Légy hálás és nagylelkű
SZERETŐ égi Atyánknak, Jehovának mindnyájunkra gondja van. Isten Szava biztosít bennünket arról, hogy ő minden egyes szolgájával mélységesen törődik (1Pét 5:7). Hogyan teszi ezt? Például úgy, hogy többféleképpen is gondoskodik számunkra segítségről azért, hogy hűségesen tudjuk őt szolgálni (Ézs 48:17). Jehova azt szeretné, ha élnénk az általa nyújtott segítséggel, különösen akkor, amikor nyugtalanító problémákkal nézünk szembe. Hogy ez tényleg így van, az a mózesi törvényből is kiderül.
A Törvény szerint Jehova szerető módon segítette a ’nehéz sorúakat’, így például az apátlan fiúkat, az özvegyeket és a jövevényeket (3Móz 19:9, 10; 5Móz 14:29). Jehova tudja, hogy a szolgái közül néhányan a hittársaik segítségére szorulnak (Jak 1:27). Éppen ezért egyikünknek sem kell vonakodnia elfogadni a segítséget azoktól, akiket Jehova arra indít, hogy segítő kezet nyújtsanak. De amikor segítséget kapunk, fontos a jó hozzáállás.
Ugyanakkor Isten Szavából az is világosan kitűnik, hogy Isten népének az adakozásra is lehetősége van. Gondolj csak a „szűkölködő özvegy” történetére, akit Jézus a jeruzsálemi templomnál látott (Luk 21:1–4). Az asszony biztosan élt azzal a szeretetteljes segítséggel, melyről Jehova gondoskodott a Törvény által az özvegyek számára. És bár az özvegy segítségre szorult, mégsem az jut eszünkbe róla, hogy mi mindent kapott, hanem hogy ő mit adott. Semmi kétség, hogy a nagylelkűsége boldogsággal töltötte el, hiszen Jézus azt mondta, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). Ezt észben tartva vajon mi hogyan ’lehetünk adakozók’, és hogyan fog ez hozzájárulni a boldogságunkhoz? (Luk 6:38).
’Mivel fizessek Jehovának?’
„Mivel fizessek Jehovának mindazért a jóért, amit értem tett?” – tűnődött a zsoltáríró (Zsolt 116:12). Mik voltak azok a jó dolgok, melyeket a zsoltáríró kapott? Jehova gondoskodott róla a ’gyötrelem és bánat’ idején. Ezenkívül ’megmentette lelkét a haláltól’. A zsoltáríró szerette volna valahogyan visszafizetni ezt neki. De hogyan? Ezt mondta: „Teljesítem fogadalmaimat Jehovának” (Zsolt 116:3, 4, 8, 10–14). Elhatározta, hogy megtartja a Jehovának tett ünnepélyes ígéreteit, és teljesíti minden kötelességét.
Ezt te is megteheted. Hogyan? Úgy, hogy az életedet mindenkor Isten törvényeihez és alapelveihez igazítod. Ezért győződj meg arról, hogy Jehova imádata a legfontosabb helyen áll az életedben, és hogy minden tettedben Isten szelleme vezet (Préd 12:13; Gal 5:16–18). Természetesen soha nem tudjuk teljesen visszafizetni Jehovának mindazt, amit értünk tett. De hogyha teljes szívből, önfeláldozóan végezzük a szolgálatát, azzal ’megörvendeztetjük a szívét’ (Péld 27:11). Milyen különleges megtiszteltetés, hogy Jehova tetszésére lehetünk!
Tehetsz azért, hogy jól működjön a gyülekezet
Biztosan te is úgy látod, hogy sok jót kaptál a keresztény gyülekezettől. A gyülekezeten keresztül Jehova bőséges szellemi eledelről gondoskodik számodra. Megismerted az igazságot, mely megszabadított a vallásos tévhitektől, és kivezetett a szellemi sötétségből (Ján 8:32). A gyülekezeti összejöveteleken és a kongresszusokon, melyekről a „hű és értelmes rabszolga” gondoskodik, olyan ismeretre tettél szert, mely által lehetőséged nyílik örökké élni egy paradicsomi földön, ahol nem lesz sem fájdalom, sem szenvedés (Máté 24:45–47). Számba tudjuk egyáltalán venni, hogy mennyi jót kaptunk – és még fogunk is kapni – Isten gyülekezetén keresztül? Mit adhatunk ezekért cserébe a gyülekezetnek?
Pál apostol ezt írta: „az egész test – harmonikusan egybeillesztetve és együttműködésre késztetve minden ízület által, mely megadja, ami szükséges, külön-külön minden egyes tag megfelelő mértékű működése szerint – hozzájárul a test növekedéséhez, hogy felépítse magát szeretetben” (Ef 4:15, 16). Bár ez az írásszöveg elsősorban a felkent keresztények csoportjára utal, a benne található alapelv minden ma élő keresztényre érvényes. Igen, a gyülekezet minden egyes tagja tehet azért, hogy a gyülekezet jól működjön és növekedjen. Mit tehetünk?
Törekedhetünk arra, hogy mindig buzdítsunk és építsünk másokat (Róma 14:19). Úgy is hozzájárulhatunk „a test növekedéséhez”, hogy odafigyelünk arra, hogy a hittársainkkal való bánásmódunkból mindig fel lehessen ismerni Isten szellemének a gyümölcsét (Gal 5:22, 23). Ezenkívül állandóan kereshetjük az alkalmat arra, hogy ’jót tegyünk mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben’ (Gal 6:10; Héb 13:16). A gyülekezet minden tagja – testvér és testvérnő, fiatal és idős – hozzájárulhat ahhoz, hogy a ’test épüljön szeretetben’.
Továbbá a képességeinket, energiánkat és anyagi javainkat felhasználhatjuk abban az életmentő munkában, melyet a gyülekezet végez. „Ingyen kaptátok” – mondta Jézus Krisztus. Mire indítson ez minket? Jézus így folytatta: „ingyen adjátok” (Máté 10:8). Ezért hát teljes mértékben vegyük ki a részünket a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkából (Máté 24:14; 28:19, 20). Korlátozottak a lehetőségeid? Emlékezz a ’szűkölködő özvegyre’, akiről Jézus beszélt. Ő nem tudott sokat adni, Jézus mégis azt mondta róla, hogy többet adott, mint a többiek. A körülményeihez mérten ez volt a legtöbb, amit adhatott (2Kor 8:1–5, 12).
Legyen jó a hozzáállásod, amikor segítséget kapsz
Esetenként előfordulhat, hogy neked van szükséged a gyülekezet támogatására. Soha ne habozz elfogadni a segítséget, melyet a gyülekezet nyújtani tud neked, hogy megküzdhess ennek a rendszernek a nehézségeivel. Jehova gondoskodott róla, hogy legyenek képzett és törődő férfiak, akik ’terelgetik Isten gyülekezetét’. Ők a segítségedre vannak a megpróbáltatások idején (Csel 20:28). A vének és mások a gyülekezetben szeretnének megvigasztalni, megvédeni és támogatni téged, amikor nehéz időszakon mész át (Gal 6:2; 1Tessz 5:14).
Amikor azonban megkapod a segítséget, amelyre szükséged van, ne felejts el figyelni arra, hogy jó legyen a hozzáállásod. Mindig légy hálás azért, hogy támogatnak. Úgy tekints a hittársaidtól jövő segítségre, mint ami Isten ki nem érdemelt kedvességének a bizonyítéka (1Pét 4:10). Miért fontos ez? Azért, mert nem szeretnénk hálátlanul fogadni a segítséget, úgy, ahogy a világban fogadják.
Légy kiegyensúlyozott és ésszerű
Pál ezt írta Timóteuszról a filippi gyülekezetnek küldött levelében: „senki másom nincs, aki olyan lelkületű volna, mint ő, és aki igazán törődne a titeket érintő dolgokkal.” De aztán ezt is hozzáfűzte: „a többiek mind a maguk érdekeit keresik, és nem a Krisztus Jézuséit” (Fil 2:20, 21). Észben tartva Pálnak ezt a komoly észrevételét, hogyan tudunk vigyázni arra, hogy ne legyünk túlságosan elfoglalva ’a magunk érdekeivel’?
Amikor arra kérünk valakit a gyülekezetben, hogy áldozzon ránk az idejéből és a figyelméből, mert problémáink adódtak, és szükségünk van a segítségére, soha nem szabad követelődzőeknek lennünk. Miért nem? Gondolj erre: kétségtelen, hogy nagyon hálásak lennénk, ha egy testvér segítene nekünk anyagilag egy vészhelyzetben. De elvárnánk ezt tőle? Biztos nem. Bár szerető testvéreink mindig boldogan segítenek nekünk, olyankor is kiegyensúlyozottnak és ésszerűnek kell lennünk, amikor az idejükből kérünk. Végtére is nem szeretnénk, ha a hittestvéreink bármit is kényszerűségből tennének értünk, amikor nehézségekkel kerülünk szembe.
Keresztény testvéreid és testvérnőid biztos, hogy mindig készségesen segíteni fognak neked. De lehet, hogy időnként egyszerűen nem áll módjukban megadni azt, amire szükséged van. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, biztos lehetsz abban, hogy bármilyen megpróbáltatással nézel is szembe, Jehova fenn fog tartani téged, ahogy a zsoltárírót is fenntartotta (Zsolt 116:1, 2; Fil 4:10–13).
Ne tétovázz hát hálásan elfogadni, amiről Jehova gondoskodik számodra, különösen, ha bajban és szükségben vagy (Zsolt 55:22). Jehova szeretné, ha elfogadnád a segítséget. Viszont azt is szeretné, hogy ’vidám adakozó’ legyél. Ennélfogva ’szívből tökéld el’, hogy támogatod az igaz imádatot mindennel, amire a körülményeid lehetőséget adnak (2Kor 9:6, 7). Ha így teszel, hálás tudsz majd lenni, amikor segítséget kapsz, és nagylelkű, amikor te segítesz másoknak.
[Kiemelt rész/képek a 31. oldalon]
„Mivel fizessek Jehovának mindazért a jóért, amit értem tett?” (Zsolt 116:12)
▪ Keresd az alkalmat arra, hogy ’jót tegyél mindenkivel’
▪ Buzdíts és építs másokat
▪ Amennyire csak a körülményeid engedik, vedd ki a részed a tanítványképző munkából