Valóban ismer téged Isten?

„Uram . . ., minden útamat jól tudod” (ZSOLTÁROK 139:1, 3).

 1. Mennyire általános az az érzés, hogy ’mások nem értik meg’ az aggodalmakat, problémákat és nyomasztó dolgokat, amelyekkel szembenézünk?

VAN-E valaki, aki valóban megérti az aggodalmakat, a nyomasztó dolgokat és problémákat, amelyekkel szembenézel? Világviszonylatban több millióra tehető azoknak a fiatal és idős embereknek a száma, akiknek nincs családja vagy nincsenek olyan rokonaik, akik törődnének azzal, hogy mi történik velük. Sok feleség — igen, és férj is — még a családon belül is úgy érzi, hogy házastársa nem igazán érti meg a nyomasztó dolgokat, amelyek lesújtják őt. Időnként így panaszkodnak csalódottságukban: „De te nem értesz meg!” És a fiatalok közül nem kevesen szintén arra a következtetésre jutottak, hogy senki sincs, aki megértené őket. Mégis, azok között, akik nagyobb megértést szerettek volna tapasztalni mások részéről, vannak némelyek, akiknek nagyon tartalmassá vált később az élete. Hogyan lehetséges ez?

 2. Mi teszi képessé Jehova imádóit arra, hogy teljesen kielégítő életet éljenek?

² Ez azért van így, mert függetlenül attól, hogy megértik-e teljes mértékben érzéseiket az embertársaik, vagy sem, biztosak abban, hogy Isten igenis megérti, min mennek keresztül, és hogy szolgái lévén nem egyedül kell szembenézniük a problémáikkal (Zsoltárok 46:2). Továbbá Isten Szava a megkülönböztetőképességgel rendelkező keresztény vének segítségével párosulva képessé teszi őket arra, hogy túllássanak a személyes problémáikon. Az Írások segítenek nekik meglátni, hogy hűséges szolgálatuk értékesnek számít Isten szemében, és hogy biztos jövőjük van azoknak, akik reménységüket beléje és abba a gondoskodásba vetik, amelyet Jézus Krisztus által tett lehetővé (Példabeszédek 27:11; 2Korinthus 4:17, 18).

 3., 4. a) Ha tisztán látjuk azt a tényt, hogy „Jehova az Isten” és hogy ő „alkotott minket”, ez hogyan segít nekünk örömet találni a szolgálatában? b) Miért vagyunk teljes bizalommal Jehova szerető törődése iránt?

³ Talán ismered a 100. zsoltár 2. versét, ahol ez áll: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.” Vajon hányan imádják tényleg így Jehovát? Hogy alapos okunk van ezt tenni, arra így emlékeztet a 3. vers: „Tudjátok meg, hogy az Úr [Jehova, New World Translation] az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.” A Héber szöveg itt úgy utal őrá mint Elohimra, jelezve ezzel fenségének, méltóságának és kiválóságának nagyságát. Ő az egyedül igaz Isten (5Mózes 4:39, Katolikus fordítás; 7:9, K. f.; János 17:3). Szolgái nem úgy ismerik meg istenségét mint csupán tényt, amelyet megtanítottak nekik, hanem mint olyasvalamit, amelyet tapasztalnak és amelynek bizonyságát adják az engedelmesség, a bizalom és az odaadás által (1Krónika 28:9; Róma 1:20).

⁴ Mivel Jehova az élő Isten, aki még a szívünkbe is képes belátni, semmi sem rejthető el a szeme elől. Teljesen tisztában van azzal, hogy mi történik az életünkben. Ő megérti, mi okozza a problémákat, melyekkel szembenézünk és az ezekből eredő szellemi és érzelmi zavarokat is. Teremtői mivoltánál fogva jobban ismer bennünket, mint mi magunkat. Azt is tudja, hogyan segítsen nekünk megbirkózni helyzetünkkel, és hogyan gondoskodjon tartós enyhülésről. Szerető módon fog segítséget nyújtani — akárcsak egy pásztor, aki bárányt tart ölében —, mivel egész szívünkkel benne bízunk (Példabeszédek 3:5, 6; Ésaiás 40:10, 11). A 139. zsoltár tanulmányozása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megerősítsük e bizalmat.

Az, aki minden utunkat látja

 5. Mi a jelentése annak, hogy Jehova „átkutat” minket, és miért kívánatos ez?

⁵ Mélységes értékelésből írta Dávid, a zsoltáros: „Uram, megvizsgáltál [átkutattál, NW] engem, és ismersz” (Zsoltárok 139:1). Dávid biztos volt abban, hogy Jehova nem felszínesen ismeri őt. Isten nem úgy látta Dávidot, mint ahogy az emberek láthatták, akik csak fizikai termetét, beszédkészségét vagy ügyes hárfajátékát vették észre (1Sámuel 16:7, 18). Jehova „átkutatta” Dávidot a legbensőbb énjéig, és mindezt a szellemi jólétével való szerető törődésből tette. Ha Jehova egyik önátadott szolgája vagy, éppen olyan jól ismer téged is, mint Dávidot. Nem kelti fel ez bensődben a hála és a félelem érzését egyaránt?

 6. Hogyan mutat rá a Zsoltárok 139:2, 3, hogy Jehovának minden ténykedésünkről, sőt minden gondolatunkról tudomása van?

⁶ Dávid minden ténykedése Jehova szeme előtt ment végbe, és Dávid tisztában volt ezzel. „Te ismered ülésemet és felkelésemet — írta a zsoltáros —, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod” (Zsoltárok 139:2, 3). Az a tény, hogy Jehova az egekben lakozik, távol a földtől, nem vetett gátat annak, hogy tudomása legyen arról, mit tesz vagy mire gondol Dávid. „Ügyelt” Dávid ténykedéseire, vagyis éjjel-nappal gondosan szemmel kísérte azokat, hogy ismerje természetüket.

 7. a) A Dávid életéből vett eseményeket alapul véve fűzz magyarázatot néhány, az életünkhöz tartozó dologhoz, amelyről tudomása van Istennek. b) Milyen hatással legyen ránk az, hogy tudatában vagyunk ennek?

⁷ Amikor az Isten iránti szeretet és az abba vetett bizalom, hogy Neki hatalmában áll szabadulást hozni arra indította Dávidot, hogy mint fiatalember önként jelentkezzen a filiszteus óriás, Góliát elleni viadalra, Jehova tudott erről (1Sámuel 17:32–37, 45–47). Később, amikor az emberek ellenségeskedése komoly szívfájdalmat okozott Dávidnak, s mikor oly nagy volt a nyomás, hogy éjszaka könnyekre fakadt, megvigasztalta őt az a tudat, hogy Jehova hallja könyörgését (Zsoltárok 6:7, 10; 55:3–6, 23). Hasonlóképpen, amikor hálával telt szíve arra indította Dávidot, hogy átvirrasztva az éjszakát Jehováról elmélkedjen, Jehova jól tudta ezt (Zsoltárok 63:7; vö. Filippi 4:8, 9). Egyik este Dávid egy felebarátja fürdőző felesége után leselkedett, amiről szintén tudott Jehova és látta, mi történik, amikor Dávid — még ha egy rövid időre is, de — engedte, hogy bűnös vágya kirekessze Istent a gondolataiból (2Sámuel 11:2–4). Később, midőn Nátán próféta elküldetett, hogy Dávid elé tárja a bűne súlyosságát, Jehova nemcsak a Dávid szájából elhangzó szavakat hallotta meg, hanem a bűnbánó szívet is észrevette mögöttük, ahonnan származtak (2Sámuel 12:1–14; Zsoltárok 51:3, 19). Vajon ennek nem arra kellene késztetnie minket, hogy komolyan elgondolkodjunk azon: hova megyünk, mit csinálunk és mi van a szívünkben?

 8. a) Milyen módon befolyásolja a ’nyelvünkön levő szó’ az Istennel való viszonyunkat? b) Hogyan győzhetjük le a nyelv használatában megmutatkozó gyengeségünket? (Máté 15:18; Lukács 6:45).

⁸ Mivel Isten minden tettünkről tud, nem kell meglepődnünk azon, hogy még azzal is tisztában van, hogy miként használjuk a testünknek egy oly kicsiny tagját, mint a nyelv. Dávid király felismerte ezt és így írt: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!” (Zsoltárok 139:4). Dávid jól tudta, hogy Jehova olyan embereket lát vendégül a sátrában, akik nem rágalmaznak másokat és nem hajlandók arra használni a nyelvüket, hogy pletykálkodásukkal pikáns epizódokat terjesszenek, ami szégyent hozna valakire, akivel bizalmas ismeretségben vannak. Jehova az olyan embereket részesíti kegyében, akik még a szívükben is igazságot szólnak (Zsoltárok 15:1–3; Példabeszédek 6:16–19). Egyikünk sem tudja tökéletes ellenőrzés alatt tartani a nyelvét, de Dávid ebből nem azt az erőtlen következtetést vonta le, hogy semmit se tehet helyzete javításáért. Sok időt töltött a Jehovát dicsérő zsoltárok komponálásával és éneklésével. Azt is beismerte önként, hogy segítségre van szüksége, és imádkozott azért Istenhez (Zsoltárok 19:13–15). Vajon a mi nyelvhasználatunk szintén imateljes figyelmet igényel?

 9. a) Mire mutat rá a Zsoltárok 139:5 leírása azt illetően, hogy mennyire átfogóan ismeri Isten a helyzetünket? b) Miről biztosít ez bennünket?

⁹ Jehova nem csupán korlátozott megvilágításban látja személyünket vagy a helyzetünket. Teljes képe van rólunk minden oldalról. Egy ostromlott város példájával élve Dávid ezt írta: „Elől és hátul körülzártál engem.” Dávid esetében Isten nem ostromló ellenség volt; inkább egy éber oltalmazó. „Fölöttem tartod kezedet” — tette hozzá Dávid, rámutatva ezzel arra, hogy Isten ellenőrzése és védelme maradandó javára válik azoknak, akik szeretik Őt. „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” — ismerte be Dávid (Zsoltárok 139:5, 6). Oly tökéletesen, oly átfogóan ismeri Isten a szolgáit, hogy azt teljes mértékben nem tudjuk felfogni. Ahhoz viszont eleget tudunk, hogy biztosak legyünk benne: Jehova igazán megért minket, és a tőle jövő segítség lesz a legeslegjobb (Ésaiás 48:17, 18).

Bárhol vagyunk is, Isten meg tud segíteni

10. Milyen buzdító igazságot tár elénk a Zsoltárok 139:7–12 élénk leírása?

¹⁰ Egy másik szemszögből nézve Jehova szerető törődését, a zsoltáros így folytatja: „Hová menjek a te lelked [szellemed, NW] elől és a te orczád elől hova fussak?” Nem vágyott arra, hogy megpróbáljon elszakadni Jehovától; ellenkezőleg, tudta, hogy bárhol tartózkodjon is, Jehova tudni fog róla és a szent szellem által meg tudja őt segíteni. „Ha a mennybe hágok fel — folytatta —, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, a sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság” (Zsoltárok 139:7–12). Nem tudnánk olyan helyre menni, nem kerülhetnénk olyan körülmények közé, amelyek kívül esnének Jehova látókörén vagy ahol nem érne el szent szellemével, hogy megsegítsen.

11., 12. a) Hogyan bizonyosodott be Jónás esetében, hogy Jehova képes látni és segítséget nyújtani, még ha ezt szem elől tévesztette is Jónás egy időre? b) Hogyan szolgáljon javunkra Jónás tapasztalata?

¹¹ Egy alkalommal Jónás próféta szem elől tévesztette ezt. Jehova azzal bízta meg, hogy a ninivei embereknek prédikáljon. Valamely oknál fogva úgy érezte, hogy nem tudja végrehajtani e megbízatást. Talán a kegyetlenkedésekről híres asszírok miatt Jónás megrémült a ninivei szolgálat gondolatától. Így hát megpróbált elrejtőzni. Joppé tengeri kikötőjében fel tudott szállni egy hajóra, amelynek Társis volt az úti célja (ezt a Ninivétől több mint 3500 km-re nyugatra fekvő területet általában Spanyolországgal hozzák összefüggésbe). Jehova azonban látta, hogy hajóra száll és elalszik a hajó aljában. Isten azt is tudta, hogy hol volt Jónás később, amikor kidobták a fedélzetről, és Jehova hallotta, amint Jónás ígéretet tett arra a nagy hal gyomrából, hogy teljesíti fogadalmát. Miután megszabadult, s újra a szárazföldön volt, Jónás ismét lehetőséget kapott arra, hogy teljesítse a megbízatását (Jónás 1:3, 17; 2:1—3:4).

¹² Mennyivel jobb lett volna Jónásnak, ha kezdettől fogva Jehova szellemében bízik, hogy az segítsen neki teljesíteni a megbízatást! Mindamellett Jónás később alázatosan feljegyezte a tapasztalatát, és e feljegyzés azóta már sokaknak segített kinyilvánítani a Jehovába vetett bizalmat, amelynek megszerzése olyannyira nehéznek tűnt Jónás számára (Róma 15:4).

13. a) Milyen megbízatásnak tett hűségesen eleget Illés, mielőtt elmenekült Jézabel királynő elől? b) Hogyan segítette meg Jehova Illést még akkor is, amikor Izrael területén kívül akart elrejtőzködni?

¹³ Illés tapasztalata egy kissé más volt. Ő hűségesen kihirdette Jehova határozatát, amely szerint szárazságtól fog szenvedni Izrael a bűnei büntetéseként (1Királyok 16:30–33; 17:1). Bátran megvédelmezte az igaz imádatot a Jehova és Baál közötti erőpróba során a Karmel-hegyen. És a Kison patakjánál messzemenőkig végrehajtotta a halálbüntetést Baál 450 prófétáján. De amikor Jézabel királynő dühében megesküdött, hogy halálra adja Illést, Illés elmenekült az országból (1Királyok 18:18–40; 19:1–4). Vajon ott volt vele Jehova, hogy megsegítse azokban a nehéz időkben? Minden bizonnyal. Ha egy magas hegyre hágott volna Illés, mintegy az égbe; ha a föld belsejében levő mélyen fekvő barlangban rejtőzködött volna el, mintegy a Seolban; ha az egész földre kiterjedő hajnali fény sebességével menekült volna el valamelyik távoli szigetre, Jehova keze ott lett volna, hogy megerősítse és vezesse őt. (Vö. Róma 8:38, 39.) És Jehova tényleg megerősítette Illést — nemcsak az útjához szükséges élelemmel, hanem az Ő tevékeny erejének csodálatos megnyilatkozásai által is. Megerősödve hát, Illés vállalta a következő prófétai megbízatását (1Királyok 19:5–18).

14. a) Miért lenne helytelen az a következtetés, hogy Isten egy mindenütt jelenlevő Isten? b) A modern időkben milyen körülmények között tartotta fenn szerető módon Jehova a szolgáit? c) Hogyan értendő az, hogy még ha a Seolban lennénk is, Isten ott volna?

¹⁴ A Zsoltárok 139:7–12 prófétai szavai nem azt jelentik, hogy Isten egy mindenütt jelenlevő Isten, hogy személyesen van jelen minden helyen és minden időben. Az Írások nyilvánvalóan mást mutatnak (5Mózes 26:15; Zsidók 9:24). Szolgái azonban soha sincsenek olyan távol, hogy ne érné el őket. Ez igaz azokra, akik a teokratikus megbízatásukból következően távoli helyekre kerültek. Igaz volt ez a lojális Tanúkra, akik a II. világháború alatt náci koncentrációs táborokban voltak, és igaz volt a misszionáriusokra, akiket katonai magánzárkában tartottak Kínában az 1950-es évek végétől az 1960-as évek elejéig. Igaz volt ez drága testvéreinkre és testvérnőinkre egy közép-afrikai országban, akiknek újra meg újra el kellett menekülniük falujukból, sőt még az országból is. Ha a szükség úgy kívánja, Jehova keze még a Seolba, az emberiség közös sírjába is elér, és visszahozza a halálból a hűségeseket a feltámadás által (Jób 14:13–15; Lukács 20:37, 38).

Az, aki igazán ismer minket

15. a) Milyen korai időponttól kezdve tudta megfigyelni Isten a fejlődésünket? b) Hogyan mutat rá a zsoltárosnak a vesékre történő utalása Isten velünk kapcsolatos ismeretének kiterjedtségére?

¹⁵ Az ihletett zsoltáros arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy Isten már a megszületésünk időpontja előtt is ismer minket; ezt mondja: „Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél [alkottál meg, NW]. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem” (Zsoltárok 139:13, 14). A fogantatás pillanatában az édesapánktól és édesanyánktól származó gének egyesülése hozza létre a mintát, amely alapvető befolyást gyakorol fizikai és elmebeli adottságainkra. Isten ismeri ezeket az adottságokat. Ez a zsoltár külön említést tesz a vesékről, amelyeket gyakran használnak az Írások a személyiség legbensőbb tulajdonságainak jelképekénta (Zsoltárok 7:10; Jeremiás 17:10). Jehova ismerte e ránk vonatkozó részleteket még mielőtt megszülettünk volna. Ezenkívül ő az, aki szerető törődéssel megtervezte az emberi testet, hogy az anya méhében levő megtermékenyített sejt oltalmat nyújtó hajlékot biztosítson, amely „takargatja” az embriót és megvédi a fejlődése során.

16. a) Milyen módon emeli ki a Zsoltárok 139:15, 16 Isten tekintetének átható erejét? b) Miért legyen ez buzdító a számunkra?

¹⁶ Ezután hangsúlyt fektetve Isten tekintetének átható erejére a zsoltáros hozzáteszi: „Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében [nyilvánvaló, hogy ez költői utalás az édesanyja méhére, de egyben célzás is arra, hogy Ádámot a porból teremtették]. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak [a testrészek]; holott egy sem volt még meg [világosan kivehető testrészként] közülök” (Zsoltárok 139:15, 16). Semmi kétség: akár ismernek embertársaink, akár nem, Jehova ismer minket. Milyen hatással legyen ez ránk?

17. Ha csodálattal tekintünk Isten műveire, mire indít ez bennünket?

¹⁷ A 139. zsoltár írója elismerte, hogy Isten művei, amelyekről írt, csodálatosak. Te is így érzel? Ha csodálatos valami, az arra készteti az embert, hogy mélyen elgondolkodjon vagy osztatlan figyelmet tanúsítson. Valószínűleg ilyen reakciót vált ki belőled Jehova fizikai teremtésműve. (Vö. Zsoltárok 8:4, 5, 10.) Vajon az is ilyen gondolatot ébreszt benned, amit a messiási Királyság felállítása terén tett meg vagy amit azért tesz, hogy a Jóhír prédikálása az egész földre kiterjedjen és ahogyan átalakítja a Szava az emberek egyéniségét? (Vö. 1Péter 1:10–12.)

18. Ha félelmetkeltőnek találjuk Isten műveit, hogyan fog ez hatni ránk?

¹⁸ Te is úgy tapasztalod, hogy az Isten művén való elmélkedés félelmet kelt benned, egészséges félelemmel tölt el; olyasvalami, ami erőteljes ösztönzést ad, ami nagyon nagy hatással van egyéniségedre és arra, hogy miként éled az életedet? (Vö. Zsoltárok 66:5, Újfordítású revideált Biblia, 1991.) Ha igen, akkor a szíved arra fog indítani, hogy magasztald Jehovát, dicsérd őt, keresd az alkalmakat, hogy beszélj másoknak a szándékáról és a bámulatos dolgokról, amelyeket azoknak tartogat, akik szeretik őt (Zsoltárok 145:1–3).

[Lábjegyzet]

Milyen magyarázatot fűznél hozzá?

◻ Annak ismerete, hogy „Jehova az Isten”, hogyan segít nekünk örvendezéssel szolgálni őt?

◻ Milyen hatással legyen életünkre, hogy Isten minden ténykedésünket ismeri?

◻ Miért buzdító az a tény, hogy soha nem esünk kívül Isten látókörén?

◻ Miért képes Isten olyan módon megérteni minket, ahogyan egy ember sem?

◻ Miért szeretnénk magasztalni Jehovát egy ilyen tanulmány hatására?