GYAPJÚ

Némely állatnak, és főként a juhnak a puha, göndör szőrzete. A héberek és más ókori népek is nyírták a juhaikat, a gyapjút pedig sokféleképpen hasznosították, például ruhát készítettek belőle, illetve hímeztek vele (2Mó 35:4–6, 25; 36:8, 35, 37; 38:18; 39:1–8, 22–29; 3Mó 13:47; Pl 31:13, 22; Ez 34:3). A gyapjúruha jó hőszigetelő, véd a hidegtől, a melegtől, és kényelmes. Emellett könnyű, mégis melegen tart, és jó nedvszívó, de közben a viselője nem érzi a nyirkosságot.

A Törvény előírta, hogy az izraeliták adják a papoknak a nyájaik ’első lenyírt gyapját’ (5Mó 18:3–5). Azoknak, akik nem voltak papok, tilos volt „gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát” viselniük (5Mó 22:11; 3Mó 19:19; lásd: SZÖVET: Egyéb használata).

A gyapjú jelentős szerepet kapott az ókorban, ami abból is látható, hogy a moábita király, Mésa „százezer bárányt meg százezer nyíratlan hím juhot fizetett” sarcként Izrael királyának (2Ki 3:4). Ezenkívül értékes árucikk volt (Ez 27:1, 2, 7, 16, 18).

Természetes állapotában a gyapjú általában fehér, ezért olykor a fehér színnel és a tisztasággal hozzák összefüggésbe. Például Jehova a prófétája, Ézsaiás által fehér gyapjúhoz hasonlította a megbocsátott bűnöket: „Még ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó; még ha vörösek volnának is, mint a karmazsinszínű anyag, olyanná lesznek, mint a gyapjú” (Ézs 1:18–20).

Jehova „havat ad, mely olyan, mint a gyapjú”, mintha beborítaná a földet meleg, fehér gyapjútakaróval (Zs 147:16).

A Biblia egy látomásban jelképesen azt írja, hogy „az Öregkorú”-nak, Jehova Istennek a haja olyan, mint a tiszta gyapjú (Dá 7:9). Ez a leírás előrehaladott korra és hatalmas bölcsességre utal, amiket az ősz hajhoz társítanak. (Vö.: Jób 15:9, 10.) János apostol látott egy „emberfiához hasonló valakit”, akinek a „feje és haja [ugyancsak] fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó” (Je 1:12–14). Ez a jellemzés vélhetően azt sugallja, hogy ennek a valakinek az igazságosság útján lett fehér a haja (Pl 16:31).