Szolgáld Jehovát szívbéli örömmel

„Ez átkok mind reád szállanak . . . a miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel [örvendezéssel, NW] és jó szívvel [szívbéli örömmel, NW]” (5MÓZES 28:45–47).

 1. Milyen bizonyíték van arra, hogy akik Jehovát szolgálják, örömtől áthatottak, akárhol szolgálják is őt?

JEHOVA szolgái örömtől áthatottak, akár az égben, akár a földön cselekszik akaratát. Angyalok „hajnalcsillagokként” kiáltottak fel örömmel a föld megalapításakor, és az égi angyalok tízezrei is kétségtelenül örömmel ’teljesítik Isten rendeletét’ (Jób 38:4–7; Zsoltárok 103:20). Jehova egyetlen-nemzett Fia örömtől áthatott „mestermunkás” volt az égben és mint az ember Jézus Krisztus, gyönyörűségét lelte az isteni akarat végzésében a földön is. Mi több, „az előtte levő öröm helyett [örömért, NW], megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Példabeszédek 8:30, 31, NW; Zsidók 10:5–10; 12:2).

 2. Mi döntötte el, hogy az izraeliták áldást vagy átkot tapasztalnak?

² Az izraeliták örömet tapasztaltak, amikor elnyerték Isten tetszését. És ha engedetlenek voltak iránta? Ezt a figyelmeztetést kapták: „[ez átkok] rajtad lesznek jelül és csudául, és a te magodon mind örökké. A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel [örvendezéssel, NW ] és jó szívvel [szívbéli örömmel, NW ], mindennel bővölködvén: szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged” (5Mózes 28:45–48). Az áldások és az átkok világossá tették, hogy ki volt Jehova szolgája és ki nem. Ezek az átkok azt is bizonyították, hogy Isten alapelveivel és szándékaival sem játszadozni, sem semmibe venni azokat nem lehet. Mivel az izraeliták nem szívlelték meg Jehovának a pusztulásra és a száműzetésre vonatkozó figyelmeztetéseit, Jeruzsálem „a föld minden nemzetének átkává” lett (Jeremiás 26:6). Engedelmeskedjünk azért Istennek és örvendjünk elismerésének. Az öröm egyike az istenfélő emberek által tapasztalt sok isteni áldásnak.

Így szolgálhatunk „szívbéli örömmel”

 3. Mi a jelképes szív?

³ Az izraelitáknak „örvendezéssel és szívbéli örömmel” kellett Jehovát szolgálniuk. Isten modernkori szolgáinak is így kell. Örvendezni annyit jelent, mint ’örülni, örömmel teljesnek lenni’. Jóllehet az Írásokban említés történik a fizikai szívről, az betű szerint mégsem gondolkodik vagy érvel (2Mózes 28:30). Elsődleges szerepe a vér pumpálása, amely táplálja a test sejtjeit. A Biblia az esetek nagy többségében azonban a jelképes szívre utal, ami több, mint csupán az érzelem, indíték és értelem székhelye. Azt mondják a szívről, hogy „általában a központi rész [megjelölése], a belső rész, és a belső ember, aki sokféle tevékenységében nyilvánul meg, kívánságaiban, érzelmeiben, érzéseiben, szenvedélyeiben, céljaiban, gondolataiban, észleléseiben, képzelgéseiben, bölcsességében, ismeretében, jártasságában, hitnézeteiben és érveléseiben, valamint emlékezetében és tudatában” (Journal of the Society of Biblical Literature and Exegesis, 1882, 67. oldal). Jelképes szívünkben vannak érzéseink és érzelmeink, többek között az örömünk is (János 16:22).

 4. Mi segíthet, hogy szívbéli örömmel szolgáljuk Jehovát?

⁴ Mi lehet segítségünkre abban, hogy szívbéli örömmel szolgáljuk Jehovát? Hasznos a pozitív és értékelő szemlélet az Istentől kapott áldásokról és kiváltságokról. Örömteljesen elgondolkodhatunk például azon a kiváltságunkon, hogy „szent szolgálatot” mutathatunk be az igaz Istennek (Lukács 1:74, NW). Ehhez kapcsolódik az a kiváltságunk, hogy viselhetjük Jehova nevét a Tanúiként (Ésaiás 43:10–12). Ehhez számíthatjuk még azt az örömteljes tudatot, hogy Isten Szavának követésével elnyerjük a tetszését. És micsoda öröm származik a szellemi világosság visszatükrözéséből, amellyel sokaknak segíthetünk kijönni a sötétségből! (Máté 5:14–16; vö. 1Péter 2:9).

 5. Mi az isteni öröm forrása?

⁵ Szívbéli örömmel szolgálni Jehovát azonban nem csupán pozitív gondolkodás kérdése. A szemléletünket illetően hasznos pozitívnak lenni. Az isteni öröm mégsem olyasmi, amit személyiségbeli fejlődésünk során hozunk létre, ez Jehova szellemének egyik gyümölcse (Galátzia 5:22, 23). Ha nincs ilyen örömünk, akkor esetleg kiigazításokat kell tennünk annak érdekében, hogy ne gondolkodjunk vagy ne cselekedjünk valahogyan Írás-ellenes módon, ami megszomoríthatná Isten szellemét (Efézus 4:30). Mint Jehovának odaadással szolgáló személyek azonban ne féljünk attól, hogy bizonyos alkalmakkor a szívből érzett örömünk hiánya annak bizonyítéka lenne, hogy Isten helytelenít minket. Tökéletlenek vagyunk, és ki vagyunk téve fájdalomnak, szomorúságnak, olykor még depressziónak is, de Jehova megért minket (Zsoltárok 103:10–14). Imádkozzunk ezért szent szelleméért, emlékezve arra, hogy annak gyümölcse az öröm, isteni adomány. Szerető égi Atyánk válaszolni fog ezekre az imákra és képessé tesz minket arra, hogy szívbéli örömmel szolgáljuk őt (Lukács 11:13).

Amikor hiányzik az öröm

 6. Mit tegyünk, ha hiányzik az öröm az Istennek végzett szolgálatunkból?

⁶ Ha hiányzik az öröm a szolgálatunkból, akkor esetleg végül lelassulunk Jehova szolgálatában, vagy akár hűtlennek is bizonyulhatunk iránta. Bölcs dolog lenne tehát alázatosan és imateljesen megvizsgálni indítékainkat és megtenni a szükséges változtatásokat. Ahhoz, hogy Istentől kapott örömmel rendelkezzünk, szeretetből és teljes szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel kell szolgálnunk Jehovát (Máté 22:37). Nem szabad versengő hozzáállással szolgálnunk, mivel Pál ezt írta: „Ha Lélek [szellem, NW ] szerint élünk, Lélek [szellem, NW ] szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők [egymással versengők, NW ], egymásra irígykedők” (Galátzia 5:25, 26). Ha azért szolgálunk, mert felül akarunk múlni másokat, vagy dicsőséget keresünk, akkor nem fogunk igazi örömet tapasztalni.

 7. Hogyan éleszthetjük újjá szívbéli örömünket?

⁷ Jehovának tett önátadásunk teljesítéséből öröm származik. Amikor Istennek újonnan önátadott személyek voltunk, buzgón indultunk el a keresztényi életúton. Tanulmányoztuk az Írásokat és rendszeresen részt vettünk az összejöveteleken (Zsidók 10:24, 25). Örömet adott, hogy részt vettünk a szolgálatban. Mit tegyünk, ha csökkent az örömünk? Elvárható, hogy a bibliatanulmányozás, összejövetelek látogatása, részvétel a szolgálatban — valójában teljes részvétel a keresztényi élet minden ágában — szellemi stabilitással lássa el életünket, és újjáélessze mind az első szeretetünket, mind korábbi szívbéli örömünket (Jelenések 2:4). Akkor nem leszünk olyanok, mint akik meglehetősen örömtelenek és gyakran szorulnak szellemi segítségre. A vének örömmel segítenek, de Istennek tett önátadásunkat nekünk egyénileg kell teljesítenünk, ezt senki nem teheti meg helyettünk. Tűzzük ezért ki célul, hogy követjük a normális keresztényi életmódot, hogy teljesítsük Jehovának tett önátadásunkat és igazi örömünk legyen.

 8. Miért fontos a tiszta lelkiismeret, ha örömtől áthatottak akarunk lenni?

⁸ Ha szeretnénk azt az örömet tapasztalni, amely Isten szellemének a gyümölcse, akkor tiszta lelkiismeretre van szükségünk. Amíg Izrael királya, Dávid megpróbálta eltitkolni a bűnét, addig nyomorult állapotban volt. Úgy tűnt, hogy az életnedve elhagyta testét és talán testi betegsége is lett. Micsoda megszabadulást érzett, amikor helyt adott a bűnbánatnak és a beismerésnek! (Zsoltárok 32:1–5). Nem lehetünk örömtől áthatottak, ha valamilyen súlyos bűnt rejtegetünk. Ez igenis előidézheti, hogy zavaros életet éljünk. Ez biztosan nem annak a módja, hogy tapasztaljuk az örömet. A beismerés és a bűnbánat ellenben enyhülést és az örömteljes szellem helyreállítását hozza el (Példabeszédek 28:13).

Örömmel várakozva

 9., 10. a) Milyen ígéretet kapott Ábrahám, de miként lehetett a hite és az öröme kipróbálva? b) Hogyan meríthetünk hasznot Ábrahám, Izsák és Jákob példájából?

⁹ Különbséget jelent örömet érezni akkor, amikor először hallunk az isteni szándékról, vagy megőrizni teljes örömünket sok év eltelte után is. Ez a hithű Ábrahám esetével szemléltethető. Miután Isten parancsára megkísérelte feláldozni fiát, Izsákot, egy angyal ezt az üzenetet vitte neki: „Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1Mózes 22:15–18). Ettől az ígérettől Ábrahám kétségtelenül túláradt az örömtől.

¹⁰ Ábrahám arra számíthatott, hogy Izsák lesz majd a „mag”, akin keresztül a megígért áldások eljönnek. Ámde az évek múlása anélkül, hogy bármi csodaszerű megvalósult volna Izsákon keresztül, próbára tehette Ábrahám és családja hitét és örömét. Amikor Isten megerősítette az ígéretet Izsáknak, majd később fiának Jákobnak, ez arról biztosította őket, hogy a Mag eljövetele még az azt követő jövőben lesz, és ez segített nekik megőrizni a hitüket és örömüket. Bár Ábrahám, Izsák és Jákob anélkül haltak meg, hogy látták volna Isten nekik tett ígéreteinek beteljesedését, mégsem voltak örömtelen szolgái Jehovának (Zsidók 11:13). Mi is tudjuk továbbra is hittel és örömmel szolgálni Jehovát, mialatt ígéreteinek teljesedésére várunk.

Öröm az üldözés ellenére

11. Üldözés ellenére miért lehetünk örömtől áthatottak?

¹¹ Jehova szolgáiként szívbéli örömmel tudjuk szolgálni Jehovát, még ha üldözést szenvedünk is el. Jézus boldognak jelentette ki azokat, akiket őmiatta üldöznek, Péter apostol pedig ezt mondta: „a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke” (1Péter 4:13, 14; Máté 5:11, 12). Ha kitartasz az üldözés alatt, és az igazságosság kedvéért szenvedsz, akkor Jehova szellemét és elismerését élvezed, ez pedig minden bizonnyal elősegíti az örömet.

12. a) Miért nézhetünk szembe örömmel a hitpróbákkal? b) Milyen alapvető tanulság vonható le egy számkivetett lévita esetéből?

¹² Örömmel nézhetünk szembe a hitpróbákkal, mert Jehova a Menedékünk. Ez nyilvánvaló a 42. és 43. zsoltárból. Egy lévita bizonyos okok miatt száműzetésben volt. Annyira hiányzott neki, hogy Isten szentélyénél mutasson be imádatot, hogy úgy érezte magát, mint egy szomjas szarvastehén vagy nőstényszarvas, amelyik száraz, kopár vidéken víz után vágyik. „Szomjuhozott”, vagy epekedett Jehova után, és az után a kiváltság után, hogy Isten Szentélyénél imádja őt (Zsoltárok 42:2, 3). Ennek a számkivetett személynek a tapasztalata arra kell indítson minket, hogy mutassuk ki hálánkat azért a társaságért, amelynek Jehova népével örvendünk. Ha üldözés következtében az elszigeteltség helyzete átmenetileg megakadályozná, hogy vele legyünk, gondolkodjunk el azon, hogy milyen örömöket éltünk át együtt a szent szolgálatban, és imádkozzunk kitartásért, miközben ’Istenre várakozunk’, hogy visszaállítsa az imádóival folytatott szokásos tevékenységünket (Zsoltárok 42:5, 6, 12, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; 43:3–5).

„Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel”

13. Hogyan mutat rá a Zsoltárok 100:1, 2, hogy az Istennek végzett szolgálatunk kiemelkedő vonásának az örömnek kell lennie?

¹³ Istennek végzett szolgálatunk kiemelkedő vonásának az örömnek kell lennie. Ez abból a hálaadó dalból látható, amelyet a zsoltáríró énekelt: „Vígan énekelj [kiálts diadalmasan, NW] az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal [örömkiáltással, NW]” (Zsoltárok 100:1, 2). Jehova „a boldog Isten”, és azt akarja, hogy szolgái örömet találjanak a neki tett önátadásuk teljesítésében (1Timótheus 1:11). A minden nemzetből való embereknek ujjonganiuk kell Jehovában, dicséretünk kifejezéseinek pedig olyan erőseknek kell lenniük, mint egy győztes hadsereg ’diadalmas kiáltásának’. Mivel Isten szolgálata felüdítő, ezért örvendezésnek kellene kísérnie. Ennélfogva a zsoltáríró arra sürgette az embereket, hogy „örömkiáltással” jöjjenek Isten színe elé.

14., 15. Hogyan alkalmazható a Zsoltárok 100:3–5 Jehova mai, örömtől áthatott népére?

¹⁴ A zsoltáríró ezt fűzte hozzá: „Tudjátok meg [ismerjétek fel, ismerjétek el], hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsoltárok 100:3). Mivel Jehova a Teremtőnk, ő birtokol minket, miként egy pásztor birtokolja a juhait. Isten oly nagyszerűen törődik velünk, hogy hálatelt szívvel dicsérjük őt (Zsoltárok 23). Jehovára vonatkozóan a zsoltáríró ezt is elénekelte: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre, való az ő hűsége!” (Zsoltárok 100:4, 5).

¹⁵ Ma minden nemzetből örömtől áthatott emberek lépnek be Jehova szentélyének tornácaiba, hogy köszönetüket és dicséretüket ajánlják fel. Örömtől áthatottan áldjuk Isten nevét azáltal, hogy mindig jót mondunk Jehováról, kiváló tulajdonságai pedig arra indítanak minket, hogy dicsérjük őt. Ő teljes mértékben jó, szerető-kedvességére, vagy szolgái iránti együtt érző törődésére mindig lehet számítani, mivel az határtalan ideig folytatódik. Jehova „nemzedékről nemzedékre” hűséges a szeretet kimutatásában azok iránt, akik cselekszik akaratát (Róma 8:38, 39). Így hát minden bizonnyal minden okunk megvan rá, hogy ’örvendezéssel szolgáljunk az Úrnak’.

Örvendezz a reménységedben

16. Milyen reményekben és kilátásokban örvendezhetnek a keresztények?

¹⁶ Pál ezt írta: „A reménységben örvendezzetek” (Róma 12:12, Újfordítású revideált Biblia). Jézus Krisztus felkent követői abban a halhatatlan égi életre vonatkozó dicsőséges reménységben örvendeznek, amelyet Isten nyitott meg számukra Fián keresztül (Róma 8:16, 17; Filippi 3:20, 21). Az örökké tartó földi, paradicsomi élet reménységével rendelkező keresztényeknek is okuk van az örvendezésre (Lukács 23:43). Jehova minden hűséges szolgájának oka van arra, hogy örvendezzen a Királyság-reménységben, mivel vagy az égi kormányzat részét alkotja majd, vagy annak földi birodalmában fog élni. Micsoda örömteljes áldás! (Máté 6:9, 10; Róma 8:18–21).

17., 18. a) Milyen jövendölés található az Ésaiás 25:6–8-ban? b) Hogyan teljesedik Ésaiásnak ez a jövendölése most, és mi a helyzet a jövőbeni beteljesedésével?

¹⁷ Ésaiás is örömteljes jövőről jövendölt az engedelmes embereknek. Ezt írta: „szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; s elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott” (Ésaiás 25:6–8).

¹⁸ A szellemi ünnep, amelyben ma Jehova imádóiként részünk van, valóban örömteljes lakoma. Valójában túlcsordul örömünk, amint az új világra ígért betű szerinti jó dolgok lakomájára várakozva buzgón szolgáljuk Istent (2Péter 3:13). Jézus váltsága alapján Jehova eltávolítja a „takarót”, amely Ádám bűne miatt borítja be az emberiséget. Micsoda öröm lesz látni a bűn és a halál eltávolítását! Micsoda gyönyörűség lesz üdvözölni feltámasztott szeretteinket, észrevenni, hogy eltűntek a könnyek, valamint paradicsomi földön élni, ahol Jehova népét nem éri gyalázat, sőt, választ szolgáltat Istennek a nagy ócsárlóval, Sátánnal, az Ördöggel szemben! (Példabeszédek 27:11).

19. Hogyan reagáljunk azokra a kilátásokra, melyeket Jehova elénk mint Tanúi elé helyezett?

¹⁹ Nem tölt-e el örömmel és hálaérzettel az a tudat, hogy mit tesz majd Jehova a szolgáiért? Ezek a nagyszerű kilátások igazán hozzájárulnak az örömünkhöz! Továbbá, áldott reménységünk arra késztet, hogy ilyen érzésekkel tekintsünk boldog, szerető, nagylelkű Istenünkre: „Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!” (Ésaiás 25:9, Úf). Ragyogó reménységünket szilárdan elménkbe rögzítve tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy szívbéli örömmel szolgáljuk Jehovát.

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan szolgálhatjuk Jehovát „szívbéli örömmel”?

◻ Mit tehetünk, ha Istennek végzett szolgálatunkból hiányzik az öröm?

◻ Miért lehet öröme Jehova népének az üldözés ellenére is?

◻ Mely okok miatt örvendezhetünk a reménységünkben?

[Képek a 17. oldalon]

Növeli örömünket, ha a keresztényi élet minden ágából kivesszük részünket