A bűn szennyének eltávolítása
MIUTÁN Jehova Isten befejezte alkotó tevékenységét, áttekintette mindazt, amit teremtett és azt mondta: „nagyon jó” (1Móz 1:31). Minden, amit alkotott, tökéletes volt (5Móz 32:4). Amikor a bűn behatolt igazságos elrendezésébe, olyan volt, mint amikor egy nemkívánatos rákos sejt hatol be az egészséges testbe.
Ténylegesen, nem az emberek voltak az egyedüliek, akik fellázadtak Isten ellen és vétkeztek. A Biblia beszél „angyalokról, akik vétkeztek” (2Pét 2:4). Egy szellemteremtmény, Sátán, az Ördög volt az, aki először vezette rossz útra Ádámot és Évát (Ján 8:43, 44). Mindazonáltal semmi sem történt ezeknek a gonosz szellemeknek az érdekében. Ők tökéletesen voltak és szabadon választottak. Éppen ezért bűnük megbocsáthatatlan volt. Bűnösségük szennyét el kell távolítani a világegyetemből teljes megsemmisítésükkel, Isten rendelt idejében (Máté 25:41).
Éppen úgy, Ádám és Éva is választotta a bűnt. Noha tökéletesnek teremtettek, szándékosan a rosszat tették. Így önként lettek a bűn rabszolgái, mivel maga Jézus megmagyarázta: „Mindenki, aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek” (Ján 8:34). Végezetül letűntek a színtérről, amikor Isten megengedte, hogy meghaljanak a bűn okozta tökéletlenségük miatt (1Móz 3:19; 5:5).
Velünk azonban más a helyzet. Mi is rabszolgái vagyunk ugyan a bűnnek, de nem teljesen választás útján. Mi azért vagyunk bűnösök, mert úgy születtünk, mintha már születésünk előtt eladattunk volna rabszolgának (Róma 5:12; 7:14). Éppen ezért Jehova Isten szeretetében és bölcsességében gondoskodott arról, hogy kikerülhessünk a bűn rabszolgaságából, ha valóban akarunk.
A PROBLÉMA MEGOLDÁSA
Jehova Isten Izrael nemzetével való foglalkozásában kimutatta, hogy elfogadja a visszavásárlás alapelvét. Ha például egy izraelita elszegényedett és magát rabszolgaságba eladni kényszerült, egy közeli rokona visszavásárolhatta, kiválthatta őt, ha megtehette (3Móz 25:47–49). Az árat pontosan kiszámították úgy, hogy a visszavásárlás teljesen igazságos volt.
Jehova megalapította az egyenértékűség alapelvét a büntethetőség kiszabásánál a bűnért. Például, ha valaki szándékosan testi sértést okozott egy izraelita társának, az igazságszolgáltatás szerint ugyanolyan sérelmet kellett elszenvedni. A törvény előírta, „lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, csapást csapásért” (2Móz 21:23–25).
Hasonlóképpen engedte meg Isten az emberiség visszavásárlását a bűn rabszolgaságából, de ennek az igazsággal összhangban kellett történnie. A fizetett árnak kifogástalannak, nem közönségesnek kellett lennie, mintha annak, amit visszavásárolnak, nem volna igazi értéke. Mi volt az ár? Nos, gondold csak el! Az, amit Ádám feladott, tökéletes, bűntelen emberi élet volt, az örök élet kilátásával. Az nagyon értékes dolog volt.
Az ember birtokában semmi sem volt egyenlő értékű ezzel. Még a leggazdagabb embernek is meg kell halnia egyszer. Az összes ezüstje és aranya sem tudja meghosszabbítani még ezt a tökéletlen életét sem, nem hogy örök életet vásárolhatna. Az ihletett zsoltáros mondta: „Egyikük sem adhat érte Istennek . . . hogy még örökké élhessen és ne lássa meg a sírgödröt” (Zsolt 49:7–9 [Károli: 49:8–10]). A segítségnek tehát az emberi fajon kívülről kellett jönnie.
Isten legelőször nyomban akkor jelentette ki e segítségről való gondoskodásának elhatározását, amikor Ádám és Éva a bűnt választotta engedelmesség helyett. Isten megjövendölte egy „mag” eljövetelét, aki szembeszegül a gonosz szellemi teremtmények befolyásával, amely bűnbe sodorta az emberiséget (1Móz 3:15). Egymást követő kinyilatkoztatásokban megismertette azt a családot, amely létrehozza ezt a magot vagy utódot, ivadékot. Ezek a kinyilatkoztatások végül egy eljegyzett párra összpontosultak, név szerint Józsefre és Máriára, akik Palesztínában éltek a római birodalom idején (1Móz 22:15–18; 49:10; Luk 1:26–35).
E párnak tudomására jutott, hogy Máriának fia lesz, aki döntő szerepet fog játszani a bűn szennyének eltávolításában az Isten teremtéséből. Jehova angyala értesítette Józsefet álomban: „József, Dávid fia, ne félj otthonodba fogadni Máriát, a feleségedet, mert ami fogant benne, az a szent szellemtől van. Fiat fog szülni, akit Jézusnak kell nevezned, mert Ő fogja megmenteni népét bűneitől” (Máté 1:20, 21). Volt hát végül valaki, aki meg tudta „menteni a testvérét”.
Jézus Mária fiaként született, és így igazi zsidó volt a Dávid házából. Ahogy azonban később feltárult, valójában emberré létele előtt is létezett a mennyben. Életét Jehova csodálatos ereje vitte át Mária méhébe, úgy hogy Isten Fia emberként születhetett meg (Ján 1:1–3, 14). Így történt, hogy Jézus nem örökölte a bűnösséget, amely megnyomorította az egész emberi fajt az ő idejéig. Ő Ádámhoz hasonlóan tökéletes volt. De Ádámtól eltérően engedelmes is maradt. Így, először és egyedülállóan az emberi történelemben Jézus olyan ember volt, aki nem vétkezett. Péter apostol mondta: „Ő nem követett el bűnt és csalás nem volt a szájában.” Pál megmagyarázta, hogy Jézus „lojális, őszinte, szeplőtelen, bűnösöktől elkülönített” volt (1Pét 2:22; Zsid 7:26).
Jézus így rendelkezett az egyedüli, a tökéletes emberi élettel egyenértékű valamivel: egy másik tökéletes emberi élettel. Amikor meghalt, az ő halála nem „bér volt, amit a bűn fizet” (Róma 6:23). Jézus nem érdemelte meg, hogy meghaljon. Ezért halálakor feláldozott valamit, ami pontosan egyenértékű volt azzal a tökéletes emberi élettel, amelyet Ádám elveszített (1Tim 2:6).
Jézus áldozatának hatása éppen ellentéte volt Ádám bűne hatásának. Pál apostol mondta: „Amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindnyájan életre kelnek” (1Kor 15:22). Jézus felhasználhatta a maga tökéletes emberi életét, mint árat, hogy megvásárolja az emberiséget a bűnből. „Önmagát adta bűneinkért, hogy megszabadítson minket a dolgok jelen gonosz rendszeréből, a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint” (Gal 1:4).
MEGSZABADÍTÁS A BŰNTŐL
Van már tehát kivezető út az emberiség számára! A megváltás ára ki van fizetve. De vajon azt jelenti ez, hogy most mindenki automatikusan megszabadul a bűntől és tökéletességre jut? Nem, ez lehetetlen. Jézus maga magyarázta meg, hogyan működik ez a gondoskodás: „Mert Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Igen, azok akik hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban, aki által Isten a megváltásról gondoskodott, örök életnek fognak örvendeni, amelytől Ádám szándékos engedetlensége elvágta őket.
Azok, akik valóban értékelik Jézus áldozatát, már most előnyöket élveznek. Természetesen még tökéletlenek. Még nem érkezett el Isten ideje, hogy betű szerinti emberi tökéletességre állítsa helyre az emberiséget. De ha tökéletlenségük miatt bűnt követnek el, az nem töri meg helyrehozhatatlanul a mennyei Atyjukkal való viszonyukat. János apostol írta: „Azért írom nektek ezeket, hogy ne követhessetek el bűnt. De ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos” (1Ján 2:1, 2). Igen, ha tökéletlenségünk következtében bűnbe esünk, imádkozhatunk Istenhez Jézus váltságáldozata alapján, bízva abban, hogy Jehova megbocsát nekünk (1Ján 1:7–9).
Vajon azt jelenti ez, hogy a bűn már nem számít többé? E szerető gondoskodás következtében, vajon elkövethetünk bármilyen bűnt, amilyet csak akarunk és nyugodtak lehetünk afelől, hogy Jehova megbocsát nekünk Jézus áldozatáért? Nem, egyáltalán nem így van. Ha javunkra akarjuk fordítani ezt a gondoskodást, ki kell mutatnunk, hogy ugyanolyan a magatartásunk a bűn iránt, mint Jézusé. Jézus ,szereti az igazságosságot és gyűlöli a törvénytelenséget’. Mi is kötelesek vagyunk ezt tenni (Zsid 1:9). Pálhoz hasonlóan, nekünk is kötelességünk ,megöklözni testünket és rabszolgaként vezetni’, hogy legyőzzük a bűnös hajlamait (1Kor 9:27). Ehhez hozzátartozik annak világos megértése, hogy mi a bűn és a küzdés is ellene. Isten segít nekünk ebben és végeredményben valóban átalakult személyekké válhatunk (Róma 12:2).
Ha azonban nem harcolunk bűnös hajlamaink ellen, lehetséges, hogy Pál apostol további szavai illenek ránk: „Mert ha szándékosan bűnt gyakorolunk, miután az igazság pontos ismeretére jutottunk, akkor többé nem marad bűnért való áldozat, hanem az ítéletnek félelemteljes várása” (Zsid 10:26, 27).
Végezetül, azok, akik bemutatják, hogy tökéletlen testük ellenére őszintén vágynak megszabadulni a bűn rabszolgaságából, még ennél is csodálatosabb kilátással rendelkeznek. Ígéretük van az Isten új rendjében való örök élet lehetőségére, ahol a bűn már a múlté lesz. Teljesen el lesz távolítva Isten teremtéséből. Akkor „nem ártanak és nem okoznak romlást egész szent hegyemen; mert a föld valóban betelik Jehova ismeretével, mint ahogy a vizek a tengert beborítják” (És 11:9). Az ihletett zsoltáros ígéri nekünk, hogy „a gonosz [azaz szándékosan vétkező] nem lesz többé”. Ellenben „a föld a szelídeké lesz és bizony maradéktalan örömet találnak a béke bőségében” (Zsolt 37:10, 11).
A bűn összes rossz hatása — betegség, halál és az Istentől való elidegenedés — mind a múlté lesz (Jel 21:3, 4). Ehelyett Isten földre vonatkozó elhatározása fog teljes mértékben megvalósulni (Máté 6:9, 10).
Igen, hála Jézus váltságáldozatának, a hívő emberiségnek csodálatos alkalma nyílik végre kijutni a bűn rabszolgaságából. Éppen ezért nagyon időszerű a zsoltáros buzdítása: „Fordulj el a rossztól és tedd a jót és így lakjál határtalan ideig. Mert Jehova jogszerető, és nem hagyja el az ő lojálisait. Határtalan ideig biztosan oltalmuk lesz” (Zsolt 37:27, 28).