NEHÉMIÁS

(Jah vigasztal):

1. Egy olyan személy, aki feltehetően vezető volt a babiloni száműzetésből Zorobábellel visszatérők élén (Ezs 2:1, 2; Ne 7:7).

2. Azbuk fia és Bét-Cúr körzete felének a fejedelme. Mivel Bét-Cúr városa Júda hegyvidékén helyezkedett el (Jzs 15:21, 48, 58), Nehémiás valószínűleg júdai volt. I. e. 455-ben részt vett Jeruzsálem falának a javítási munkáiban (Ne 3:16).

3. Hakália fia és Hanáni testvére; (Hosszúkezű) Artaxerxész perzsa király pohárnoka, később a Jeruzsálem falát újjáépítő zsidók kormányzója, valamint a nevét viselő bibliai könyv írója (Ne 1:1, 2, 11; 2:1; 5:14, 16).

Artaxerxész király 20. évében, kiszlév (november–december) havában látogatók érkeztek Nehémiáshoz Susán várába, a testvére, Hanáni és más júdai férfiak. Amikor kérdezgette őket, beszámoltak neki arról, hogy a zsidók nagy nyomorúságban élnek, és hogy Jeruzsálem fala és kapui még mindig romokban hevernek. Nehémiás sírva fakadt. Napokig csak gyászolt, böjtölt és imádkozott. Megvallotta Izrael bűneit, és Isten Mózesnek mondott szavai alapján (5Mó 30:1–4) esedezett Jehovához, kérve, hogy ’tegye, hogy Artaxerxész király megszánja őt’, és a Jeruzsálem falának újjáépítésére szőtt tervei sikerrel járjanak (Ne 1.).

Később, niszán (március–április) havában Nehémiás imái meghallgatásra találtak. A király észrevette, hogy Nehémiás arca szomorú, és megkérdezte, hogy miért. Nehémiás ekkor elmondta neki, hogy Jeruzsálemben milyen szánalmas állapotok uralkodnak. Amikor a király érdeklődött, hogy mit kíván, ő azonnal Istenhez imádkozott, majd engedélyt kért a királytól, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, és újjáépíthesse azt. Az engedélyt megkapta. Ezenkívül még leveleket is kapott a királytól, hogy szabadon átmehessen az Eufrátesztől Ny-ra lévő terület kormányzóinak a felhatalmazása alá eső vidéken, és hogy gerendákat is adjanak neki az építkezéshez. A hadsereg főembereivel meg lovasokkal útnak indult Jeruzsálembe (Ne 2:1–9).

Jeruzsálem falát újjáépítik: Nehémiás háromnapi Jeruzsálemben tartózkodás után éjjel megszemlélte a várost úgy, hogy senki sem tudott róla, csak az a néhány férfi, aki vele volt. Nehémiás valószínűleg lovon vagy szamárháton ment, míg a többiek gyalogosan. Annyi volt a rom, hogy eltorlaszolta az útjukat, de Nehémiás be tudta fejezni a falak vizsgálatát (Ne 2:11–16).

Vizsgálódása befejeztével feltárta a zsidóknak, hogy mit tervez, és felhívta a figyelmüket arra, hogy Jehova keze van a dologban. Ezen felbuzdulva ők így válaszoltak: „Keljünk fel, és építsünk!” A horoni Szanballat, az ammonita Tóbiás meg az arab Gesem gúnyos szavai ellenére a javítási munkák áb (július–augusztus) hónap negyedike körül megkezdődtek (Ne 2:17–20; vö.: Ne 6:15).

A munka előrehaladtával Szanballat és Tóbiás továbbra is gúnyt űzött és csúfolódott a zsidók azon erőfeszítésein, hogy kijavítják Jeruzsálem falát. Nehémiás imába foglalta ezt, „a nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott”. Amikor a falat már félmagasságig felépítették, Szanballat, Tóbiás és a szomszédos népek odáig mentek az ellenségeskedésükben, hogy összeesküvést szőttek, hogy harcolni fognak Jeruzsálem ellen. Nehémiás újra meg újra jelentést kapott emiatt a város közelében élő zsidóktól. Megint csak megmutatta, hogy Jehovában bízik, amikor imában Hozzá fordult. Hogy úrrá legyen a feszült helyzeten, felfegyverezte a munkásokat, megszervezte, hogy legyenek olyanok, akik őrt állnak, valamint vázolta, hogy miként lehetne riasztani a többieket. Nehémiás le se vette a ruháját éjjel, minden bizonnyal azért, hogy készen álljon, ha esetleg az őrtől riasztás érkezik (Ne 4.).

Bármennyire sürgető volt is a helyzet, Nehémiás nem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy kellő figyelmet ne szenteljen a zsidók kiáltásainak. Hallva a panaszaikat, miszerint el vannak nyomva, mert kamatot kell fizetniük, megfeddte az előkelőket és a helytartókat, nagy gyűlést rendezett, és miután feltárta, milyen gonoszságot követnek el, utasította őket, hogy hozzák helyre ezt a dolgot (Ne 5:1–13).

Ezek után történt, hogy az ellenség kísérletet tett az újjáépítés leállítására. Négyszer is megpróbálták elcsalni Nehémiást az építkezéstől, de ő közölte velük, hogy nagy munkában van, és nem tudja azt otthagyni. Ezután Szanballat egy nyitott levelet küldött, mely hamis vádakat tartalmazott, és amelyben javasolta, hogy találkozzanak, és tárgyalják meg a helyzetet. Nehémiás azonban így válaszolt: „Nem történt semmi olyan, amiről beszélsz, hanem csak saját szíved szerint gondolod ki ezeket.” Ekkor Tóbiás és Szanballat újabb fortéllyal próbálkozott: felbéreltek egy zsidót, hogy félemlítse meg Nehémiást, hogy az ijedtében a templomban rejtőzzön el, ami helytelen lett volna. Nehémiásnak azonban nem szállt inába a bátorsága, és a javítási munkák elul (augusztus–szeptember) hónap 25-én, vagyis mindössze 52 nappal az építkezés kezdete után sikeresen befejeződtek. Ennek ellenére Tóbiás nem hagyott fel azzal, hogy leveleket küldjön Nehémiásnak, csak hogy megfélemlítse őt (Ne 6.).

Amikor a fal elkészült, Nehémiás a templomi szolgák munkájának megszervezésére fordította figyelmét. Majd két embert kinevezett a város parancsnokául, ezek egyike a testvére, Hanáni volt. Továbbá a város kapuinak kinyitására és bezárására, valamint az őrzésére vonatkozóan utasításokat adott (Ne 7:1–3).

Származási jegyzék: Jeruzsálem lakossága ebben az időben igen kicsi volt. Úgy tűnik, emiatt adta Isten Nehémiás szívébe, hogy gyűjtse egybe az előkelőket, a helytartókat meg a népet, hogy bejegyeztessék magukat a származási jegyzékbe, ugyanis az így szerzett információ alapul szolgálhatott arra, hogy lépéseket tegyenek Jeruzsálem lakosságának növeléséhez. Alighanem miközben Nehémiás ezzel a származási jegyzékbe vétellel foglalatoskodott, megtalálta az azokról szóló feljegyzést, akik Zorobábellel visszatértek a babiloni száműzetésből (Ne 7:4–7).

Újra betartják a Törvényt: Valószínűleg Nehémiás utasítására gyülekezett össze a nép a Víz kapu közelében lévő köztéren. Bár minden bizonnyal Ezsdrás, a pap járt élen abban, hogy a Törvényből oktassa őket, de azért Nehémiás is kivette a részét ebből (Ne 8:1–12). Ezek után megtartották a nyolcnapos lombsátorünnepet. Két nappal később az izraeliták megint csak egybegyűltek. Ez alkalommal együttesen megvallották Izrael bűneit. Majd írásban összeállítottak egy bűnbánatból fakadó megállapodást. Ezt a bűnbánatból fakadó megállapodást, vagyis „megbízható megállapodást” lepecsételték a fejedelmek, a léviták és a papok. Nehémiás, „a tirsáta”, azaz a kormányzó volt az első, aki lepecsételte (Ne 8:13–10:1). Az egész nép egyetértett abban, hogy nem fognak idegenekkel házasságban élni, megtartják a sabbatot, és támogatják a templomi szolgálatot. Majd sorsot vetettek, hogy minden tíz emberből egy állandóan Jeruzsálemben lakjon (Ne 10:28–11:1).

Ezek után felavatták Jeruzsálem falát. Erre az eseményre Nehémiás kijelölt két hatalmas hálaadó énekkart és menetet, hogy a falon ellenkező irányban tegyenek egy kört. Miután ez megtörtént, mindannyian a templomnál találkoztak, hogy áldozatokat mutassanak be. Emellett kijelöltek férfiakat a papok és léviták számára szolgáló adományok fölé (Ne 12:27–47).

Körülbelül 12 évvel később, Artaxerxész 32. évében Nehémiás elment Jeruzsálemből. Amikor visszatért, siralmas állapotokat tapasztalt a zsidók között. Eliásib, a főpap a templom udvarában étkezőhelyiséget készített Tóbiás számára, vagyis pontosan annak az embernek, aki korábban rosszindulatúan szembeszállt Nehémiás munkájával. Ő erre azonnal a tettek mezejére lépett. Kihajította Tóbiás minden berendezését az étkezőhelyiségből, majd elrendelte, hogy az étkezőhelyiséget tisztítsák meg.

Ezenfelül Nehémiás lépéseket tett, hogy a léviták megkapják a hozzájárulásokat, valamint rákényszerítette a népet, hogy szigorúan tartsa meg a sabbatot. Továbbá megfegyelmezte azokat, akik idegen feleségeket vettek maguknak, és akiknek az ezektől az asszonyoktól született fiai még csak nem is beszéltek a zsidók nyelvén: „Én ezért korholtam és átkoztam őket, megvertem néhány férfit közülük, megtéptem a hajukat, és megeskettem őket Istenre: »Ne adjátok lányaitokat fiaiknak, és ne fogadjátok el lányaikat a fiaitok vagy magatok számára! . . .«”.

Az, hogy Nehémiás ’korholta’ ezeket az embereket, kétségkívül azt jelentette, hogy megfeddte és megdorgálta őket Isten törvénye alapján, amivel leleplezte helytelen tetteiket. Ezek a személyek ugyanis ezzel a viselkedésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a hazatelepülő nemzet magára vonja Isten nemtetszését, pedig Isten kedvesen visszahozta őket Babilonból, hogy helyreállítsa Jeruzsálemben az igaz imádatot. Nehémiás ’átkozta őket’, ami azt jelenti, hogy elmondta Isten törvényének ezekre a helytelenül cselekvőkre vonatkozó ítéleteit. ’Megverte’ őket, valószínűleg nem saját kezűleg, hanem megkorbácsoltatta őket, bírósági eljárás keretében büntetést szabva ki rájuk. ’Megtépte a hajukat’, ami az erkölcsi felháborodását jelezte, és ami nyilvánosan megszégyenítette őket. (Vö.: Ezs 9:3.) Majd elűzte Eliásibnak, a főpapnak az unokáját, aki a horoni Szanballat veje volt (Ne 13:1–28).

Nehémiás kimagasló példa: Nehémiás kimagaslik mint a hűség és az odaadás ragyogó példája. Önzetlen volt, otthagyta fontos állását, melyet mint pohárnok töltött be Artaxerxész udvarában, csak hogy nekilásson Jeruzsálem falainak újjáépítéséhez. Mivel sok ellensége volt, készséggel vállalta, hogy veszélynek teszi ki magát a népéért és az igaz imádatért. Nemcsak irányította Jeruzsálem falának kijavítását, hanem személyesen is aktív részt vállalt a munkában. Nem vesztegette az idejét, bátor volt, nem ismert félelmet, teljes mértékben Jehovára támaszkodott, és minden tettében körültekintő volt. Mivel lelkesedett az igaz imádatért, ismerte Isten törvényét, és alkalmazta is. Gondja volt rá, hogy építse izraelita társainak a hitét. Úgy viselkedett, mint egy olyan ember, aki helyénvaló félelmet mutat Jehova Isten iránt. Bár lelkesen azon volt, hogy érvényre juttassa Isten törvényét, mégsem hatalmaskodott másokon önző érdekektől vezérelve, hanem figyelmes volt az elnyomottakkal. Soha nem követelte meg a kormányzónak járó kenyeret. Ellenkezőleg, saját költségén számtalan ember élelméről gondoskodott (Ne 5:14–19). Nehémiás joggal imádkozhatott így: „Emlékezz meg rólam, Istenem, az én javamra!” (Ne 13:31).