelmeket. A tömeg talpra tud szökkenni, ha a dzsessz együttes ismerős dallamba kezd. A klasszikus zene rajongóit érzelmek ragadják meg, ha Csajkovszkij 1812 Nyitányát hallgatják. A csata dübörgése, az ágyúk tüzelése, a győzelmi harangok kongása hallatára, szinte azt hiszik, hogy ott vannak a csatában. Bizony, a zenének nagy ereje van!

Politikusok és uralkodók évszázadokon át felhasználták a zene erejét az emberek szívének hajlítására. Hogyan? Nemzeti himnuszok és hazafias dalok formájában. Hogy felhasználta Hitler és a Náci párt a Deutschland, Deutschland über alles (Németország, Németország minden más felett) kezdetű nemzeti himnuszt, hogy a népet, a tömegeket a halál és pusztulás útjára vezesse! Különös, hogy ennek a nemzeti himnusznak zenéje Haydn szerzette klasszikus zenén alapszik. Válaszul erre, az angolok lelkesen énekelték: „God Save the King” (Isten óvja a királyt). Hitler a maga részéről szerelmese volt Wagner muzsikájának is.

A zene csábító ereje megnyilvánult már a bibliai időkben is. A 2Mózes beszámolója felvilágosít bennünket, hogy amíg Mózes a Hóreb hegyén volt, hogy átvegye Jehovától a Törvény tábláit, az izraeliták türelmetlenekké váltak, és elrendelték Áronnak, Mózes testvérének, hogy más istent csináljon nekik — egy fémből öntött borjúszobrot. Aztán áldozatot mutattak be annak a szobornak vallásos ünneplés keretében. És mi történt azután? „Leült a nép enni és inni. Aztán felkeltek mulatozni” (2Mózes 32:1–6).

Midőn Mózes és Józsué lejöttek a hegyről, zajongást hallottak az izraelita táborból. Józsué azt hitte, hogy csatazaj. Mózes azonban helyesen értelmezte a hangokat. Nem hatalmas csata vagy vereség megéneklése. „Más ének hangja” az. Mózes meg tudta mondani a szokatlan zenéről, hogy ama zenének baljóslatú összefüggése van. Mi volt az? A nép az aranyborjú körül táncolt és énekelt. Féktelen bálványimádsában vettek részt, énekkel és tánccal. A zene kiemelkedő szerepet játszott hamis, erkölcstelen imádatukban (2Mózes 32:7–25).

Ez az esemény bizonyos tanulságokat tartalmaz a mai keresztények számára. Egyik az, hogy a zene hatni tud rád. A mai világ rendkívül zenei beállítottságú. De kaphat-e szerepet az érdes hangú és egyéb népszerű zene, szexuális mellékértelmével és laza erkölcsű csábításával, Jehova Tanúi összejövetelein? Sohasem! Az elmúlt évek során mégis elnézték azt egyes vének és szülők; bizonyos határozatlanság irányzata terjedt el ebben a vonatkozásban. Néhány ilyen zene magasztalja az erkölcstelenséget, a lázadást, a kábítószert, sőt még a spiritizmust is.

Vajon azt jelenti ez, hogy maga a zene szükségképpen káros hatású? Egyáltalán nem. Mint már említettük, a zene használatban volt Jehova szent imádatával. És Jézus a tékozló fiú hazatéréséről szóló példázatában elmondta, hogy az apa ’zenével és tánccal’ ünnepelt (Lukács 15:25).

Közvetíthet-e a zene filozófiát?

Modern korunkban a zene sokkal hathatósabb szerepet kap a mindennapi életben. A legutóbbi néhány évtizedben gombamódra elszaporodtak az évente sok százmillió lemezt és kazettát kibocsátó nagyvállalatok. Addig, amíg száz évvel ezelőtt csak az élő előadáson, vagy az abban való részvétellel volt kitéve az ember a zenének, addig ma a zenehallgatás mindennapi tapasztalat. Ezért helyénvaló a kérdés — közvetíthet-e a zene filozófiát? Hatással lehet-e a zene az ember gondolkodásmódjára vagy életvitelére?

Közvetlen kulcsot találhatunk ehhez a rádió és televízió hirdetéseiben. Sok üzleti hirdetés zenekísérettel történik. Így a zene segítségével a termék neve mélyen bevésődik az elmékbe, még a gyermekekébe és csecsemőkébe is.

Az ősi Izraelben is ugyanígy használták a zenét, csakhogy sokkal nemesebb célra. A zsoltárokat zenével énekelték, ami kétségkívül segített a népnek megjegyezni a szöveget. A Biblia feljegyzése például tudósít arról, hogy Salamon templomának felavatásánál összehívták a lévita énekeseket és másokat is „cintányérokkal és húros hangszerekkel és hárfákkal . . . velük volt százhúsz pap és fújták a kürtöt; és . . . a trombitások és az énekesek hangja szinte egyetlen hangként hallatszott, amint Jehova dicséretét és hálájukat zengedezték”. Itt a zene ihlető és építő volt. Jehova dicsőítését szolgálta (2Krónika 5:12, 13).

Ez alkalommal valószínűleg a Zsoltárok 136-ot játszották és énekelték, és a zene segített nekik felidézni a szavakat. Ez rávilágít arra, hogy a zene tud üzenetet közvetíteni. Közvetítő eszköze lehet egy termék ajánlásának vagy egy filozófiának, esetleg életstílus javaslásának akár szöveggel kísérve, akár anélkül. Ez ma is igaz, akár klasszikus, akár modern zenei stílusról beszélünk.

Az Encyclopaedia Britannica Ludwig van Beethoven életrajzában, akit „széles körben a valaha élt legnagyobb komponistának tartanak”, megállapítja: „Minden elődjénél elevenebben nyilvánította ki a zene erejét életfilozófia közvetítésére, mondott szöveg segítsége nélkül.” Világszerte ismert műve, a Pásztor Szimfónia, egyik példája ennek. Ez tisztán kifejezi Beethoven szeretetét a természet iránt. Igen, a zene meg tud indítani és hatni tud az érzelmeinkre.

Vegyünk egy másik példát, Gustav Mahler osztrák zeneszerzőét, aki most divatos a klasszikus zene kedvelői előtt. Egy zenetudós erről a komponistáról mint a „halál megszállottjá”-ról beszél, és leírja „az élet értelmének szüntelen kutatását, ami áthatja Mahler egész életét és zenéjét”. Az „Első Szimfóniá”-ról szólva, az író leírja annak tartalmát, és ezt mondja: „Az élet örömét beárnyékolja a halál rögeszméje.” Aztán tovább folytatja: A „Második Szimfónia” a halál rögeszméjével kezdődik . . . És a halhatatlanság keresztény hitének a megvallásában éri el csúcspontját . . . E művekben nagy jelentősége van a vallásos elemnek.” Ezek után felmerül a kérdés, hogy Mahler vallási zavarossága, rögeszméi, és neurózisa tud-e hatást gyakorolni a hallgatóra?

Másik példa Stravinszkij „Tavaszi Áldozat” című műve. Ez a balett zene egy pogány ritust jelenít meg, amelyben egy fiatal szűz halálra táncolja magát, hogy kiengesztelje a tavasz istenét. Ez a ritus, ahogy egy magyarázó írta, „itt zenében fejeződik ki, amelynek legközvetlenebb átütő jellemvonása a ritmikus erő — a hipnotikus kényszerítő erejű ritmikus dobolások”. A hatás megrendítő és talán nyugtalanító. Valóban „azzal számoltak, hogy felborítja a zenei hagyományok biztonságát Európában”.

Így még a klasszikus zenénél is meg kell állnod és meg kell kérdezned magadtól: ha túlságosan kiteszem magam bizonyos zenei irányzatnak, az lehangolttá vagy túlságosan felizgatottá tesz? Nem fog-e a szerző filozófiája esetleg negatív hatást gyakorolni a gondolkozásomra? Természetesen, ha a zene nem ássa alá a Teremtőbe és az ő nagy műveibe vetett hitemet, akkor a zeneszerző hatása közömbös, sőt nagyon pozitív is lehet. Lehetséges aztán anélkül is hallgatni zenét, hogy a hallgató egyáltalán tudná, mire gondolt a szerző. Ez esetben a zene jelentése, ha egyáltalán felmerül, teljesen a hallgató képzeletétől függ.

Nos, alkalmazható-e ez a kritérium a modern zenére? Vajon építő vagy lealjasító a mai zene? Jelenthet-e veszélyt a keresztényi erkölcsre és szellemiségre? A következő cikkünk ezt és egyéb kérdéseket elemez.

[Kép az 5. oldalon]

A zenét aljas célokra is fel lehet használni

[Képek a 6. oldalon]

Vajon minden zenéjük építő?

MAHLER

WAGNER

STRAVINSKY