„A békesség Istene” törődik a nyomorultakkal

A BIBLIA világosan leírja, hogy hajdanában Dávid előtt nem volt ismeretlen a nyomorúság. Éveken át számkivetettként élt, könyörtelenül üldözte egy gonosz és megátalkodott király, aki elhatározta, hogy megöli. E nyomorúságos időszakban Dávid félreeső helyeken bujdosott. De ennél többet is tett. Buzgón imádkozott Jehovához a viszontagságai miatt. „Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz — írta később megpróbáltatásaival kapcsolatban. — Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat” (Zsoltárok 142:2, 3).

Ma egyesek gúnyolnák Dávid Istenbe vetett bizalmát. Azt mondanák, hogy az ima csupán pszichológiai mankó, és gyakorlatilag időpocsékolás. Dávid azonban nem pazarolta méltatlanra bizalmát, mivel ellenségei végül vereséget szenvedtek. Dávid személyes tapasztalataira visszatekintve ezt írta: „Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította” (Zsoltárok 34:7, Újfordítású revideált Biblia). Az igaz Istent, akihez Dávid fordult, más helyen „a békesség Istenének” nevezik (Filippi 4:9; Zsidók 13:20). Vajon enyhíteni fogja nyomorúságunkat, aminek aztán béke lesz az eredménye?

Jehova törődik veled

Jehova nem közömbös népe megpróbáltatásait illetően (Zsoltárok 34:16). Szolgáinál nem csupán mint csoportnál figyeli meg, hogy mire van szükség, hanem minden egyes egyénnél ezt teszi, aki féli őt. Az ókori, jeruzsálemi templom átadásánál, Salamon kérve kérte Jehovát, hogy hallgassa meg, „mindazon imát, minden fohászt, mely az egyesektől ered, egész néped az Izraél közől, midőn minden egyes érzi saját szive baját és fájdalmát” (2Krónika 6:29, Kámory fordítás). Ahogy Salamon elismerte, minden egyes személynek megvan a maga nyomorúsága, melyet el kell viselnie. Az egyik embernél ez a fizikai betegség lehet. Egy másiknál az érzelmi gyötrelem. Egyesek talán azért vannak nyomorúságos helyzetben, mert meghalt valakijük, akit szerettek. A munkanélküliség, a gazdasági nehézség és a családi gondok szintén általános nyomorúságot okoznak ezekben a nehéz időkben.

Gondolj csak egy pillanatra a ’saját szíved bajára és fájdalmára’. Időnként talán úgy érzel, mint a zsoltáríró Dávid, aki így fogalmazott: „várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.” Ennek ellenére biztos lehetsz benne, hogy Isten törődik veled a helyzetedben, hiszen Dávid a továbbiakban, még ugyanebben a zsoltárban ezt írta: „Meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg” (Zsoltárok 69:21, 34).

Tágabb értelemben véve Dávid szavait, biztosak lehetünk benne, hogy az emberiség Teremtője meghallgatja azok imáit, akik úgymond nyomorúságaik börtönében sínylődnek. Ezenkívül reagál is nehéz helyzetükre. Figyeld meg a következő kijelentéseket, melyek elárulják, hogy Jehova együtt érez a nyomorultakkal.

„Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg. Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását. És felgerjed haragom” (2Mózes 22:22–24).

„Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?” (Lukács 18:7).

„Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében” (Zsoltárok 72:12–14).

„A ki titeket [Isten földön élő népét] bánt, az ő szemefényét bántja” (Zakariás 2:8).

Ez a néhány példa mutatja, hogy Teremtőnket nagyon is érdekli népének a jóléte. Épp ezért jó okunk van arra, hogy hallgassunk Péter apostol figyelmeztetésére: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7). De hogyan fog nekünk segíteni Isten a nyomorúság idején?

Ahogyan Isten segít a nyomorultakon

Amint már láttuk, amikor Dávid nyomorúságot élt át, buzgón imádkozott Istenhez vezetésért. Ugyanakkor megtette a kezdeti lépéseket helyzete könnyítésére; leleményességet használt, hogy elmeneküljön üldözői elől. Tehát a Jehovába vetett bizalom egyéni erőfeszítéssel párosulva képessé tette Dávidot, hogy kiállja a megpróbáltatásokat. Mit tanulhatunk ebből?

Ha nyomorúsággal nézünk szembe, nyilván nem rossz, ha megtesszük a kezdeti lépéseket a nehézség megoldására. Ha például egy keresztény munkanélküli lesz, vajon nem tesz erőfeszítéseket, hogy munkát találjon? Vagy ha fizikai betegség miatt szenved, vajon nem igyekszik arra, hogy orvosi ellátásban részesüljön? Bizony még Jézus is elismerte, hogy a ’betegeknek orvosra van szükségük’, pedig ő mindenféle betegséget gyógyított (Máté 9:12; vö. 1Timótheus 5:23). Természetesen vannak megpróbáltatások, amelyeket nem lehet megszüntetni; egyszerűen el kell viselnünk ezeket. Ennek ellenére egy igaz keresztény még nem fogja a szenvedést önmagában erénynek tartani, mint egyesek. (Vö. 1Királyok 18:28.) Inkább megtesz mindent, hogy megbirkózzon nyomorúságával.

Ugyanakkor viszont ésszerű az ügyet Jehova elé vinni imában. Miért? Elsősorban azért, mert ha Teremtőnkre támaszkodunk, akkor segítséget kapunk, hogy ’meggyőződhessünk a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:10, NW). Ha például munkát keresünk, az Istenbe vetett, imateljes bizalom segíteni fog, hogy ne fogadjunk el olyan munkát, amely ellentétben áll a bibliai alapelvekkel. Azt is el fogjuk kerülni, hogy a pénz szeretete ’eltévelyítsen minket a hittől’ (1Timótheus 6:10). Igen, amikor nehéz döntéseket hozunk, a munkával vagy az élet bármely más területével kapcsolatban, fontos, hogy hallgassunk Dávid figyelmeztetésére: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23).

Az ima abban is segít, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk gondolkodásunkban, s nyomorúságunk ne verjen le minket túlságosan. Pál apostol ezt írta: „imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Mi lesz ennek az eredménye? „Az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat [gondolkodóképességeteket, NW] a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6, 7). Igen, béke, Isten békéje. Ez a béke „minden értelmet felül halad”, ezért megszilárdíthat minket, amikor lehangoló érzések nyomasztanak. Ez ’meg fogja őrizni szívünket és gondolkodóképességünket’, segítve abban, hogy ne reagáljunk meggondolatlanul, vagy ostobán, ami csak növelheti nyomorúságunkat (Prédikátor 7:7).

Az ima még máshogy is a javunkra lehet. Megváltoztathatja a helyzet kimenetelét. Figyelj meg egy bibliai példát. Amikor Pál apostol börtönben volt Rómában, arra buzdította keresztény hittársait, hogy imádkozzanak érte. Miért? Ezt írta nekik: „Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadassam néktek” (Zsidók 13:19). Pál tudta, hogy hívőtársainak állhatatos imája befolyással lehet arra, hogy mikor szabadul ki (Filemon 22).

Vajon az ima változtat nyomorúságunk kimenetelén? Változtathat. Fel kell azonban ismernünk, hogy Jehova nem mindig úgy válaszol imáinkra, mint ahogy azt mi elvárnánk. Pál például többször is imádkozott amiatt, hogy ’tövis volt a testében’ — ez valószínűleg a látásával kapcsolatos fizikai nehézség volt. Isten azonban nem vetett véget Pál nyomorúságának, hanem ezt mondta: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Korinthus 12:7–9).

Így hát van, amikor nem szűnik meg a megpróbáltatásunk, hanem inkább lehetőségünk lesz arra, hogy bizonyítsuk, mi bízunk Teremtőnkben (Cselekedetek 14:22). Ezenkívül biztosak lehetünk abban, hogy bár Jehova nem szünteti meg nyomorúságunkat, de ’a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessük’ (1Korinthus 10:13). Igen, jó okkal nevezik Jehovát a ’minden vigasztalás Istenének, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban’ (2Korinthus 1:3, 4). Megadja, amire szükségünk van a kitartáshoz, nagy békével.

Hamarosan egy nyomorúság nélküli világ!

A Teremtő megígéri, hogy a Királysága által hamarosan véget vet az emberek nyomorúságának. Hogyan fogja ezt megvalósítani? Eltávolítja Sátánt, az Ördögöt, a nyomorúság fő okozóját, és a béke ősi ellenségét, akit a Biblia ’e világ Isteneként’ azonosít (2Korinthus 4:4). Az emberek felett gyakorolt hatalma azonban hamarosan véget ér. Megsemmisülése az istenfélőknek számtalan áldás előtt nyit majd utat. A Biblia megígéri, hogy Jehova „eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:1–4).

Vajon a nyomorúság nélküli világ túl jónak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen? Már annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy megpróbáltatásokkal kell együtt élnünk, hogy alig tudjuk elképzelni a hiányát. Félelemtől, aggodalomtól és szerencsétlenségtől való szabadság, de hiszen Istennek éppen ez volt a szándéka az emberiséggel a teremtéskor, és az ő szándéka valóra fog válni (Ésaiás 55:10, 11).

Ezt a reménységet találta meg az első cikkben említett Sonia, Fabiana és Ana. Sonia, akinek a két fia AIDS-ben halt meg, nagy békére lelt abban a Biblia által nyújtott reménységben, hogy lesz feltámadásuk mind igazaknak, mind hamisaknak (Cselekedetek 24:15). „Egy dolog biztos, bármilyen nagy fájdalmunk legyen is, reménységünk nagyobb súllyal esik a latba” — mondja.

Mikor még Ana az árvaházban élt, meglátogatta Jehova egyik Tanúja. „Megmutatta Jehova nevét a Bibliában, én pedig sírtam az örömtől — mondja Ana. — Rettenetes nagy szükségem volt segítségre, és megtudtam, hogy van egy Isten, aki törődik velünk.” Ana miután elhagyta az árvaházat, elfogadta a bibliatanulmányozást, és még többet tudott meg Jehova ígéreteiről. Majd átadta életét Jehovának, és ezt megkeresztelkedéssel szimbolizálta. „Azóta is Jehovára támaszkodom ima által, és megvigasztal az a biztos tudat, hogy ő segíteni fog nekem.”

Fabiana is nagy vigaszra és az elme békéjére lelt nyomorúságában azáltal, hogy tudomást szerzett arról, mit ígér Isten a jövőre. „Ha valaki megismeri az igazságot a Bibliából, az olyan, mint amikor egy sötét, homályos helyről egy világos, ragyogó és kellemes szobába lép.” (Vö. Zsoltárok 118:5.)

De hogyan, és mikor lesz betű szerinti béke a földön mindenütt? Nézzük csak a következő cikkeket.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A nyomorúság sokfélesége

▪ A világ népességének körülbelül az egynegyede rendkívüli szegénységben él, rajtuk kívül milliók pedig embertelen körülmények között tengődnek, ami életben maradásukat veszélyezteti.

▪ Több mint 200 millió gyermek alultáplált.

▪ A hasmenés évente hárommillió, öt éven aluli gyermeket öl meg.

▪ A ragályos betegségek csak 1993-ban mintegy 16,5 millió embert öltek meg. Mivel egyes országokban más-más kategóriába sorolják a betegségeket, az igazi számok ennél valószínűleg sokkal nagyobbak.

▪ A becslések szerint 500 millió embernek van valamilyenfajta pszichés gondja.

▪ Az öngyilkosság aránya gyorsabban növekszik a fiatalok között, mint bármely más korosztálynál.

▪ „Az éhezés és a munkanélküliség szégyenfoltja a világnak — jelenti ki a The Unesco Courier. — 35 millió munkanélküli van összesen a hét legtehetősebb nemzetben, s csak Brazíliában 20 millió munkás van, akinél a munkaviszony még nem jelenti azt, hogy meg tudja tölteni a hasát.”

[Képek a 7. oldalon]

Az ima segíthet, hogy Istennek a nyomorúság nélküli világra tett ígéretére irányítsuk a figyelmünket