„Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés” (ZSOLTÁROK 146:3).

Csökkenő bizalom

 3. Mi bizonyítja, hogy a bizalom egyre inkább hiányzik ebben a korban?

³ E félelmetes időben nagyon nagy szükségünk van olyan emberekre, akikben bízhatunk, olyanokra, akik lojálisak, akik segítséget jelentenek a szükség idején. Ámde napjainkban sokan kiábrándulnak azokból, akikben bíztak. Egyik ország újságja kijelentette: „Az emberek már a legtöbb közintézményben sem bíznak.” Legkevésbé a politikai és az üzleti élet vezetőiben. A bizalmatlanság gyorsan terjed a családban is, amit a válások magas száma is bizonyít. Néhány országban minden három házasság közül egy válással végződik. Egyik országban az új házasságoknak 70 százaléka válással végződik tíz éven belül! A bizalom egyre inkább az újkori irányzatok áldozatává lett. A bizalmatlanság lépett a helyébe. Ezért nem szokatlan dolog, ha valakinek a szájából ez a megjegyzés hangzik el: ’Én már senkiben sem bízom!’

 4. Hogyan gyakorol hatást számos fiatalra a félelem?

⁴ Ma azért oly nagyfokú a bizalmatlanság, mivel az emberi történelem legfélelmetesebb korszakában élünk. Ez az évszázad két világháborút és egész sor egyéb háborút látott, amelyek több mint száz millió ember életét oltották ki. Most pedig a nukleáris fegyverek azzal fenyegetnek, hogy minden életet megsemmisítenek a földön. Ez még az egészen fiatalokra is kihatással van. Egy orvosi szaklap így tudósít: „Egyre több gyermeket tart rettegésben, még az éppen csak tipegőket is a nukleáris tömeghalál réme.” Egy kanadai újság arról beszél, hogy sok fiatalnál ma „cinizmus, szomorúság, elkeseredettség és reménytelenség tapasztalható”. Egy fiatal ezt mondta: „Egyszerűen nem érezzük, hogy a felnőtt lakosság megvédelmez minket. Lehet, hogy mire felnövünk, mi leszünk a valaha élt legcinikusabb nemzedék.”

 5. Ha beszélni tudnának, mit fejeznének ki a legártatlanabb és legreménytelenebb fiatalok egy csoportjához tartozók?

⁵ És mit mondhatna a fiatalok egy másik csoportja — ha beszélni tudna — arról, hogy miért nem érzi magát megvédve a felnőttek részéről? Azokra gondolunk, akiket abortuszban gyilkolnak meg, mielőtt megszületnének. Ezeknek a számát világviszonylatban mintegy 55 millióra becsülik évente. Micsoda árulás ez az emberiség legártatlanabb és legkiszolgáltatottabb részével szemben!

 6. Hogyan növelte a bűnözés a mi korunkban uralkodó bizalmatlanságot?

⁶ A bizalmatlanság további növekedését okozza korunk egy másik növekvő félelme: az attól való félelem, hogy bűntény áldozatai leszünk. Ma sokan követik annak a nőnek a példáját, aki azt mondta, hogy minden éjszaka úgy alszik el, hogy revolver van a párnája alatt. Egy másik rettegő nő pedig így nyilatkozott: „Őrült módon félek a bűnözőktől . . . Nagyanyám sohase zárta be az ajtaját.” Egy Puerto Rico-i újság joggal jelentette ki: „Mi vagyunk azok, akik börtönben élünk”, igen, a saját bezárt és bereteszelt otthonunkban! Ezek a félelmek nagyon is megalapozottak. Csupán az Egyesült Államokban például minden három nő közül egy számíthat arra, hogy az élete során támadás éri. Az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak főparancsnoka megjegyezte, hogy „mintegy négy millió amerikai esik áldozatul minden évben súlyos erőszakos cselekményeknek, gyilkosságnak, nemi erőszaknak, feleségverésnek, gyermekbántalmazásnak, rablótámadásnak”. Az effajta bűntettek a legtöbb országban nagyon is általánosak, és ez csak tovább rombolja az emberek egymásba vetett bizalmát.

 7. Hogyan járult hozzá a bizalmatlansághoz a rossz gazdasági helyzet?

⁷ A kevésbé fejlett országokban a legtöbb ember nyomasztó szegénységben él. És kevesen bíznak abban, hogy valaki képes lenne kivezetni őket ebből az állapotból. Egy ilyen ország elnöke azt mondta, hogy egyetlen tartományban minden 1000 megszületett csecsemő közül 270 meghal, mielőtt elérné az egyéves életkort. És minden 100 lakóház közül csak egyetlen egyben van víz. Egy másik ország kormánya kijelentette, hogy a gyermekek 60 százaléka nélkülözik, és hét millió elhagyott gyermek „nő fel írástudatlanságban, mint elidegenedett és bármilyen állásra alkalmatlan számkivetett”. Az Egyesült Államokban becslés szerint 500 000 fiatalnak nincsen otthona, de egyesek véleménye szerint ez a szám jóval magasabb a valóságban. Vajon milyen bizalommal lehetnek ezek a fiatalok a szüleik, a társadalom, a törvény és a rend iránt, vagy hogyan bízhatnak a vezetők ígéreteiben?

 8. a) Mi fenyegeti a gazdag országok jólétét és a világgazdaságot? b) Milyen mértékben bízhatunk abban, hogy a szakemberek megoldják majd a gazdasági nehézségeket?

⁸ Ma már a leggazdagabb országokat is sújtják a gazdasági nehézségek. Az Egyesült Államokban nemrég volt a legtöbb bankcsőd az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága óta. Egy közgazdász szaktekintély ezt írta: „A tiszta eredmény olyan bankrendszer, amely pontosan olyan törékeny ma, mint az 1920-as években volt — közvetlenül az összeomlása előtt.” Egy megfigyelő valamiféle „hatalmas pusztító vihar” közeledtét emlegette a világgazdaság terén. Egy másik ezt mondta: „A szorongató érzést az váltja ki bennünk, hogy a nemzetközi gazdasági rendszernek ezek a jellegzetes vonásai nem csupán a láthatáron kezdenek feltűnni; már itt is vannak.” Vajon bízhatunk-e abban, hogy a gazdasági szakemberek kivezetik a nemzeteket ebből a zűrzavarból? Egy ilyen szakember arról nyilatkozott, hogy az előrejelzésük „annyira ijesztő, hogy kétségkívül többségükben tovább terjesztik a zűrzavart”.

Alaptalan derűlátás

 9. a) Mi lett a századfordulón uralkodó derűlátással? b) Miért nem írták volna alá Jehova Tanúi 1945-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát?

⁹ Mennyire különbözik mindez attól a derűlátástól, amely akkor létezett, amikor a világ belépett a XX. századba! Volt néhány évtizedes, viszonylagos béke, és az emberek úgy érezték, hogy a béke és a jólét terén újabb csúcsokat érnek majd el. Ámde 1914-ben az első világháború szertefoszlatta ezeket a kilátásokat. Azután 1945-ben egy még borzasztóbb második világháború után aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát. A nemzetek írásba foglalták egy olyan háború utáni világ látomását, amelyben a béke, a jólét és az igazságosság biztosítva van. Egy nem régi tudósítás ezt mondja: „A záródokumentumot 51 ország írta alá, amelyek között minden világrész, faj és vallás képviselve volt.” Volt azonban egy vallás, amely mégsem volt képviselve, de nem is óhajtotta a képviseletet: Jehova Tanúi. Ők tudták: azok a békére, jólétre és igazságosságra vonatkozó ígéretek sohasem valósulnak meg a világ egyetlen nemzete részéről sem, sem a nemzetek olyan csoportosulása részéről, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete.

10. Mi a valós helyzet ma, ellentétben az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1945. évi ábrándjával?

¹⁰ Ugyan ez a tudósítás mondja: ’Negyven évvel később ésszerűnek látszik ismét megvizsgálni az eszményképek ellen szóló valóságot. Az eredmény kijózanító. Kevésbé igazságos, kevésbé biztonságos világ, és egyre növekvő erőszak: ez a valóság. A lakosság, amelynek hiányos az élelemellátása, nincs elegendő vize, lakása, egészségügyi ellátása és oktatása, igen gyorsan szaporodik. Nem erről álmotak 1945-ben!’ Majd hozzáfűzi: ’Negyven évvel ezelőtt a nemzetek azért egyesültek, hogy minden ember félelemtől és nélkülözéstől mentesen élhessen. De az 1980-as évek valóságos világa az emberiség legkevesebb egynegyedének nyomasztó szegénységet eredményezett. Mindennap átlagosan 50 000 ember halála kapcsolódik az éhezéshez.’ Ugyanakkor a nemzetek minden órában több mint száz millió dollárt költenek a háborúra!

11. Mennyire szavahihetőek a jobb világgal kecsegtető emberi ígéretek?

¹¹ Tekintettel arra, hogy a lehetőségek évszázada után ilyen gyászos jelentésre került sor, bízhatsz-e az emberi ígéretekben ezeknek a nehézségeknek a megoldása terén? Az ilyen ígéretek épp annyira szavahihetők, mint a hatalmas modern óceánjáró kapitányának szavai, aki kijelentette: „Képtelen vagyok elképzelni olyan helyzetet, amelyben egy modern [nagy] hajó elsüllyedhetne . . . A mai hajóépítés már túlhaladta azt.” A legénység egyik tagja pedig ezt mondta az egyik utasnak: „Még az Isten se lenne képes elsüllyeszteni ezt a hajót!” A hajó azonban, a híres Titanic 1912-ben mégis elsüllyedt és 1500-an vesztették életüket! Az Egyesült Államok Országos Közoktatásügyi Egyesülete 1931-ben kijelentette, hogy az oktatás jóvoltából „a bűnözés még 1950 előtt gyakorlatilag megszűnik”. Egy brit újságíró 1936-ban azt írta, hogy „1960-ban az élelem, a ruházat, és a lakás olyan olcsó lesz, mint a levegő”. Ugye egyetértesz abban, hogy a mai valóság megcáfolja azokat az ígéreteket?