Győzött a rossz?
A TÖRTÉNELEM folyamán az írók és filozófusok vég nélküli vitákat folytattak a jó és a rossz közötti egyetemes harcról. Ám létezik egy könyv, amelyben pontosan le van írva az Isten és az Ördög közötti küzdelem. Ez a könyv a Biblia, amely feltárja a vitakérdéseket ezzel a harccal kapcsolatban, és lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy eldöntse, valójában ki győzedelmeskedett.
Az első emberpár megteremtése után nem sokkal, egy láthatatlan szellemteremtmény, Sátán az Ördög rossz színben tüntette fel Isten uralmát. Hogyan? Úgy, hogy ravaszul azt állította, hogy Isten visszatart valami jót a teremtményeitől, és az embereknek jobb életük lenne, ha függetlenek lennének tőle (1Mózes 3:1–5; Jelenések 12:9).
Később, Jób patriarcha napjaiban Sátán felvetett egy másik vitakérdést. Meg akarta törni Jóbnak az Isten iránti feddhetetlenségét, ezért így szólt: „Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért” (Jób 2:4). Micsoda általánosítás! Sátán nem közvetlenül Jóbot szólította meg, hanem általánosságban beszélt, mivel az „ember” szót használta, és ezzel minden egyes ember feddhetetlenségét kétségbe vonta. Valójában a következőket bizonygatta: Az ember mindent megtesz, hogy megóvja az életét. Adjatok nekem egy esélyt, és én mindenkit eltérítek Istentől.
Az Isten és az Ördög közötti harc kimenetelét megállapíthatjuk, ha választ adunk a következő két kérdésre: Sikeresen tudja az ember önmagát irányítani? Sikerült az Ördögnek mindenkit eltéríteni az igaz Istentől?
Sikeresen tudják az emberek önmagukat irányítani?
Az évezredek folyamán sokféle uralkodási formával kísérleteztek az emberek. Kipróbálták például az alkotmányos monarchiát, az arisztokratikus államformát, a demokráciát, az abszolút egyeduralmat, a fasizmust és a kommunizmust is. Az a tény, hogy állandóan arra van szükség, hogy különböző államformákkal próbálkozzanak, vajon nem azt mutatja, hogy egyik kormányzati mód sem vált be?
„A római nép alig volt tudatában annak, hogy belebonyolódott egy óriási közigazgatási kísérletbe” — írja H. G. Wells A History of the World című könyvében, amelyet 1922-ben adtak ki. Majd így folytatja: „A közigazgatás állandó változásokon esett át, és sohasem stabilizálódott. Ha úgy nézzük, akkor a kísérlet kudarcot vallott. Más szemszögből tekintve a dolgokat, tovább folytatódik a kísérlet, és Európa, valamint Amerika még ma is azon dolgozik, hogy megoldást találjon a világméretű kormányzás összetett gondjaira, amelyekkel először a római népnek kellett szembenéznie.”
A kormányzati formákkal való kísérletezés a XX. században is mindvégig tapasztalható volt. A múlt század végére a demokratikus kormányzat lett a leginkább elfogadott, sokkal inkább, mint valaha. A demokrácia elvileg lehetővé teszi mindenkinek, hogy részt vegyen a kormányzásban. Vajon azt mutatja a demokrácia, hogy az emberek sikeresen tudják irányítani magukat Istentől függetlenül? India egykori miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru elfogadhatónak nevezte a demokráciát, de hozzátette: „Azért mondom ezt, mert a többi rendszer rosszabb ennél.” Az egykori francia elnök, Valéry Giscard d’Estaing ezt mondta: „A népképviseleti demokrácia válságban van”.
Platón görög filozófus már az i. e. V. században felfedezte a demokratikus kormányzás egyik hibáját. A History of Political Theory című könyv szerint Platón támadta a „politikusok tudatlanságát és alkalmatlanságát, mint ami a demokrácia nagy átka”. A mai politikusok közül sokan siránkoznak amiatt, hogy nehezen lehet olyan személyeket találni, akik alkalmasak lennének arra, hogy a kormányban töltsenek be tisztséget. Az embereknek „elegük van azokból a vezetőkből, akik kicsinyesnek tűnnek, amikor a megoldásra váró gondok oly nagyok” — írta a The Wall Street Journal. Majd így folytatta: „Nagyon bosszantja az embereket, hogy amikor irányítást várnának a vezetőktől, csak határozatlanságot és korrupciót tapasztalnak.”
Most pedig vizsgáljuk meg az ókori Izrael királyának, Salamonnak az uralkodását. Jehova Isten kimagasló bölcsességet adott Salamonnak (1Királyok 4:29–34). Milyen sora volt a nemzetnek Salamon 40 évi uralma alatt? „Júda és Izráel megsokasodott — írja a Biblia —, olyan sok volt, mint a tenger mellett való fövény, és ettek, ittak és vigadtak.” A beszámoló a következőket is elmondja: „lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében” (1Királyok 4:20, 25). A nemzet páratlan stabilitást, jólétet és örömet tapasztalt, amit annak köszönhettek, hogy egy bölcs király uralkodott felettük, aki a láthatatlan Legfőbb Uralkodónak, Jehova Istennek volt a látható képviselője.
Micsoda éles ellentét van az emberi és az isteni uralom között! Vajon kijelentheti bárki is, hogy Sátán győzedelmeskedett az uralkodással kapcsolatos vitakérdésben? Nem, mert Jeremiás próféta helyénvalóan jelentette ki a következőket: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23).
Sikerül Sátánnak mindenkit eltéríteni Istentől?
Vajon igaz Sátán állítása, miszerint mindenkit el tud téríteni Istentől? Pál apostol a Bibliában a Hébereknek írt levelének 11. fejezetében megnevez néhány hűséges férfit és nőt, akik a keresztény kor előtti időben éltek. Majd ezt mondja: „kifogyok az időből, ha beszélek még Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, csakúgy, mint Sámuelről és a többi prófétáról” (Héberek 11:32). Pál egyszerűen úgy utal Istennek ezen hűséges szolgáira, mint ’a tanúk nagy fellegére’ (Héberek 12:1). A „fellegnek” fordított görög szó itt nem egy különálló, élesen kivehető formájú felhőre utal, hanem egy nagy alaktalan felhőtömegre. Ez a kifejezés helyénvaló, mivel Istennek oly sok hűséges szolgája volt a múltban, hogy egy nagy felhőtömeghez lehet hasonlítani őket. Igen, az évszázadok folyamán megszámlálhatatlanul sok ember döntött úgy a szabad akaratából, hogy Jehova Istennek engedelmeskedik (Józsué 24:15).
Ám mi a helyzet napjainkban? Jehova Tanúinak a száma világviszonylatban hatmillió fölé emelkedett, függetlenül attól a szörnyű üldözéstől és ellenállástól, amit a XX. században tapasztaltak. További mintegy kilencmillió személy társul hozzájuk, akik közül sokan határozott lépéseket tesznek azért, hogy szoros, személyes kapcsolatba kerüljenek Istennel.
Sátán állítását, miszerint minden embert el tud téríteni Jehovától, leginkább Isten fia, Jézus Krisztus cáfolta meg. Még a kínoszlopon elszenvedett gyötrő fájdalom sem törte meg a feddhetetlenségét. Így szólt mielőtt kilehelte utolsó leheletét: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lukács 23:46).
Sátán minden lehetséges eszközt bevet, hogy megpróbálja ellenőrzése alatt tartani az embereket — a kísértésektől kezdve a nyílt üldözésig. „A hústest kívánságát, a szem kívánságát és az életben birtokolt javak látványos fitogtatását” felhasználva próbálja a rosszra csábítani az embereket, hogy távol tartsa vagy eltérítse őket Jehovától (1János 2:16). Sátán ezenkívül „megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye” (2Korintus 4:4). Sátán nem riad vissza attól, hogy a célja elérése érdekében megfenyegesse az embereket, vagy kihasználja a másoktól való félelmüket (Cselekedetek 5:40).
Azokat azonban, akik Isten mellett állnak, nem győzheti le az Ördög. Ők megismerték Jehova Istent, és ’szeretik őt egész szívükkel, egész lelkükkel és egész elméjükkel’ (Máté 22:37). Igen, Jézus Krisztus és számtalan más személy megingathatatlan lojalitása egyértelmű vereség Sátánnak az Ördögnek.
Mit tartogat a jövő?
Vajon az emberek a végtelenségig fogják próbálgatni a különböző kormányzati formákat? Dániel próféta megjövendölte: „azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44). Ez a birodalom, pontosabban Királyság, amelyet az egek Istene támaszt, egy égi kormányzat, ami Jézus Krisztus kezében van. Ez ugyanaz a Királyság, amelyről Jézus beszélt a követőinek, hogy imádkozzanak érte (Máté 6:9, 10). Ez a Királyság minden emberi kormányzatot el fog törölni „a mindenható Isten nagy napjának [közelgő] háborúján”, és az egész földre ki fog terjedni (Jelenések 16:14, 16).
De mi fog történni Sátánnal? A Biblia a következőket írja erről a jövőbeli eseményről: Jehova egyik angyala „megfogta a sárkányt, az őskígyót, aki az Ördög és Sátán, és ezer évre megkötözte. És a mélységbe vetette, bezárta és lepecsételte azt fölötte, hogy ne vezesse félre többé a nemzeteket, míg véget nem ér az ezer év” (Jelenések 20:1–3). Csak azután fog elkezdődni Jézus Krisztus ezeréves uralma, miután Sátán a tétlenség mélységébe lesz vetve.
Micsoda pompás hely lesz akkor ez a föld! A gonoszság a múlté lesz az okozóival együtt. A Biblia ezt ígéri: „az elvetemültek kivágattatnak . . . A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:9–11). Békéjüket semmi sem fogja megrettenteni, sem emberek, sem állatok (Ézsaiás 11:6–9). Még azok a milliók is életre fognak kelni, és isteni oktatást fognak kapni, akik a múltban az Ördög pártján voltak, mert nem foglalkoztak Jehovával, vagy mert nem volt lehetőségük megismerni őt (Cselekedetek 24:15).
Az ezeréves uralom végére a földön helyreállnak a paradicsomi állapotok, és az emberiség újra tökéletes lesz. Ekkor Sátán újra szabadon lesz bocsátva „egy kis időre”, de aztán örökre el fog pusztulni Isten uralmának minden ellenzőjével együtt (Jelenések 20:3, 7–10).
Mi kinek az oldalán állunk?
Sátán különösen a XX. században végzett nagy pusztítást a földön. A világ állapota nem azt mutatja, hogy Sátán áll a győztes oldalon, sokkal inkább azt jelzi, hogy ennek a gonosz világnak az utolsó napjaiban élünk (Máté 24:3–14; Jelenések 6:1–8). Nem a földön tapasztalható gonoszság mértéke, és nem is a legtöbb ember nézőpontja a döntő abban, hogy ki győzött. A döntő tényező az, hogy kinek az uralma a legjobb, és hogy vannak-e olyanok, akik a szeretettől indíttatva szolgálják Istent. A győzelem mindkét kérdésben Jehováé!
Ám miért engedi meg Jehova, hogy továbbra is fennálljon a gonoszság, ha már az eddig eltelt idő is bizonyítja, hogy nincs igaza Sátánnak? Jehova türelmet tanúsít „mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Isten akarata az, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteus 2:4). Reméljük, hogy a hátralévő időben Ön is tanulmányozni fogja a Bibliát, és ’ismeretet fogad magába az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldött, Jézus Krisztusról’ (János 17:3). Jehova Tanúi örömmel segítenek Önnek abban, hogy megszerezze ezt az ismeretet, és csatlakozzon azon milliókhoz, akik szilárdan állnak a győztes oldalon.
[Kép az 5. oldalon]
Jehova Tanúi feddhetetlenek maradtak, és ezzel hozzájárultak Sátán vereségéhez
[Kép a 7. oldalon]
Sokan hűségesek Jehovához