Tartsunk ki az aratásban!
„A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd” (ZSOLTÁROK 126:5).
1. Miért kell ma ’kérni az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába’?
MIUTÁN Jézus Krisztus befejezte harmadik prédikáló körútját Galileában, ezt mondta tanítványainak: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9:37). Júdeában ugyanez volt a helyzet (Lukács 10:2). Ez majdnem 2000 évvel ezelőttre vonatkozott. Vajon mit mondhatunk ma? Az elmúlt szolgálati évben Jehovának több mint 6 millió Tanúja végezte kitartóan a jelképes aratást a földön élő 6 milliárd ember között, akik közül sokan „elcsigázottak és hányt-vetettek . . . , mint a pásztor nélküli juhok”. Jézus felszólítása tehát, mely szerint ’kérni kell az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába’, ma éppolyan aktuális, mint évszázadokkal ezelőtt volt (Máté 9:36, 38).
2. Mivel vonjuk magunkra az emberek figyelmét?
2 Az aratás Ura, Jehova Isten válaszolt arra a kérésre, hogy küldjön ki még több munkást. És micsoda öröm részt venni ebben az Isten irányítása alatt folyó aratásban! Noha a nemzetekhez viszonyítva kevesen vagyunk, buzgó Királyság-prédikálásunkkal és tanítványképzésünkkel magunkra vonjuk a világ figyelmét. Sok országban gyakran említenek minket a tömegtájékoztatási eszközökben. Előfordul, hogy ha egy filmben megszólal a csengő, az egyik szereplő megjegyzi, hogy Jehova Tanúi azok. Igen, a XXI. században az emberek jól ismerik jelképes aratómunkásokként végzett keresztényi tevékenységünket.
3. a) Honnan tudjuk, hogy az első századi Királyság-prédikáló munka nem maradt észrevétlen? b) Miért mondhatjuk, hogy szolgálatunkat angyalok támogatják?
3 A világ az első században is felfigyelt a Királyság-prédikáló munkára, és üldözte a jó hír hirdetőit. Ezért Pál apostol a következőket írta: „úgy tűnik nekem, hogy az Isten minket, az apostolokat utolsókként tett szemlére mint halálra szántakat, mivelhogy [mi, apostolok] színházi látványosság lettünk a világnak és angyaloknak és embereknek” (1Korintus 4:9). Ha az üldözés ellenére kitartunk a Királyság hirdetésében, azzal mi is magunkra vonjuk a világ figyelmét, és olyasmit teszünk, ami az angyalok számára is fontos. A Jelenések 14:6-ban ezt olvassuk: „[Én, János apostol] láttam egy másik angyalt az ég közepén repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak, és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.” Igen, szolgálatunkat, az aratást angyalok támogatják! (Héberek 1:13, 14).
A „gyűlölet célpontjai”
4—5. a) Mire figyelmeztette Jézus a tanítványait? b) Miért van az, hogy Isten mai szolgái a „gyűlölet célpontjai”?
4 Amikor Jézus apostolai elküldettek mint aratómunkások, megfogadták Jézus utasítását, hogy ’legyenek óvatosak, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok’. Jézus hozzátette még: „Legyetek résen az emberekkel szemben; mert helyi törvényszékeknek szolgáltatnak ki benneteket, és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. Igen, kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek . . . És gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt; de aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 10:16–22).
5 Azért vagyunk ma a „gyűlölet célpontjai”, mert „az egész világ a gonosz hatalmában van”, vagyis Sátán, az Ördög hatalmában, aki Istennek és népének a fő ellensége (1János 5:19). Ellenségeink észreveszik szellemi jólétünket, de nem hajlandók Jehovának tulajdonítani azt. Látják boldog, mosolygós arckifejezésünket, amikor örömmel részt veszünk az aratásban. Csodálkoznak az egységünkön. Kénytelen-kelletlen el is ismerik, hogy egységesek vagyunk, amikor külföldre utaznak, és azt tapasztalják, hogy Jehova Tanúi ott pontosan ugyanazt a munkát végzik, mint otthon, náluk. Mi persze tudjuk, hogy a maga idején Jehova, a támogatónk és az egységünk forrása még az ellenségeinkkel is megismerteti magát (Ezékiel 38:10–12, 23).
6. Mit biztosít nekünk Jehova, miközben részt veszünk az aratásban, de milyen kérdés vetődik fel?
6 Az aratás Ura a Fiának, Jézus Krisztusnak adott „minden hatalmat az égben és a földön” (Máté 28:18). Jehova tehát Jézust használja fel arra, hogy irányítsa az aratást az égi angyalok által és a felkent „hű és értelmes rabszolga által” itt, a földön (Máté 24:45–47; Jelenések 14:6, 7). De hogyan tudjuk elviselni az ellenségeink ellenállását, s közben hogyan őrizhetjük meg az örömünket, kitartva az aratásban?
7. Milyen beállítottság megőrzésére kell törekednünk, amikor ellenállással vagy üldözéssel nézünk szembe?
7 Amikor ellenállással vagy akár nyílt üldözéssel nézünk szembe, kérjük Isten segítségét, hogy olyan beállítottságot tudjunk megőrizni, amilyen Pálé volt. Ő ezt írta: „Amikor szidalmaznak bennünket, áldást mondunk, amikor üldöznek, helytállunk, amikor rossz hírbe kevernek, kérlelőn kérünk” (1Korintus 4:12, 13). Az ilyen szellem, amely tapintatos nyilvános szolgálatunkkal párosul, néha megváltoztatja az ellenségeink magatartását.
8. Milyen megnyugtató gondolatokat merítünk Jézusnak a Máté 10:28-ban feljegyzett szavaiból?
8 Még az sem töri le az aratásban tanúsított buzgalmunkat, ha a halál fenyeget. Félelem nélkül hirdetjük a Királyság-üzenetet, amilyen nyíltan csak lehet. Jézus szavai bátorítólag és megnyugtatólag hatnak ránk: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Máté 10:28). Tudjuk, hogy égi Atyánk az Életadó. Megjutalmazza azokat, akik megőrzik az iránta való feddhetetlenségüket, és hűségesen kitartanak az aratásban.
Életmentő üzenet
9. Hogyan reagáltak néhányan Ezékiel szavaira, és mennyiben hasonló ma a helyzet?
9 Amikor Ezékiel próféta bátran hirdette Jehova üzeneteit a „fellázadt nemzeteknek” — Izrael és Júda királyságainak —, néhányan örömmel hallgatták, amit mondott (Ezékiel 2:3, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Jehova ezt mondta: „ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs” (Ezékiel 33:32). Bár tetszettek nekik Ezékiel szavai, nem cselekedtek azok szerint. Mi a helyzet ma? Amikor a felkent maradék és annak társai bátran hirdetik Jehova üzeneteit, néhányan szívesen hallanak a Királyság áldásairól, de nem reagálnak értékelést mutatva, nem válnak tanítvánnyá, és nem kapcsolódnak be az aratásba.
10—11. Mit tettek a testvéreink a XX. század első felében, hogy megismertessék a nyilvánossággal az életmentő üzenetünket, és milyen eredménnyel jártak?
10 Másrészt viszont sokan kedvezően reagálnak az aratásra, és maguk is részt vesznek Isten üzeneteinek a továbbadásában. Például az 1922-től 1928-ig tartó időszakban a keresztény kongresszusok sorozata alkalmával félreérthetetlen ítéletüzeneteket hirdettek ki Sátán gonosz rendszere ellen. Rádióállomások is sugározták a kongresszusokon elhangzott ítéleteket. Később Isten népe milliószámra terjesztette ezeket nyomtatott formában.
11 Az 1930-as évek végén új tanúskodási formát vezettek be: a plakátos felvonulást. Kezdetben Jehova népének tagjai nyilvános előadásokat hirdető plakátokat hordtak magukon. Később olyan plakátokat vittek, amelyeken ilyen és ezekhez hasonló feliratok voltak: „A vallás csapda és szélhámosság” és „Szolgáld Istent és Krisztust, a Királyt!” Végigvonultak az utcákon, magukra vonva a járókelők figyelmét. Egy testvér, aki rendszeresen részt vett ebben a munkában London forgalmas utcáin, megjegyezte, hogy ennek köszönhetően Jehova Tanúi a figyelem középpontjába kerültek, és felbátorodtak.
12. Isten ítéletüzenetei mellett mit emelünk ki a szolgálatunk során, és kik végzik ma egyesülten a jó hír prédikálását?
12 Miközben Isten ítéletüzeneteit hirdetjük, kiemeljük a Királyság-üzenet pozitív oldalait is. A világ látványosságaiként végzett bátor tanúskodásunk segít a jó hírre méltó emberek felkutatásában (Máté 10:11). A felkent osztály utolsóként begyűjtendő tagjai szinte mindnyájan az 1920-as és 1930-as évek folyamán reagáltak az aratás harsogó felhívására. Aztán egy 1935-ben megtartott kongresszuson elhangzott a csodálatos hír, hogy a „más juhok” ’nagy sokaságára’ áldott jövő vár a paradicsomi földön (János 10:16; Jelenések 7:9). Ők figyelmet szenteltek Isten ítéletüzeneteinek, és egyesültek a felkentekkel az életmentő jó hír prédikálásában.
13—14. a) Hogyan szolgálnak vigaszul a Zsoltárok 126:5, 6 szavai? b) Mire számíthatunk, ha folyton vetünk és öntözünk?
13 A Zsoltárok 126:5, 6 szavai nagyon vigasztalóak Isten aratómunkásainak, különösen azoknak, akik üldöztetést szenvednek el. Ezek a versek így szólnak: „A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.” A zsoltáríró vetésről és aratásról szóló szavai azt jelképezik, hogy Jehova törődött az ókori Babilon fogságából visszatért maradékkal, és megáldotta őket. Amikor kiszabadultak, nagyon boldogok voltak, de valószínűleg sírva vetettek a puszta földbe, mely a hetvenéves fogság alatt megmunkálatlanul hevert. Akik viszont nem adták fel a vetést és az újjáépítést, élvezhették munkájuk gyümölcsét és a munkából fakadó megelégedést.
14 Lehet, hogy sírunk a próbák alatt, és akkor, amikor mi magunk vagy hívőtársaink az igazságosságért szenvednek (1Péter 3:14). Az aratás először talán nehezen megy, mert látszólag semmit sem tudunk felmutatni a szolgálatban tett erőfeszítéseink eredményeként. De ha folyton vetünk és öntözünk, Isten megadja a növekedést, gyakran a várakozásainkon felül is (1Korintus 3:6). Jól szemléltetik ezt azok az eredmények, amelyeket a Bibliák és bibliai kiadványok terjesztésében értünk el.
15. Mondj példát arra, hogy mennyire hasznosak a keresztény kiadványok az aratásban!
15 Figyeld meg egy férfi példáját, akit Jimnek hívnak. Amikor meghalt az édesanyja, Jim talált a dolgai között egy könyvet, melynek Az élet — Hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján?a volt a címe. Érdeklődéssel elolvasta. Aztán mikor beszélgetett egy Tanúval, aki az utcán szólította meg, beleegyezett az újralátogatásba, és tanulmányozni kezdte a Bibliát. Jim gyors szellemi előrehaladást tett, átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett. A családjának is beszélt arról, amit tanult. Ennek eredményeként a nővére és a bátyja Jehova Tanúja lett, és Jim később abban a kiváltságban részesült, hogy teljes idejű önkéntesként szolgálhatott a londoni Bételben.
Üldözöttek, mégis boldogok
16. a) Miért sikeres az aratás? b) Mire figyelmeztetett Jézus a jó hír hatásával kapcsolatban, mi mégis hogyan közelítjük meg az embereket?
16 Vajon miért ilyen sikeres az aratás? Azért, mert a felkent keresztények és társaik megfogadták Jézus utasítását: „Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről” (Máté 10:27). De nehézségekre is számítanunk kell, hiszen Jézus figyelmeztetett: „halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, és gyermekek kelnek fel szüleik ellen, és halálra juttatják őket.” Továbbá kijelentette: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét bocsássak a földre; nem békét bocsátani jöttem, hanem kardot” (Máté 10:21, 34). Jézus nem akart szánt szándékkal megosztottságot előidézni a családokban. A jó hírnek azonban néha ilyen hatása volt a családokra. Ugyanez mondható el Isten mai szolgáiról is. Amikor elmegyünk a családokhoz, nem áll szándékunkban megosztottságot előidézni. Azt szeretnénk, ha mindenki elfogadná a jó hírt. Ezért megpróbáljuk az összes családtagot kedves, megnyerő módon megközelíteni, ami vonzóvá teszi az üzenetünket azok számára, akik ’helyesen viszonyulnak az örök élethez’ (Cselekedetek 13:48).
17. Hogyan különülnek el a többiektől azok, akik támogatják Isten szuverenitását, és milyen példát tudnál mondani erre?
17 A Királyság-üzenet elkülöníti a többiektől azokat, akik támogatják Isten szuverenitását. Nézzük például, hogyan tűntek ki másságukkal hívőtársaink, akik a nemzetiszocializmus napjaiban Németországban ’visszafizették a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené’ (Lukács 20:25). A vallási vezetőkkel és a kereszténység egyházaihoz tartozó névleges keresztényekkel ellentétben Jehova szolgái szilárdan álltak, és nem voltak hajlandók megsérteni a bibliai alapelveket (Ézsaiás 2:4; Máté 4:10; János 17:16). Christine King professzor asszony az egyik könyvében megjegyezte: „Csupán a Tanúk ellen volt a [náci] kormányzat sikertelen; bár ezreket öltek meg közülük, a munka folytatódott tovább, és 1945 májusában Jehova Tanúinak a mozgalma még mindig életben volt, a nemzetiszocializmus pedig már nem” (The Nazi State and the New Religions: Five Case Studies in non-Conformity).
18. Milyen magatartást tanúsít Jehova népe az üldözés ellenére?
18 Valóban figyelemre méltó az a magatartás, amelyet Jehova népeként az üldözés idején tanúsítunk. A hitünk talán lenyűgözi a világi hatóságokat, azon viszont megdöbbennek, hogy nincs bennünk rosszindulat vagy bosszúvágy. A holokausztot túlélő Tanúk például gyakran örömről és elégedettségről beszélnek, amint visszatekintenek arra, ami történt velük. Tudják, hogy Jehova „a szokásosnál nagyobb erőt” adott nekik (2Korintus 4:7). A közöttünk levő felkenteket biztosították arról, hogy ’nevük fel van írva az egekben’ (Lukács 10:20). Kitartásuk olyan reménységet eredményez, mely nem vezet csalódáshoz, és a földi reménységű, hűséges aratómunkásoknak is hasonló a meggyőződésük (Róma 5:4, 5).
Tartsunk ki az aratásban!
19. Milyen hatékony módszereket alkalmaztak és alkalmaznak a keresztények a szolgálatuk során?
19 Majd meglátjuk, meddig engedi még Jehova, hogy részt vegyünk a jelképes aratásban. Közben gondoljunk arra, hogy az aratók sajátos módszerekkel dolgoznak. Ugyanígy biztosak lehetünk abban, hogy ha hűségesen alkalmazzuk a jól bevált prédikálási módszereket, annak meglesz az eredménye. Pál ezt mondta keresztény hittársainak: „Kérlellek hát benneteket: legyetek az utánzóimmá” (1Korintus 4:16). Amikor Pál Milétuszban találkozott az efézusi vénekkel, emlékeztette őket, hogy nem tartotta vissza magát attól, hogy „nyilvánosan és házról házra” tanítsa őket (Cselekedetek 20:20, 21). Pál társa, Timóteus megismerte az apostol módszereit, így tovább tudta azokat adni a korintusiaknak (1Korintus 4:17). Isten megáldotta Pál tanítási módszereit, és ugyanígy a mi kitartásunkat is megáldja, melyet a jó hír nyilvános prédikálásában tanúsítunk házról házra, az újralátogatásokon, házi bibliatanulmányozásokon és mindenütt, ahol az emberek megtalálhatók (Cselekedetek 17:17).
20. Hogyan utalt Jézus arra, hogy közeledett a bőséges szellemi aratás ideje, és hogyan teljesedett ez az utóbbi években?
20 Jézus, miután tanúskodott egy szamáriai asszonynak Sikár közelében i. sz. 30-ban, a szellemi aratásról beszélt. Ezt mondta a tanítványainak: „emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra. Már megkapja az arató a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örvendezzen a magvető és az arató” (János 4:34–36). Jézus talán előre látta, milyen hatása lesz a szamáriai asszonnyal való találkozásának, ugyanis sokan hittek benne az asszony tanúskodása nyomán (János 4:39). Az utóbbi években több országban eltörölték a Jehova Tanúira vonatkozó korlátozásokat, illetve törvényes elismerést biztosítottak nekik, újabb aratási területeket nyitva meg. Ennek eredményeként bőséges szellemi aratás van folyamatban. Világszerte gazdag áldásoknak örvendünk, miközben örömmel folytatjuk a szellemi aratást.
21. Miért van okunk arra, hogy boldog aratómunkásokként kitartsunk?
21 Amikor a termés beérik és kész az aratásra, a munkásoknak sürgősen kell cselekedniük. Késedelem nélkül kell dolgozniuk. Ma szorgalmasan és a sürgősség érzetével kell munkálkodnunk, mivel „a végső időben” élünk (Dániel 12:4). Igaz, vannak próbáink, de Jehova imádóinak a begyűjtése kiterjedtebb most, mint bármikor. Ezért az örvendezés napja ez (Ézsaiás 9:3). Boldog munkásokként tartsunk ki tehát az aratásban!
[Lábjegyzet]
a Jehova Tanúi adják ki és terjesztik.
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan válaszolt az aratás Ura arra a kérésre, hogy küldjön ki még több munkást?
• Bár a „gyűlölet célpontjai” vagyunk, milyen beállítottságot őrzünk meg?
• Miért vagyunk boldogok az üldözés ellenére is?
• Miért tartsunk ki az aratásban a sürgősség érzetével?
[Képek a 16., 17. oldalon]
Angyalok támogatják azokat, akik részt vesznek a szellemi aratásban
[Kép a 18. oldalon]
A plakátos felvonulások sok ember figyelmét felkeltették a Királyság-üzenet iránt
[Kép a 18. oldalon]
Mi ültetünk és öntözünk, de Isten adja a növekedést