26. fejezet
Istent dicsérő gyermekek
GONDOLKOZTÁL-E már valamikor azon, miért van szád? Mire használod? —
Az étkezéseknél biztosan használjuk a szánkat. De a száj nemcsak evésre való. Közülünk a legtöbben csak néhányszor esznek napjában. Nem használod-e a szádat sokkal többet beszélgetésre? — Az ajkad, a nyelved, a fogad, a torkod és sok egyéb, fontos szerepet játszik, valahányszor beszélsz.
Gondolkozz el egyszer azon, mi lenne, ha nem tudnál beszélni. Milyen szomorú lenne, ha sohasem tudnád elmondani senkinek azt, amit gondolsz! Nem örülsz-e annak, hogy Jehova szájat adott nekünk? — És mivel szájat adott nekünk, nem gondolod-e, hogy úgy kellene használnunk, hogy tiszteletére váljon? —
Dávid király is így gondolta. Ő Isten egyik szolgája volt, és ezt mondta: „Jehova dicséretét beszéli ajkam.” Egyetértesz-e azzal, hogy jó dolog ezt tenni a szánkkal? — Akkor ismételjük el közösen, amit mondott: „Jehova dicséretét beszéli ajkam.” — — 145. zsoltár 21.
Volt egy fiatal izraelita lány, aki így használta az ajkát. Abban az időben élt, amikor Szíria nemzete és Izrael nemzete ellenségek voltak. Egyik napon, amikor a szíriaiak harcoltak Izrael ellen, egy portyázó csapat foglyul ejtette ezt a fiatal zsidó lányt. A hadvezér házához küldték, akit Naámánnak hívtak. Ott Naámán feleségének szolgálóleánya lett.
Naámánnak leprának nevezett betegsége volt. Egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni. A fiatal zsidó lány Jehovába vetett hite azonban erős volt. Tudta, hogy Jehova csodálatos dolgokra képes. És hitte, hogy Isten egyik különleges szolgája, egy próféta tudna segíteni Naámánon. Természetesen Naámán és felesége nem hittek Jehovában. Más vallásúak voltak. Vajon a fiatal lánynak meg kellett-e mondania azt, amit tudott? Talán nem is akart róla hallani. Te mit tettél volna? —
A lány tudta, hogy beszélnie kell. Ez kedvesség lenne, és ezzel kimutatná szeretetét Isten iránt is. Ezért ezt mondta: ,Bárcsak elmehetne Naámán Izraelbe, Jehova prófétájához. Akkor meggyógyulhatna a leprájából.’
Naámán természetesen nagyon szeretett volna meggyógyulni. Ezért hallgatott a leányra. Elment Jehova prófétájához, és miután megtette azt, amit a próféta mondott neki, meggyógyult. Ez Naámánt az igaz Isten egyik imádójává tette. Milyen boldog lehetett, hogy a fiatal zsidó lány nem félt Jehovát dicsőíteni! — 2. Királyok 5:1-15.
Szeretnél-e te is segíteni valakinek, hogy megtudjon valamit Jehováról úgy, ahogy az a fiatal leány tette? — Kinek segíthetnél? —
Természetesen az illető először azt gondolná, hogy ő nem szorul segítségre. De beszélhetnél neki azokról a jó dolgokról, amiket Jehova tesz. S talán meghallgatná azokat. Nem csodálatos lenne, ha végül annyira megszeretné Jehovát, amennyire te? — Ez történhet, ha szádat Jehova dicsőítésére használod fel.
A Biblia egy Timótheus nevű fiatalemberről is beszámol. Az apja nem hitt Jehovában. De az anyja hitt, és a nagyanyja hasonlóképpen. Timótheus hallgatott rájuk. És már egészen kiskorában ismerte a Bibliát. Ismernünk kell a Bibliát, hogy Jehovát dicsőíteni tudjuk. Mert a Biblia beszél nekünk róla.
Amikor Timótheus felnőtt, nagyszerű fiatalember lett. Egy napon Pál, Jézus egyik apostola meglátogatta azt a várost, amelyben Timótheus lakott. Észrevette, hogy Timótheus mennyire szereti Jehovát szolgálni. Magával hívta tehát ezt a fiatalembert, hogy menjen el vele, hogy még nagyobb mértékben szolgálhassa Istent. Együtt utaztak különböző helyekre. Mindenütt beszéltek az embereknek Isten királyságáról és Jézusról. — Cselekedetek 16:1-5.
Timótheus sokat tanult Pál apostoltól arról, hogyan lehet Istent dicsőíteni. Látta, amint Pál apostol hatalmas embercsoportoknak beszédet tartott. Látta, amint Pál az emberek házaiba ment, hogy ott is tanítsa őket. De Timótheus nemcsak figyelt, hanem részt is vett a munkában. Miként Pál mondta: ,Timótheus Jehova munkáját végzi éppúgy, mint én.’ — 1. Korinthus 16:10.
Nem mindenki szerette, ha Timótheus Istenről beszélt. De ő mégsem hagyta abba. Nem mondta azt, hogy jobban szeretne hazamenni. Örült, hogy a száját felhasználhatta Jehova dicsőítésére.
Nos, valaki azt mondhatná, hogy ez csak idős embereknek való. De te elhiszed ezt? — A Nagy Tanító tudta, hogy ez nem így van. Egy napon, amikor néhány ember meg akarta tiltani gyermekeknek, hogy Istent dicsérjék, ezt mondta Jézus: ,Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kisgyermekek szájából szereztél dicsőséget.”?’ — Máté 21:16.
Mindannyian dicsőíthetjük Jehovát, ha valóban akarjuk. Ez nem nehéz. Isten adott nekünk szájat, amellyel beszélhetünk. Nem szükséges mindent tudni a Bibliából, mielőtt elkezdjük. Egyszerűen elmondjuk másoknak, amit már tanultunk. Szeretnéd-e ezt tenni? —
(Egyéb szövegek, amelyek a fiatalokat Isten szolgálatára bátorítják: 148. zsoltár 12, 13; Prédikátor 12:3; 1. Timótheus 4:12.)