Az 1981. éviszöveg

Rövid magyarázata

„Lojálisaid áldanak téged. Királyi méltóságod dicsőségéről beszélnek” (Zsolt 145:10, 11).

Mily nagy, hatalmas és dicsőséges Jehova Isten! A zsoltáros Dávid joggal érezte magát arra ösztönözve, hogy ’magasztalja, dicsérje és áldja’ Jehovát, és hirdesse királyi mivoltát, hatalmas tetteit, kedvességét, méltóságát, könyörületességét és jóságát! És milyen vigasztaló az a tudat, hogy a mi Istenünk mindig közel van azokhoz, akik őszinte szívvel segítségül hívják, és akik félnek attól, hogy a nemtetszését vonják magukra! Bőkezűen kielégíti minden hű szolgája jogos kívánságát, és igazságosan megvédi és megoltalmazza mindazokat, akik szeretik őt (Lásd a 145. zsoltárt!)

Lojálisnak lenni annyi, mint kitartóan ragaszkodni Istenünkhöz, az alapelveinkhez, az uralkodónkhoz, minden eltérítő nyomás vagy kísértés ellenére is. A lojalitás olyan erény, amely minden bizalmas és hűséges kapcsolatra vonatkozik. Vonatkozik a férjre és a feleségre a házassági kapcsolatban, de a gyermekekre és szülőkre is. A Jelenések 15:4 olyanokról beszél, akik ’félik Jehovát’ és dicsőítik nevét, mivel ’egyedül Ő lojális’. Dávid király tisztában volt Jehova példamutató lojalitásával, mert ezt írta: „Lojálisan bánsz a lojálissal” (Zsolt 18:25).

Hogyan mutathatják meg lojalitásukat Jehova Isten mai szolgái? Mindenekelőtt azzal, hogy becsületesen viselkednek, megtermik Isten szellemének kilencfajta gyümölcsét az életükben, mégpedig a belülről és a kívülről jövő kísértések ellenére (Gal 5:22, 23). Másodsorban a lojalitás megköveteli tőlük, hogy azt tegyék, amit az ókori Dávid tett: ismertessék Jehova csodálatos tulajdonságait, királyi mivoltát és bámulatos tetteit, amelyeket az ő érdekükben vitt véghez.

Ó, mennyi okunk van arra, hogy áldjuk és dicsérjük Jehovát! Jehova Istennek, tulajdonságának, szándékainak és ránk vonatkozó akaratának ismerete; meleg, személyes kapcsolat a mi Istenünkkel, az ima áldott kiváltságát is beleértve; az az öröm, hogy együtt lehetünk testvéreinkkel a gyülekezeti összejöveteleken és más nagyobbszabású összejöveteleken, mint amilyen a múlt évi „Isteni Szeretet” Kerületkongresszus volt. És ott van a sok-sok alkalom, hogy másokat is megismertessünk azzal, amit tanultunk, mind a rendszeres, mind az alkalmi tanúskodás által. Naponta kiváltságunkban áll magasztalni Jehovát nagyszerű tulajdonságaiért és irántunk tanúsított jóságáért, legalább a szívünk mélyén és magunk között. Ha pedig módunkban áll, ne hagyjunk ki egyetlen hetet sem, hogy kivonuljunk Isten szervezett népével, és használjuk fel azt a kiváltságot, hogy ’áldjuk Jehovát és beszéljünk királyi mivoltának dicsőségéről’ a kívülállóknak.