A kitartó imádkozásnak megvan a jutalma
„Mindnyájan egy akarattal, kitartóan imádkoztak” — Csel 1:14.
1. Mit jelent valamiben kitartani vagy állhatatosnak maradni?
„KITARTANI” vagy „állhatatosnak maradni” valamiben, azt jelenti, hogy addig folytatunk egy útirányt állandóan és állhatatosan, míg el nem érjük a célt. Ezekben a szavakban benne rejlik a nehézségek és ellenállás legyőzése a siker kivívása előtt.
2. Milyen okokból volt helyénvaló, hogy Jézus tanítványai ,kitartottak az imádkozásban’?
2 Helyénvalóan írja a Cselekedetek 1:14 Jézus igazi követőinek kicsiny csapatáról, hogy „mindnyájan egy akarattal kitartóan imádkoztak”. Tudták, hogy Jézus feltámadott a halálból és ők tanúi voltak nemrég a mennybemenetelének, de sok minden volt még, amit nem értettek. A megígért szent szellem még nem jött el rájuk. (Csel 1:8) Még nem fogták fel teljes mértékben, miért engedte Isten a borzalmas kivégző oszlopra szegeztetni szeretett vezérüket. Azok az emberek, akik felelősek voltak ezért a tettért, még mindig hatalmat gyakoroltak és változásnak semmi jele nem mutatkozott magatartásukban. Kitartottak könyörtelen ellenállásukban. Ezért Jézus követői, mivel tudatában voltak szükségletüknek, kitartottak az imádkozásban ahhoz az Egyetlenhez, akiben hittek.
3. a) Mikor nyert az imájuk meghallgatást és hogyan hatott ez a korábbi gondolkodásukra? b) Milyen alapos tanúskodást végeztek azokban az első napokban?
3 Pünkösd napjától fogva hitből fakadó imádságuk határozottan meghallgatásra talált, várakozásukon felül. Kezdték jobban értékelni Jézus utolsó szavait, amelyeket a mennybemenetele előtt mondott. Előzőleg egy dátumra összpontosult az érdeklődésük, ami a kérdésükben akkor megnyilvánult: „Uram, nem ebben az időben állítod helyre a királyságot Izraelnek?” Ehelyett most arra irányult a figyelmük, hogy Jézus tanúi legyenek „mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Szamáriában egészen a föld legtávolabbi részéig”. (Csel 1:6-8) Milyen bátor és alapos tanúskodást végzett Péter azon a Pünkösd napon, beleértve azt a kijelentését is, hogy „Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, amely ténynek mi mindnyájan tanúi vagyunk!” — Csel 2:32; lásd még a Cselekedetek 2:40; 3:15; 4:33; 5:32-t is!
4. Honnan látják ma Jézus követői, hogy az imádkozásban kitartásra van szükség?
4 Ma hasonlóképpen szüksége van Jézus igazi követőinek a kitartásra az imádságukban „ahhoz, aki a bennünk munkálkodó erejével túláradóan többet tud tenni azon túl, amit kérünk, vagy ki tudunk gondolni”. (Ef 3:20) Bár nagymértékben megvilágosíttattak Jehova elhatározását és annak kimenetelét illetően, sok van még, amit nem tudnak részletesen, sem a még jövőbeli események pontos időzítését, sem azt, hogy pontosan hogyan teljesedik be sok írásszöveg a dolgok sátáni rendszerének teljes végére vonatkozóan. Ezek prófétai utalásokat tartalmaznak Jehova népével kapcsolatosan, mint például az is, amelyet Ésaiás 26:20-ban találunk: „Menj népem . . . Rejtsd el magad egy pillanatig, míg a büntető ítélet végbemegy.”
5. a) Milyen két létfontosságú dolog van megkövetelve Jehova tanúitól? b) Milyen eredményhez vezetett a világban Isten királysága üzenetének hirdetése és hogyan volt az megjövendölve?
5 Mint még közvetlenebb fontosságút, Jehova szolgái felismerik, hogy közben egy komoly nagy munkát kell elvégezniük és állásfoglalásukhoz kell ragaszkodniuk, amint azt az Isten adta nevük, a Jehova tanúi név mutatja. (És 43:10-12) Munkájuk és állásfoglalásuk kitartást vagy állhatatosságot követel. Az Isten királyságának üzenete a világ nemzeteinek és királyságainak pusztulásáért kiált. (Jer 25:15-30) Isten királysága „szétzúzza és elpusztítja mindezeket a királyságokat”. Ez az üzenet nem népszerű a mai uralkodók előtt, akik nacionalizmusukkal tüntetnek. Egyesült ellenállásuk egyre jobban megnyilvánul. Ők „egybetömörülnek Jehova ellen és az ő felkentje [a beiktatott Király, Krisztus Jézus] ellen”. — Zsolt 2:2-6; Dán 2:44.
6. a) Milyen tulajdonságok vannak megkövetelve ma? b) Hogyan kell tekintsünk minden helyzetet és hogyan elégíthetjük ki erre irányuló szükségletünket’
6 Nagy bátorságot jelent Isten szolgái részéről ma azt mondani, amit az első századi apostolok: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek.” (Csel 5:29) Ilyen bátorság és határozottság nem függ a mi saját erőforrásunktól és vérmérsékletünktől, amellyel kevesen dicsekedhetnek közülünk. Ezeknek a tulajdonságoknak a gyakorlása megköveteli az Isten elhatározásának, az Isten Igéjében lefektetett igazságos irányadó mértékeknek és alapelveknek a tiszta, világos megértését és felfogását. Az emberiség között soha nem volt olyan teljes mértékű belemerülés az önzésbe, kegyetlenségbe, vesztegetésbe és mindenféle tisztátalanságba. (2Tim 3:1-5) Sok különböző nyomással kell szembeszállni ezekben az „utolsó napokban”. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk, hogyan tekintsünk minden helyzetet Isten szemszögéből. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha állandóan rá tekintünk, hogy igazi felvilágosítást nyerjünk Igéje útján, és szelleme, valamint szervezete segítségével. (Zsolt 36:10) Ezért van szükség kitartásra az imádkozásban, az igazi és erős hit, a győzedelmes hit építésében. Jehova, ismerve szükségleteinket, Igéjében kedvesen annyi időszerű tanácsot és figyelmeztetést adott életfontosságú dolgokban. Először is felmerül a kérdés, hogy ki imádkozhat, milyen feltételek mellett vagy milyen állapotban, ha egyáltalán megteheti ezt.
JEHOVA — AZ „IMA MEGHALLGATÓJA”
7. a) Ki „az ima Meghallgatója” és miért volt Dávidnak gyakran szüksége az imára? b) Milyen vezérfonalról történt gondoskodás azok számára, akik méltatlannak érzik magukat? (Zsolt 103:8-14)
7 Jehova a következőknek megírására ihlette szolgáját, Dávidot: „Ó ima Meghallgatója, hozzád jön minden testből való ember.” (Zsolt 65:3) Maga Dávid gyakran érezte szükségét a kitartásnak az imádkozásban, amint kifejezte sok zsoltárban, amelyet írt. Néha az ellenségeinek könyörtelen szorongatása tette sürgőssé az ima szükségességét, amint azt a Zsoltár 70:2-6 mutatja. Máskor a saját gyengesége és tévelygése miatt merült fel ez a szükség; némelyikük bizony komoly volt. Ha te valaha méltatlannak érzed majd magad imában közeledni Istenhez, azt gondolva, hogy úgysem hallgatna meg, ajánljuk, hogy olvasd el újra meg újra a Zsoltár 51:3-14-ig. A 11-től 13-ig terjedő versek szavai jól képezhetik alapját a te imádnak.
„Rejtsd el orcádat vétkeim elől, s töröld el összes tévedésemet. Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten és helyezz belém új szellemet, állhatatosat. Ne vess el engem orcád elől; és szent szellemedet, ó ne vond meg tőlem.”
8. A Jehovához való közeledésben valójában kié a választás és milyen állapotok között?
8 Vajon az a kifejezés, hogy „minden testből való ember” eljön az „ima Meghallgatójá”-hoz, azt jelenti, hogy bárki megteheti ezt minden időben, tetszése szerint? Nem. Valójában ez a közeledés éppen ellenkezőleg történik, úgy amint ugyanannak a zsoltárnak későbbi versei megállapítják: „Boldog az, akit te [Jehova] kiválasztasz és közeledésre késztetsz, hogy lakozzék a te udvaraidban.” (Zsolt 65:5) Jóllehet a meghívás nyitva áll mindenki előtt, a közeledést azonban teljes őszinteséggel kell tenni. A hited először talán nem elég erős, de őszintének kell bizonyulnia. „Jehova közel van mindazokhoz, akik őszintén segítségül hívják.” — Zsolt 145:18.
9. Miért kell mindig Jézus nevében mondani a Jehovához intézett imáinkat?
9 Ezenfelül, Jehovához intézett imáinkat mindig Krisztus Jézus nevében kell mondanunk, aki az Isten által kijelölt egyedüli csatorna. (Ján 14:13, 14) Mi hálásan elismerjük Krisztusnak az egész emberiség érdekében végzett megváltó munkáját és azt, hogy Ő most Isten Főpapjaként szolgál, akin keresztül mi „a beszéd nyíltságával közeledhetünk a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerhessünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül a kellő időben”. — 1Tim 2:4-6; Zsid 2:9; 4:14-16.
10. Hogyan gondoskodik e tekintetben további segítő vezetésről a 15. zsoltár?
10 További felvilágosításért, hogy milyen személyeket választ ki Isten, ajánljuk elolvasásra a 15. zsoltárt, az ihletett feleletet arra a kérdésre, hogy: „Ó Jehova, ki lesz vendég a te sátorodban? Ki lakozik a te szent hegyeden?” Az abban vázolt alapelveket igazságosaknak fogadjuk el; azoknak kell vezetni bennünket, noha időnként nem is tudjuk valóban teljesíteni.
11. a) Kiknek a javára íratott elsősorban a Szent Írás? b) Milyen bátorítást találhatunk Salamonnak az 1Királyok 8:41-43-ig leírt imájában?
11 Talán azt mondod, és helyesen, hogy a Szent Írás, a már említetteket is beleértve, Isten népére összpontosul és rájuk van alkalmazva, különösen a keresztény gyülekezetre, amely a szellemi Izraelt, „Isten Izraelét” alkotja. (Róma 15:4; 1Kor 10:11; Gal 6:16) Az ilyenekkel összehasonlítva talán kívülvalónak vagy idegennek tekinted magad, hogy úgy mondjuk, az előző életmódod miatt és a vallás iránti teljes érdektelenséged miatt. Sokan vannak ma hasonló helyzetben. Ne add fel azonban hamar. Tartsd emlékezetedben, hogy Salamon a sok kérés között, melyeket a templom felavatásakor intézett Jehovához, könyörgött „az idegenért, aki nem tartozik a te népedhez, az Izraelhez, és aki valóban feljön messze földről a te nevedért”. Azt kérte, hogy „te [Jehova] tégy úgy mindent, ahogy az idegen kéri tőled; hogy megismerjen a földnek minden népe, hogy úgy féljen téged, mint a te néped, Izrael”. — 1Kir 8:41-43.
12, 13. a) Milyen ihletésben részesült Ésaiás, hogy írjon az „idegenek”-ről? b) Kiknek a javára és miként lehet alkalmazni ezeket a kifejezéseket?
12 További bepillantás és bátorítás ilyen „idegenek” számára az Ésaiás 56:6-8-ban található:
„És az idegeneket, akik csatlakoztak Jehovához, hogy neki szolgáljanak és szeressék Jehova nevét, s azért, hogy szolgáivá legyenek, akik megtartják a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítsék, és megtartják a szövetségemet, azokat mind felviszem a szent hegyemre is és megörvendeztetem őket az imádságházamban. Elfogadom egészen égő áldozatukat és véres áldozatukat oltáromon. Mert az én saját házamat imádkozás házának nevezik majd minden nép számára.”
13 Milyen hívogató leírás! Ezek az idegenek nem parancsra, hanem örömmel csatlakoznak Jehovához, a neve iránti szeretetből és mindazért, amit ez a név képvisel. Egész életükben [nemcsak a hét egy napján] ,szombat-tartók’ lesznek, Jehovának átadottak; így belépnek az ő „nyugodalmába”, ahogyan Pál megmagyarázza ezt a Zsidók 4:1-10-ben. Pál apostol azt is kimutatja, hogy az ,egészen égő áldozatoknak és a véres áldozatoknak’ gyakorlati alkalmazása van a keresztényeknél, amikor ezt írta:
„Őáltala ajánljunk fel Istennek mindenkor dicséretnek áldozatát, azaz a nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcsét. Ezenfelül ne felejtsük el a jót cselekedni és a dolgokat megosztani másokkal, mert ilyen áldozatok nagyon tetszenek Istennek.” — Zsid 13:15, 16.
14. Mi volt az „imádkozás háza” Ésaiás napjaiban, és mit szimbolizált?
14 Ésaiás napjaiban Jehova „imádkozás háza” természetesen a templom volt, amelyet Salamon épített. Ez a templom Isten nagy szellemi templomának a szimbóluma volt. Isten személyes jelenléte ennek a szellemi templomnak a Legszentebb helyén fent a mennyben van. Jézus Krisztus szellemtől nemzett követői még mindig a földön találják magukat, ennek a templomnak a Szenthelyén. Úgy is vannak ábrázolva, mint akik ennek a szellemi templomnak a papok számára fenntartott földi udvarában tartózkodnak.
15. a) Hogyan van azonosítva egy „nagy sokaság” a Jelenések 7:9-17-ben? b) Hogyan illik ez ma Jehova tanúira?
15 Az előbbiekkel gyönyörű összhangban — miután olvasunk a Jelenések 7:1-8. terjedő versekben a szellemi Izraelt kitevő keresztény gyülekezet 144 000 teljességéről — olvashatunk egy „nagy sokaságról”, amely szintén élvezi Isten kegyét. Ezek az önátadásuk bizonyítására „szent szolgálatot végeznek éjjel és nappal az ő templomában”. (Jel 7:15) Ez a gyönyörű látomás úgy mutatja be a nemzetközi „nagy sokaságot”, mint amely szolgál Jehovának az ő templomában, azaz annak földi udvarában, amely azok számára van fenntartva, akik nem szellemi izraeliták, ez olyan, mint a „nemzetek udvara” volt. Ma Jehova tanúinak nagy többsége a „nagy sokaság” tagjaiként azonosítja magát az Isten királyságában való örök élet reménységével a paradicsomi földön. Jézus úgy beszélt ezekről az utóbbiakról, mint az ő ,más juhairól, amelyek nem ebből az akolból valók’. Amint Jézus ezt a gondolatot tovább folytatta, látjuk, hogy ma az összes hű juhai ,egy nyájjá lettek egy pásztor [alatt]’. — Luk 12:32; Ján 10:16.
16. Milyen megjutalmazó kilátás van azok elé tárva, akik komolyan keresik Jehovát?
16 Szeretettel meghívást kapsz barátkozásra Jehova igaz imádóinak bensőséges kötelékében levő csoportjával. A legboldogabb tapasztalatnak fogod találni. Gyakorlati segítségnek és nagy bátorításnak fog bizonyulni számodra, hogy kitartást fejlessz ki az igaz hittel való imádkozásban. Ez ahhoz az eredményhez vezet, hogy Jehova lesz a ,megjutalmazója azoknak, akik komolyan keresik Őt’. (Zsid 11:6) Ez az imádkozásban való kitartás ügye a hittel összekapcsolva a legérdekesebben van megvilágítva a Lukács evangéliumában.
17. Mennyiben kiváló példája a kitartásnak Jákob tapasztalata az angyallal?
17 Ennél a pontnál emlékeztetünk a kitartás egy rendkívüli példájára és annak gazdag jutalmára. Arra az időre utalunk, amikor Jákob egész éjjel viaskodott egy angyallal, aki földi testben volt jelen. Noha az angyal Jákob csípőjének ízületét kimozdította a helyéből, Jákob nem engedte el őt addig, amíg meg nem tette, amit kért tőle: „Előbb áldjál meg engem.” Akkor az angyal olyat mondott neki, ami maradandó jelentőségű: „A te neved ne neveztessék ezután Jákobnak, hanem Izraelnek, mert harcoltál Istennel és emberrel úgy, hogy végül győzedelmeskedtél.” Végül meg is áldotta Jákobot. Jákob biztosan túl messze ment az állhatatosság és kitartás útjának követésében. Ő betű szerint megragadta és kitartott még béna állapotban is, míg el nem érte, amit kívánt. Csodálatos áldásban részesült, mint mondotta: „Láttam Istent színről-színre és a lelkem mégis megszabadult.” Micsoda szép példája a kitartó imádkozásnak! — 1Móz 32:24-30.