A Krisztus előtti törvény

„Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (ZSOLTÁROK 119:97).

 1. Mi irányítja az égitestek mozgását?

JÓB valószínűleg gyermekkorától fogva gyakran bámulta csodálattal a csillagokat. Szülei feltehetőleg megtanították neki a nagy csillagképek nevét, és amit tudtak azokról a törvényekről, amelyek az égen látható csillagzatok mozgását szabályozzák. Végül is az ókori időkben ezeknek az óriási, pompás csillagképeknek a rendszeres mozgását használták fel az évszakok váltakozásának a megjelölésére. Jób azonban nem tudta, milyen hatalmas erők tartják össze ezeket a csillagalakzatokat, amikor a csillagokat bámulta félelemmel. Ezért aligha tudott felelni, amikor Jehova Isten megkérdezte: „Ismered-é az ég törvényeit . . .?” (Jób 38:31–33). Igen, a csillagokat törvények irányítják — olyan pontos és bonyolult törvények, hogy napjaink tudósai nem értik teljesen.

 2. Miért mondható el, hogy az egész teremtésművet törvény irányítja?

² Jehova a Legfőbb Törvényadó a világegyetemben. Minden művét törvény irányítja. Szeretett Fia, aki „minden teremtménynek előtte született”, hűségesen engedelmeskedett Atyja törvényének, mielőtt még az anyagi világegyetem létezett volna! (Kolossé 1:15). Az angyalokat is törvény vezeti (Zsoltárok 103:20). Még az állatokat is törvény irányítja, amikor engedelmeskednek az ösztönükből fakadó parancsoknak, amelyeket Teremtőjük beléjük programozott (Példabeszédek 30:24–28; Jeremiás 8:7).

 3. a) Miért van szüksége az emberiségnek törvényekre? b) Mi által kormányozta Jehova Izráel nemzetét?

³ Mi a helyzet az emberekkel? Bár különböző ajándékokat kaptunk áldásként, értelmet, erkölcsi érzéket és szellemiséget, mégis szükségünk van bizonyos mértékben isteni törvényre, hogy vezessen minket ezeknek a képességeknek a használatában. Első szüleink, Ádám és Éva tökéletesek voltak, ezért csak néhány törvényre volt szükség az irányításukhoz. Égi Atyjuk iránt érzett szeretetüknek bőségesen elegendő oknak kellett volna lennie arra, hogy örömmel engedelmeskedjenek. De nem engedelmeskedtek (1Mózes 1:26–28; 2:15–17; 3:6–19). Ennek következményeként utódaik bűnös teremtmények lettek, akiknek sokkal több törvényre volt szükségük, hogy azok vezessék őket. Idővel Jehova szerető módon kielégítette ezt a szükségletet. Noénak konkrét törvényeket adott, amelyeket tovább kellett adnia a családjának (1Mózes 9:1–7). Isten évszázadokkal később Mózesen keresztül részletes, írott Törvénygyűjteményt adott Izráel új nemzetének. Ez volt az első alkalom, hogy Jehova kormányzott egy egész nemzetet isteni törvény által. Ha megvizsgáljuk ezt a Törvényt, segíteni fog nekünk megérteni, milyen létfontosságú szerepe van az isteni törvénynek a keresztények életében napjainkban.

A Mózesi Törvény és célja

 4. Miért bizonyult nehéznek Ábrahám kiválasztott leszármazottainak, hogy az ő vonalukon szülessen meg a megígért Mag?

⁴ Pál apostol, a Törvény alapos tanulmányozója ezt kérdezte: „Mire való tehát a törvény?” (Galátzia 3:19, Katolikus fordítás). Ahhoz, hogy választ kapjunk, szükséges visszaemlékeznünk, Jehova azt ígérte barátjának, Ábrahámnak, hogy az ő családja vonalán születik meg egy Mag, aki nagyszerű áldásokat szerez majd minden nemzetnek (1Mózes 22:18). Ebben azonban egy nehézség rejlett: Ábrahám kiválasztott leszármazottai, vagyis az izraeliták közül nem szerette minden személy Jehovát. Az idő múltával a legtöbbjük keménynyakúnak, lázadozónak bizonyult, s néhányan majdhogynem irányíthatatlanok voltak (2Mózes 32:9; 5Mózes 9:7). Az ilyenek csak azért voltak Isten népe között, mert beleszülettek, és nem azért, mert ők választották.

 5. a) Mit tanított meg Jehova az izraelitáknak a Mózesi Törvény által? b) Milyen volt a törvény felépítése, hogy hatással legyen betartóinak a viselkedésére?

⁵ Hogyan születhetett ilyen nép vonalán a megígért Mag, és hogyan meríthettek hasznot belőle? Jehova nem úgy irányította őket, mintha robotok volnának, hanem inkább törvény által tanította őket (Zsoltárok 119:33–35; Ésaiás 48:17). Valójában a „törvénynek” fordított héber tó·ráʹ szó jelentése: ’oktatás’. Mit tanított? Elsősorban azt tanította meg az izraelitáknak, hogy szükségük van a Messiásra, aki kiváltja majd őket bűnös állapotukból (Galátzia 3:24). A Törvény istenfélelmet és engedelmességet is tanított. Az Ábrahámnak tett ígérettel összhangban az izraelitáknak Jehova tanúiként kellett szolgálniuk minden más nemzet előtt. Így hát a Törvénynek kiemelkedő, nemes viselkedési normát kellett tanítania nekik, amely jó fényt vetett Jehovára; segített Izráelnek távol tartania magát az őt körülvevő nemzetek erkölcstelen szokásaitól (3Mózes 18:24, 25; Ésaiás 43:10–12).

 6. a) Körülbelül mennyi rendelet van a Mózesi Törvényben, és miért ne tartsuk ezt túlzásnak? (Lásd a lábjegyzetet.) b) Mibe nyerhetünk betekintést, ha tanulmányozzuk a Mózesi Törvényt?

⁶ Nem csoda hát, hogy a Mózesi Törvény sok rendeletet tartalmaz — több mint 600 van belőlük.a Ez az írott törvénykönyv szabályozta az imádat, a kormányzás, az erkölcsök, az igazságszolgáltatás, sőt az étkezés és a tisztálkodás területét. De vajon ez azt jelenti, hogy a Törvény csupán rengeteg rideg szabályból és tömör parancsból állt? Távolról sem! Ha a Törvénygyűjteményt tanulmányozzuk, sokat megtudhatunk Jehova szerető személyiségéről. Vizsgáljunk meg néhány példát.

Egy törvény, melyet irgalom és könyörület hat át

7., 8. a) Hogyan helyezte előtérbe a Törvény az irgalmat és a könyörületet? b) Hogyan juttatta érvényre Jehova a törvényt irgalommal Dávid esetében?

⁷ A Törvény előtérbe helyezte az irgalmat és a könyörületet, főleg az alacsony sorban élők és az elhagyatottak iránt. Külön kiemelte, hogy az özvegyeket és az árvákat védelmezni kell (2Mózes 22:22–24). A munkára befogott állatokat védték a kegyetlenkedéstől. Az alapvető tulajdonjogokat tiszteletben tartották (5Mózes 24:10; 25:4). Bár a Törvény halálbüntetést követelt a gyilkosságért, de lehetővé tette az irgalmat, ha baleset miatt öltek meg valakit (4Mózes 35:11). Az izraelita bírók nyilván kaptak valamennyi szabadságot ahhoz, hogy milyen büntetést rójanak ki bizonyos bűnökért, a helytelenséget elkövető személy hozzáállásától függően. (Vö. 2Mózes 22:7 és 3Mózes 6:1–7.)

⁸ Jehova példát állított a bírók elé, határozottsággal alkalmazva a Törvényt, ahol szükséges, és irgalommal, ahol lehetséges. A házasságtörést és gyilkosságot elkövető Dávid király iránt könyörületet tanúsított. Dávid azonban nem kerülte el a büntetést, hiszen Jehova nem védte meg Dávidot bűnének szörnyű következményeitől. De a Királyság-szövetség miatt, és mert Dávid a természeténél fogva irgalmas volt, és szíve mélyén bűnbánó magatartást tanúsított, nem halt meg (1Sámuel 24:5–8; 2Sámuel 7:16; Zsoltárok 51:3–6; Jakab 2:13).

 9. Milyen szerepe volt a szeretetnek a Mózesi Törvényben?

⁹ A Mózesi Törvény ezenkívül a szeretetre fektette a hangsúlyt. Próbáld elképzelni, hogy ma az egyik nemzetnek olyan törvénygyűjteménye van, amely igazából szeretetet követel! A Mózesi Törvény tehát nemcsak hogy tiltotta a gyilkosságot, hanem azt parancsolta: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18). Nemcsak hogy megtiltotta, hogy igazságtalanul bánjanak az idegen lakossal, hanem megparancsolta: „szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén” (3Mózes 19:34). Nemcsak hogy tiltotta a házasságtörést, hanem még azt is megparancsolta a férjnek, hogy vidámítsa meg tulajdon feleségét! (5Mózes 24:5). Csupán a Mózes 5. könyve mintegy 20-szor használ olyan héber szavakat, amelyek a szeretet értékét fejezik ki. Jehova biztosította az izraelitákat arról, hogy ő maga szerette, szereti és szeretni fogja őket (5Mózes 4:37; 7:12–14). A Mózesi Törvényben valóban a legnagyobb parancsolat az volt: „Szeressed . . . az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Mózes 6:5). Jézus azt mondta, hogy az egész Törvény ettől a parancsolattól függ, azzal a parancsolattal együtt, hogy szeressük felebarátunkat (3Mózes 19:18; Máté 22:37–40). Nem csoda, hogy a zsoltáríró így fogalmazott: „Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsoltárok 119:97).

Helytelenül alkalmazták a Törvényt

10. Hogyan tekintette a zsidók nagy többsége a Mózesi Törvényt?

¹⁰ Épp ezért milyen szomorú, hogy Izráel túlnyomó része olyannyira nem értékelte a Mózesi Törvényt! Az emberek nem engedelmeskedtek a Törvénynek, semmibe vették, illetve megfeledkeztek róla. Más nemzetek utálatos vallási szokásaival szennyezték be a tiszta imádatot (2Királyok 17:16, 17; Zsoltárok 106:13, 35–38). Egyéb módokon is megszegték a Törvényt.

11., 12. a) Milyen károkat okoztak a vallásvezetők csoportjai Ezsdrás napjait követően? (Lásd a bekeretezett részt.) b) Miért érezték az ókori rabbik szükségesnek, hogy „Törvényt körülövező kerítést” készítsenek?

¹¹ Volt, hogy a Törvényben a legnagyobb kárt éppen azok okozták, akik állításuk szerint a Törvényt tanították és védelmezték. Ez történt az i. e. ötödik században élt hűséges írástudó, Ezsdrás napjait követően. Ezsdrás keményen küzdött más nemzetek rontó befolyása ellen, és nagy hangsúlyt fektetett a Törvény olvasására és tanítására (Ezsdrás 7:10; Nehémiás 8:5–8). A Törvény egyes tanítói azt állították magukról, hogy Ezsdrás nyomdokain járnak, és létrehozták azt a csoportot, amelynek később a „Nagy Zsinagóga” lett az elnevezése. A következő irányelv a zsinagóga mondásai közé tartozott: „Készítsünk Törvényt körülövező kerítést.” Ezek a tanítók úgy érveltek, hogy a Törvény olyan, mint egy értékes kert. Hogy senki ne léphessen tilosba ebben a kertben, megsértve a törvényeit, további törvényeket alkottak, a „szájhagyományt”, hogy az emberek ne kerüljenek közel ilyen hiba elkövetéséhez.

¹² Néhányan talán úgy érvelhetnek, indokolt volt, hogy a zsidó vezetők így éreztek. Ezsdrás napjai után a zsidókat idegen hatalmak uralták, főleg Görögország. Szembeszállva a görög filozófiával és kultúrával, a vallásvezetők különböző csoportjai jöttek létre a zsidók között. (Lásd a bekeretezett részt a 10. oldalon.) Idővel egyes csoportok a lévita papság vetélytársai lettek, sőt fölibük is kerekedtek mint a Törvény tanítói. (Vö. Malakiás 2:7.) I. e. 200-ra a szájhagyomány kezdett hatással lenni a zsidók életére. Eleinte ezeket a törvényeket nem volt szabad leírni, nehogy egyenrangúnak tekintsék az írott Törvénnyel. De egyre inkább az emberi gondolkodás került az isteni gondolkodás elé, úgyhogy ez a „kerítés” végül kárt okozott magában a „kertben”, amelyet védenie kellett volna.

A farizeizmus okozta szennyezés

13. Mivel indokolta néhány zsidó vallásvezető a sok szabály alkotását?

¹³ A rabbik érvelése szerint, mivel a Tóra, vagyis a Mózesi Törvény tökéletes, benne kell lennie a válasznak minden, esetlegesen felmerülő kérdésre. Ez a nézet nem volt igazán tisztelettudó. A valóságban szabad kezet adott a rabbiknak, hogy agyafúrt, emberi érveléseket használjanak, úgy tüntetve fel, mintha Isten Szava lett volna az alapja a szabályoknak mindenféle kérdésben — amelyek közül némelyik személyes jellegű volt, mások pedig egyszerűen lényegtelenek.

14. a) Hogyan alakították át Írás-ellenes, szélsőséges tantételekké a zsidó vallásvezetők azt az Írás szerinti tantételt, hogy különüljenek el a nemzetektől? b) Mi mutatja, hogy a rabbinikus szabályok nem tudták megvédeni a zsidó embereket a nem zsidó befolyástól?

¹⁴ A vallásvezetők újra meg újra arra használták fel az Írás szerinti tantételeket, hogy szélsőséges tantételekké alakítsák. A Mózesi Törvény például arra intett, hogy különüljenek el a nemzetektől, a rabbik viszont bizonyosfajta ésszerűtlen megvetést prédikáltak mindennel szemben, ami nem zsidó. Azt tanították, hogy egy zsidónak nem szabad otthagynia ökrét egy nem zsidó fogadóban, mivel a nem zsidókról „feltételezhető az állatokkal való fajtalankodás”. A zsidó asszonyoknak nem volt megengedett, hogy segítsenek egy vajúdó nem zsidó asszonynak, mert így „segédkeznének abban, hogy egy gyermek bálványimádásra szülessen”. Mivel okkal bizalmatlanok voltak a görög atlétikai tornával szemben, a rabbik minden tornagyakorlatot megtiltottak. A történelem azt bizonyítja, hogy mindez vajmi kevéssé védte meg a zsidókat a nem zsidó hitnézetektől. Tulajdonképpen maguk a farizeusok kezdték tanítani a lélek halhatatlanságának a nem zsidó, görög tantételét! (Ezékiel 18:4).

15. Hogyan torzították el a zsidó vallásvezetők a tisztaságra és a vérfertőzésre vonatkozó törvényeket?

¹⁵ A farizeusok a tisztaságra vonatkozó törvényeket is eltorzították. Úgy mondták, hogy a farizeusok még a Napot is megtisztítanák, ha módjuk volna rá. Törvényük azt tartotta, hogy beszennyezi az embert, ha egy kicsit később „végzi el szükségét”! A kézmosás bonyolult szertartássá vált, szabályozva, hogy melyik kezet kell először megmosni, és hogyan. A nőket különösen tisztátalannak tartották. A senki se „közelgessen” valamely vérrokonához Írás szerinti parancs alapján (amely valójában a vérfertőzést tiltó törvény volt) a rabbik elrendelték, hogy a férj ne menjen a felesége mögött, és ne beszéljen vele a piactéren (3Mózes 18:6).

16., 17. Hogyan lépte túl a szájhagyomány a heti sabbath megtartására vonatkozó parancsot, és mi lett ennek a következménye?

¹⁶ Nagyon is közismert, milyen csúfot űzött szellemi értelemben a szájhagyomány a sabbath törvényéből. Isten azt az egyszerű parancsot adta Izráelnek, hogy ne dolgozzon semmit sem a hét hetedik napján (2Mózes 20:8–11). A szájhagyomány azonban ennél továbbment, 39 különböző típusú tiltott munkát határozott meg, ideértve a csomó kötését, illetve megoldását, két öltés varrását, két héber betű leírását és így tovább. Majd pedig minden egyes típushoz a szabályok további végtelen sorára volt szükség. Milyenfajta csomó megkötése volt tilos, és milyen volt megengedett? A szájhagyomány önkényes előírásokkal válaszolt ezekre a kérdésekre. A gyógyítást tiltott munkának tekintették. Tilos volt például a helyére illeszteni egy eltört végtagot sabbath-on. Ha egy férfinak fájt a foga, használhatott ecetet az étel ízesítésére, de nem szívhatta az ecetet a foga között. Netalán még meggyógyította volna a fogát!

¹⁷ Így hát a több száz, ember alkotta szabály alá temetve a sabbath törvénye elvesztette szellemi jelentőségét a legtöbb zsidó esetében. Amikor Jézus Krisztus, „a sabbath-nak Ura” látványos, szívmelengető csodákat tett sabbath-on, az írástudók és a farizeusok érzéketlenek maradtak. Csak azzal törődtek, hogy Jézus látszólag figyelmen kívül hagyta rendeléseiket (Máté 12:8, 10–14, NW).

A farizeusok ostobaságából tanulva

18. Mi volt a hatása annak, hogy szájhagyományokat és szokásokat fűztek hozzá a Mózesi Törvényhez? Szemléltesd.

¹⁸ Tömören azt mondhatnánk, ezek a hozzáfűzött törvények és hagyományok leginkább úgy ragadtak hozzá a Mózesi Törvényhez, mint ahogyan a kacsakagylók tapadnak a hajó oldalához. A hajó tulajdonosa sokat tesz azért, hogy lekaparja ezeket a bosszantó teremtményeket a hajójáról, mivel lelassítják azt, és tönkreteszik a rozsdaálló festéket. Ehhez hasonlóan a szájhagyományok és a szokások megterhelték a Törvényt, és annak a romboló hatásnak tették ki, hogy helytelenül alkalmazzák. Ám, ahelyett hogy „lekaparták” volna az ilyen oda nem tartozó törvényeket, a rabbik folyton csak még többet tettek hozzá. Amikorra elérkezett a Messiás, hogy betöltse a Törvényt, olyannyira bevonta a „kacsakagyló” a „hajót”, hogy az éppen hogy csak a felszínen maradt! (Vö. Példabeszédek 16:25.) Ezek a vallásvezetők nem védelmezték a Törvényszövetséget, hanem elkövették azt az ostobaságot, hogy megszegték. Miért vallott tehát kudarcot a szabályokból álló „kerítésük”?

19. a) Miért vallott kudarcot a „Törvényt körülövező kerítés”? b) Mi mutatja, hogy a zsidó vallásvezetőkből hiányzott az őszinte hit?

¹⁹ A judaizmus vezetői nem értették meg, hogy a romlás elleni harcot a szívben kell megvívni, nem a törvénykönyvek lapjain (Jeremiás 4:14). A győzelem kulcsa a szeretet — a Jehova iránt, a törvénye és igazságos alapelvei iránt érzett szeretet. Az ilyen szeretet előidézi, hogy gyűlöljük, amit Jehova gyűlöl (Zsoltárok 97:10; 119:104). Akiknek tehát a szívük megtelt szeretettel, hűségesek maradnak Jehova törvényeihez ebben a romlott világban. A zsidó vallásvezetőké volt az a nagyszerű kiváltság, hogy a tanítás által előmozdítsák az emberekben a szeretetet, és szeretetre ösztönözzék őket. Miért nem sikerült ez nekik? Nyilvánvalóan nem volt bennük hit (Máté 23:23, NW, lábjegyzet). Ha hitték volna, hogy Jehova szellemének ereje működik a hűséges emberek szívében, nem érezték volna szükségét annak, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartsák mások életét (Ésaiás 59:1; Ezékiel 34:4). Mivel nem volt bennük hit, nem is adták tovább; ember alkotta parancsolatokkal terhelték az embereket (Máté 15:3, 9; 23:4).

20., 21. a) Milyen általános hatással volt a hagyományoktól irányított beállítottság a judaizmusra? b) Mit tanulhatunk a judaizmussal történtekből?

²⁰ Ezek a zsidó vezetők nem mozdították elő a szeretetet. Hagyományaik olyan vallást hoztak létre, amely külsőségekkel és gépies engedelmességgel volt átitatva, de csak a látszat kedvéért, mely a képmutatás termékeny táptalaja (Máté 23:25–28). Előírásaik számtalan okot adtak mások megítélésére. A büszke, önkényeskedő farizeusok ezért érezték feljogosítva magukat arra, hogy még Jézus Krisztust is megbírálják. Szem elől tévesztették a Törvény fő célját, és elutasították az egyetlen igaz Messiást. Jézusnak ezért viszont ezt kellett mondania a zsidó nemzetnek: „Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Máté 23:38; Galátzia 3:23, 24).

²¹ Mit tanulhatunk mi ebből? Világos, hogy a merev, hagyományoktól irányított beállítottság nem viszi előbbre Jehova tiszta imádatát! De vajon ez azt jelenti, hogy napjainkban semmilyen szabálynak sem kell lennie Jehova imádói számára, hacsak nincsenek külön leírva a Szentírásban? Nem. Hogy erre pontos választ kapjunk, vizsgáljuk meg legközelebb, hogyan váltotta fel Jézus Krisztus a Mózesi Törvényt egy új és jobb törvénnyel.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

◻ Hogyan irányítja az egész teremtésművet isteni törvény?

◻ Mi volt a Mózesi Törvény fő célja?

◻ Mi mutatja, hogy a Mózesi Törvény előtérbe helyezte az irgalmat és a könyörületet?

◻ Miért fűztek számtalan szabályzatot a zsidó vallásvezetők a Mózesi Törvényhez, és mi lett ennek a következménye?

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

A zsidó vallásvezetők

Írástudók: Ezsdrás utódainak és a Törvény magyarázóinak tekintették magukat. Az A History of the Jews (A zsidók története) című könyv szerint „nem volt mindegyik írástudó egy magasztos lélek, kísérleteik pedig, hogy feltárják a törvény rejtett jelentéstartalmát, gyakran jelentéktelen előírásokba és ostoba korlátozásokba torkollottak. Ezek a korlátozások szokásokká szilárdultak, amelyek hamarosan könyörtelen zsarnokokká váltak.”

Hászidim: A név jelentése: ’kegyesek’ vagy ’szentek’. Először i. e. 200 körül tettek róluk mint osztályról említést; politikai hatalmuk volt, fanatikusan védték a Törvény tisztaságát az elnyomó görög hatással szemben. A Hászidim három részre szakadt: a farizeusokra, a szadduceusokra és az esszénusokra.

Farizeusok: Néhány tudós úgy véli, ez a név az „elkülönülteknek” vagy „szeparatistáknak” fordított szavakból származik. Valóban fanatikusan igyekeztek elkülönülni a nem zsidóktól, de a szájhagyomány összetettségét nem ismerő, egyszerű zsidó néptől is elkülönítettnek — és felsőbbrendűnek — tartották csoportjukat. Az egyik történész a következőket mondta a farizeusokról: „Általában véve úgy bántak az emberekkel, mintha azok gyermekek volnának, formalizálva és meghatározva a rituális szertartásoknak a legapróbb részleteit is.” Egy másik tudós ezt mondta: „A farizeizmus rengeteg jogszabályt alkotott mindenféle helyzetre, aminek az lett az elkerülhetetlen következménye, hogy jelentéktelen dolgokat felnagyítottak, és ezzel jelentőségteljes dolgokat elbagatellizáltak (Mt 23:23).”

Szadduceusok: Az arisztokráciával és a papsággal szoros kapcsolatban lévő csoport. Erőteljesen szembeszálltak az írástudókkal és a farizeusokkal, mondván, hogy a szájhagyománynak nincs olyan jogérvényessége, mint az írott Törvénynek. Éppen a Misnában mutatkozik meg, hogy elvesztették ezt a csatát: „Az írástudók szavát [szavának a megtartását] nagyobb szigorúsággal kell venni, mint a[z írott] Törvény szavát [szavának a megtartását].” A Talmud, amelyben a szájhagyományról sok magyarázó szöveg volt, később már olyan messzire is elment, hogy ezt mondta: „Az írástudók szava . . . jóval kedvesebb, mint a Tóra szava.”

Esszénusok: Aszkéták csoportja, akik elkülönült közösségekben, elszigetelten éltek. Egy szótár szerint az esszénusok még a farizeusoknál is jobban elzárkóztak, és „időnként még a farizeusoknál is farizeusibbak tudtak lenni” (The Interpreter’s Dictionary of the Bible).

[Kép a 8. oldalon]

Szülei feltehetőleg tanították Jóbot a csillagképeket irányító törvényekre