Ha a gyermekek önfejűekké válnak
EGY tagbaszakadt, izmos tizenéves fiú ült kedvetlenül egy párnán egy New York-i belvárosi lakásban. Ügyet sem vetett édesanyja ismételt sürgetésére, hogy segítsen neki egy kicsit nehéz munkájában. Mivel kitartóan sürgette, a fiú haragra lobbant. Lerántotta a telefont a falról, bútorokat zúzott össze és letörte a zárat a szobába nyíló ajtóról. Mialatt állandóan üvöltötte, hogy: „Megöllek!” Végül aztán a féktelen dühe alábbhagyott.
Ez a makrancos tizenéves fiú nem tiszteli se apját, se anyját. Valóban nincs tekintettel semmiféle hatalomra, amikor az utcákon csavarog más huligánok társaságában, bejelentetlen fegyvert viselve.
Sok szülő kérdezi hasonló helyzetben: Hogy történhetett ez meg? Hol hibáztunk?
A HELYES NEVELÉS ÉRTÉKE
Olykor szülői mulasztás is közrejátszik. Ha a szülők elhanyagolják gyermekeiknek szóval és jó példával való nevelését, nem várhatnak jó eredményt. A Biblia azt mondja: „A vessző és a feddés az, ami bölcsességet ad, de az a fiú, akit szabadjára engednek, szégyent hoz az anyjára.” (Péld 29:15) A helyes nevelést a lehető leghamarabb kell elkezdeni, csecsemőkortól. Mivel Dávid korán kapott nevelést, azért mondhatta egyik zsoltárában: „Terád voltam bízva [Jehova] a méhtől; anyám hasától kezdve Te voltál Istenem.” (Zsolt 22:11) Timótheus hasonlóképpen ismerte a szent írásokat ,gyermekkora óta’. A legkorábbi visszaemlékezéseitől az életében, nem tud olyan időszakról, amikor nem lett volna ismerete a Szent Igéből. — 2Tim 3:15.
Amint idősebbek lesznek a gyermekek, valódi erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy segítsünk nekik megérteni, hogy a Szentírás fennkölt alapelveinek való engedelmesség vezet a legjobb életúthoz. Különösen így van ez ezekben a nehéz „utolsó napok”-ban. (2Tim 3:1, 2) A Biblia Példabeszédek könyve igazi segítséget tud nyújtani a szülőknek, hogy indokló tekintéllyel tudjanak közölni oktatásokat. Ez a könyv nemcsak figyelmeztet a rossz társaságok veszélyére, a nemi erkölcstelenség, falánkság, alkohollal való visszaélés és ezekhez hasonlók veszélyeire, hanem bátorításokat is közöl a helyes életmód követésére. (Péld 1:10-19; 4:14-27; 5:3-14; 7:1-27; 23:20-35) A pozitív indíték, amelyet a szülők belefoglalhatnak erkölcsi tanításaikba, amikor közlik azt idősebb gyermekeikkel, szemléltetve van a Példabeszédek 3:1-6 szavaiban:
„Fiam, a törvényemről el ne felejtkezzél és a parancsaimat őrizze meg szíved, mert az hosszú napokat, sok éves életet és békét hoz neked. Bárcsak a szerető kedvesség és igazságosság maga soha ne hagyna el téged. Kösd azokat a torkodra. Írd fel azokat szíved táblájára és így találj kedvet és jó belátást Isten és a földből való ember szemében. Bízzál Jehovában egész szíveddel és ne támaszkodj a saját értelmedre. Minden utaidban vedd figyelembe Őt, akkor Ő egyengeti a te ösvényedet.”
HA SZÜLŐI HANYAGSÁG FORDULT ELŐ
Természetesen ha a múltban szülői nemtörődömség vagy hanyagság állt fenn, a szülők végtelenül nehéznek találhatják, hogy erkölcsi tanítást nyújtsanak. Szükségessé válhat, hogy a szülők megmagyarázzák, miért törődnek most annyira megtenni azt, amit eddig elhanyagoltak. Ezzel velejárhat, hogy alázatosan elismerjék múltbeli mulasztásaikat. Időt és türelmet igényelhet a tizenéves bizalmának az elnyerése, és az igazi szülői szeretet és érdeklődés biztosítása. Az eredmény eleinte bizony lehangoló lehet, sőt kiábrándító. De a szülőknek nem szabad hamar feladni, mert az kérdésessé tenné érdeklődésüket és törődésüket. A tizenéves így érvelhet: „Ha szüleim valóban törődnének velem, még törekedniük kellene segíteni rajtam.” Ha a szülők engedik lelankadni kezdeti törekvéseiket gyermekük hűvös magatartása miatt, valójában növelik fiuk vagy lányuk bizalmatlanságát. Ezért fontos a szülőknek különösen kitartóknak bizonyulni. A szülő érdeklődése, törődése felébresztheti a gyermek lelkiismeretét, felszínre hozhatja jobb tulajdonságait. Márta, aki valamikor egy lányokból álló banda feje volt, elismeri: „Bántott engem, ha láttam, mennyire aggódik értem anyám, de soha nem mutattam és nem tudattam vele, mit érzek.”
Egy jó példa gyakran sokkal hatásosabb a sok szónál. Bár a helyeshez való ragaszkodásban határozottság szükséges, a szülőknek őrizkedniük kell attól, hogy elveszítsék önuralmukat és üvöltözéshez vagy gyalázkodó beszédhez folyamodjanak. A Szentírás a következőt tanácsolja: „Minden rosszindulatú keserűség, harag, dühkitörés, üvöltözés és gyalázkodó beszéd távol legyen tőletek, minden rosszasággal együtt.” — Ef 4:31.
Mégha hosszú évekig sajnálatosan el volt is hanyagolva a gyermeknevelés, akkor is lehet remény. Egy fiatal mexikói mondja el saját tapasztalatát:
„Hétéves koromban elhagytam szüleimet. A járda, elhagyott automobilok vagy olykor vasúti teherkocsi volt a lakásom. Más fiatalok társaságában lopni kezdtem. Sokszor elkaptak a rendőrök és börtönbe csuktak. Amikor azt kérdezték, hol vannak a szüleink, azt feleltük, hogy nem tudjuk. Tízévesen csatlakoztam egy kábítószer-csempész bandához. Sokszor jutottam olyan ponthoz, hogy elveszítem az életem. Amikor 12 éves voltam, illegálisan az Egyesült Államokba szöktünk és ott folytattuk törvénytelen tevékenységünket. Egy napon a bandavezérünk azzal fenyegetett meg, hogy megöl, amiért nem osztottam el a zsákmányt, melyet rablással szereztem, összevertek és elvették a 28 000 pezót tőlem.
Nagyon elkeseredtem és haza kívántam menni vagy öngyilkos lenni. De akkor eszembe jutott nagymamám, aki Ciudad Juárezben lakott, de nem tudtam hol. Keresni kezdtem őt. Amikor végül rátaláltam, éppen felkészült, hogy Jehova tanúi egyik kongresszusára menjen, és meghívott, hogy kísérjem el.”
Annak alapján, amit ez a fiú ezen az összejövetelen hallott, kezdett komolyan elgondolkozni az életén. Bibliatanulmányozást kezdett és szüleinek nagy örömére megjavult és hazatért.
LÁZADÁS JÓ NEVELÉS ELLENÉRE
De mit mondjunk arról, ha gyermekek jó nevelés ellenére önfejűek lesznek? A szülők vigaszt meríthetnek abból a tényből, hogy lelkiismeretesek voltak kötelességeik teljesítésében. Emellett táplálhatják azt a reménységet, hogy a helyes nevelési törekvéseik a jövőben észre térítik az eltévedt gyermeket. Ez a remény nagyon bátorító lehet.
A helyes nevelés határozottan maradandó hatást gyakorolhat a gyermekre. A Biblia megállapítja, hogy: „Neveld fel a fiút a neki megfelelő út szerint; még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22:6) Jóllehet általános szabály szerint a jólnevelt gyermekek nem züllenek el, néhányan elkóborolnak, de később észre térnek. Tapasztalatnak hasonlíthat a tékozló fiúéhoz Jézus Krisztus egyik példázatából. Ezt így olvassuk:
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik azt mondta az apjának: ,Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét’ . . . Később, nem sok idő múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent és elköltözött külföldre egy távoli országba és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Mikor mindenét elköltötte, súlyos éhínség támadt abban az egész országban, és ő nélkülözni kezdett. Akkor elment és elszegődött annak az országnak egy polgárához, az pedig kiküldte őt a mezőre disznókat őrizni. Vágyakozott volna jóllakni a szentjánoskenyér hüvelyével, amelyet a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit. Mikor magába szállt, így szólt: ‚Atyámnak mennyi bérese bővelkedik kenyérben, amíg én itt elpusztulok az éhségtől. Útrakelek és elutazom Atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; többé nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’” — Luk 15:11-19.
RAGASZKODÁS A HELYES MAGATARTÁSHOZ
Hogyan reagált az atyja? Mivel nem ápolt rosszindulatot a fia iránt, együttérzéssel és gyengéd vonzalommal válaszolt. Jézus példázata így folytatódik:
„Midőn még jó messzire volt, atyja meglátta őt, szánalomra indult iránta, hozzáfutott, nyakába borult és gyengéden megcsókolta őt. A fiú pedig így szólt neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, többé nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy. Az atya azonban így szólt a szolgáinak: Gyorsan! hozzatok egy ruhát, a legjobbat, és öltöztessétek föl vele, húzzatok gyűrűt az ujjára, szandált a lábára, azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, de újból életre kelt; elveszett volt, de megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” — Luk 15:20-24.
E példázat szellemének megfelelően a szülőknek őrizkedniük kell attól, hogy keserűek és érzéketlenek legyenek az önfejű fiuk vagy lányuk iránt. Különben nagyon nehéz lesz a gyermeknek megváltozni, mint ahogy a Jézus példázatában szereplő tékozló fiú megváltozott.
A szeretet és kedvesség jó hatását találóan szemlélteti egy ohiói kislány esete, akinek a szülei Jehova tanúi voltak. A 15 éves Vickie úgy gondolta, hogy nem adtak neki elég szabadságot, lázadozni kezdett a szülői tekintély ellen. Végül 17 éves korában saját lakásba költözött egy városba, ahol az anyjának a családja lakott. Bár ezek a rokonok nem értettek egyet azzal, amit Vickie tett, megpróbálták buzdítani őt. Mi történt végül? A leány így beszéli el:
„Nagyon levert voltam, majdnem eljutottam addig a pontig, hogy öngyilkosságot kövessek el, utáltam a világot és az embereket. Beköltöztem anyám családjához. Ők soha nem szidtak, sohasem okoztak nekem kellemetlenséget. Nagyon féltem attól, hogy elmenjek Jehova tanúi összejövetelére a Királyság-terembe, mégis megtettem. Az a szeretet és kedvesség, amelyet mindenki tanúsított, ellenállhatatlan volt. Soha nem fogják elképzelni, mennyire értékeltem azt, és mennyire megkönnyítették számomra a rossz életutam elhagyását.”
Ha tehát a gyermekek önfejűekké válnak, a szülők ne adják fel hamar a reményt. Noha gyűlölik a rosszaságot, kerüljék el, hogy nyersek és elkeseredettek legyenek gyermekeik iránt. És ami a legfontosabb, törekedjenek a szülők jó példát mutatni és szilárdan őrizzék meg az Istenbe vetett hitüket.
Ezt tette Dávid király is. Sokat szenvedett családi problémák miatt. Fiai közül egy teljesen ellene fordult, életére es trónjára tört. Dávid azonban nem engedte, hogy ez eltántorítsa Isten további szolgálatától. Még öreg és gyenge korában is bátorította fiát, Salamont: „Ismerd meg atyád Istenét és szolgálj neki egész szívvel és örömteli lélekkel, mert Jehova minden szívet megvizsgál és a gondolatok minden hajlamát felismeri. Ha keresed Őt, hagyja hogy megtaláld; de ha elhagyod Őt, Ő elvet örökre.” — 1Krón 28:9.
Még ha valakinek a saját fia árulóvá válik is, Jehova Isten soha nem hagyja el önátadott szolgáit. Amiképpen támogatta Dávidot a Legfelségesebb a próba és bánat idején, úgy fogja támogatni ma is az ő népét, hogy el tudja viselni a nehéz megpróbáltatásokat, beleértve azt a fájdalmat is, amit a gyermek bűnössé válása okoz. Valóban, ha a természetes vonzalom minden köteléke elszakadna is, az egyén akkor sem lenne teljesen magára hagyatva, reménytelenül cserbenhagyva. Dávid mondotta: „Abban az esetben, ha saját apám és saját anyám elhagynának engem, Jehova maga akkor is fölemelne engem.” — Zsolt 27:10.