„Ó, mennyire szeretem törvényedet!”

„Ó, mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azzal foglalkozom” (ZSOLTÁROK 119:97)

1—2. a) Milyen helyzettel nézett szembe a 119. zsoltár ihletett írója? b) Ő hogyan reagált erre, és miért?

A 119. zsoltár írója súlyos próbával nézett szembe. Elbizakodott ellenségei, akik semmibe vették Isten törvényét, kigúnyolták és hazugságokkal vádolták. A fejedelmek tanácsot tartottak ellene és üldözték. A gonoszok körbevették, és még az élete is veszélybe került. Mindezek hatására „álmatlan [lett] a bánattól” (Zsoltárok 119:9, 23, 28, 51, 61, 69, 85, 87, 161). E próba ellenére a zsoltáríró mégis így énekelt: „Ó, mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azzal foglalkozom” (Zsoltárok 119:97).

² Érdemes feltenni a kérdést: „Hogyan lehetett Isten törvénye a vigasztalás és enyhülés forrása a zsoltáríró számára?” Bízott benne, hogy Jehovát érdekli, mi történik vele, és ez tartotta benne a lelket. A zsoltáríró tisztában volt azokkal az áldásokkal, amelyekről Isten a szeretetéből fakadóan a törvény által gondoskodott, és ez boldoggá tette annak ellenére is, hogy az ellenségei nehézségeket zúdítottak rá. Felismerte, hogy Jehova jól bánt vele. Továbbá az, hogy elfogadta Isten törvényének vezetését, bölcsebbé tette a zsoltárírót az ellenségeinél, sőt megőrizte az életét. A törvény betartása békét és jó lelkiismeretet adott neki (Zsoltárok 119:1, 9, 65, 93, 98, 165).

 3. Miért nehéz ma a keresztényeknek a Biblia irányadó mértékei szerint élniük?

³ Isten szolgái közül néhányan ma is átélnek kimerítő hitpróbákat. Nekünk talán nem kell életveszélyes helyzetekkel szembenéznünk, mint a zsoltárírónak, de bizony ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk. Sok ember, akikkel nap mint nap találkozunk, nem törődik a szellemi értékekkel, a céljaik önzők és anyagiasak, arrogánsan és tiszteletlenül viselkednek (2Timóteusz 3:1–5). A fiatal keresztényeknek rendszeresen meg kell küzdeniük az erkölcsi feddhetetlenségüket érintő támadásokkal. Egy ilyen környezetben nehéz lehet megőrizni a szeretetünket Jehova iránt, és az iránt, ami helyes. Hogyan védhetjük meg magunkat?

 4. Hogyan fejezte ki értékelését a zsoltáríró Isten törvénye iránt, és a keresztényeknek is hasonlóképpen kell cselekedniük?

⁴ A zsoltárírónak az segített megküzdeni a rá nehezedő nyomással, hogy időt szentelt annak, hogy értékeléssel a szívében elgondolkodjon Isten törvényén. Így megszerette azt. Valóban, a 119. zsoltárnak majdnem minden verse említést tesz valamilyen formában Jehova törvényéről.a A keresztények nincsenek a Mózesi Törvény hatálya alatt, amelyet Isten az ókori Izrael nemzetének adott (Kolosszé 2:14). A Törvényben rejlő alapelvek azonban örök érvényűek. Ezek az alapelvek vigaszt nyújtottak a zsoltárírónak, és Isten azon szolgáinak is segíthetnek, akik a mai élet nehézségeivel küszködnek.

 5. A Mózesi Törvény mely előírásait fogjuk megvizsgálni?

⁵ Lássuk, milyen buzdítást nyerhetünk a Mózesi Törvénynek csupán három előírásából: a sabbatelrendezésből, a tallózásról való gondoskodásból és a mohóságot tiltó parancsból. Mindegyik esetben látni fogjuk, hogy nélkülözhetetlen megértenünk a törvény mögött rejlő alapelveket ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a napjainkra jellemző nehézségekkel.

A szellemi szükségletünk kielégítése

 6. Milyen alapvető szükségletei vannak az embernek?

⁶ Az ember számtalan szükséglettel lett megteremtve. Az étel, ital és lakóhely például elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki fizikailag egészséges maradhasson. De az embernek a ’szellemi szükségletével’ is törődnie kell. Ha ezt nem teszi, nem lehet igazán boldog (Máté 5:3). Jehova annyira alapvetőnek tartotta ennek a velünk született szükségletnek a kielégítését, hogy emiatt parancsot adott a népének. Azt kérte tőlük, hogy minden héten egy egész napra szakítsák félbe a megszokott tevékenységüket, hogy figyelmet tudjanak fordítani a szellemi dolgokra.

7—8. a) Hogyan különböztette meg Isten a sabbatot a többi naptól? b) Milyen célt szolgált a sabbat?

⁷ A sabbatelrendezés hangsúlyt fektetett a szellemi tevékenységek fontosságára. A „sabbat” szó akkor jelenik meg először a Bibliában, amikor Isten mannáról gondoskodik a pusztában. Az izraelitáknak hat napon át kellett gyűjteniük ezt a csoda útján kapott kenyeret. A hatodik napon „két napra való kenyeret” kellett összeszedniük, mivel a hetediken nem kaptak. A hetedik nap „szent sabbat [volt] Jehova tiszteletére”, melyet mindenkinek nyugalomban kellett töltenie a maga helyén (2Mózes 16:13–30). A tízparancsolat egyike kimondta, hogy sabbatnapon semmilyen munkát nem szabad végezni. Ez a nap szent volt. A parancs megszegéséért halálbüntetés járt (2Mózes 20:8–11; 4Mózes 15:32–36).

⁸ A sabbattörvény megmutatta, hogy Jehova törődik a népe fizikai és szellemi jólétével. „A sabbat lett az emberért” — mondta Jézus (Márk 2:27). Nemcsak pihenést biztosított az izraelitáknak, hanem arra is lehetőséget adott, hogy közeledjenek a Teremtőjükhöz, és megmutassák az iránta érzett szeretetüket (5Mózes 5:12). Olyan nap volt, amelyet kizárólag a szellemi érdekeknek kellett szentelni. Ezek magukban foglalták a családdal együtt bemutatott imádatot, az imát és az Isten Törvényéről való elmélkedést. Az elrendezés azt a célt szolgálta, hogy megvédje az izraelitákat attól, hogy minden idejüket és energiájukat az anyagi javak utáni hajsza kösse le. A sabbat arra emlékeztette őket, hogy a Jehovával ápolt kapcsolatuk a legfontosabb dolog az életükben. Jézus megismételte ezt az örök érvényű alapelvet, amikor ezt mondta: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik«” (Máté 4:4).

 9. Mit tanulhatnak a keresztények a sabbatelrendezésből?

⁹ Isten népének nem kell többé megtartania ezt a szó szerinti 24 órás sabbatnapi nyugalmat, ám a sabbatelrendezés sokkal több, mint történelmi érdekesség (Kolosszé 2:16). Vajon nem arra emlékeztet minket, hogy mi is biztosítsunk elsőbbséget a szellemi tevékenységeknek? A szent érdekeknek nem szabad háttérbe szorulniuk az anyagi javak megszerzésére vagy a kikapcsolódásra irányuló tevékenységek miatt (Héberek 4:9, 10). Megkérdezhetjük tehát magunktól: „Mi áll az első helyen az életemben? Elsőbbséget élvez a tanulmányozás, az ima, a keresztény összejöveteleken való részvétel és a Királyság jó hírének prédikálása? Vagy más érdekek kiszorítják ezeket a tevékenységeket?” Jehova arról biztosít minket, hogy ha a szellemi dolgokat tesszük az első helyre az életünkben, nem fogunk hiányt szenvedni abban, ami az életünkhöz szükséges (Máté 6:24–33).

10. Hogyan válik javunkra, ha időt szánunk a szellemi dolgokra?

¹⁰ Ha időt szánunk rá, hogy tanulmányozzuk a Bibliát és az azzal kapcsolatos kiadványokat, valamint ha komolyan elgondolkodunk a mondanivalójukon, közelebb kerülhetünk Jehovához (Jakab 4:8). Susan, aki már mintegy 40 éve rendszeresen időt szakít a bibliatanulmányozásra, elismeri, hogy kezdetben ez nem volt élvezetes. Inkább kényszerűségnek érezte. De minél többet olvasott, annál inkább megszerette. Most már egyenesen hiányzik neki a személyes tanulmányozás, ha valami miatt nem jut hozzá. Ezt mondja: „A tanulmányozás segített, hogy úgy tekintsek Jehovára, mint egy apára. Bízhatok benne, támaszkodhatok rá, és szabadon beszélhetek vele imában. Lenyűgöző látni, mennyire szereti Jehova a szolgáit, mennyire törődik velem személyesen is, és mennyi mindent megtesz értem.” Micsoda örömben lesz részünk, ha rendszeresen törődünk a szellemi szükségletünkkel!

Isten törvénye a tallózásról

11. Hogyan működött a tallózási elrendezés?

¹¹ A Mózesi Törvény második olyan előírása, amely visszatükrözte Isten törődését a népe jóléte iránt, a tallózás joga volt. Jehova elrendelte, hogy amikor egy izraelita földműves betakarítja a földje termését, engedje, hogy a szűkölködők összegyűjtsék, amit a betakarítómunkások hátrahagytak. A földműveseknek nem volt szabad a földjük szélét teljesen learatniuk, és nem volt szabad begyűjteniük az ágakon maradt szőlőszemeket és olívabogyókat. A szántóföldön véletlenül kint felejtett gabonakévékért sem volt szabad visszamenniük. Ez egy szerető elrendezés volt a szegények, a jövevények, az árvák és az özvegyek érdekében. Az igaz, hogy a tallózás kemény munkát igényelt a részükről, de így nem kellett koldulniuk (3Mózes 19:9, 10; 5Mózes 24:19–22; Zsoltárok 37:25).

12. Milyen lehetőséget adott a tallózási elrendezés a földműveseknek?

¹² A tallózásra vonatkozó törvény nem írta elő, hogy a földművesnek a termés mekkora részét kellett meghagynia a szükségben levőknek. Rajta múlott, hogy a földje körüli le nem aratott szegély széles vagy keskeny volt. Így ez az elrendezés nagylelkűségre ösztönzött. Lehetőséget adott a földműveseknek, hogy kimutassák az értékelésüket az iránt, akinek a termést köszönhették, hiszen „aki . . . kegyet gyakorol a szegény iránt, az dicsőíti [Alkotóját]” (Példabeszédek 14:31). Boáz így tett. Kedvesen elintézte, hogy Ruth, egy özvegy, aki a földjén tallózott, jókora mennyiségű gabonát gyűjthessen össze. Jehova gazdagon megjutalmazta Boázt a nagylelkűségéért (Ruth 2:15, 16; 4:21, 22; Példabeszédek 19:17).

13. Mit tanít nekünk a tallózásra vonatkozó ősi törvény?

¹³ A tallózásra vonatkozó törvény mögötti alapelv nem változott. Jehova elvárja a szolgáitól, hogy nagylelkűek legyenek, különösen a szűkölködők iránt. Minél nagylelkűbbek vagyunk, annál több áldásban részesülünk. Jézus ezt mondta: „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul” (Lukács 6:38).

14—15. Hogyan tudunk nagylelkűséget tanúsítani, és hogyan fog ez a javunkra válni mind nekünk, mind pedig azoknak, akiknek segítünk?

¹⁴ Pál apostol azt tanácsolta, hogy „tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Galácia 6:10). Tény, hogy törődnünk kell azzal, hogy keresztény társaink szellemi segítséget kapjanak, amikor hitpróbákkal kerülnek szembe. De lehet, hogy gyakorlati segítségre is szükségük van, például ahhoz, hogy eljussanak a Királyság-terembe vagy valaki bevásároljon nekik. Vannak a gyülekezetedben olyan idősek, betegek vagy ágyhoz kötöttek, akik értékelnének egy buzdító látogatást vagy egy segítő kezet? Ha külön erőfeszítést teszünk, hogy felismerjük az ilyen szükségleteket, Jehova felhasználhat minket arra, hogy választ adjon egy szükségben levő imájára. Noha az egymással való törődés keresztényi kötelesség, a segítséget nyújtónak is a javára válik. Ha őszinte szeretetet tanúsítunk azon társaink iránt, akikkel együtt imádjuk Jehovát, nagy örömet és mély megelégedettséget fogunk érezni, és elnyerjük Jehova helyeslő mosolyát (Példabeszédek 15:29).

¹⁵ Egy másik fontos módja, ahogyan a keresztények önzetlen magatartást tanúsítanak az, hogy idejüket és energiájukat felhasználva Isten szándékáról beszélnek (Máté 28:19, 20). Bárki, akinek már volt része abban az örömben, hogy segíteni tudott egy másik embernek eljutni addig a pontig, hogy átadja az életét Jehovának, ismeri Jézus szavainak igazságát: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Óvakodjunk a mohóságtól!

16—17. Mit tiltott a tizedik parancsolat, és miért?

¹⁶ Az Izraelnek adott Törvény harmadik előírása, amelyet meg fogunk vizsgálni, a tizedik parancsolat, amely tiltotta a mohóságot. A Törvény kijelentette: „Ne kívánd embertársad házát. Ne kívánd embertársad feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát, és semmit, ami a te embertársadé” (2Mózes 20:17). Egyetlen ember sem tudta kikényszeríteni egy ilyen parancs betartását, hiszen senki sem lát bele a szívekbe. Ez a parancsolat azonban magasabb szintre emelte a Törvényt az emberi igazságszolgáltatásnál. Minden egyes izraelitának a tudtára adta, hogy közvetlenül Jehovának tartozik számadással, aki látja, hogy mire hajlik a szív (1Sámuel 16:7). Továbbá ez a parancsolat rátapintott sok tiltott cselekedet gyökerére (Jakab 1:14).

¹⁷ A mohóság elleni törvény arra ösztönözte Isten népét, hogy óvakodjon az anyagiasságtól, a kapzsiságtól és a körülményei miatti elégedetlenkedéstől. Attól is megvédelmezte őket, hogy engedjenek a lopás és az erkölcstelenség csábításának. Mindig lesznek emberek, akiknek olyan javaik vannak, amiken mi csak ámulunk, vagy akik bizonyos területeken sikeresebbnek tűnnek nálunk. Ha ilyen helyzetekben nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani a gondolatainkat, lehet, hogy boldogtalanok leszünk, és irigykedni fogunk másokra. A Biblia a mohóságot a ’helytelenített gondolkodásmód’ egyik megnyilvánulásának nevezi. Sokkal jobb, ha nincs bennünk ez az érzés (Róma 1:28–30).

18. Milyen szellem uralkodik ma a világban, és milyen károkat tud okozni?

¹⁸ A világban jelenleg uralkodó szellem az anyagiasságot és a vetélkedést mozdítja elő. A reklámokkal a kereskedelem vágyat ébreszt az emberekben az új termékek iránt, és gyakran azt a gondolatot közvetíti, hogy nem leszünk boldogok, ha nem szerezzük be őket. Ez pontosan az a szellem, amelyet Jehova Törvénye elítélt. Ehhez kapcsolódik az embernek az a vágya is, hogy bármi áron előrejusson az életben, és anyagi javakat halmozzon fel. Pál apostol a következőkre figyelmeztetett: „Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Timóteusz 6:9, 10).

19—20. a) Milyen dolgok igazán értékesek annak, aki szereti Jehova törvényét? b) Mi lesz a következő cikk témája?

¹⁹ Azok, akik szeretik Isten törvényét, felismerik az anyagias szellem veszélyét, és védelemben részesülnek ellene. A zsoltáríró például így imádkozott Jehovához: „Hajlítsd a szívemet emlékeztetőidre, és ne a nyereségre. Jó nekem a te szádnak törvénye, sokezernyi aranynál és ezüstnél is jobb” (Zsoltárok 119:36, 72). Ha meg vagyunk győződve ezeknek a szavaknak az igazságáról, az segíteni fog megőriznünk az ahhoz szükséges kiegyensúlyozottságot, hogy elkerülhessük az anyagiasság, a kapzsiság és a helyzetünkkel való elégedetlenség csapdáját. „Az Isten iránti odaadás”, nem pedig a javak felhalmozása a lehető legnagyobb nyereség kulcsa (1Timóteusz 6:6).

²⁰ Az ókori Izrael nemzetének adott Törvény mögött rejlő alapelvek ugyanolyan értékesek a mi nehéz időnkben, mint amilyenek akkor voltak, amikor Jehova Mózesnek adta ezt a Törvényt. Minél inkább alkalmazzuk ezeket az alapelveket az életünkben, annál jobban megértjük és szeretni fogjuk őket, és annál boldogabbak leszünk. A Törvény sok értékes tanulságot őriz számunkra, az értékükről szóló élénk emlékeztetőket pedig megfigyelhetjük a bibliai személyek életén és tapasztalatain keresztül. Ezek közül fogunk megvizsgálni néhányat a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Miért szerette Jehova törvényét a 119. zsoltár írója?

• Mit tanulhatnak a keresztények a sabbatelrendezésből?

• Milyen maradandó értékkel bír Isten tallózásra vonatkozó törvénye?

• Hogyan véd meg bennünket a mohóság elleni parancsolat?

[Kép a 21. oldalon]

Mit hangsúlyozott a sabbattörvény?

[Kép a 23. oldalon]

Mit tanít nekünk a tallózásra vonatkozó törvény?