FUTÁR

A királyi testőrség tagja, akit kifejezetten arra választottak ki, hogy a király rendeleteit, illetve egyéb sürgős leveleit birodalma távoli területeire vigye. Elsődleges fontosságú volt, hogy a futárok (héb.: rá·címʹ; szó szerint: ’futók’) ezt gyorsan tegyék. Ősidőktől fogva az ilyen férfiakra a „futár” szóval utaltak. A 2Krónikák 30:6, 10-ben és a Jeremiás 51:31-ben is így nevezik őket.

A Perzsa Birodalomban gyors lovakat használtak, valamint voltak lóváltó helyek, azaz postaállomások, ahol pihent futárok és lovak arra vártak, hogy a fontos üzeneteket továbbíthassák útjukon (Esz 3:13–15; 8:10, 14). Éjjel-nappal vitték az üzeneteket, bármilyen volt is az időjárás. A Római Birodalomban néhány km-enként voltak ilyen állomások a futároknak, ahol állandóan 40 lovat tartottak. A római futárok akár kb. 160 km-t is megtehettek egy nap, ami abban az időben jelentős sebességnek számított. A postalovak ezen hálózatával a királyi üzeneteket viszonylag rövid idő alatt el lehetett juttatni az egész birodalomba.