KÉZJEGY

Egy személy azonosító jele. A „kézjegy”-nek fordított héber szó a táw, amely a héber ábécé utolsó betűjét is jelöli. (A táw szót „jel”-nek is visszaadják; Ez 9:4 [vö.: Rbi8, lábj.], 6.) A kézjegy időnként vagy egy személy pecsétgyűrűjének, illetve pecséthengerének a lenyomata volt; vagy az aláíróra jellemző, írott jel; vagy egy általa választott bármiféle jel, amely azonosította őt.

Jób, amikor az ártatlanságát bizonygatta három „társa” előtt, akik azzal vádolták őt, hogy az Isten ellen elkövetett bűnei miatt szenved, bizonyítékokat és érveket hozott fel a feddhetetlensége mellett. Istenhez fordult, hogy vizsgálja ki ügyét és válaszoljon neki: „Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem, bárcsak a Mindenható válaszolna nekem, látva kézjegyem! Vagy bárcsak okiratot írt volna peres felem!” (Jób 31:35). Jób itt kifejezte, hogy kész Isten elé tárni az ügyét, a saját kézjegyével hitelesítve a mondanivalóját.