Bölcsen, bátran és önzetlenül cselekedett

ESZTER lassan a trón felé lépdel, a szíve hevesen ver. A susáni palota tróntermében olyan csönd támad, hogy lépteinek s ruhája suhogásának halk neszét is hallani. Eszter figyelmét nem tereli el a királyi udvar pompája, a gyönyörű oszlopok, a messzi Libanon cédrusaiból készült, gazdag faragású mennyezet. Tekintete a trónon ülő férfira szegeződik. Az élete függ tőle.

A király figyeli, amint közeledik, és mikor odaér hozzá, kinyújtja felé az aranyjogart. Ez az egyszerű mozdulat nagyon sokat jelent Eszternek: az életét. A király megbocsátja neki, hogy hívatlanul lépett elé, megsértve ezzel a törvényt. Eszter, hálája jeléül, megérinti a jogar végét (Eszter 5:1, 2).a

Ahasvérus mérhetetlenül gazdag és hatalmas uralkodó volt. A feltételezések szerint a perzsa uralkodók királyi öltözete ma több száz millió dollárt érne. Ám ez a hatalmas király kedvesen tekint Eszterre. A maga módján szereti őt. Ezt mondja neki: „Miért jöttél, ó, Eszter királyné, és mi a kívánságod? Ha a királyság fele is – legyen a tiéd!” (Eszter 5:3).

Eszter rendkívüli bátorságának és hitének adja tanújelét azzal, hogy a király elé jött. Azért járult elé, hogy megvédje népét a megsemmisítéstől. Noha eddig sikerrel járt, még nehéz feladatok várnak rá. Fel kell nyitnia ennek a büszke uralkodónak a szemét, hiszen a legbizalmasabb tanácsadója gonosz ember. Becsapta őt, rávette, hogy irtsa ki Eszter népét. Hogyan fogja ezt Eszter a tudomására hozni, és mit tanulhatunk tőle?

Bölcsen kivárta a megfelelő időt

Vajon Eszter mindenki füle hallatára beszél a súlyos gondokról a királynak? Ha így tenne, megalázná, Hámánnak pedig alkalmat adna arra, hogy tagadja a vádakat. Mit tesz hát Eszter? Századokkal korábban a bölcs Salamon király Isten ihletésére ezeket a szavakat írta le: „mindennek meghatározott ideje van . . . ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” (Prédikátor 3:1, 7). Az istenfélő Márdokeus biztosan beszélgetett Eszterrel ilyen igazságokról. Eszter kétségkívül átérzi, mennyire fontos kivárnia a megfelelő időt arra, hogy szóljon.

Ezt mondja: „Ha jónak tetszik a királynak, jöjjön el ma a király Hámánnal együtt a lakomára, amelyet készítettem neki” (Eszter 5:4). A király elfogadja a meghívását, és Hámánért küldet. Miért rejlik bölcsesség Eszter szavaiban? Mert így nem sérti meg a férje méltóságát, és eléri, hogy megfelelőbb körülmények között mondhassa el az aggodalmát.

Eszter pompás lakomával fogadja a férjét. Gondosan ügyel arra, hogy mindenben a kedvére tegyen. Finom borokkal emeli az alkalom hangulatát (Zsoltárok 104:15). Ahasvérus jókedvű, és újból arra biztatja Esztert, hogy tárja fel a kérését. De vajon eljött a megfelelő pillanat arra, hogy Eszter szóljon?

Eszter úgy gondolja, hogy nem. Megkéri a királyt, hogy jöjjön el Hámánnal másnap is, hogy ismét vendégül láthassa őket (Eszter 5:7, 8). Miért késlekedik? Ne feledjük, hogy Eszter népét a király rendelete miatt halál fenyegeti. Mivel életek forognak kockán, nem akar hibázni. Úgy dönt, megmutatja a férjének, mennyire nagyra becsüli.

A türelem ritka és nagyon értékes tulajdonság. Bár Eszternek nyomasztó volt magában tartania a kérését, türelmesen kivárta a legmegfelelőbb pillanatot. Sokat tanulhatunk tőle, hiszen alighanem mindannyian tapasztaltunk már igazságtalanságot, és úgy éreztük, orvosolni kell. Ha szeretnénk meggyőzni egy hatalmon lévő személyt, jó, ha utánozzuk Esztert, és mi is türelmesek vagyunk. A Példabeszédek 25:15 ezt mondja: „Türelemmel meg lehet győzni a vezért, és a szelíd nyelv csontot tör.” Valakinek a támogatását megnyerni olyan nehéz lehet, mint összetörni egy csontot. De ha türelmesen kivárjuk a kedvező pillanatot, és szelíden érvelünk, célt érhetünk. Vajon Esztert az ő Istene, Jehova megáldotta a türelméért és bölcsességéért?

Türelme jutalmat nyert

Mivel Eszter türelmesen várt, kibontakozhattak az események. Hámán jókedvűen, „örömmel és víg szívvel” távozik az első lakomáról. Úgy érzi, a király és a királyné kegyét élvezi. De amint a palota kapujába ér, és meglátja a zsidó Márdokeust, elönti a düh (Eszter 5:9). Márdokeus még most sem hajlandó hódolni neki. Nem tiszteletlenségből tagadja meg a hódolatot, hanem a lelkiismerete miatt. Ha így tenne, megbántaná Jehova Istent.

Amikor Hámán elpanaszolja a feleségének és a barátainak, milyen sérelem érte, azt tanácsolják neki, hogy készíttessen egy 22 méter magas oszlopot, és kérjen engedélyt a királytól arra, hogy felakasztassa rá Márdokeust. Hámánnak tetszik a tanácsuk, és azonnal intézkedik (Eszter 5:12–14).

A királlyal viszont valami szokatlan történik a lakoma utáni éjjelen. Kerüli az álom, ezért felolvastat az állami feljegyzésekről szóló könyvből. Van benne egy beszámoló egy ellene tervezett gyilkossági kísérletről. Emlékszik erre az esetre, és az is eszébe jut, hogy elfogták és kivégezték az összeesküvőket. De mi történt Márdokeussal, aki leleplezte őket? Ahasvérusban felötlik, hogy talán meg sem jutalmazták. És mikor rákérdez, kiderül, hogy valóban megfeledkeztek róla (Eszter 6:1–3).

A király zaklatottan megkérdezi, ott van-e már valamelyik tisztviselő az udvarban, hogy pótolhassák a mulasztást. És ki más lenne az első, mint Hámán! Jó korán érkezett, mivel türelmetlenül várja, hogy engedélyt kapjon Márdokeus kivégzésére. De mielőtt megszólalhatna, Ahasvérus megkérdezi tőle, hogy mi lenne a legnagyobb megtiszteltetés annak az embernek, aki elnyerte a király kegyét. Hámán azt feltételezi, hogy Ahasvérus őrá gondol, ezért pazar jutalmat eszel ki. Azt tanácsolja urának, hogy a kegyeltjét öltöztessék királyi ruhába, az egyik magas rangú tisztviselő hordozza körbe Susánban a király lován, és fennszóval adja hírül, miért részesül ilyen megtiszteltetésben. A király közli Hámánnal, hogy Márdokeust akarja megjutalmazni. Ráadásul Hámánnak kell teljesítenie a király óhaját. Nem nehéz elképzelni, milyen döbbenet ül ki Hámán arcára (Eszter 6:4–10).

Hámán eleget tesz gyűlöletes feladatának, majd feldúltan hazasiet. A felesége és a barátai szerint ez a fordulat nagyon rossz előjel. Azt mondják, hogy el fogja veszíteni a zsidó Márdokeus elleni harcát (Eszter 6:12, 13).

Az alatt az egy nap alatt, míg Eszter türelmesen várt, hogy feltárja a királynak a kérését, Hámán a saját csapdájába esett. Minden bizonnyal Jehova Isten idézte elő, hogy a király nem tudott aludni (Példabeszédek 21:1). Nem véletlenül mondta ezt a Biblia egyik írója: „Megmentésem Istenére várakozom” (Mikeás 7:7). Ha mi is így teszünk, megtapasztalhatjuk, hogy Jehova megoldása messze felülmúlja minden várakozásunkat.

Bátran leleplezte a cselszövőt

Eszter nem meri tovább próbára tenni a király türelmét. Tudja, hogy a második lakomán el kell mondania, mit szeretne. De hogyan fogjon hozzá? A király ismét megkérdezi tőle, mi a kívánsága (Eszter 7:2). Most jött el az ideje annak, hogy Eszter szóljon.

Eszter alighanem mond egy imát magában, mielőtt kérésével Ahasvérushoz fordul: „Ha kegyet találtam szemedben, ó, király, és ha jónak tetszik a királynak, add nekem az én lelkemet a kérésemre, és népemet a kívánságomra” (Eszter 7:3). Figyelemre méltó, hogy biztosítja a királyt arról, hogy megbízik az ítéletében. Mennyire más ő, mint Vásti, a király előző felesége, aki szándékosan megalázta a férjét (Eszter 1:10–12). Továbbá Eszter nem rója fel a királynak, hogy könnyelműen megbízott Hámánban. Azért könyörög neki, hogy óvja meg az életét.

A királyt szíven üti és egyben megdöbbenti Eszter kérése. Ki merészel a királyné életére törni? Eszter így folytatja: „eladtak bennünket, engem és a népemet, hogy megsemmisítsenek, megöljenek és elpusztítsanak. Ha csak rabszolgákul és szolgálókul adtak volna el bennünket, akkor hallgatnék. De az ilyen nyomorúság nem helyénvaló, hisz a királynak okoz kárt” (Eszter 7:4). Eszter őszintén feltárja aggodalmát, ám hozzáteszi, hogy hallgatna, ha pusztán arról lenne szó, hogy rabszolgasorba akarják kényszeríteni. Ám egy nép kiirtása túl nagy veszteség lenne a királynak, ezért nem hallgathat.

Sokat tanulhatunk Esztertől arról, hogyan kell ügyesen érvelni. Ha egy súlyos problémát kell feltárnunk valamelyik szerettünknek vagy egy hatalommal bíró személynek, legyünk türelmesek, tisztelettudóak és őszinték (Példabeszédek 16:21, 23).

Ahasvérus felháborodva ezt kérdezi: „Ki az? Hol az az ember, aki ilyet merészel tenni?” Eszter ekkor Hámánra mutat, és ezt mondja: „az ellenfél és ellenség, ez a gonosz Hámán!” A teremben egyszeriben megfagy a levegő. Hámánt rémület fogja el. A királyt majd szétveti a harag, mikor ráeszmél, hogy legbizalmasabb tanácsadója rászedte, és jóváhagyatott vele egy rendeletet, mely szeretett feleségének az életét veszélyezteti. Dühében a palota kertjébe megy, hogy lehiggadjon (Eszter 7:5–7).

Most, hogy a gyáva Hámánnak lelepleződött a mesterkedése, a királyné lábához borul, hogy az életéért könyörögjön. Mikor a király visszatér a terembe, és Hámánt Eszter fekhelyére borulva látja, dühösen ráförmed, hogy még meg is akarja erőszakolni a királynét. Ez felér a halálos ítéletével. Hámánt betakart arccal elviszik. Az egyik udvari tisztviselő elmondja a királynak, hogy Hámán egy hatalmas oszlopot állíttatott, hogy felakasztassa rá Márdokeust. Ahasvérus azon nyomban megparancsolja, hogy akasszák fel az oszlopra Hámánt (Eszter 7:8–10).

Ebben az igazságtalan világban könnyen úgy érezhetjük, hogy sosem fog teret nyerni az igazság. Neked is volt már ilyen érzésed? Eszter nem keseredett meg, nem veszítette el a reményét és a hitét. Mikor eljött az ideje, bátran szót emelt a mellett, amit helyesnek tartott, és bízott benne, hogy Jehova nem hagyja cserben. Kövessük a példáját! Jehova nem változott meg Eszter napjai óta. Ma is képes előidézni, hogy a gonoszok, Hámánhoz hasonlóan, a saját csapdájukba essenek (Zsoltárok 7:11–16).

Önzetlenül szolgálta Jehovát és a népét

A király végre megtudja, hogy Márdokeus nemcsak az a férfi, aki lojálisan megvédte őt egy összeesküvéstől, hanem Eszter nevelőapja is. Ahasvérus Márdokeust nevezi ki első miniszterének Hámán helyett. Hámán hatalmas vagyonát Eszternek adja, Eszter pedig Márdokeust jelöli ki Hámán háza fölé (Eszter 8:1, 2).

Vajon megnyugodhat a királyné most, hogy Márdokeussal már biztonságban vannak? Csak akkor érezne így, ha önző lenne. A futárok már úton vannak, hogy Hámánnak a zsidók kiirtásáról szóló rendeletét elvigyék a birodalom minden szegletébe. Hámán sorsot, az eredeti nyelven púrt vetett, hogy ezzel a spiritiszta módszerrel kiválassza a napot gonosz tervének a véghezvitelére (Eszter 9:24–26). Még hónapok vannak ugyan hátra addig a napig, ám a királyné egy percig sem késlekedhet. Vajon meg lehet előzni a csapást?

Eszter önzetlenül még egyszer kockára teszi az életét. Ismét hívatlanul a király elé járul. Sírva könyörög a férjének, hogy vonja vissza a szörnyű rendeletet. Ám a perzsa uralkodók nevében hozott törvényt nem lehet visszavonni (Dániel 6:12, 15). A király ezért felhatalmazza Esztert és Márdokeust, hogy újabb rendeletet készítsenek. Ennek értelmében a zsidóknak jogukban áll megvédeni magukat. Lovas futárok viszik el a jó hírt a zsidóknak a birodalom minden részébe. Van hát remény! (Eszter 8:3–16). Így a zsidók felfegyverkeznek a csatára, amit nem tehetnének a rendelet nélkül. Ám sokkal fontosabb, hogy vajon a seregek Jehovája a népével lesz-e (1Sámuel 17:45).

Mikor elérkezik a kitűzött nap, Isten népe harcra kész. A perzsa tisztviselők közül is sokan melléjük állnak, mivel híre ment, hogy a zsidó Márdokeus lett a király első minisztere. Jehova nagy győzelmet ad a népének. Elsöprő vereséget mér az ellenségeikre, hogy ne tudjanak ismét ártani nekik (Eszter 9:1–6).b

Igaz, Márdokeus lett kinevezve Hámán háza fölé, ám addig nem láthatja el biztonságban a feladatát, míg ennek a gonosz férfinak a tíz fia életben van. Ezért velük is végeznek (Eszter 9:7–10). Ezzel egy bibliai prófécia teljesedett be. Isten megjövendölte, hogy az amálekiták teljesen el lesznek pusztítva, mert gonoszul bántak a népével (5Mózes 25:17–19). Hámán fiai ennek a pusztulásra ítélt nemzetnek valószínűleg az utolsó tagjai közé tartoztak.

A fiatal Eszterre nagy felelősség hárult, hiszen harcról és emberéletekről kellett döntenie. Ez biztosan nem volt könnyű. Ám Jehova meg akarta védeni a népét, mert a megígért Messiásnak, az emberiség egyetlen reményének, Izraelből kellett származnia (1Mózes 22:18). Ám mióta Jézus, a Messiás meghagyta a követőinek, hogy ne vegyenek részt háborúkban, Isten szolgái nem harcolnak (Máté 26:52).

A keresztényeknek azonban bizonyos értelemben harcot kell vívniuk, mert Sátán azért küzd, hogy elveszítsék a Jehova Istenbe vetett hitüket (2Korintusz 10:3, 4). Milyen jó, hogy ilyen szép példa van előttünk, mint Eszter. Utánozzuk a hitét! Mi is bölcsen és türelmesen várjuk ki a megfelelő időt, amikor érvelhetünk, és bátran, önzetlenül álljunk ki Isten népe mellett.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

Kérdések Eszterről

Miért hagyta Márdokeus, hogy Eszter egy pogány uralkodóhoz menjen feleségül?

Néhány tudós úgy gondolja, hogy Márdokeus jó lehetőséget látott abban, hogy Esztert a királyhoz adja feleségül. De ennek a feltételezésnek nincs semmi alapja. Márdokeus ragaszkodott zsidó hitéhez, így biztosan nem támogatott volna egy ilyen házasságot (5Mózes 7:3). Az ókori zsidó hagyomány úgy tartja, hogy megpróbálta megakadályozni Eszter házasságát. Nem valószínű, hogy Márdokeus és Eszter befolyásolhatták az eseményeket, hiszen idegen lakosok voltak egy olyan birodalomban, melyet isteni rangra emelt egyeduralkodó irányított. Idővel világos lett, hogy Eszter házassága Jehova támogatásának volt köszönhető, mert így megvédhette a népét (Eszter 4:14).

Miért nem szerepel Eszter könyvében a Jehova név, Isten neve?

Kétségtelen, hogy a könyvet Márdokeus írta Isten ihletésére. Mielőtt a könyvet Jeruzsálembe vitték, feltehetőleg a hivatalos perzsa feljegyzések közt volt. Ha tartalmazza a Jehova nevet, a perzsa istenek imádói talán elpusztították volna. Bármilyen okból maradt is ki Isten neve a könyvből, világos, hogy Istennek része volt az események kibontakozásában. Érdekes, hogy az eredeti héber szövegben Isten nevét Márdokeus akrosztichon formájában elrejtette. Ez azt jelenti, hogy az egymást követő szavak kezdő- illetve utolsó betűjéből Isten neve olvasható össze (Eszter 1:20).

Vajon Eszter könyvének a történelmi hivatkozásai pontatlanok?

A kritikusok ezzel a váddal illetik a könyvet. Ám számos tudós elismeri, hogy a könyv írója kiemelkedően pontos leírást ad a perzsa építészetről, szokásokról és királyi udvarról. Igaz, a fennmaradt világi dokumentumokban nincs megemlítve Eszter királyné, de valószínűleg nem ő az egyetlen királyi személy, akit a nyilvános feljegyzésekből kihagytak. Viszont a világi beszámolók megemlítenek egy férfit, akit Mardukânak hívtak, és ez a Márdokeus név perzsa megfelelője. Azt jegyezték fel róla, hogy udvari tisztviselő volt Susánban abban az időben, amikor az Eszter könyvében megírtak történtek.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Egy prófécia teljesedése

Miközben Eszter és Márdokeus Isten népéért küzdött, egy másik bibliai próféciát is beteljesített. Több évszázaddal azelőtt Jehova Jákob patriarchával egy próféciát mondatott. Jákob az egyik fiáról a következőket mondta: „Benjámin szétszaggat, mint a farkas. Reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt oszt” (1Mózes 49:27). „Reggel”, Izrael királyi korszakának hajnalán Benjámin leszármazottai, így Saul király és más hatalmas harcosok, védelmezték Jehova népét. „Este”, e korszak alkonyán Eszter és Márdokeus, akik szintén Benjámin törzséből származtak, sikeres harcot vívtak, legyőzték Jehova ellenségeit. Bizonyos értelemben zsákmányt is osztottak, hiszen ők rendelkeztek Hámán hatalmas vagyonával.

[Kép a 25. oldalon]

Eszter alázatosan megköszönte a királynak, hogy könyörületes hozzá

[Kép a 26–27. oldalon]

Eszter bátran leleplezte a gonosz Hámánt

[Kép a 28–29. oldalon]

Eszter és Márdokeus rendeletet küldött a Perzsa Birodalomban élő zsidóknak