A bibliai főbb részek kiemelése — Zsoltárok 1—41

A zsoltáros Jehova dicséretét énekeli

„Dicséretek.” Ezt jelenti a Zsoltárok könyvének héber címe, és mennyire találó az! Valóban, az egész könyv Jehova Isten dicséretének hosszú felkiáltása! A zsoltárok elmondják Jehova tulajdonságait és hatalmas tetteit. Próféciákat tartalmaznak, és elbeszélik nekünk az ihletett írók érzéseit, amikor üldözést álltak ki, amikor elárulták őket, amikor elkeseredtek, és amikor rossz volt a lelkiismeretük. Számos, hasonló próbákat kiálló keresztény merített erőt a zsoltárok szavaiból.

A Zsoltárok könyve öt részre oszlik. Most az első részt vizsgáljuk meg, az 1—41-ig terjedő zsoltárokat.

Rendeljük alá magunkat Jehova szándékának

Olvasd el, kérünk, a Zsoltárok 1—14. fejezetét. A zsoltároknak ez a csoportja bevezetés a zsoltárok könyvének főbb témáiba: a Törvény fontosságába, az eljövendő Messiás-Királyra vonatkozó próféciákba, a súlyos nyomások alatt mondott segélykérő imákba. Azonkívül megtudjuk, hogy a gonoszok ideiglenes felemelkedése ellenére, az igazak nyerik el az áldásokat.

◆ 2:1 — Miféle „hiábavalóságokat” „morogtak” a nemzetek?

A nemzetek a saját hatalmuk állandósításán „morogtak” (vagy „elmélkedtek”) ahelyett, hogy elfogadták volna Jehova Felkentjét. Ezek a szavak az i. sz. első századra vonatkoztak, amikor a római és a zsidó hatóságok együttműködtek, hogy megöljék Jehova felkent Királyát, Jézus Krisztust (Cselekedetek 4:26–28). A nagybani beteljesedés azonban 1914 óta történik, amikor az összes nemzet elvetette Isten trónra emelt Királyát és megpróbálja a saját szuverenitását előremozdítani.

◆ 2:12 — Miért hangzott el a parancs: „Csókoljátok a Fiút”?

A bibliai időkben a csók a barátság kifejezése volt és arra használták, hogy a vendéget a vendégszerető otthonba fogadják. Ebben a versben Jehova megparancsolja a nemzeteknek, hogy csókolják, vagyis vendégszeretettel fogadják az ő Fiát mint felkent Királyt (Zsoltárok 2:2, 6–8).

◆ 9:12 [9:13, Károli] — Miért van az, hogy Jehova „vérontást keres”?

Mint ítélkezésre leülő bíró, Jehova felkutatja azokat, akiket vérbűn terhel az ártatlan népe vérének kiontásáért (1Mózes 9:5, 6; Lukács 11:49, 50). Meg is bünteti a bűnösöket. Büntetése azonban nem válogatás nélküli. A zsoltáros Dávid arról biztosít minket: „Biztos, hogy nem felejti el a lesújtottak kiáltásait.” (Vö. 2Péter 2:9.)

◆ 11:3 — Mik azok „az alapzatok”, amelyek „romba dőltek”?

Az alapzatok: igazság, törvény, és rend — ezeken nyugszik a társadalom. Amikor felbomlik a társadalmi rend, és nincs lehetőség az igazságosság gyakorlására, mit tegyen az istenfélő ember? Bízzon Jehovában! Ő ott ül mennyei trónusán; mindent lát, ami történik, és nem hagy el minket.

Tanulság a számunkra: A zsoltárok 4:5 [4:6, Károli] arra buzdítja az istenfélő embereket, hogy „áldozzák az igazságosság áldozatát”. Dávid napjaiban az izraelitáknak áldozatokat kellett bemutatniuk Jehova oltárán. De egyúttal helyes indítékból kellett azt tenniük és őszinte megbánást kellett érezniük (Ésaiás 1:11–17). Amikor a keresztények szellemi áldozataikat bemutatják, szükséges, hogy ők is helyes indítékból tegyék és Jehova igazságos irányadó mértéke szerint kell élniük (Zsidók 13:4, 5, 15, 16; 1Péter 2:1, 5).

A páratlan Isten

Olvasd el a Zsoltárok 15—24. fejezetét. A zsoltároknak ez a csoportja egy sor dicsérő kifejezést használ Jehovával kapcsolatban. Ő népének Védelmezője (18), Teremtő és Életadó (19), Megmentő (20), választott királyának Védelmezője (21), a nagy Pásztor (23), és a dicső Király (24).

◆ 16:10 — Ki az itt említett „lojális”?

Egyes bibliakutatók ezt a kifejezést általánosságban a hűségesekre alkalmazzák, amit azzal támasztanak alá, hogy egyes héber kéziratokban a „lojális” szó többes számban van. Amikor azonban ez a vers a Keresztény Görög Iratokban idézet formájában fordul elő, a szó az egyes számban van, és azt mutatja, hogy egy „lojális”-ról van szó. Vajon ki az? Első esetben maga Dávid valószínűleg. Prófétailag azonban mind Péter, mind Pál Jézusra alkalmazza ezt a verset (Cselekedetek 2:25–32; 13:35–37).

◆ 21:3 — Mi az a „tisztított aranyból való korona”?

Talán betű szerinti korona, mint az, amelyet Malcam bálvány fejéről távolítottak el. (Vö. 2Sámuel 12:29, 30.) Vagy talán a korona szó csupán jelképes, annak a jelképe, hogy Dávid győzelme tovább ékesítette az ő dicsőséges királyságát. Prófétailag azonban ez a zsoltár rámutat arra, hogy Jehova hogyan adta Jézusnak 1914-ben az uralkodás koronáját. A „tisztított aranyból” való „korona” arra a tényre utal, hogy az ő uralma a legmagasabb rendű és minőségű uralom.

◆ 22:1 [22:2, Károli] — Vajon Isten elhagyta Dávidot?

Nem, de amikor Dávidot nagy nyomás érte az ellenségei részéről, úgy tűnt, mintha Isten elhagyta volna. Dávid emberi reagálása e végső nyomorúságára azonban nem a hit hiányát tükrözi vissza, hiszen Dávid a szabadításban bízva folytatja imáját (16–19. vers [17–20, Károli]). Érdekes, hogy Jézus ebből a zsoltárból idézett, mielőtt meghalt a kínoszlopon. Amikor azt kérdezte: „Miért?”, Jézus a rendkívüli nyomást akarta kifejezni, aminek ki volt téve, miközben ártatlanságát fejezte ki azokban a vádakban, amelyek a kivégzéséhez vezettek.

Tanulság a számunkra: Pál apostol idézi a Zsoltárok 22:22. versét [22:23, Károli], és arra a módra alkalmazza, amellyel Jézus a felkent testvéreinek az élére áll Jehova nevének hirdetésében (Zsidók 2:11, 12). A Zsoltárok 22:27 [22:28, Károli] rávilágít arra az időre, amikor „a nemzetek minden családja” csatlakozik Jehova népéhez az ő dicséretében. Ma egy hatalmas nemzetközi sokaság imádja Istent, Jézus testvéreivel együtt (Jelenések 7:9). Maradjunk szoros kapcsolatban ezzel az Isten által megszervezett elrendezéssel!

Jehova nagy ereje

Olvasd el a Zsoltárok 25—34. fejezetét. A Zsoltárok 25. és 26. részében Dávid kijelenti: az a vágya, hogy feddhetetlenségében járhasson. Azután bátor bizodalmát fejezi ki Jehovában, és a 33. zsoltárban nagyszerű leírást ad Jehova erejéről.

◆ 28:8 — Ki Jehova „felkentje”?

Ebben a versben a „felkent” Jehova választott népe, amint azt a párhuzamos „Jehova népének ereje” szövegű sorból láthatjuk. Ezeknek a szavaknak hasonló prófétai jelentésük van, mint a Habakuk 3:13. versében levő szavaknak. Rámutatnak arra, hogyan szabadítja meg Jehova a felkent maradékot Armageddon csatájában.

◆ 29:5, 6 — Hogyan töri Jehova hangja a cédrusokat?

Ebben a zsoltárban Jehova erejét ábrázolja grafikailag a zsoltáros, amikor hangját a mennydörgéshez hasonlítja. A vihar az északon levő Libanontól söpör végig a déli sivatagi tájig, és útjában félelmet kelt mindenütt (9b vers). A szelek megmozgatják Libanon cédrusait, ’ugráltatják őket, mint a borjakat’, villámai pedig fákat döntenek le és ’letörik őket’. A vihar ’meggyötri a pusztát’ (8. vers), felkavarva a sivatag homokját, mintha haláltusában gyötrődnének.

◆ 33:6 — Mi ’Jehova szájának szelleme’?

A szellem, vagy lehelet itt Jehova szent szelleme vagy tevékeny ereje. Ahogyan a szavaink és a lélegzetünk egyidőben a szánkból jön elő, úgy Jehova szava vagy parancsa itt a leheletével vagy szellemével párosul. Isten a szent szellemét használta fel, amikor megteremtette a napot, a holdat, és a csillagokat, vagyis az anyagi egek jelképes seregeit. (Vö. 1Mózes 1:1, 2.)

Tanulság a számunkra: A Zsoltárok 26:5-ben Dávid azt mondja, hogy gyűlöli a gonosztevők gyülekezetét. Jehova Tanúi ma hasonlóképpen kerülik a gonosztevők társaságát (1Korinthus 15:33). Amiként Dávid is nagy érdeklődést tanúsított Isten háza iránt, ezek az igaz keresztények is örömüket lelik abban, hogy együtt lehetnek Jehova szervezetében (Zsoltárok 26:6–8; 122:1).

„Áldott legyen Jehova!”

Olvasd el a Zsoltárok 35—41. fejezetét. Ebben a csoportban kiemelkedő helye van a 36. zsoltárnak, amely Jehovát az élet Forrásának nevezi, a 37. zsoltár pedig a tanítható emberek jövőbeni jutalmáról biztosít minket. Különös figyelmet érdemel még a 40. zsoltár, ahol Jézus Krisztussal kapcsolatos prófétai kifejezéseket találunk.

◆ 35:19 — Miért akarnak Dávid ellenségei „összekacsintani”?

A héber szöveg betű szerint úgy nevezi őket: „hamisságban levő ellenségeim”. Más szóval, gyűlöletük tisztátalan indítékból fakadt. Dávid semmi olyat nem tett, amivel rászolgált volna az ellenséges érzületükre, és azért imádkozott, hogy ne legyen alkalmuk őrajta örvendezni (19. vers). Azután azt kérte, hogy rosszindulatú ellenségeinek ne legyen okuk „összekacsintani”, mert ez a betű szerinti kacsintás annak a bizonyítéka lenne, hogy kárörvendő módon gyönyörködnek gonosz terveik sikeres végrehajtása felett (Példabeszédek 10:10; 16:29, 30). Jézus is idézte ezt a verset és azokra alkalmazta, akik gyűlölték őt (János 15:24, 25).

◆ 36:3 [36:4, Károli] — Ezek a gonoszok talán valamikor bölcsek voltak?

Feltételezhető, hogy változás állt be ezeknek a személyeknek az életében, és nem voltak többé olyanok, mint amilyennek azelőtt vallották magukat. Egy ilyen ember talán korábban bölcsességet árult el és olyasmit tett, ami jó. Ámde elhagyta azt és hitehagyottá lett. Saul király is egyike volt az ilyen egyéneknek. Elhagyta korábbi bölcs útját, és gyűlöletet tanúsított Dávid iránt (1Sámuel 18. fejezet). Némely bibliakutató szerint Dávid Saulra gondolt, amikor ezt az utalást tette a 36. zsoltárban.

◆ 40:6 [40:7, Károli] — Mit jelentenek ezek a szavak: ’Füleimet fölnyitottad’?

Ez azt jelenti, hogy Jehova előidézte: Dávid fülei ráhangolódjanak Jehova utasításaira, sőt, hogy ő teremtette a füleket, amelyekkel Dávid képes volt hallani az ő parancsait. Érdekes, hogy a Septuaginta így adja vissza ezeket a szavakat: „Testet készítettél nekem.” Bármi legyen is a forrása ennek a fordításnak, ugyanaz az alapgondolat található meg benne, mint a héberben. Vagyis az engedelmesség szükségességét domborítja ki. (Vö. 1Sámuel 15:22; Hóseás 6:6.) Pál ezt a verset Jézus Krisztusra alkalmazta (Zsidók 10:5–10). Mivel Pál a Septuaginta fordítást használta, a „testet készítettél nekem” mondatrész ma részét képezi a „teljes Írás”-nak, ami „Istentől ihletett” (2Timótheus 3:16).

Tanulság a számunkra: A 37. zsoltár számos tanulságot tartalmaz a számunkra, akik egy gonosz nemzedék közepette élünk. Jóllehet a gonoszok jólétben élnek, nem szabad irigyelnünk őket és nem szabad megpróbálnunk, hogy őket kövessük. Inkább „csendben kell maradnunk Jehova előtt”, nem a hibát keresve, hanem nyugodtan őbenne bizakodva, hogy ő kellő időben cselekedni fog az érdekünkben (Zsoltárok 37:5, 7).

Igen, a zsoltárok számos gondolatébresztő és erősítő szót kínálnak nekünk. Ez az első 41 zsoltár ismételten megmutatja, hogy bár nehéz körülmények közt vagyunk kénytelenek élni, Jehova nem hagy el minket. Miután elolvastuk ezeket a zsoltárokat, feltétlenül arra érzünk indítást, hogy visszhangozzuk a 41. zsoltárban levő szavakat: „Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, határtalan időtől határtalan ideig. Ámen, és Ámen!”