Jehova Szava élő

Főbb gondolatok Ezsdrás könyvéből

EZSDRÁS könyve ott folytatódik, ahol a Krónikák második könyve befejeződik. Írója, Ezsdrás pap azzal kezdi a beszámolót, hogy Perzsia királya, Círusz kiad egy rendeletet, amelynek értelmében a Babilonban raboskodó zsidók maradéka visszatérhet szülőföldjére. Az elbeszélés azzal ér véget, hogy Ezsdrás intézkedik azoknak a megtisztításáról, akik beszennyezték magukat az ország népeivel. A könyv összesen 70 év eseményeit írja le, i. e. 537-től 467-ig.

Világos, hogy mi volt Ezsdrás célja a könyv megírásával. Rá akart mutatni, hogyan teljesítette Jehova azt az ígéretét, hogy kiszabadítja a népét a babiloni fogságból, és helyreállítja az igaz imádatot Jeruzsálemben. Ezért Ezsdrás csak azokat az eseményeket emeli ki, amelyek összefüggnek ezzel a céllal. Könyvében beszámol róla, hogy miként épült meg újra a templom, és hogyan állt helyre Jehova imádata az ellenségeskedés és Isten népének tökéletlensége ellenére. Lebilincselő történet ez, hiszen mi magunk is olyan időben élünk, amelyben egyfajta helyreállítás zajlik. Sokan özönlenek „Jehova hegyére”, és hamarosan az egész föld „betelik Jehova dicsőségének ismeretével” (Ézsaiás 2:2, 3; Habakuk 2:14).

A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE

(Ezsdrás 1:1—6:22)

Círusz felszabadító rendelete kapcsán mintegy 50 000 zsidó fogoly tér vissza Jeruzsálembe Zorobábel, más néven Sesbaccár kormányzó vezetésével. A visszatérők nyomban felállítják az oltárt a maga helyére, és áldozatokat kezdenek bemutatni Jehovának.

A következő évben az izraeliták lerakják Jehova házának alapját. Az ellenségeik folyton akadályozzák az építkezést, és végül sikerül kieszközölniük, hogy a király parancsot adjon a munka leállítására. Aggeus és Zakariás próféta lelket önt a népbe, hogy a betiltás ellenére folytassák a templom építését. Az ellenségeiket sakkban tartja az attól való félelem, hogy szembeszegüljenek egy megmásíthatatlan perzsa rendelettel, melyet eredetileg Círusz adott ki. Egy hivatalos vizsgálat fényt derít Círusz rendeletére „Isten háza felől, amely Jeruzsálemben van” (Ezsdrás 6:3). A munka jól halad, és be is fejeződik.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:3–6 Gyenge volt-e a hitük azoknak az izraelitáknak, akik nem jelentkeztek önként, hogy visszatérnek a szülőföldjükre? Némelyek valószínűleg azért nem tértek vissza Jeruzsálembe, mert anyagiasak voltak, vagy mert nem értékelték az igaz imádatot. De nem mindenkinél ez volt az ok. Először is, az 1600 kilométeres út Jeruzsálembe négy-öt hónapig tartott. Ezenkívül jó erőnlétre volt szükség ahhoz, hogy valaki letelepedjen egy olyan földön, amely 70 évig lakatlan volt, és hogy részt vegyen az újjáépítésben. Ennélfogva kétségtelen, hogy némelyeket a kedvezőtlen körülményei — betegsége, előrehaladott kora, családi kötelezettségei és egyebek — tartottak vissza attól, hogy útra keljen.

2:43 Kik voltak a nétineusok? Nem izraelita származású emberek, akik a templomnál végeztek szolgálatot. Közöttük voltak a Józsué korabeli gibeoniták leszármazottai, és mások, „akiket Dávid és a fejedelmek adtak a léviták szolgálatára” (Ezsdrás 8:20).

2:55 Kik voltak Salamon szolgáinak fiai? Olyan nem izraeliták, akik különleges feladatokat kaptak Jehova szolgálatában. Feltehetően írnokok vagy másolók voltak a templomban, vagy más adminisztratív munkát végeztek.

2:61–63 Vajon azok, akik visszatértek a fogságból, használhatták az urimot és a tummimot, melyek által Jehovától vártak választ valamilyen kérdésre? Lehetséges, hogy azok, akik papok leszármazottainak mondták magukat, de ezt nem tudták bizonyítani, az urim és a tummim által igazolhatták állításukat. Ezsdrás ezt pusztán lehetőségként említi. A Szentírás nem számol be arról, hogy abban az időben vagy később használták volna az urimot és a tummimot. A zsidó hagyomány szerint az urim és a tummim i. e. 607-ben, a templom lerombolásakor eltűnt.

3:12 Miért sírtak ’az idős férfiak, akik látták Jehova előző házát’? Ezek a férfiak emlékezhettek rá, hogy milyen pompázatos volt a Salamon által épített templom. Ahhoz képest ennek az új templomnak az alapja ’olyan volt szemükben, mintha semmi volna’ (Aggeus 2:2, 3). Vajon képesek lesznek helyreállítani a korábbi templom dicsőségét? Bizonyára elcsüggedtek, ezért sírtak.

3:8–10; 4:23, 24; 6:15, 16 Hány évig tartott a templom újjáépítése? A templom alapját i. e. 536-ban rakták le, „második évében annak, hogy eljöttek”. Az építkezés Artaxerxész király napjaiban, i. e. 522-ben leállt. A betiltás i. e. 520-ig, Dáriusz király második évéig volt érvényben. A templom Dáriusz hatodik évében, azaz i. e. 515-ben készült el. (Lásd a „Perzsa királyok i. e. 573-tól 467-ig” című részt.) A templom építése tehát körülbelül 20 évet vett igénybe.

4:8—6:18 Miért arámi nyelven íródott ez a rész? Ez a rész túlnyomóan olyan levelek másolatait tartalmazza, melyeket kormányhivatalnokok küldtek királyoknak, illetve a királyok válaszait. Ezsdrás a nyilvánosság számára is hozzáférhető feljegyzésekből másolta át őket, melyeket arámul, a kor kereskedelmi és diplomáciai nyelvén írtak. Ezen az ősi nyelven vannak megfogalmazva a Biblia következő részei is: Ezsdrás 7:12–26; Jeremiás 10:11 és Dániel 2:4b—7:28.

Tanulságok nekünk:

1:2 Amit Ézsaiás úgy 200 évvel korábban jövendölt, az valóra vált (Ézsaiás 44:28). Jehova Szavának próféciái soha nem maradnak beteljesületlenül.

1:3–6 Akárcsak a Babilonban maradt izraeliták némelyike, ma Jehova Tanúi közül sokan nem tudnak teljes időben, illetve szükségterületen szolgálni, de támogatják és buzdítják azokat, akik ezt meg tudják tenni, és önkéntes adományaikkal előmozdítják a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkát.

3:1–6 A hűséges hazatérők i. e. 537 hetedik hónapjában (tisri, mely szeptember/októbernek felel meg) felajánlották első áldozatukat. A babilóniaiak i. e. 607 ötödik hónapjában (áb, mely július/augusztusnak felel meg) vonultak be Jeruzsálembe, és két hónap alatt lerombolták a várost (2Királyok 25:8–17, 22–26). A jövendöléssel összhangban Jeruzsálem 70 éves pusztán hagyatása pontosan a megfelelő időben ért véget (Jeremiás 25:11; 29:10). Amit Jehova Szava megjövendöl, az mindig beteljesedik.

4:1–3 A hűséges maradék visszautasított egy ajánlatot, mely vallásos szövetséget jelentett volna a hamis imádatot gyakorlókkal (2Mózes 20:5; 34:12). Jehova ma élő imádói ugyanígy nem vesznek részt semmilyen vallásközi mozgalomban.

5:1–7; 6:1–12 Jehova képes a népe érdekében irányítani az eseményeket.

6:14, 22 Ha buzgón végezzük Jehova munkáját, számíthatunk a helyeslésére és az áldására.

6:21 Jehova munkájának az előrehaladását látva a szamáriaiak, akik akkoriban a zsidók hazájában éltek, és a visszatérők, akik engedtek a pogány befolyásnak, változtattak az életükön. Hát nem kellene nekünk is lelkesen részt vennünk az Istentől kapott munkánkban, beleértve a Királyság hirdetését is?

EZSDRÁS JERUZSÁLEMBE MEGY

(Ezsdrás 7:1—10:44)

Ötven év telt el azóta, hogy Jehova újjáépített házát felszentelték. Most i. e. 468-ban járunk. Isten népének maradékával Ezsdrás Babilonból Jeruzsálembe megy. Pénzadományokat is visznek magukkal. Mi a helyzet Jeruzsálemben?

A fejedelmek erről számolnak be Ezsdrásnak: „Izrael népe, a papok és a léviták nem különítették el magukat az országok népeitől, azoknak utálatosságaitól”. Ráadásul „a fejedelmek meg a helytartók keze volt az első ebben a hűtlenségben” (Ezsdrás 9:1, 2). Ez megdöbbenti Ezsdrást. Arra ösztönzik, hogy ’legyen erős, és cselekedjen’ (Ezsdrás 10:4). Ezsdrás helyreigazítja a népet, és az emberek kedvezően reagálnak.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

7:1, 7, 11 Mindegyik vers arra az Artaxerxészre utal, aki leállította az építkezést? Nem. Az Artaxerxész nevet vagy címet két perzsa király viselte. Egyikük Bardija vagy Gaumáta volt, és ő állíttatta le a templom építését i. e. 522-ben. Akkor, amikor Ezsdrás Jeruzsálembe ment, Hosszúkezű Artaxerxész uralkodott.

7:28—8:20 Miért nem akart sok zsidó felmenni Ezsdrással Babilonból Jeruzsálembe? Noha már több mint 60 év telt el, mióta a zsidók első csoportja visszatért a szülőföldjére, Jeruzsálem gyéren volt lakva. Aki visszatért a városba, annak új életet kellett kezdenie kényelmetlen és veszélyes körülmények között. Jeruzsálem akkoriban nem kecsegtetett anyagi előnyökkel azoknak a zsidóknak, akik talán jómódban éltek Babilonban. És akkor még nem is beszéltünk a hazafelé vezető út veszélyeiről. A visszatérőknek erősen kellett hinniük Jehovában, buzgólkodniuk kellett az igaz imádatért, és bátornak kellett lenniük ahhoz, hogy hazaköltözzenek. Még Ezsdrásnak is erőt kellett gyűjtenie Jehova rajta nyugvó keze által. Buzdítására 1500 család reagált, ami 6000 főt jelenthetett. Ezsdrás további intézkedéseinek hatására 38 lévita és 220 nétineus is vállalkozott az utazásra.

9:1, 2 Mennyire volt veszélyes házasságot kötni az ország népeivel? Az újjáalakított nemzetnek védelmeznie kellett Jehova imádatát a Messiás eljöveteléig. Az ország más lakóival kötött házasságok valós veszélyt jelentettek az igaz imádatra. Mivel némelyek házassági szerződést kötöttek a bálványimádókkal, előfordulhatott volna, hogy végül az egész nemzet beolvad a pogány nemzetekbe. A tiszta imádat eltűnhetett volna a föld színéről. Akkor kik közé érkezett volna meg a Messiás? Nem csoda, hogy Ezsdrás fel volt háborodva a történtek láttán.

10:3, 44 Miért küldték el a gyermekeket a feleségekkel együtt? Ha a gyermekek maradtak volna, nagyobb lett volna az esély rá, hogy az elbocsátott feleségek visszatérnek miattuk. Ezenfelül a kisgyermekek általában az anyjuk gondoskodását igénylik.

Tanulságok nekünk:

7:10 Ezsdrás példát mutatott nekünk azzal, hogy szorgalmasan tanulmányozta és ügyesen tanította Isten Szavát. Imában felkészítette szívét arra, hogy Jehova Törvényéhez forduljon tanácsért. Miközben olvasott, feszülten figyelt arra, amit Jehova mondott. Alkalmazta a tanultakat, és mások tanításán fáradozott.

7:13 Jehova a készséges szolgáknak örül.

7:27, 28; 8:21–23 Ezsdrás áldotta Jehovát, őszintén könyörgött hozzá, mielőtt elindult a hosszú és veszélyes jeruzsálemi útra, és Isten dicsőségéért hajlandó volt kockáztatni a saját biztonságát. Ezzel kitűnő példát állított elénk.

9:2 Komolyan kell vennünk azt az intést, hogy „csak az Úrban” kössünk házasságot (1Korintusz 7:39).

9:14, 15 A rossz társaság Jehova rosszallásához vezethet.

10:2–12, 44 Azok, akik idegen nőket vettek feleségül, alázatosan megbánást tanúsítottak, és jóvátették hibájukat. Példás ez a gondolkodásmód és eljárás.

Jehova állja a szavát

Mennyire értékes nekünk Ezsdrás könyve! Jehova pontosan a meghatározott időben teljesítette az ígéretét, kiszabadította népét a babiloni fogságból, és helyreállította az igaz imádatot Jeruzsálemben. Ez megerősíti a Jehovába és az ígéreteibe vetett hitünket.

Gondoljunk a jó példákra, akikről Ezsdrás könyvében olvashatunk. Ezsdrás és a visszatérő maradék, akik részt akartak venni a tiszta imádat helyreállításában Jeruzsálemben, mintaszerű odaadást tanúsítottak Isten iránt. Ez a könyv az istenfélő idegenek hitét is kiemeli, valamint a megbánást tanúsító vétkesek alázatosságát. Ezsdrás ihletett szavai bizony kristálytisztán bizonyítják, hogy „Isten szava élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12).

[Táblázat/kép a 18. oldalon]

PERZSA KIRÁLYOK I. E. 573-TÓL 467-IG

Nagy Círusz (Ezsdrás 1:1) i. e. 530-ban halt meg.

Kambüszész, azaz Ahasvérus (Ezsdrás 4:6) i. e. 530—522.

Artaxerxész, Bardija vagy Gaumáta (Ezsdrás 4:7) i. e. 522. (Mindössze hét hónapig tartó uralkodás után meggyilkolták.)

I. Dáriusz (Ezsdrás 4:24) i. e. 522—486.

Xerxész, azaz Ahasvérusa i. e. 486—475. (I. e. 496-tól 486-ig I. Dáriusz társuralkodója volt.)

Hosszúkezű Artaxerxész (Ezsdrás 7:1) i. e. 475—424.

[Lábjegyzet]

[Kép]

Ahasvérus

[Kép a 17. oldalon]

Círusz

[Kép a 17. oldalon]

A Círusz-hengeren az olvasható, hogy a foglyok visszatérhetnek a hazájukba

[Forrásjelzés]

Henger: Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Kép a 20. oldalon]

Tudod-e, mitől volt ügyes tanító Ezsdrás?