GYAPOT

Bizonyos növények magját borító fehér szőr, amelyből szövetet készítenek. A héber kar·paszʹ szó, amely finom gyapotot vagy finom lent is jelenthet, hasonlít a szanszkrit karpasa és a görög karʹpa·szosz szóra. Sok mai fordítás az Eszter 1:6-ban a „gyapot” szót részesíti előnyben. A vers megemlíti, hogy a gyapot azok között az anyagok között volt, amelyek Susánban a palota udvarát díszítették Ahasvérus király hét napig tartó lakomáján. Perzsiában és Indiában már ősidőktől fogva termesztenek gyapotot. Bár Egyiptomban és Palesztinában elterjedtebb volt a lenvászon, vannak rá bizonyítékok, hogy i. e. az első évezredtől fogva gyapotot is használtak.

Úgy vélik, hogy azt a gyapotot, amelyről a Biblia említést tesz, a Gossypium herbaceum nevű növényből nyerték. Ez a cserje kb. 1,5 m magasra nő, sárga vagy olykor rózsaszín virágokat hoz, és miután elszáradnak a virágai, létrejönnek a tokok vagy magházak. Amikor a beérett tokok felnyílnak, kitüremkedik a vattaszerű gyapot. Miután a gyapotot begyűjtik, le kell választani a magokról egy gyapotmagtalanító gép segítségével. A gyapotszálak ekkor készen állnak az utolsó feldolgozási folyamatra, és megkezdődhet velük a szövés. Néhány tudós szerint az Ézsaiás 19:9-ben olvasható ’fehér szövet’, amellyel az egyiptomi takácsok foglalkoztak, valószínűleg a gyapot volt. (Lásd: SZÖVET.)