5. fejezet
Egy vitakérdés, amely téged is érint
1. Miért van az, hogy az emberiség nehezen tudja megérteni miért engedte meg Isten a közöttük uralkodó gonoszságot?
A BÉKÉRE és biztonságra irányuló általános vágyakozás ellenére, az emberi történelmet megrontotta a vérontás és sok egyéb káros cselekedet. Mivel a Biblia megmutatja, hogy Isten gyűlöli az effajta dolgokat, vajon miért nem vetett véget már eddig is az ilyen állapotoknak? Biztos, hogy nem érdektelenség az oka! A Biblia, akárcsak Isten földi teremtésművének szépsége, bőséges bizonyítékát szolgáltatja Isten emberiség iránti szeretetének és gondoskodásának (1János 4:8). S ami még ennél is fontosabb, Isten nevének a becsületéről van szó, mivel ezek az állapotok arra késztették az embereket, hogy Istennek róják fel a sok rosszat. Mi lehet hát az oka annak, hogy évezredeken át eltűrte a zavargásokat és az erőszakosságot?
2. a) Hol találjuk meg a Bibliában azt az okot, amiért Isten oly sokáig megengedte a rossz állapotokat? b) Mi mutatja meg világosan, hogy az Ádámról és Éváról szóló bibliai beszámoló történelmi tényeken alapszik?
2 A válasz megtalálható a Biblia első könyvében, az Ádámról és Éváról szóló beszámolóban. Ez nem pusztán jelkép. Ez történelmi tény. A Biblia teljes, tényekkel alátámasztott nemzetségtáblázatot tartalmaz, amely az időszámításunk első századától a legelső emberig nyúlik vissza (Lukács 3:23–38; 1Mózes 5:1–32; 11:10–32). Első őseink, Ádám és Éva határozott befolyást gyakoroltak ránk. És amit a Biblia elmond róluk, segít megértenünk a mai életünket érintő állapotokat.
3. Miről gondoskodott Isten az emberiség számára már a kezdetnél?
3 A Biblia feltárja, hogy Istennek az első emberpár számára hozott minden intézkedése igen jó volt. Megvolt mindenük, ami a boldog élethez szükséges — egy parkszerű otthonuk Édenben, bőséges, változatos táplálék, kielégítő munka, az a remény, hogy meglátják, miként gyarapodik a családjuk és miként tölti be a földet, és mindehhez a Teremtőjük áldása is (1Mózes 1:28, 29; 2:8, 9, 15). Ki kérhetett volna józan gondolkodás mellett ennél többet?
4. a) Mennyiben különböztek az emberek más földi teremtményektől már a megteremtésük alkalmával? b) Milyen módon kapták meg a szükséges vezetést?
4 Mózes első könyvében az ihletett beszámoló feltárja, hogy az ember egyedülálló helyzetet foglalt el a földön. Az állatoktól eltérően, erkölcsi érzékkel és szabad akarattal rendelkezett. Értelemmel és ítélőképességgel volt felruházva. Irányításuk céljából, Isten beplántálta a férfibe és a nőbe a lelkiismeret képességét, hogy mint tökéletes embereknek természetes hajlamuk legyen a jóra (Róma 2:15). Mindezeken felül Isten elmondta nekik, hogy miért élnek, mit kell tenniük, és ki az, aki gondoskodott a körülöttük levő nagyszerű dolgokról (1Mózes 1:28–30). Hogyan magyaráznánk meg hát, hogy miért oly rosszak ma az állapotok?
5. a) Milyen egyszerű követelményt állított fel Isten az ember számára, és milyen okból? b) Miért érintette az jogosan az ember jövőbeni életkilátását?
5 A szentírási beszámoló megmutatja, hogy egy vitakérdés merült fel — olyan vitakérdés, amely ma mindannyiunkat érint. Ez olyan körülmények miatt merült fel, amelyek nem sokkal az első emberpár megteremtése után alakultak ki. Isten megadta az első férfinek és nőnek azt a lehetőséget, hogy kimutassák Teremtőjük iránti szerető értékelésüket egy bizonyos követelménye iránti engedelmességük által. Ebben a követelményben semmi olyan nem volt, ami arra utalt volna, hogy az emberpárnak romlott hajlamai lettek volna, amelyeket meg kellett volna zabolázni. Inkább olyasmit érintett, ami önmagában természetes és helyes — a táplálék elfogyasztására vonatkozott. Isten ezt mondta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. Ami azonban a jó és a rossz tudás fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ez a követelmény nem fosztotta meg az első emberpárt semmitől, ami szükséges lett volna az élethez. A kert összes többi fájáról ehettek. Mégis, a jövőbeni életkilátásukra határozottan kihatással volt, éspedig joggal. Vajon miért? Azért, mert éppen az emberi élet Forrása és Fenntartója követelte meg tőlük az engedelmességet.
6. a) Vajon örökké élhettek volna első szüleink, ha eleget tettek volna az uralomra vonatkozó alapvető igazságnak? b) Miért kellett volna indíttatást érezniük arra, hogy engedelmeskedjenek Istennek?
6 Istennek nem az volt a szándéka, hogy az ember meghaljon. Ádámmal és Évával kapcsolatban csak az engedetlenség esetén került szóba a halál. Ősszüleinknek nagyszerű kilátásuk volt arra, hogy örökké éljenek békés, parkszerű otthonukban. De vajon mi volt a követelmény, hogy ezt elérjék? El kellett ismerniük, hogy a föld, amelyen élnek annak a tulajdona, aki alkotta azt, és Istennek mint Teremtőnek jogában áll uralkodni a teremtésműve felett (Zsoltárok 24:1, 10). Ő biztosan méltó volt arra, hogy engedelmeskedjenek neki mindenben, amit kért, hiszen tőle kapta az ember mindazt, amire szüksége volt, az életet is beleértve. Mégsem kívánta rájuk kényszeríteni az engedelmességet. Inkább azt akarta, hogy az készséges szívből, szeretetből fakadjon (1János 5:3). De ősszüleink nem tanúsítottak ilyen szeretetet. Hogyan történt ez?
Az isteni uralommal szemben tanúsított ellenállás eredete
7. a) A Biblia szerint, hol kezdődött az Isten uralma elleni ellenállás? b) Miért ésszerű hinni a szellemi birodalomban?
7 A Biblia megmutatja, hogy az Isten uralmával szembeni ellenállás nem a földön, hanem az emberi szemek számára láthatatlan szellemi birodalomban kezdődött. Kételkedjünk-e, mint oly sokan mások, egy ilyen birodalom létezésében csupán azért, mert nem láthatjuk azt? Nos, a nehézségi erőt és a szelet sem láthatjuk. Hatásuk mégis nagyon valóságos. A láthatatlan birodalom hatása szintén megfigyelhető. Jóllehet „Isten Szellem”, teremtésműve körülöttünk mindenütt látható. Ha hiszünk őbenne, a szellemi birodalomban is hinnünk kell (János 4:24; Róma 1:20). De lakik-e más valaki is a szellemi birodalomban?
8. Milyenfajta személyek az angyalok?
8 A Biblia szerint sok millió szellemszemélyt, angyalt hívott létre Isten az ember megteremtése előtt (Jób 38:4, 7; Zsoltárok 103:20; Dániel 7:10). Mindezeket tökéletesnek, rosszra való hajlam nélkülinek teremtette meg. De miként Isten későbbi teremtménye, az ember, ezek is szabad akarattal rendelkeztek. Tehát választhattak az Isten iránti hűség és hűtlenség között.
9., 10. a) Hogyan lehetséges az, hogy egy tökéletes szellemi teremtmény hajlamot érez a helytelenségre? b) Hogyan lett tehát az angyalok egyike Sátánná?
9 Sokan mégis felteszik a kérdést: Mint tökéletes teremtmények, hogyan érezhettek némelyek közülük hajlandóságot arra, hogy rosszat tegyenek? Nos, hányszor adódik a saját életünkben is olyan helyzet, amikor különböző lehetőség kínálkozik és választhatunk, hogy jót vagy rosszat tegyünk? Mivel megvan az értelmi képességünk annak felismeréséhez, hogy lehetőségünk van a rossz elkövetésére, ugye nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszá is váljunk? A tulajdonképpeni kérdés ez: Melyik irányba akarjuk az elménket és a szívünket terelni? Ha káros gondolatokra összpontosítunk, az odasodorhat minket, hogy szívünkben helytelen vágyat táplálunk. Az ilyen vágy pedig idővel arra indíthat minket, hogy helytelen tetteket kövessünk el. Ezt a káros folyamatot írta le a bibliaíró, Jakab: „Mindenki próba alatt áll, amikor vonzza és csalogatja a saját kívánsága. Azután a kívánság, miután megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, miután elkövették, halált eredményez” (Jakab 1:14, 15).
10 Az Írások feltárják, hogy pontosan ez történt Isten egyik szellemfiával is. A saját vágyai csábították a rosszra. Lehetőséget látott Isten emberi teremtményeiben. Nem lehetnének-e azok inkább az ő alattvalói ahelyett, hogy Isten alattvalói legyenek? Nyilvánvalóan azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy az Istennek kijáró imádat legalább egy részét magának szerezze meg (Lukács 4:5–8). A vágya szerint cselekedve, ellenszegült Istennek. Ezért nevezi őt a Biblia Sátánnak, ami azt jelenti: Ellenszegülő (Jób 1:6).
11. Milyen alapos okunk van hinni, hogy Sátán valóban létezik?
11 Ebben az anyagelvű XX. században nem népszerű dolog olyan szellemszemélyben hinni mint Sátán. De a népszerű gondolkodás biztos vezetőnek bizonyult-e valaha is ahhoz, hogy eljussunk az igazságra? A betegségeket vizsgáló személyek között egykor igen népszerűtlen volt az a gondolat, hogy láthatatlan baktériumok kórokozóknak tekinthetők. Ma azonban jól ismerjük a hatásukat. Ha valami népszerűtlen, az még nem jelenti azt, hogy mellőznünk kell. Jézus Krisztus maga is a szellemvilágból jött, tehát tekintéllyel beszélhetett az ottani életről. Ő határozottan gonosz szellemszemélynek azonosította Sátánt (János 8:23; Lukács 13:16; 22:31). Csak úgy érthetjük meg, hogyan jöttek létre a földön az ilyen rossz körülmények, ha számításba vesszük ennek a szellemi ellenségnek a létezését.
12. Hogyan közeledett Sátán az asszonyhoz, Évához, és miért ilyen módon?
12 Az ihletett feljegyzés a 1Mózes 3. fejezetében leírja, hogyan igyekezett Sátán kielégíteni gonosz kívánságát. Éden kertjében megközelítette az asszonyt, Évát olymódon, hogy elleplezte igazi kilétét. Olyan állatot használt fel, amely megszokott látvány volt az emberpár számára: egy kígyót. Feltehetően olyan módszert alkalmazott, amit ma hasbeszélésnek neveznénk; úgy tüntette fel, mintha a szavak annak a teremtménynek a szájából jönnének elő. A kígyó óvatos viselkedése, amely ennek az állatnak alaptermészete, jól illett ahhoz a hatáshoz, amit Sátán elő akart idézni (1Mózes 3:1; Jelenések 12:9).
13. Mit mondott Sátán Évának, és milyen nyilvánvaló szándékból?
13 Sátán ahelyett, hogy közvetlenül felajánlotta volna az asszonynak, hogy őrá mint uralkodójára tekintsen, először kétséget próbált ültetni az elméjébe azáltal, hogy feltette a kérdést: „Valóban azt mondta Isten, hogy a kert összes fájáról nem szabad ennetek?” Valójában azt akarta ezzel mondani: ’Milyen kár, hogy Isten azt mondta: nem szabad ennetek a kertben levő egyetlen fáról sem.’ Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy Isten feltehetően megfosztotta őket valami jótól. Éva válaszul Isten tilalmát idézte, amely szerint csak egyetlen fáról volt szó, és feltárta, hogy az engedetlenség büntetése a halál. Erre Sátán megpróbálta aláásni az Isten törvénye iránt érzett tiszteletet, amikor így szólt: „Biztos, hogy nem haltok meg! Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és biztos, hogy Istenhez hasonlókká lesztek, megismeritek a jót és a rosszat” (1Mózes 3:1–5). Te mit tettél volna ilyen helyzetben?
14. a) Miért lett Éva Sátán áldozatává? b) Mit tett Ádám?
14 Éva engedte, hogy az önző kívánság magával ragadja. Evett abból, amit Isten megtiltott. Később, unszolására, a férje, Ádám is evett. Úgy döntött, hogy osztozik felesége sorsában ahelyett, hogy Teremtőjéhez ragaszkodott volna (1Mózes 3:6; 1Timótheus 2:14). Mi lett a következmény?
15. Minek tulajdonítható tehát a bűnözés és az erőszak, valamint a betegség és a halál, ami most az emberi lét velejárója?
15 Az egész emberi család bűnbe és tökéletlenségbe süllyedt. Ádám és Éva most már nem volt képes átruházni utódaira a tökéletességet, amellyel egykor rendelkezett. Mint amikor valaki egy hibás minta alapján készít másolatot, minden másolaton felismerhető lesz ugyanaz a hiba, ugyanúgy összes utódaik is bűnben születtek és önzésre való hajlamot örököltek (1Mózes 8:21). Mivel nem tartották féken ezt a hajlamot, az vezetett el minden gonoszsághoz, amely elvette az emberiség békéjét és biztonságát. A bűnnek ez az öröksége okozta a betegséget és a halált is (Róma 5:12).
A felvetett vitakérdések
16., 17. a) Hogy megértsük miért tűrte meg Isten oly hosszú időn át ezt a helyzetet, mit kell megismernünk? b) Tulajdonképpen miből áll az a vitakérdés, amit Sátán felvetett?
16 E tények fényében gondolatban most visszatérünk a kérdésre, miért tűrte el Isten ezt a helyzetet, és miért engedte meg, hogy ilyen méretűvé fejlődjön. Ez a felvetett vitakérdés súlyos volta miatt, valamint az egész világegyetemre gyakorolt kihatása miatt volt. Hogyan kell ezt értenünk?
17 Mivel Sátán úgy érvelt, hogy a törvény, amit Isten Ádámnak és Évának adott nem jó számukra, és mivel kétségbevonta, amit Isten az engedetlenség következményeként kijelentett, Sátán kérdésessé tette Isten uralmát. Nem, nem azt a tényt vitatta, hogy Isten az uralkodó. A felvetett vitakérdést Sátán inkább Jehova uralkodásának és szuverenitásának jogosságára, és módszereinek igazságosságára összpontosította. Sátán csalárd módon úgy érvelt, hogy az embernek jobb lenne ha függetlenül cselekedhetne, önállóan dönthetne ahelyett, hogy alá kellene vetnie magát Isten vezetésének (1Mózes 3:4, 5). A valóságban azonban az ilyen eljárásmóddal Isten ellenfelének a vezetését követné.
18. a) Milyen egyéb vitapontról volt még szó, és hol található meg ez a Bibliában? b) Hogyan érint minket is ez a vitakérdés?
18 De egy másik vitakérdésről is szó volt. Mivel Istennek ezek a teremtményei ellene fordultak Édenben, mit tesznek majd a többiek? Később, Jób napjaiban, Sátán nyíltan azzal vádolta Jehova szolgáit, hogy nem az Isten és az ő szolgálata iránti szeretetből, hanem önző érdekből szolgálják őt, mivel Isten mindennel ellátja őket. Sátán azt állította, hogy senki nem támogatná lojálisan Jehova szuverenitását, ha nyomás alá kerülne. Ezzel az égben és a földön minden értelmes teremtmény lojalitását és feddhetetlenségét kétségbe vonta. Ezért a vitakérdés téged is érint (Jób 1:8–12; 2:4, 5).
19., 20. Milyen lehetőséget adott Jehova mind a szellemi mind az emberi teremtményeinek azáltal, hogy nem pusztította el azonnal a lázadókat?
19 Mit tesz Jehova egy ilyen kihívással szemben? Könnyen elpusztíthatta volna Sátánt, valamint Ádámot és Évát. Ez Jehova szuverén hatalmát bizonyította volna. De vajon választ adott volna azokra a kérdésekre, amelyek Isten minden olyan teremtményének az elméjében felvetődtek volna, aki szemtanúja lehetett az események menetének? A világegyetem örök békéje és biztonsága megkövetelte, hogy ezeket a kérdéseket egyszer s mindenkorra tökéletesen eldöntsék. Ezenkívül Jehova összes értelmes teremtményének feddhetetlensége és lojalitása is kérdésessé vált. Akik igazán szeretik őt, azok maguk is választ akarnak adni a hamis vádakra, Jehova pedig megadja nekik a lehetőséget, hogy ezt megtegyék. Azáltal, hogy Isten lehetővé tette Ádámnak és Évának utódok létrehozását (bár azok tökéletlenek voltak), megakadályozta az emberi család kipusztulását, azét a családét, amely minket, ma élőket is magában foglal. Ezeknek az utódoknak így lehetőségük nyílik arra, hogy maguk válasszanak: akarnak-e engedelmeskedni az isteni uralomnak. Ez előtt a döntés előtt állsz most te is!
20 Ahelyett tehát, hogy Jehova azonnal végrehajtotta volna a halálos ítéletet, megengedte azoknak a lázadóknak egy ideig az életben maradást. Ádámot és Évát kiutasította Édenből, hogy meghaljanak mielőtt letelne az ezer esztendő (1Mózes 5:5; vö. 1Mózes 2:17; 2Péter 3:8). Meghatározott időben Sátánnak is el kell pusztulnia, mint egy olyan kígyónak, amelynek szétzúzzák a fejét (1Mózes 3:15; Róma 16:20).
Amit az idő múlása feltárt
21., 22. a) Az uralom tekintetében mit tett Sátán és az emberiség is az Isten által engedélyezett idő alatt? b) Mit mutat az emberi történelem azzal a kormányzattal kapcsolatban, amely igyekezett figyelmen kívül hagyni Istent?
21 Vajon mit eredményezett az Isten uralmának jogossága elleni kihívás? Használt-e valamit az embernek, hogy megpróbálta maga irányítani a saját ügyeit? Az emberiség lehetőséget kapott arra, hogy kipróbáljon minden elképzelhető kormányformát. Jehova nem állította le túl korán az ember erőfeszítéseit, hogy az láthassa annak teljes eredményét. Még száz évvel ezelőtt is túl korán lett volna közbelépnie. Az ember éppen akkor lépett be „a technika korszakába” és még csak akkor kezdett nagy kijelentéseket hangoztatni arról, hogy mit fog megvalósítani.
22 De szükséges még egy további évszázad ahhoz, hogy meglássuk, hová vezet az emberiség Istentől független pályafutása? Még vezető államférfiak és tudósok is elismerik, hogy a földet a pusztulás komoly veszélye fenyegeti. Istennek bizonyosan nem szükséges megengednie, hogy a föld teljesen elpusztuljon ahhoz, hogy bebizonyítsa az ember független uralmának végleges kudarcát. Hatezer év tanúskodik arról, hogy mit jelent az, ha egy kormányzat nem akarja tudomásul venni Istent, és soha sem lehet többé azt mondani: nem volt elegendő idő arra, hogy tökéletessé tegyék az emberi uralmat. A tények azt mutatják, hogy Istentől függetlenül működő egyetlen kormányzat sem képes igazi békét és biztonságot teremteni az egész emberiségnek.
23. Minek kell nemsokára megtörténnie, ami megnyitja az utat Isten Fia föld feletti uralma számára?
23 Amint később látni fogjuk, Jehova Isten már jó előre és tökéletes időmeghatározással megjelölt egy nemzedéket, amely látni fogja, amikor Isten megtisztítja a világegyetemet az isteni uralom ellen fellépő minden lázadástól. Nemcsak a gonosz emberek pusztulnak el, de Sátán és démonai is korlátozva lesznek, mintha egy mélységbe lennének bezárva, képtelenek arra, hogy akár az emberek, akár az angyalok ügyeire befolyást gyakoroljanak. Ez megnyitja az utat Isten Fia kormányzatának igazságos uralma számára az egész föld felett. Egy ezeréves korszak alatt ez a kormányzat eltünteti mindazt a kárt, amit a több ezer évig tartó önző emberi uralom okozott. Helyreállítja a föld paradicsomi szépségét és az engedelmes emberiség visszanyeri tökéletességét, amelynek Édenben örvendett (Jelenések 20:1, 2; 21:1–5; 1Korinthus 15:25, 26).
24. a) Miért kell Sátánnak és démonainak kiszabadulniuk, miután véget ért az ezer esztendő? b) Mi lesz ennek a kimenetele?
24 A Biblia kijelenti, hogy az ezeréves uralom végeztével, Sátánt és démonait rövid időre szabadon engedik korlátozott állapotukból. S vajon miért? Azért, hogy az akkor élők lehetőséget kapjanak Jehova szuverén uralma iránti lojalitásuk kinyilvánítására. Számtalan egyén jön elő a feltámadás által. Sokuk számára ez lesz az első alkalom arra, hogy próba alatt bizonyítsák be Isten iránti szeretetüket. Ugyanaz a vitakérdés vetődik fel, mint Édenben: vajon hűséges engedelmességükkel Jehova szuverenitását fogják-e támogatni? Jehova csak azokat óhajtja alattvalóiként elfogadni, akiket a szeretetük indít ilyenfajta lojalitásra. Akik pedig Isten ellenfelének és démonainak az oldalára kívánnak állni bármiféle olyan kísérletben, amely Isten világegyeteme békéjének újbóli megbontására irányul, azok szabadon választhatják ezt a lépést. Ámde ezzel durván elutasítják Isten kormányzatát és rászolgálnak a pusztulásra. Ezúttal a pusztulás hamar bekövetkezik, mintha égből jövő tűz által történne. Valamennyi szellemi és emberi lázadó minden időkre megsemmisül (Jelenések 20:7–10).
25., 26. Hogyan válik valóban mindannyiunk javára az, ahogyan Jehova az ügyeket intézi?
25 Igaz, az emberiség évezredeken át sokat szenvedett. De ez ősszüleink választása miatt volt így, nem Isten miatt. Isten mindeddig eltűrte a gyalázatot és a számára utálatos dolgokat. De ő, aki előtt „ezer esztendő annyi mint egy nap” hosszú távon nézi a dolgokat és ez a teremtményei javát szolgálja. Ahogy az ihletett apostol írja: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, mint ahogy némelyek a lassúságot tekintik, hanem türelmes irántatok, mert nem kívánja hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:8, 9). Ha Isten nem volna türelmes és hosszútűrő, egyikünknek sem lenne lehetősége arra, hogy megmentésben részesüljön.
26 Nem szabad azonban azt a következtetést levonni, hogy az elmúlt hatezer év alatt Istennek pusztán passzív szerepe volt. Nem, ő nem csupán eltűrte a gonoszságot kellő alkalomra várva anélkül, hogy valamit is tett volna. Amint látni fogjuk, a tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
[Kép az 51. oldalon]
Sátán úgy érvelt, hogy az összes emberi teremtmény feladja feddhetetlenségét és Istentől függetlenül cselekszik, ha próba alá kerül