Tanúsítsunk szerető-kedvességet a rászorulók iránt!

„Szerető-kedvességgel . . . bánjatok egymással” (ZAKARIÁS 7:9, NW).

1—2. a) Miért tanúsítsunk szerető-kedvességet? b) Milyen kérdésekre keresünk választ?

JEHOVA ISTEN Szava arra buzdít minket, hogy szeressük „az irgalmasságot [szerető-kedvességet, NW, lábjegyzet]” (Mikeás 6:8). Azt is megmondja, hogy miért. Egyrészt azért, mert „ő magával tesz jól a kegyes [szerető-kedvességű, NW] férfiú” (Példabeszédek 11:17). Milyen igaz! A szerető-kedvesség, vagyis lojális szeretet kimutatása segít bensőséges és tartós kapcsolatokat kialakítani másokkal. Így lojális barátokra tehetünk szert, ami igazán nagy kincs (Példabeszédek 18:24).

² A Szentírás ezenkívül közli velünk, hogy „aki igazságosságra és szerető-kedvességre törekszik, életet nyer” (Példabeszédek 21:21, NW). Igen, ha szerető-kedvességre törekszünk, kedvesek leszünk Isten szemében, és áldásokra számíthatunk a jövőben, egyebek között örök életre. De hogyan tanúsíthatunk szerető-kedvességet? Kik iránt kell kimutatnunk ezt a tulajdonságot? És különbözik-e a szerető-kedvesség az általános értelemben vett emberségtől és kedvességtől?

Emberség és szerető-kedvesség

 3. Miben tér el egymástól a szerető-kedvesség és az emberség?

³ Az általános értelemben vett emberség és a szerető-kedvesség több szempontból is eltér egymástól. Azok például, akik emberségesen bánnak valakivel, gyakran nem ápolnak mély személyes kapcsolatot azzal, akivel kedvesen viselkednek. De aki iránt szerető-kedvességet tanúsítunk, ahhoz szeretettel ragaszkodunk. Amikor a Bibliában arról olvasunk, hogy az emberek szerető-kedvességet mutatnak egymás iránt, akkor valószínűleg már előtte is volt közöttük valamilyen kapcsolat (1Mózes 20:13; 2Sámuel 3:8; 16:17). Ezek a megnyilvánulások olyan kapcsolatokon is alapulhatnak, melyek korábbi kedvességeknek köszönhetően alakultak ki (Józsué 2:1, 12–14; 1Sámuel 15:6; 2Sámuel 10:1, 2). A különbség érzékeltetésére hasonlítsunk össze két esetet, melyről a Biblia számol be. Az egyikben az emberség, a másikban a szerető-kedvesség nyilvánult meg.

4—5. Hogyan érzékelteti az itt említett két bibliai példa az emberség és a szerető-kedvesség közötti különbséget?

⁴ Az emberség egyik példája hajótöröttekkel van kapcsolatban, akik között Pál apostol is ott volt. Málta szigetére vetődtek (Cselekedetek 27:37—28:1). Bár a máltaiak nem állapodtak meg korábban a partjukra sodródott utasokkal, sem nem ápoltak velük kapcsolatot, a sziget lakói mégis vendégszeretően fogadták az idegeneket, és „rendkívüli emberséget tanúsítottak” irántuk (Cselekedetek 28:2, 7). Vendégszeretetük kedves gesztus volt, de csak a körülmények hozták úgy, hogy kinyilvánították, méghozzá idegenek iránt. Ezért ebben az esetben emberségről beszélhetünk.

⁵ Vessük össze ezt azzal a vendégszeretettel, amelyet Dávid király mutatott Méfibóset iránt, aki Jonathánnak, Dávid barátjának a fia volt. Dávid ezt mondta Méfibósetnek: „néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.” Így magyarázta a rendelkezését: „kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem [szerető-kedvességgel fogok bánni, NW] veled Jonathánért, a te atyádért” (2Sámuel 9:6, 7, 13). Dávid kitartó vendégszeretetét joggal mondhatjuk a szerető-kedvesség megnyilvánulásának; nem csupán emberség volt ez, hiszen arról tanúskodott, hogy Dávid lojális egy már létező kapcsolathoz (1Sámuel 18:3; 20:15, 42). Ma Isten szolgái hasonlóképpen emberséget tanúsítanak az emberek iránt általában, ellenben kitartó szerető-kedvességet, vagyis lojális szeretetet mutatnak azok iránt, akikkel Isten által helyeselt kapcsolatot ápolnak (Máté 5:45; Galácia 6:10).

 6. Az emberek által kimutatott szerető-kedvesség mely vonásai rajzolódnak ki Isten Szavában?

⁶ A szerető-kedvesség néhány további vonásával ismerkedhetünk meg három olyan bibliai történet rövid áttekintésével, mely ezt a tulajdonságot emeli ki. Megfigyelhetjük majd, hogy az emberek által kimutatott szerető-kedvesség 1. tettekben nyilvánul meg, 2. önkéntes, és 3. különösen a rászorulók iránt fejeződik ki. Ezek a beszámolók arra is rávilágítanak, hogy miként tudunk ma szerető-kedvességet gyakorolni.

Egy apa szerető-kedvességet tanúsít

 7. Mit mondott el Ábrahám szolgája Bethuélnek és Lábánnak, és milyen választás elé állította őket?

⁷ Az 1Mózes 24:28–67 tartalmazza az Ábrahám szolgájáról szóló, és az előző cikkben már említett történet folytatását. Miután a szolga találkozott Rebekával, meghívták a lány apjának, Bethuélnek a házába (28–32. vers). Ott aztán töviről hegyire elmesélte, hogyan keres feleséget Ábrahám fia számára (33–47. vers). Kiemelte, hogy eddigi sikeres útját Jehovától jövő jelnek tekinti, és ezt mondta Jehováról: „ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl” (48. vers). A szolga bizonyára abban reménykedett, hogy őszinte beszámolója meggyőzi Bethuélt és a fiát, Lábánt arról, hogy Jehova áldása van ezen a küldetésen. Így fejezte be mondandóját: „ha szeretettel [szerető-kedvességgel, NW] és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak” (49. vers).

 8. Mit tett Bethuél a Rebeka körül történtek hallatán?

⁸ Jehova már addig is szerető-kedvességet tanúsított Ábrahám iránt (1Mózes 24:12, 14, 27). Vajon Bethuél is kész lesz így tenni, és elengedi Rebekát Ábrahám szolgájával? Kiegészül-e Isten szerető-kedvessége emberi szerető-kedvességgel? Vagy hiába tette meg a szolga azt a hosszú utat? Ábrahám szolgája biztosan nagyon megnyugodott, amikor Lábán és Bethuél ezt mondta: „Az Úrtól van e dolog” (50. vers). Felismerték, hogy Jehova keze van az ügyben, úgyhogy habozás nélkül elfogadták a döntését. Bethuél ezután szerető-kedvességet fejezett ki a következő megjegyzésével: „Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte” (51. vers). Rebeka önként elkísérte Ábrahám szolgáját, és nemsokára Izsák szeretett felesége lett (49., 52–58. és 67. vers).

Egy fiú, aki szerető-kedvességet mutatott apja iránt

9—10. a) Milyen szívességet kért Jákob a fiától, Józseftől? b) Hogyan tanúsított József szerető-kedvességet apja iránt?

⁹ Ábrahám unokája, Jákob szintén szerető-kedvességben részesült. Mózes első könyvének a 47. fejezete Jákob életének azon szakaszáról számol be, amikor Egyiptomban élt, és „elközelgetének . . . halálának napjai” (27–29. vers). Nyugtalanította, hogy nem azon a földön fog meghalni, amelyet Isten Ábrahámnak ígért (1Mózes 15:18; 35:10, 12; 49:29–32). Mivel nem akarta, hogy Egyiptomban temessék el, úgy rendelkezett, hogy a holttestét vigyék Kánaán földjére. Ki is lehetett volna jobb helyzetben kívánsága teljesítéséhez, mint befolyásos fia, József?

¹⁰ A beszámoló így szól: „hívatá [Jákob] az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok . . . , légy hozzám szeretettel [szerető-kedvességgel, NW] és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban. Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba” (1Mózes 47:29, 30). József megígérte, hogy teljesíti apja kérését, és Jákob nem sokkal ezután meg is halt. Holttestét József és a többi fia elvitte „Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám” (1Mózes 50:5–8, 12–14). József ezzel szerető-kedvességet gyakorolt apja iránt.

Egy asszony iránt szerető-kedvességet mutat a menye

11—12. a) Hogyan mutatott Ruth szerető-kedvességet Naómi iránt? b) Milyen értelemben tanúsított Ruth nagyobb szerető-kedvességet „most”, mint „korábban”?

¹¹ Ruth könyve elmondja, hogyan mutatott szerető-kedvességet az özvegy Naómi iránt moabita menye, Ruth, aki maga is megözvegyült. Amikor Naómi úgy döntött, hogy visszatér a júdabeli Betlehembe, Ruth szerető-kedvességet és eltökéltséget nyilvánított ki, ezt mondva: „a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem” (Ruth 1:16). Ruth később azzal is szerető-kedvességét mutatta ki, hogy kész volt férjhez menni Naómi idősebb rokonához, Boázhoz (5Mózes 25:5, 6; Ruth 3:6–9).a Boáz ezt mondta Ruthnak: „Most még nagyobb szerető-kedvességet mutattál, mint korábban, hiszen nem mentél a fiatal férfiak után, sem szegény, sem gazdag után” (Ruth 3:10, NW).

¹² Ruth „korábban” akkor mutatott szerető-kedvességet, amikor elhagyta népét, és ragaszkodott Naómihoz (Ruth 1:14; 2:11). De még ezt is felülmúlta „most”, amikor azáltal nyilvánított ki szerető-kedvességet, hogy kész volt feleségül menni Boázhoz. Így Ruth képes volt örököst adni Naóminak, aki már túl idős volt ahhoz, hogy gyermeke lehessen. Ruth és Boáz összeházasodott, és amikor később Ruth szült, Betlehem asszonyai felkiáltottak: „Fia született Naóminak” (Ruth 4:14, 17). Ruth valóban „derék asszony” volt, és Jehova ezért azzal a csodálatos kiváltsággal áldotta meg, hogy Jézus Krisztus ősanyjává lehetett (Ruth 2:12; 3:11; 4:18–22; Máté 1:1, 5, 6).

Tettekben nyilvánul meg

13. Hogyan gyakorolta Bethuél, József és Ruth a szerető-kedvességét?

¹³ Megfigyelted, hogyan fejezte ki Bethuél, József és Ruth a szerető-kedvességét? Nem csupán kedves szavakkal, hanem tettekkel is. Bethuél nemcsak mondta, hogy „ímé . . . Rebeka”, de ’el is bocsátotta Rebekát’ (1Mózes 24:51, 59). József nem pusztán kijelentette: „Én a te beszéded szerint cselekszem.” Testvéreivel együtt úgy tett Jákobbal, „a miképen megparancsolta vala nékik” (1Mózes 47:30; 50:12, 13). Ruth nem érte be annyival, hogy ezt mondja: „a hova te mégy, oda megyek.” Elhagyta népét, Naómival tartott, „és menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének” (Ruth 1:16, 19). Júdában Ruth megint csak „mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta” (Ruth 3:6). Igen, Ruth szerető-kedvessége — és másoké is — tettekben nyilvánult meg.

14. a) Hogyan tanúsítanak szerető-kedvességet Isten mai szolgái a tetteik által? b) Tudomásod szerint hogyan nyilvánítanak ki szerető-kedvességet a környékeden élő keresztények?

¹⁴ Bátorító látni, ahogyan Isten mai szolgái kitartóan szerető-kedvességet tanúsítanak tetteik által. Gondoljunk például azokra, akik állhatatosan támogatják érzelmileg a beteg, depressziós vagy bánatos hívőtársaikat (Példabeszédek 12:24). Vagy jusson eszünkbe Jehovának az a sok Tanúja, aki hűségesen elviszi autójával az időseket a Királyság-terembe, a hetenkénti gyülekezeti összejövetelekre. Anna, aki 82 éves, és ízületi gyulladás kínozza, sok más személy érzéseit is kifejezi a következő szavakkal: „Jehovától jövő áldás az, hogy minden összejövetelre elvisznek. Szívből köszönöm neki, hogy ilyen szerető testvéreket és testvérnőket adott.” Te is teszel valami ehhez hasonlót a gyülekezetedben? (1János 3:17, 18). Ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy nagyon értékelik a szerető-kedvességedet.

Önként mutatják ki

15. A szerető-kedvesség mely további vonását emeli ki a megvizsgált három bibliai történet?

¹⁵ A megvizsgált bibliai történetekből az is kiderül, hogy a szerető-kedvességet önként és nem kényszerűségből mutatják ki. Bethuél önként működött együtt Ábrahám szolgájával, akárcsak Rebeka (1Mózes 24:51, 58). Józsefet senkinek sem kellett unszolnia, hogy tanúsítson szerető-kedvességet (1Mózes 50:4, 5). Ruth ’erősködött’, hogy Naómival akar menni (Ruth 1:18). Amikor Naómi azt tanácsolta Ruthnak, hogy menjen oda Boázhoz, a moabita nő szerető-kedvességtől indíttatva kijelentette: „Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem” (Ruth 3:1–5).

16—17. Mitől olyan kiemelkedő Bethuél, József és Ruth szerető-kedvessége, és mi indította őket e tulajdonság kinyilvánítására?

¹⁶ Bethuél, József és Ruth szerető-kedvessége azért volt olyan kiemelkedő, mert Ábrahám, Jákob és Naómi nem voltak képesek befolyásolni őket. Végső soron Bethuélt semmilyen törvény sem kötelezte arra, hogy megváljon a lányától. Semmiből sem állt volna azt mondania Ábrahám szolgájának: „Nem mehet veled. Azt akarom, hogy ez a szorgalmas leány itt maradjon a közelemben” (1Mózes 24:18–20). József is szabadon dönthetett, hogy teljesíti-e apja kérését, vagy sem, hiszen Jákob addigra már meghalt, és nem kényszeríthette rá, hogy tartsa meg a szavát. Naómi pedig maga mondta, hogy Ruth nyugodtan Moábban maradhat (Ruth 1:8). Ezenkívül Ruth azt is megtehette volna, hogy az idős Boáz helyett valamelyik ’fiatal férfihoz’ megy feleségül.

¹⁷ Bethuél, József és Ruth önként mutatott szerető-kedvességet, belső indíttatásra. Erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy kinyilvánítsák ezt a tulajdonságot azok iránt, akikkel kapcsolatban álltak, éppen úgy, ahogy Dávid király később kötelességének érezte, hogy szerető-kedvességgel bánjon Méfibósettel.

18. a) Milyen szemléletmóddal ’terelgetik a nyájat’ a keresztény vének? b) Hogyan fejezte ki egy vén, hogy mit érez, amikor segíthet a hívőtársainak?

¹⁸ A szerető-kedvesség ma is jellemző Isten népére, így azokra a férfiakra is, akik Isten nyáját terelgetik (Zsoltárok 110:3; 1Tesszalonika 5:12). Ezek a vének, vagyis felvigyázók felelősségüknek érzik, hogy megfeleljenek a kinevezésükkor megelőlegezett bizalomnak (Cselekedetek 20:28). Mégis elmondhatjuk, hogy „nem kényszerűségből, hanem önként” pásztorkodnak és mutatnak más módokon is szerető-kedvességet a gyülekezet tagjai iránt (1Péter 5:2). A vének azért terelgetik a nyájat, mert ez a felelősségük, és azért is, mert szívesen teszik ezt. Azért fejeznek ki szerető-kedvességet Krisztus juhai iránt, mert így kell tenniük, és mert így is akarnak tenni (János 21:15–17). „Szeretem meglátogatni a testvéreket, vagy felhívni őket, csak hogy érezzék, hogy gondoltam rájuk — mondja egy keresztény vén. — Nagy örömmel és megelégedéssel tölt el, amikor segíthetek a testvéreimnek.” A nyájjal törődő vének szívből egyetértenek vele, bárhol élnek is.

Szerető-kedvesség kifejezése a rászorulók iránt

19. Mit emelnek ki az ebben a cikkben megtárgyalt bibliai beszámolók a szerető-kedvességgel kapcsolatban?

¹⁹ A megtárgyalt bibliai beszámolók azt is kiemelik, hogy azok iránt kell szerető-kedvességet mutatni, akik valamilyen okból rászorulnak mások segítségére. Ábrahám családi vonala megszakadt volna, ha Bethuél nem működik vele együtt. Jákobnak szüksége volt József segítségére ahhoz, hogy holtteste Kánaánba kerüljön. Naóminak pedig csak Ruth által születhetett örököse. Segítség nélkül sem Ábrahám, sem Jákob, sem Naómi nem tudta volna megoldani a helyzetet. Ma is elsősorban azok iránt kell szerető-kedvességet mutatni, akik rászorulnak (Példabeszédek 19:17). Jób patriarcha példáját kell követnünk, aki odafigyelt „a kiáltozó szegényre, és az árvára, a kinek nem volt segítsége”, valamint arra, aki „veszni indult”. Jób ezenfelül ’megörvendeztette az özvegynek szívét’, és ’a vaknak ő volt a szeme, a sántának pedig a lába’ (Jób 29:12–15).

20—21. Kiknek van szükségük a szerető-kedvességünk kifejezésére, és mit kell mindannyiunknak elhatároznunk?

²⁰ Azt mondhatjuk, hogy minden keresztény gyülekezetben vannak ’kiáltozó szegények’, talán azok, akik magányosak, elcsüggedtek, értéktelennek érzik magukat, csalódtak másokban, súlyos betegek, vagy elveszítették valamelyik szeretett hozzátartozójukat. Bármilyen nehézséggel küzdjenek is, minden ilyen kedves testvérünknek olyasmire van szüksége, amit meg tudunk adni, és meg is kell adnunk neki szerető-kedvességünk önkéntes és állhatatos megnyilvánulásai által (1Tesszalonika 5:14).

²¹ Továbbra is utánozzuk Jehova Istent, aki „bővelkedik szerető-kedvességben” (2Mózes 34:6, NW; Efézus 5:1). Úgy tehetjük meg ezt, hogy önként lépéseket teszünk, kivált a rászorulók érdekében. Kétségtelenül tiszteletet szerzünk Jehovának, és nagy örömben lesz részünk, miközben ’szerető-kedvességgel bánunk egymással’ (Zakariás 7:9, NW).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Miben tér el egymástól a szerető-kedvesség és az emberség?

• Hogyan gyakorolt szerető-kedvességet Bethuél, József és Ruth?

• Milyen szemléletmóddal tanúsítsunk szerető-kedvességet?

• Kiknek van szükségük a szerető-kedvességünk kifejezésére?

[Kép a 18. oldalon]

Hogyan mutatott Bethuél szerető-kedvességet?

[Kép a 21. oldalon]

Ruth lojális szeretete áldás volt Naóminak

[Képek a 23. oldalon]

Az emberi szerető-kedvesség önkéntes, tettekben nyilvánul meg, és a rászorulók iránt fejeződik ki