„Áldjad én lelkem az Urat”

„AZ ELMÚLT hónapokban a szolgálatom unalmassá és örömtelenné vált” — mondja Nancya. Már vagy tíz éve szolgál úttörőként, a jó hír teljes idejű hirdetőjeként. Hozzáteszi még: „Nem szeretem, ami most bennem zajlik. Azt hiszem, inkább csak tényszerűen közlöm másokkal a Királyság-üzenetet, és nem annyira a szívemből beszélek róla. Mit tegyek?”

Figyeld meg Keith helyzetét is. Keith vén Jehova Tanúi egyik gyülekezetében. Mennyire meglepődött, amikor felesége ezt mondta: „Biztos máshol jár az eszed. Az imént mondott imádban hálát adtál az ennivalóért, pedig most nem ettünk, és nem is fogunk enni!” Keith beismerte: „Tudom, hogy imáim gépiessé váltak.”

Biztos nem akarod, hogy a Jehova Istent dicsérő szavaid hűvössé vagy felületessé váljanak. Épp ellenkezőleg, azt akarod, hogy szívből jövők legyenek, és hálából fakadjanak. Az érzéseket azonban nem tudjuk csak úgy magunkra ölteni vagy levetni, mint egy ruhát. Azoknak a személy bensejéből kell fakadniuk. Hogyan érezhet valaki hálát a szívében? A 103. zsoltár bepillantást nyújt ebbe.

Az ókori Izráel egyik királya, Dávid szerezte a 103. zsoltárt. A következő szavakkal kezdi: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét” (Zsoltárok 103:1). Egy referenciamű a következőket mondja: „Az Istenre vonatkozó áld szó jelentése: ’dicsőít’, és ez mindig iránta való erős érzéseket, valamint hálát foglal magában.” Dávid, mivel szeretettel és értékeléssel teli szívvel vágyik arra, hogy dicsérje Jehovát, így inti önnön lelkét, vagyis saját magát: „áldjad . . . az Urat.” De mi keltett Dávid szívében ilyen mély érzést imádott Istene iránt?

Dávid így folytatja: „el ne feledkezzél [Jehovának] semmi jótéteményéről” (Zsoltárok 103:2). A Jehova iránti hálaérzet nyilván kapcsolatban van azzal, hogy értékeléssel elmélkedünk a „jótéteményén”. Pontosabban Jehova milyen jótéteményeire gondolt Dávid? Ha Jehova Isten teremtésművét, például a csillagokkal teli égboltot nézzük egy tiszta éjszakán, valóban megtelhet szívünk Teremtőnk iránti hálával. A csillagos égbolt látványa mélyen megindította Dávidot (Zsoltárok 8:4, 5; 19:2). Dávid a 103. zsoltárban azonban Jehova másfajta cselekvésmódjáról emlékezik meg.

Jehova „megbocsátja minden vétkedet”

Dávid ebben a zsoltárban Istennek a szerető-kedvességéből fakadó tetteire emlékezik. Ezek közül a legfontosabbra utalva, így énekel: „[Jehova] megbocsátja minden vétkedet” (Zsoltárok 103:3, NW). Dávid nyilván tisztában volt bűnös állapotával. Miután Nátán próféta feltárta, hogy Dávid házasságtörést követett el Bethsabéval, a király beismerte: „[Jehova] egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt” (Zsoltárok 51:6). Megtört szívvel így esedezett: „Mutass kegyet irántam, ó, Isten, szerető-kedvességed szerint. Irgalmasságaid bősége szerint töröld el törvényszegéseimet. Teljesen mosd le rólam vétkemet, és a bűnömtől is tisztíts meg engem” (Zsoltárok 51:1, 2, NW [3, 4]). Mennyire hálás lehetett Dávid, hogy megbocsátott neki Isten! Tökéletlen ember lévén más bűnöket is követett el életében, de mindig megbánást tanúsított, elfogadta a fegyelmezést, és kiigazította életmódját. Dávid miközben azon elmélkedett, Isten a kedvességéből fakadóan milyen csodálatos tetteket vitt véghez az érdekében, arra érzett indíttatást, hogy áldja Jehovát.

Mi vajon nem vagyunk ugyancsak bűnösök? (Róma 5:12). Még Pál apostol is így siránkozott: „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7:22–24). Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova nem tartja számon törvényszegéseinket! Szíves örömest eltörli őket, ha megbánást tanúsítunk, és igyekszünk elnyerni a megbocsátását.

Dávid a következőkre emlékezteti magát: „[Jehova] meggyógyítja minden bántalmadat” (Zsoltárok 103:3, NW). Mivel a gyógyítás olyan cselekedet, amely felépüléshez vezet, nem csak a helytelenség megbocsátása van benne. A ’bántalmaknak’, vagyis az életünkben elkövetett vétkek következményeinek az eltávolítását is magában foglalja. Jehova az általa létrehozott új világban majd valóban eltörli a bűn minden fizikai következményét, így például a betegséget és a halált is (Ésaiás 25:8; Jelenések 21:1–4). De Isten a szellemi bántalmakat már napjainkban is gyógyítja. Némelyeknél ez lehet a rossz lelkiismeret, vagy a vele való kapcsolat megszakadása. „El ne feledkezzél” arról, hogy mit tett már eddig Jehova személy szerint mindannyiunkért e tekintetben.

’Megváltja éltedet’

„[Jehova] veremből váltja meg éltedet” — énekli Dávid (Zsoltárok 103:4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). A „verem” az emberiség közös sírja — azaz a seol vagy hadész. Dávidot már azelőtt halálos veszély fenyegette, mielőtt Izráel királya lett. Izráel akkori királya, Saul például gyilkos gyűlöletet táplált magában Dáviddal szemben, és többször is megpróbálta megölni (1Sámuel 18:9–29; 19:10; 23:6—24:1). A filiszteusok is szívesen látták volna holtan Dávidot (1Sámuel 21:10–15). Jehova azonban mindig kimentette a „veremből”. Mennyire hálás lehetett Dávid, amikor visszaemlékezett Jehovának ezekre a tetteire!

Mi a helyzet veled? Vajon nem támogatott téged Jehova, amikor depressziós voltál, vagy amikor veszteség ért? Vagy tudsz olyan esetekről, amikor kimenekítette hűséges Tanúit a seol verméből a mi időnkben? Lehet, hogy hatással voltak rád szabadító tettei, amelyekről ennek a folyóiratnak a lapjain olvastál. Miért ne töltenél időt azzal, hogy értékeléssel elmélkedsz az igaz Istennek ezeken a tettein? És természetesen mindannyiunknak van okunk rá, hogy hálásak legyünk Jehovának a feltámadás reménységéért (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).

Jehova azonkívül, hogy életet ad, olyasmit is ad, amitől élvezetes lesz az élet, és érdemes élni. A zsoltáríró kijelenti, hogy Isten „kegyelemmel [szerető-kedvességgel, NW] és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsoltárok 103:4). Jehova nem hagy el minket a szükség idején, hanem a segítségünkre siet látható szervezetén és a kinevezett gyülekezeti véneken, vagyis pásztorokon keresztül. Az ilyen segítség lehetővé teszi, hogy megbirkózzunk egy próbateljes helyzettel úgy, hogy ne veszítsük el az önértékelésünket és a méltóságunkat. A keresztény pásztorok sokat foglalkoznak a juhokkal. Buzdítják a betegeket és depressziósokat, és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy talpra állítsák azokat, akik elestek (Ésaiás 32:1, 2; 1Péter 5:2, 3; Júdás 22, 23). Jehova szelleme arra készteti ezeket a pásztorokat, hogy legyenek együtt érzők és szeretetteljesek a nyáj iránt. ’Szerető-kedvessége és irgalma’ valóban olyan, mint egy korona, ékesít, és méltósággal ruház fel minket! Sose feledkezzünk meg tetteiről, hanem áldjuk Jehovát és az ő szent nevét.

Folytatva a saját magának szóló intelmet, a zsoltáríró Dávid így énekel: „[Jehova] jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsoltárok 103:5). Az az élet, melyet Jehova ad, megelégedéssel és örömmel tölt el. Hiszen az igazság ismerete már önmagában is páratlan kincs és rendkívüli öröm forrása! Gondolj csak bele, milyen megelégedéssel tölt el az a munka, melyet Jehova adott nekünk — a prédikálás és a tanítványképzés munkája! Micsoda öröm, amikor találunk valakit, aki szeretne tanulni az igaz Istenről, és micsoda öröm segíteni ennek a személynek, hogy megismerje Jehovát, és áldja őt! Környezetünkben akár meghallgatnak, akár nem, akkor is nagyszerű kiváltság részt venni egy olyan munkában, amely kapcsolatban van Jehova nevének a megszentelésével, és szuverenitásának az igazolásával.

Ki ne fáradna el vagy merülne ki, miközben állhatatosan hirdeti Isten Királyságát? Jehova azonban mindig megújítja szolgái erejét, olyanokká teszi őket, ’mint a sas’, amelynek erős szárnyai vannak, és nagy magasságokban szárnyal az égen. Mennyire hálásak lehetünk, hogy szerető égi Atyánk ilyen „dinamikus energiáról” gondoskodik, hogy hűségesen végezhessük szolgálatunkat nap nap után! (Ésaiás 40:29–31, NW).

Szemléltetésül: Clara teljes időben dolgozik, és mintegy 50 órát tölt havonta a szántóföldi szolgálatban. Ezt mondja: „Néha fáradt vagyok, és csak azért kényszerítem magam arra, hogy elmenjek a szántóföldi szolgálatba, mert már megbeszéltem valakivel a munkálkodást. De ha már ott vagyok, mindig új erőre kapok.” Talán te is érezted már azt a lendületet, amely annak az eredménye, hogy Isten támogat a keresztényi szolgálatban. Bárcsak te is arra éreznél indíttatást, hogy azt mondd, amit Dávid e zsoltárának a nyitószavaiban: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.”

Jehova megszabadítja az ő népét

A zsoltáríró még a következőket is dalba foglalta: „Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit” (Zsoltárok 103:6, 7). Dávid itt valószínűleg a Mózes napjaiban élő, egyiptomi elnyomók keze alatt élő ’elnyomott’ izraelitákra gondolt. Biztos a hála érzetét keltette Dávid szívében, amikor azon elmélkedett, hogy miként tudatta Jehova Mózessel a szabadulás módját.

Mi is hasonló hálára érezhetünk indíttatást, ha azon elmélkedünk, hogyan bánt Isten az izraelitákkal. Fontos elmélkedni Jehova modern kori szolgáinak a tapasztalatain. Ilyen tapasztalatok találhatók például a Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetői című könyv 29. és 30. fejezetében. Az ebben a könyvben, valamint a Watch Tower Society más kiadványaiban feljegyzettekből láthatjuk, hogyan segítette Jehova a népét a modern korban, hogy el tudják szenvedni a bebörtönzést, a csőcselék támadását, a betiltást, a koncentrációs táborokat és a munkatáborokat. Voltak próbák a háború sújtotta területeken is, mint például Burundiban, a volt Jugoszláviában, Libériában és Ruandában. Bármikor fordult is elő üldözés, Jehova mindig fenntartotta hűséges szolgáit. Ha nagyszerű Istenünknek, Jehovának ezeken a tettein elmélkedünk, az ugyanúgy a segítségünkre lehet, mint Dávidnak az, amikor az Egyiptomból való szabadulásról szóló beszámolón gondolkodott.

Jusson eszedbe az is, mennyire gyengéden szabadít meg minket Jehova bűnünk terhétől. Gondoskodott arról, hogy ’Krisztus vére megtisztítsa lelkiismeretünket a holt cselekedetektől’ (Zsidók 9:14). Ha megbánjuk bűnünket, és igyekszünk elnyerni Jehova bocsánatát Krisztus kiontott vére alapján, akkor Isten olyan messze veti el tőlünk a törvényszegéseinket, mint „a milyen távol van a napkelet a napnyugattól”, és visszafogad minket a kegyeibe. Gondolj ezenkívül Jehova gondoskodásaira: a keresztény összejövetelekre, az építő társaságra, a gyülekezet pásztoraira, a Biblián alapuló kiadványokra, melyeket „a hű és értelmes rabszolga” által kapunk (Máté 24:45, Vida fordítás). Vajon Jehovának ez a sok tette nem segít abban, hogy megerősödjön a vele való kapcsolatunk? Dávid fennen hirdeti: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű [szerető-kedvességű, NW] . . . Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink [vétkeink, NW] szerint” (Zsoltárok 103:8–14). Ha elmélkedünk Jehova szerető gondoskodásán, az biztosan arra késztet minket, hogy dicsőítsük őt, és magasztaljuk szent nevét.

„Áldjátok az Urat minden ő teremtményei”

Jehovának, az „örökkévaló Úr Istennek” a halhatatlanságához képest a „halandónak . . . napjai” valóban rövidek — ’akár a fű napjai’ (IMIT). Dávid mégis értékelően gondol a következőkre: „az Úr kegyelme [szerető-kedvessége, NW] öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék” (1Mózes 21:33; Zsoltárok 103:15–18). Jehova nem feledkezik meg azokról, akik őt félik. A kellő időben örökké tartó életet fog adni nekik (János 3:16; 17:3).

Jehova királyi hatalma iránti értékelésének adva hangot, Dávid ezt mondja: „Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat” (Zsoltárok 103:19). Igaz ugyan, hogy Jehova egy ideig Izráel királyságán keresztül tette láthatóvá királyi hatalmát, de a trónja valójában az égben van. Mivel ő teremtett mindent, Jehova a világegyetem Szuverén Uralkodója, s ezért égen és földön a saját szándékainak megfelelően érvényesíti isteni akaratát.

Dávid még az égi, angyali teremtményeket is buzdítja. Ezt énekli: „Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zsoltárok 103:20–22). Ha elmélkedünk Jehova szerető-kedvességéből fakadó, érdekünkben véghezvitt tettein, az vajon nem arra indít minket is, hogy áldjuk őt? Dehogynem! Biztosak lehetünk abban, hogy az Istent dicsőítő hangunk nem fog elveszni a dicsérők hatalmas kórusában, amelyben még az igazságos angyalok is benne vannak. Dicsérjük teljes szívünkből égi Atyánkat, és mondjunk mindig jót róla! Igen, szívleljük meg Dávid szavait: „Áldjad én lelkem az Urat!”

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Dávid elmélkedett Jehova szerető-kedvességéből fakadó tettein. Te is elmélkedsz?