Értékeld, hogy különleges vagy

AZ EMBERI test rendkívül sokoldalú. Egyetlen állatnak sincs annyiféle képessége, mint nekünk, embereknek. Ennek az az egyik oka, hogy két lábon állunk, így nemcsak többet látunk a körülöttünk lévő világból, de a karunk és kezünk is szabaddá válik számtalan feladat ellátására. Mennyivel korlátozottabb lenne a mozgásterünk, ha négykézláb kellene járnunk!

Szintén kincset érnek a rendkívül kifinomult érzékszerveink, melyekről ez a cikk szól majd. Az érzékelésben részt vesz a kéz, a fül, a szem, és természetesen a rendkívüli agy is. Nézzük most meg ezeket egyenként.

Az emberi kéz

A kezünk egy hallatlanul precíz, csodálatos „szerszám”. Befűzhetjük vele a cérnát a tűbe, meglendíthetünk egy fejszét, festhetünk egy arcképet, vagy zongorázhatunk. Ráadásul igen-igen érzékeny is. Elég egy érintés, és már tudjuk is, hogy szőrhöz, papírhoz, bőrhöz, fémhez, vízhez vagy fához értünk. Igen, a kéz nem csupán arra való, hogy megfogjunk vagy csináljunk vele valamit. Megismerhetjük általa a körülöttünk lévő világot, és kifejezhetjük a szeretetünket.

Miért oly ügyes, kifejező, érzékeny és sokoldalú az emberi kéz? Számtalan okból. Vegyünk most csak négyet.

 1. A két kézfejben összesen több mint 50 csont található, az egész testben lévő csontoknak körülbelül az egynegyede. A csontok, ízületek és ínszalagok bonyolult együttese rendkívüli rugalmasságot kölcsönöz a kéznek.

 2. A hüvelykujjunkat szembe tudjuk fordítani a többi ujjunkkal, mivel az úgynevezett nyeregízület rögzíti a kézhez. Ez egy ötletes elrendezésű ízület, melyben két, egymással derékszöget bezáró, nyereg alakú felület találkozik. A hozzá kapcsolódó izmokkal és más szövetekkel együtt lehetővé teszi, hogy a hüvelykujj hihetetlenül rugalmas és erős legyen.

 3. A kéz mozgását három izomcsoport irányítja. A két legerősebb, a feszítőizom és a hajlítóizom az alkarban van, és inak kötik össze őket az ujjakkal. Képzeljük csak el, milyen vaskos és ormótlan lenne a kezünk, ha ezek az izmok a kézfejünkben lennének! A harmadik izomcsoport, mely sokkal kisebb, és a kézfejben helyezkedik el, az ujjak precíz mozgását teszi lehetővé.

 4. Az ujjaink tulajdonképpen élő érzékelők: az ujjbegyek minden egyes négyzetcentiméterén megközelítőleg 2500 receptor van, és ráadásul ezek többfélék. Mindegyik fajtának megvan a maga szerepe, aminek köszönhetően képesek vagyunk érzékelni egy anyag szerkezetét, a hőmérsékletet, a nedvességet, a rezgést, a nyomást és a fájdalmat. Az ember ujja a legérzékenyebb érintésérzékelő, ami létezik.

Az emberi fül

Bár egyes állatok az emberi fül számára hallható frekvenciatartományon kívüli hangokat is képesek érzékelni, a szakemberek véleménye szerint az emberi fül és agy együtt igen lenyűgöző teljesítményre képes. Amikor hallunk valamit, meg tudjuk állapítani a hangerőt, hangmagasságot és hangszínt, és nagyjából azt is meg tudjuk mondani, hogy milyen irányból és mekkora távolságból érkezik a hang. Az egészséges emberi fül számára érzékelhető hangok tartománya úgy 20 és 20 000 hertz között van (ez a mértékegység a hang másodpercenkénti rezgésszámára utal). A fülünk az 1000 és 5000 hertz közötti tartományban a legérzékenyebb. Ráadásul egyetlen hertz eltérést is észlelünk, mondjuk a 440 és a 441 hertz közötti különbséget.

Sőt, az egészséges fül annyira érzékeny, hogy azt is hangként érzékeli, amikor a dobhártyánál a levegő rezgése kisebb amplitúdójú, mint egy atom átmérője! Egy egyetemi előadásban az hangzott el, hogy „az emberi hallás érzékenysége a fizikailag lehetséges határokat súrolja [és] nem sok értelme lenne, ha érzékenyebb volna, hiszen akkor csak egy sziszegő hangot hallanánk” a levegő atomjainak és molekuláinak szabálytalan mozgásából adódóan.

A dobhártya rezgéseit az emelőhatásnak köszönhetően a kalapács, az üllő és a kengyel néven ismert apró hallócsontocskák mechanikusan felerősítik, és továbbítják a belső fülbe. De mi történik akkor, ha váratlanul egy erős hangnak van kitéve a fülünk? Ilyenkor működésbe lép egy védőmechanizmus, melynek során bizonyos izmok változtatnak a hallócsontlánc feszességén, csökkentve ezáltal a hang erejét. Arra azonban nincs felkészülve a fülünk, hogy hosszan tartó zajt is elviseljen. Az ilyen megterhelés tartós halláskárosodást okozhat. Vigyázzunk hát erre a ’csodálatosan megalkotott’ ajándékra, melyet a Teremtőnktől kaptunk! (Zsoltárok 139:14).

A hallószervrendszerünk azt is lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, honnan jön egy hang. Ebben sok minden közrejátszik, például a fülkagyló formája, a csatornái, a két fülünk elhelyezkedése, és az agyunk lenyűgöző információfeldolgozó képessége. Ebből adódik, hogy ha a hang csupán egy piciny hangerőkülönbséggel éri el a két fület, illetve ha az egyik fülbe egy másodpercnek a harmincmilliomod részével előbb ér, mint a másikba, az agyunk azon nyomban lokalizálja a hang forrását.

Képzeljük csak el, mi lenne, ha ezeket a számításokat tudatosan kellene elvégeznünk! Meglehetősen bonyolult műveletekre lenne szükségünk, és ráadásul villámgyorsan kellene számolnunk. Ha egy mérnök olyan hallórendszert tervezne, mely egy kicsit is megközelíti azt, amelyet a Teremtőnktől kaptunk, bizonyára elhalmoznák kitüntetésekkel. De hányszor hallunk olyat, hogy elismeréssel adóznak Istennek a lélegzetelállító műveiért? (Róma 1:20).

Az emberi szem

Egyes kutatók szerint a jól látó emberek a külvilágból érkező információknak mintegy 80 százalékát a szemükön keresztül fogadják be. Az agyunkkal együttműködve a szemünk lehetővé teszi, hogy színesben és három dimenzióban lássunk, folyamatában lássuk a tárgyak és képek mozgását, valamint felismerjünk mintákat és formákat. Ehhez jön még az, hogy különböző fényviszonyok között is látunk.

Ez utóbbi képességünk több, egymással összefüggő folyamatnak köszönhető. Például a pupillánk átmérője képes 1,5 mm-ről 8 mm-re tágulni, ami akár 30-szorosára növelheti a szembe jutó fény mennyiségét. A fény ezután áthalad a szemlencsén, mely a retinára fókuszálja azt, 100 000-szeresére növelve a fény energiáját. Ezért tilos szabad szemmel a napba nézni!

A retinában kétféle fotoreceptor, azaz fényérzékelő sejt található. A körülbelül 6 millió csap a színes látást és a jó képfelbontást biztosítja, a 120-140 millió pálcika pedig lehetővé teszi, hogy gyenge fényben is lássunk, mivel ezek több mint ezerszer érzékenyebbek a csapoknál. Optimális körülmények között egy pálcika képes érzékelni egyetlen fotont, vagyis a fény legkisebb fizikai egységét!

Egy másik alkalmazkodási folyamatban a csapokhoz és pálcikákhoz kapcsolódó idegsejtek vesznek részt. Ezek „másodpercek alatt [alkalmazkodnak], és legalább 10-szeresére tudják javítani az éjszakai látást – tudjuk meg az Amerikai Optometriai Társaságtól. – Az idegsejteknek ez a képessége ahhoz hasonlítható, mintha a fényképezőgépünkben egyszerre lenne egy kis és egy nagy fényérzékenységű film.”

A mérnökök gyakran terveznek fényképezőket, szkennereket és számítógépeket, valamint olyan programokat, melyek kompatibilisek ezekkel. Ám ezek az eszközök és programok jóval kevésbé vannak összehangolva és sokkal kevésbé bonyolultak, mint az érzékszerveink egyes részei. Gondolkodj csak el: Ésszerű a mi sokkal jobban működő érzékszerveink létét a vak véletlennek tulajdonítani, ahogy az evolúció hívei teszik? Isten szolgája, Jób, aki az ókorban élt, vajmi keveset tudott az emberi testről ahhoz képest, amit mi tudunk, mégis késztetést érzett rá, hogy így szóljon Istenhez: „Kezed formált meg” (Jób 10:8).

Az emberi agy

Az agy elképesztő hatékonysággal dolgozza fel az érzékszerveken át bejutó, majd az idegeken áthaladó jelek tömkelegét. Sőt, képes ezeket a jeleket összekapcsolni a memóriájában tárolt részletekkel. Ezért van az például, hogy egy illat arra indíthatja az agyunkat, hogy felidézzen egy rég elfeledettnek hitt élményt vagy eseményt. És ha valami ismerős dolognak csak egy kis részét látjuk – mondjuk egy macska farkának a végét –, az agyunk pótolja a hiányzó részleteket, és tudjuk, hogy ott az egy macska.

Természetesen nincs előre az agyunkba programozva a macska képe, mint ahogy a rózsa illata, a folyó víz hangja vagy a szőr tapintása sincs. Az agyunk megtanulta ezeket a képzettársításokat. Ez jól látszik azoknak a vakon született embereknek az esetéből, akiknek megadatott, hogy később lássanak, talán egy műtétnek köszönhetően. Az agyuknak meg kell tanulnia értelmezni a beözönlő képi jeleket. Vajon mit élnek át ezek az emberek?

Nem kell sok idő ahhoz, hogy észleljék a színeket, a mozgást és az egyszerű formákat. De aztán eltérő mértékben fejlődnek. A gyerekek, különösen az egészen kicsik, nagyon jól haladnak tovább. A felnőttekkel azonban már más a helyzet. Még az arcok felismerése is feladja nekik a leckét. Sajnos jellemző a „gyógyult” felnőttekre, hogy „a kezdeti eufóriát csalódottság és tájékozódási zavar követi, ami gyakran súlyos depressziót vált ki” – jelenti a Kaliforniai Műszaki Intézet Koch Laboratóriuma.

Mindez kiemeli, milyen alapos munkát végzett Jézus Krisztus, amikor a földi szolgálata során gyógyított. A vakok és a siketek nem csupán láttak és hallottak a csoda után, de képesek voltak felismerni is a látottakat és a hallottakat. A néma rendesen beszélt, ami különösen akkor figyelemre méltó, ha valaki ezzel a fogyatékossággal születik (Máté 15:30; Márk 8:22–25; Lukács 7:21, 22). Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a Jézus által meggyógyított vakok közül egy sem lett depressziós. Ellenkezőleg, az egyik ilyen férfi bátran megvédte Jézust a vallási ellenségei előtt: „Régtől fogva soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ez az ember nem Istentől volna, semmit sem tehetne” (János 9:1–38).

A következő cikkben néhány belső tulajdonságunkról lesz szó, köztük a bátorságról és a szeretetről. Gondolkodtál már azon, hogy miért egyedül az ember képes ilyen tulajdonságokat felmutatni? Szó, ami szó, ez nagy fejtörést okoz azoknak, akik szeretnék bebizonyítani, hogy pusztán igen fejlett állatok vagyunk.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

AZ AGY VALÓSÁGOS CSODA

Hogyan „tapint”, „hall”, „lát” és „szagol” az agy? Ez a kérdés a tudósokat is zavarba ejti. „Az emberi agy felépítéséből még csak azt sem tudjuk kikövetkeztetni, hogy a kedves olvasó hogyan képes látni a szavakat, amelyeket éppen most olvas” – írta Gerald L. Schroeder tudós.

Hozzátette még: „Az, hogy fény derült bonyolult agyi folyamatokra, melyeket korábban el sem tudtunk képzelni, kétséget ébreszt az élet véletlenszerű kialakulásának végtelenül egyszerű elméletével szemben . . . Biztosra veszem, hogy ha Darwin tisztában lett volna azzal, hogy micsoda bölcsesség rejlik az életben, egészen más elmélettel áll elő.”

[Ábra/​képek az 5. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A kéz mozgását irányító izmok

Nyeregízület

Apró csontok

Kifinomult tapintás

[Kép]

Miért olyan sokoldalú a kezünk?

[Kép a 7. oldalon]

Az agy értelmezi az érzékszervektől érkező jeleket, és összekapcsolja őket a memóriájában tárolt részletekkel

Amitől többek vagyunk

EGY ötvenéves építőmunkás egy New York-i metróállomáson várakozott. Nem messze tőle egy fiatal férfi megbotlott a peron szélén, és beesett a sínek közé, épp amikor közeledett a szerelvény. Az építőmunkás egy pillanatig sem habozott, beugrott a sínek közé, és ráfeküdt a szerencsétlenül járt férfira, míg a szerelvény elhaladt fölöttük. Mindketten ép bőrrel megúszták az esetet.

A náci időszakban Jehova Tanúi nem voltak hajlandók „Heil Hitler!”-t köszönni, mivel a német Heil szó megmentést jelent, és ők meg voltak róla győződve, hogy Jézus Krisztus a Megmentőjük, és „senki másban nincs megmentés” (Cselekedetek 4:12). Mivel nem bálványozták Hitlert, sokukat elszakították a családjuktól, és koncentrációs táborba vitték. Ők ott is ragaszkodtak keresztényi elveikhez.

Ezek a példák azt bizonyítják, hogy az ember képes a saját érdekeit háttérbe szorítani valaki másért, még egy vadidegenért is, és a szabadsága elvesztése árán is képes kiállni az elvei mellett. Vajon ez a fajta viselkedés azt az elképzelést tükrözi, hogy az ember pusztán egy igen fejlett állat? Vagy inkább azt sugallja, hogy magasabb rendű teremtmények vagyunk? Gondolkodj el ezen, miközben a következő kérdéseken töprengsz: