Végül felismerte, hogy ez a gondolkodás helytelen volt, Asáf kijelentette: „Ha azt mondanám: ’Én ilyen történetet mondok’, lám, fiaid nemzetségével cselekednék áruló módon. Szüntelenül gondolkodtam, hogy ezt megtudjam; ez gyötrelem volt a szememben, amíg be nem jöttem Isten nagyszerű szentélyébe. Fel akartam ismerni a jövőjüket. Bizony csúszós talajra állítod őket. Romlásba döntötted őket. Ó mennyire döbbenet tárgya lettek szinte pillanat alatt! Hogyan értek véget; hirtelen rettenet semmisítette meg őket! Mint ébredés utáni álmot, ó Jehova, felébredvén, úgy veted meg képmásukat (Zsoltárok 73:15–20, „NW”).

Asáf felismerte, hogy Isten a gonoszokat „csúszós talajra” állította. Mivel az életük anyagi dolgok körül forog, hirtelen összeomlás fenyegeti őket. Legvégül felülkerekedik rajtuk időskorban a halál, és a nem egyenes úton szerzett javaik nem biztosítják számukra a hosszabb életet (Zsoltárok 49:7–13). Jólétük gyorsan tovatűnő álomhoz fog hasonlítani. Az ítélet még azelőtt utolérheti őket, hogy elérnék az időskort, amint learatják, amit vetettek (Galata 6:7). Mivel hátat fordítottak az Egyedülinek, aki segíteni tud nekik, segítség és reménység nélkül maradnak. Amikor Jehova ellenük fordul, megvetéssel fogja tekinteni „képmásukat” — pompájukat és helyzetüket.