17. fejezet
Lojális megemlékezés Jehova szervezetéről
1. Ki iránti lojalitásról kell elgondolkoznunk, és mit mondott erre vonatkozóan Dávid király?
SOK szó esik manapság mindenfelé a haza iránti lojalitásról. De vajon mennyit beszélnek e világ népei és uralkodói az Isten iránti lojalitásról, aki hazájuk földjét teremtette? Az ősi időkben Dávid, Izrael királya a Teremtő, Jehova Isten lojális imádója volt. Ehhez a lojális Istenhez intézte Dávid a következő szavakat: „Lojálisan bánsz a lojálissal” (2Sámuel 22:26; Zsoltárok 18:25, [18:26, Károli]). Vajon ezek a szavak a te magatartásodat fejezik ki Isten iránt?
2. Honnan tudjuk, hogy Jehova Isten lojális maradt az emberi családhoz?
2 Az emberiség magatartása ma általában nem azt mutatja, hogy nagy fontosságot tulajdonít az Isten iránti lojalitásnak. Jehova Isten azonban ettől függetlenül lojális az emberi család iránt. Nem vetette el azt. Az ő lojális Fia mondta: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Isten nem engedte át az emberiség világát legnagyobb ellenségének, Sátánnak, aki rávette első szüleinket, hogy ne legyenek lojálisak Istenhez. Isten i. e. 2370-ben is megmutatta lojalitását az emberi család iránt azzal, hogy átmentette Noét és családját a világméretű Vízözönön, amely a többi embert elsöpörte (2Péter 2:5). Ily módon adott új kezdetet az emberi családnak.
3. a) Mit mondhatunk a mai erőszakosságról, és mit szándékozik tenni Isten emiatt? b) Mi a Jehova iránti lojalitás jutalma?
3 Ma sokkal nagyobb az erőszak a földön, mint 4000 évvel ezelőtt, Noé idejében (1Mózes 6:11). Ma tehát nagyobb oka van ugyan annak az Istennek arra, hogy kitörölje a létből a dolgok jelenlegi, világi rendszerét. El is határozta ezt, de amikor megteszi, nem pusztítja el lojálisait a földön. Akkor a Zsoltárok 37:28 szerint jár el: „Jehova jogszerető, és nem hagyja el az ő lojálisait.” És mint Noé idejében, most is igazságos bevezetést ad az „új egek és új föld” új rendszerébe (2Péter 3:13). A lojalitásnak nagy a jutalma. A lojalitás életet biztosít!
4. Honnan tudjuk, hogy Izrael nemzete volt Jehova látható szervezete abban az időben?
4 Dávid király uralma alatt, Izrael nemzete lojálisnak bizonyult Jehovához. Dávid példát mutatott az egész nemzetnek. Az a nemzet volt Jehova látható szervezete. Olyan megszervezett nép volt, amely az ő különleges tulajdonát képezte. Az Ámos 3:1, 2-ben levő isteni figyelmeztetés kétségtelenül erre emlékeztette az izraelitákat: „Halljátok a szót, amelyet Jehova mondott rátok vonatkozóan, ó Izrael fiai, az egész családra vonatkozóan, amelyet kihoztam Egyiptom földjéről, mondván: ’A föld összes családja közül csak titeket ismertelek. ’ ” (Vö. 1Királyok 8:41–43.)
5. a) Történtek-e kísérletek Jézus Krisztus apostolainak idejében arra, hogy tévtanokat vezessenek be a keresztény gyülekezetbe? b) A jövendölések szerint minek kellett bekövetkezni az apostolok halála után?
5 A bibliai történelem eme tényének megfelelően, ugyanennek az Istennek, Jehovának ma is van szervezett népe, látható szervezete itt a földön. És ez a szervezet kizárólag az övé. Mégis, már a kezdet kezdetén, Jézus Krisztus apotolainak napjaiban történtek kísérletek arra, hogy tévedéseket vezessenek be Isten szervezetébe. Pedig az apostolok szilárd védelmezői voltak a keresztény gyülekezet feddhetetlenségének (1Korinthus 15:12; 2Timótheus 2:16–18). János apostol halálát követően, nyilvánvalóan nem sokkal i. sz. 98 után, bekövetkezett a megjövendölt szakadás (Cselekedetek 20:30; 2Péter 2:1, 3; 1Timótheus 4:1).
6. a) Mennyi ideig uralkodott a hitehagyás, és milyen eredménnyel? b) Milyen fogságba kerültek a kereszténység vallásszervezetei, és milyen kérdések vetődnek fel?
6 Ez a hitehagyás több mint 17 évszázadon át uralkodott, egészen a XIX. század második feléig. Akkorára a kereszténység a vallásszekták százaira töredezett. Isten igaz népének azonosító jegyei elhomályosodtak. A kereszténység nagy és kis vallásos szervezetek bábelévé vált, amelyek zagyva vallásos nyelveken beszéltek, nem pedig szilárdan az ihletett Írásokon alapuló vallás nyelvén. Ezek a vallásszervezetek valóban olyan birodalom fogságába estek, amely nagyobb, mint az ókori babiloni birodalom, amely elpusztította Jeruzsálemet. De milyen volt az ősi Babilon, és milyen magatartást kellett tanúsítani a fogságban tartott hűséges zsidóknak?
A Babilonban levő foglyok lojálisan Sionra emlékeznek
7. a) Vallási értelemben szólva, mihez hasonlított az ősi Babilon földje? b) Milyen hatást kellett ennek kiváltania a zsidó foglyoknál?
7 Az ősi Babilon a hamis istenek földje volt, melyekről rengeteg bálványt készítettek (Dániel 5:4). El tudjuk képzelni, milyen hatással lehetett a sok hamis isten ilyen imádata a hűséges zsidók szívére, akik mindenféle képmás nélkül az egy igaz Istent imádták. Ahelyett, hogy Jehova teljes szépségében pompázó jeruzsálemi templomát szemlélhették volna, a zsidók kénytelenek voltak ezeknek a hamis isteneknek a templomait nézni a bálványaikkal együtt egész Babilon földjén.a Milyen visszatetsző érzéstől szenvedhettek mindezek láttán az egyetlen és egyedül igaz Isten imádói!
8. a) Mennyi ideig kellett a zsidóknak elszenvedni a fogságot, és mi után vágyakoztak a lojális zsidók? b) Hogyan írja le a Zsoltár 137:1–4 a lojális zsidó foglyok lesújtó állapotát?
8 Jeremiás próféciája szerint, ezt 70 évig kell eltűrniük, mielőtt a helyreállítás eljön (2Krónika 36:18–21; Jeremiás 25:11, 12). A Zsoltárok 137:1–4. verse így írja le azoknak a zsidó foglyoknak lesújtó állapotát, akik szerették Jehovát és arra vágyakoztak, hogy a neki szentelt templomban, választott városában imádhassák őt: „Babilon folyói mellett ültünk. Sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk. Hárfáinkat az ott levő nyárfákra akasztottuk. Mert akik fogva tartottak minket, énekszót követeltek tőlünk. És akik csúfoltak minket — öröméneket: ’Énekeljetek nekünk Sion énekei közül!’ Hogyan zenghetnénk Jehova énekét idegen földön?”
9. Minek tekintették a babiloniak „Jehova éneke” éneklését, de minek kellett bekövetkeznie a 70. év végén?
9 „Jehova éneke” csak szabad nép éneke lehet, olyanoké, akik szent templomnál imádják őt. Ha ezek a zsidók „a Jehova énekét” énekelték volna azoknak a babiloniaknak fogságuk földjén, alkalmat adtak volna a rabtartóiknak Jehova nevének gúnyolására, mint olyan istenének, aki alacsonyabb rendű Babilon isteneinél. Az ő szent nevét már így is temérdek gyalázat érte, mivel megengedte, hogy népét elhurcolják Istentől kapott hazájából és olyan földre száműzzék, ahol istenek sokaságát imádták az emberek. A babiloniak azonban csak rövid ideig — 70 évig zúdíthattak gyalázatot Jehova nevére és csak addig alázhatták meg nevének népét. Akkor azután porba hulltak Babilon hamis istenei és felmagasztaltatott az igaz Isten, Jehova!
Szívbeli ragaszkodás Jehova szervezetéhez
10. Milyen kérdés merül fel Jehova XX. századi népére vonatkozóan, és kik azok, akiket Nagy-Babilon fogságába hurcoltak?
10 Ma létezik a földön egy vallásos szervezet, amelyet Nagy-Babilonnak neveznek, ámde nem korlátozódik az eredeti Babilon földjére, hanem az egész világra kiterjed. Vajon az ősi Babilonban sínylődő zsidók szívbeli magatartása pontos mintául szolgál-e Jehova XX. századi népe számára, akiket erőszakkal Nagy-Babilon fogságába vetettek az ősi Izrael Istenétől jövő fegyelmezésképpen?
11. a) Engedték-e a lojális zsidók, hogy hazájuk emléke elhalványodjon az emlékezetükben? b) Hogyan fejezte ki fogolytársai érzéseit a fogoly zsoltáríró?
11 Jóllehet letelepedhettek volna az ősi Babilonban, és otthonukká tehették volna azt, hiszen a száműzetés körülbelül egy nemzedék idejéig tartott, vajon a zsidók engedték-e, hogy hazájuk emléke elhalványodjon emlékezetükben? A fogoly zsoltáríró gyönyörűen kifejezésre juttatja ezt, midőn szavakba önti fogolytársainak érzéseit: „Ha elfeledkeznék rólad, ó Jeruzsálem, legyen a jobb kezem feledékeny! Tapadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékeznék rád, ha nem helyezem Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé! ” (Zsoltárok 137:5, 6).
12. Mit fejezett ki a fogoly zsoltáríró szívállapota?
12 Mit juttat kifejezésre ennek a fogoly izraelitának a szívállapota? A következőket: lojalitást Jehova akkori látható szervezete iránt, amikor azt látta, hogy a föld, amelyet Isten adott választott népének, 70 éven át pusztán hever. Igen, Jehova látható szervezete elevenen élt azoknak az izraelitáknak szívében.
13. Milyen jutalommal járt a Jehova látható szervezetéhez való lojalitás?
13 Az Isten ősi látható szervezetéhez való ilyenfajta lojalitás elnyerte méltó jutalmát. Akkor, amikor Babilont, a bibliai történelem harmadik világbirodalmát megdöntötték, és Médo-Perzsia, a negyedik világhatalom végrehajtotta Izrael Istenének akaratát. Hogyan? Úgy, hogy hazabocsátották a zsidó foglyokat Jehova látható szervezetének földjére azzal az utasítással, hogy építsék fel újra Istenük templomát mint fővárosuknak, Jeruzsálemnek központját (2Krónika 36:22, 23). Nemcsak az igaz imádat templomát építették fel újra, hanem Jeruzsálem fallal körülvett városát is helyreállították, hogy Jehova onnan uralkodjon Királyként az ő népe fölött.
14. a) Mit mondott a Messiás évszázadok múlva Jehova látható szervezetéről? b) Milyen értelemben uralkodott Jehova Jeruzsálemből?
14 Több mint hat évszázaddal később, Jeruzsálem elpusztítása után ezt mondta Jézus: „Egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az az Isten trónja; se a földre, mert az a lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa” (Máté 5:34, 35). Amikor a Messiás a földön volt, ott állt még Jeruzsálemben Jehova újjáépített temploma, és jelképesen szólva, Jehova Isten uralkodott a templom szentek szentjében. Tehát Jeruzsálemből mint népének fővárosából, Jehova uralkodott látható szervezete fölött.
Jehova lojális marad szervezetéhez
15. Vajon Jézus Krisztus elvetette Jehova szervezetének látható részét, amikor leleplezte Izrael hűtlen vallási vezetőit? Magyarázd meg!
15 Nos hát, Jézus elvetette-e Isten látható szervezetét, amikor leleplezte Izrael hűtlen vallási vezetőit és kipellengérezte őket? Igen, mert ezt mondta: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád köldettek! — Mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk egybegyűjti csibéit a szárnyai alá. De ti nem akartátok! Íme, elhagyott lesz a ti házatok! (Máté 23:37, 38). Amikor Jézus elvetette Jeruzsálemet és „gyermekeit”, vajon látható földi szervezet nélkül hagyta mennyei Atyját? Nem! Mert maga Jézus volt a fundamentuma egy új látható szervezetnek, amelyet a világegyetem Teremtője készült felépíteni.
16. Mi jelezte a természetes Izrael elvetését Jézusnak a kinzófán bekövetkezett halálakor?
16 A természetes Izrael elvetését bizonyította a jeruzsálemi templomban a szentek szentjét a szentélytől elválasztó vastag függöny kettéhasadása „felülről az aljáig”, Jézusnak a kínzófán bekövetkezett halálakor. Ugyanakkor „a föld megrendült, és a sziklatömbök megrepedtek”. Mindezek csodálatos tettek voltak annak az Istennek a részéről, aki ott jelképes módon uralkodott, és azt jelezték, hogy elvetette Izrael nemzetét és annak vallását (Máté 27:51).
17. Hogyan tanúsított Jézus és Jehova lojalitást Isten új látható szervezetének jövendőbeli tagjai iránt?
17 Annak az új látható szervezetnek jövendőbeli tagjai, amely szervezetet Jehova rövidesen fel akart építeni, ott maradtak Jeruzsálem területén. Jézus gondjaiba ajánlotta őket, aki valami felsőbbrendű város kedvéért elvetette azt a földi várost (János 17:9–15). Jehova tehát lojális maradt szervezetéhez, különös tekintettel hűséges ősatyáikra, Ábrahámra. Izsákra, és Jákobra, meg Jákob 12 fiára (Dániel 12:1). A következő fejezet tovább folytatja a lojalitás kérdésének fejtegetését, a 137. zsoltár alapján.
[Lábjegyzet]
a Az ősi Babilonból származó egyik ékírásos felirat így tudósít: „Babilonban a fő isteneknek összesen 53 temploma van, Marduknak 55 kápolnája, a földi istenségeknek 300 kápolnája, a mennyei isteneknek 600; Istárnak, az istennőnek 180 oltára, Nergál és Adad isteneknek 180, és más különböző isteneknek még 12 egyéb oltára.”