Hogy fordul javunkra a számonkérés napja?
1. Miért nem győznek a nemzetek Har-Magedonkor és hogyan végződik a számadásuk a számonkérés napján?
A „MINDENHATÓ Isten nagy napjának háborúja” Har-Magedonkor könyörtelenül elérkezik minden földi nemzet számára. Noha ezek a nemzetek minden eddiginél jobban felfegyverkeztek a világméretű hadviselésre, soha nem számíthatnak a Mindenható Isten felett aratott győzelemre. Mint az összes mennyei seregek Fővezére, Isten a nagy Tábornagyának, Jézus Krisztusnak adja a győzelmet, mert Ő a „királyok Királya és uraknak Ura”. Ő tartja végső leszámolását az összes ellenséges nemzetekkel. Könnyűnek találtatnak majd az isteni igazságosság mérlegén. S ez a leszámolás örökké tartó pusztulásukkal végződik. — Jel 19:11-21; 17:14.
2. Miért intézik a Királyhoz a csata után a Zsoltár 45:6, 7 szavait és mit jelent az emberiség számára az, hogy Ő a jogarával kormányoz?
2 A Har-Magedon-i győzelem igazolni fogja a Mindenható Isten egyetemes szuverenitását. Mivel Isten sikeresen használja fel Jézus Krisztust a győzelméhez, érdemesnek találja Őt arra, hogy megtartsa mennyei trónját. Amíg Isten fennáll, addig áll fenn a Felkent Király, Jézus Krisztus trónja is. Ezt a fontos tényt hangsúlyozzák a Zsoltár 45:7, 8 szavai, melyeket a zsoltáros a Királyhoz intéz: „Isten a te trónod határtalan ideig, sőt örökké; királyi jogarod az egyenesség jogara. Szereted az igazságosságot és gyűlölöd a gonoszságot. Ezért kent fel Isten, a te Istened az örvendezés olajával társaidnál jobban.” Felismerjük, hogy ezeket a szavakat idézte Pál apostol Krisztusnak az angyalok fölötti felsőbbrendűsége igazolására. (Zsid 1:7-9) Mivel szerette az igazságosságot és gyűlölte a gonoszságot vagy törvénytelenséget, jogarával Krisztus az egyenesség fenntartásával kormányoz. Ez jót jelent az emberiség számára.
3. Kik voltak Jézus Krisztus „társai”, és miért kenték fel Őt társainál jobban az „örvendezés olajával”?
3 Jézusnak mint földi embernek királyok voltak az ősatyái. A zsoltáros megemlíti, hogy lesznek földi ősatyái. Sokan közülük — Joákin királytól kezdve Dávid királyig — „társai” voltak abban, hogy osztoztak vele az Istentől felállított királyságban azáltal, hogy „Jehova trónjá”-n ültek. (1Krón 29:23; 2Krón 13:5, 8; Máté 1:6-12) Azok a királyi ősök kétségkívül örvendeztek Isten választott népe fölötti királyságuknak. De a királyi társak közül egy sem érezhetett olyan mértékű örömet, mint amilyet a megdicsőült Jézus Krisztus érez. Királyi mivolta sokkal magasabb rendű az övékénél, mivel mennyei, igen, az angyalok fölött álló. Jehova, Jézus Krisztus Istene bőségesebben kente Őt fel „az örvendezés olajával” Isten igazságossága iránti tökéletes, romolhatatlan odaadása miatt.
HÁZASSÁG ÉS GYERMEKEK
4, 5. Mire mutat rá a zsoltáros a Zsoltár 45:9-15 a versében mint a győzedelmes Király soron következő tettére, és miért tűnhet ez meglepőnek számunkra?
4 Miután Jézus Krisztus győztes háborút folytatott ellenségei ellen, figyelmét békés dolgokra irányíthatja. Az ihletett zsoltáros úgy ábrázolja Őt, mint aki házasságot köt és családot alapít. Ez talán meglepőnek tűnik, hiszen Isten Fia nem azért lett emberré, hogy az emberek leányainak valamelyikével házasságra lépjen. Nem követte azt a pályát, melyet „Isten” bizonyos angyal „fiai” követtek Noé napjaiban. (1Móz 6:1-4) Így az ember elcsodálkozhat azon, hogyan lehetnek a 45. zsoltár további szavai igazak:
5 „Minden öltözéked mirha, aloéfa és kasszia, elefántcsont palotából húros hangszerek örvendeztetnek téged. Királyok leányai vannak értékes asszonyaid között. Királyi feleséged ofíri aranyban, jobb kezed felől áll. Halljad, ó leány, és lásd, hajtsd ide füledet és feledd el népedet és atyád házát. A király szépséged után vágyakozik, hisz urad ő, hajolj meg tehát előtte. Tírusz leánya is ajándékkal — a nép gazdagjai felderítik saját arcodat. A király leánya teljes pompában bent van a házban, ruhája aranyba van foglalva. Szőtt öltözetben hozzák a királyhoz.” — Zsolt 45:9-15a.
6. Ki ez a „király leánya”, akit a Király elé visznek és mi köze volt hozzá Alámerítő Jánosnak?
6 Vajon ki a „király leánya”, akit a vágyakozó király elé visznek házasság céljából, míg szertartásos, hangszeres zene teszi vidámmá az alkalmat? Ő valóban egy Király leánya, mégpedig Jehova Istené, „az örökkévalóság Királyá”-é. (Jel 15:3) Ily módon tehát hercegnő. Ő a megdicsőített, 144 000 tagból álló keresztény gyülekezet, melyet egyetlen egységnek, egy összetett testnek tekinthetünk. Alámerítő Jánosnak jutott az a tiszteletre méltó kiváltság, hogy e menyasszony társaság tagjait bemutassa Jézus Krisztusnak a földön. János ezt mondta: „Akinek menyasszonya van, az vőlegény. De midőn a vőlegény barátja ott áll és hallja őt, nagy öröme telik a vőlegény hangjában. Ezért ez az örömöm teljessé lett.” — Ján 3:29; 1:35-42; Jel 14:1-5.
7. Kinek jegyezték el ezeket az apostolok a tanítványképzésük által és mit alkotnak ők együttesen a mennyben?
7 Hasonlóképpen, mivel Krisztus tanítványaivá tették őket, Pál apostol és a többi apostolok mint „tiszta szüzet” eljegyezték őket Jézus Krisztusnak, az „egy férjnek”. (2Kor 11:2) Miként az eljegyzett lány, aki szülői otthont elhagyja, hogy férjéhez csatlakozzon és vele éljen, a tanítványoknak, akiket a mennyei Vőlegénynek ígértek házasság céljából, el kell felejteniük saját földi népüket, földi atyjuk házát, s vonzalmuknak a mennyei Vőlegényre, Jézus Krisztusra kell irányulnia. Miután földi pályafutásukat hűségesen, szűzi tisztaságban befejezték, várniuk kell Vőlegényük hangjára, amikor a feltámadás során előhívja őket a halálból. (1Thess 4:16, 17; Ján 6:54) A mennyben mind a 144 000 együtt alkotja Jehovának, a Királynak „leányát”, mivel mint örökbefogadó Atyjuk, szelleme által nemzette őket. Egyesülten képezik az új Jeruzsálemet, melyet „a menyasszony, a Bárány feleségé”-nek hívnak. Ezen alkalomkor úgy van „elkészítve, mint férje számára felékesített menyasszony”. — Jel 21:2, 9.
8. Az esemény természete miatt, kik vesznek részt azon joggal a 45. zsoltár értelmében, és kik azok, akik jelen vannak a zsoltár teljesedéseként?
8 Királyi esemény ez a Király fiának menyegzője a Király leányával. Illő, hogy a királyi család tagjai — mind a királyi „feleség”, mind a hercegnők — részt vegyenek rajta. Isten egész mennyei szervezete mint az „örökkévalóság Királyá”-nak királynői „felesége” örvendezik. Annak a szervezetnek összes angyali tagjai, mint hercegnők együtt örvendeznek velük. Mindezek a mennyei teremtmények elméjükben tartják, hogy Jehova Isten az, aki mindezt lehetővé tette és így ezt mondják: „Örvendezzünk és ujjongjunk felettébb és adjunk dicsőséget neki, mert elérkezett a Bárány menyegzője és felesége elkészítette magát.” — Jel 19:7.
9. Hol kerül sor arra, hogy „a szüzek az ő kíséretében mint társak” örvendeznek, és miért éppen ott?
9 De lesz-e valaki a földön, aki a szent mennyekkel együtt örvend majd ennek az egyetemes fontosságú, ragyogó eseménynek? Igen! A Zsoltár 45:15b, 16 utal erre, mivel így folytatja: „A szüzek az ő [menyasszony] kíséretében, mint társak behozatnak hozzád [a királyi Vőlegényhez]. Örvendezéssel és örömmel hozzák be őket; belépnek a Király palotájába.” Hol történik a menyasszony szűzi társainak az örvendezése? Igaz, azt mondják róluk, hogy belépnek a mennyei király palotájába, de férjhez mennek-e a Királyhoz? Nem! Természetesen nem, mert még csak el sem jegyzik őket neki. Nem nemzi őket Isten szelleme mennyei életre. — Ján 3:3, 5.
10. Kiket ábrázolnak ma „a szüzek az ő kíséretében mint társak”, és hogyan lehetnek ők a földön, amikor a menyegzőre a mennyben kerül sor?
10 A „királylány” osztály tagjait idelent a földön jegyzik el Krisztusnak, azaz még emberi mivoltuk során. Így a nyoszolyólányoknak, akik csupán a kíséretében vannak, nem kötnek házasságot a Vőlegény Királlyal, egy földi osztályt kell alkotniuk. Ők akkor jelennek meg a földön, amikor a mennyei menyegző már a vége felé közeledik. Azok a szűztársak tehát a „nagy sokaság”-ot ábrázolják, akik a „vég idejé”-n kezdenek megjelenni, s akik csatlakoznak a menyasszony osztály maradékához, mielőtt ezek elhagyják a földi színteret, hogy egyesüljenek a Vőlegénnyel, Jézus Krisztussal a mennyben. Teljes egyetértésben ezzel, a Jelenések 7:9-17-ben a megjövendölt „nagy sokaság” 1935-ben kezdett kialakulni és társulni a szellemtől nemzett menyasszony osztály utolsó tagjaival. Mivel az eljövendő „nagy nyomorúság”-on át megőriztetnek, élni fognak a földön, amikor a mennyei menyegző végbemegy. Ennél az eseménynél nagyon örvendeznek majd. — Zsolt 45:16.
„FEJEDELMEK AZ EGÉSZ FÖLDÖN”
11. Vajon Krisztus jelenlegi és jövőbeni dicsősége a földi ősatyáinak hírnevétől függ-e, és hogyan mutat rá a Zsoltár 45:17 arra, hogy a gyülekezettel kötött mennyei házassága gyümölcsöző?
11 Amikor Jézus a földön volt, előkelő ősatyái voltak. De jelenlegi és jövendőbeli dicsősége nem függ ezektől az ősatyáktól közvetített bárminemű előkelőségtől. Vele Dávid király uralkodóháza véget ért, mert ő Dávid király Maradandó Örököse, királysága pedig más utódra nem száll át (Luk 1:31-33) A Zsoltár 45:17 azonban a 144 000 megdicsőült tanítványából álló gyülekezetével kötött házasságát gyümölcsözőnek írja le, amilyennek a házasságnak lennie kell. Így ez a Vőlegény-Királyhoz intézett vers ezt mondja: „Ősatyáid helyett fiaid lesznek, akiket fejedelmekként jelölsz ki az egész földön.”
12. Melyik az a legmagasabb állás, ahová ezek a földi „fiak” eljuthatnak és miért lesz belőlük elég ahhoz, hogy a Király „az egész földön” kinevezhesse őket?
12 E „fiak” közül egy sem lesz a mennyei király utódja. A legmagasabb állás, melyet e „fiak” közül bárki elnyerhetne, a földi fejedelemség lesz. Ahhoz, hogy ezeket „az egész földön fejedelmek”-ként lehessen kinevezni, sokan kell hogy legyenek. A Királynak elegendő „fia” lesz erre a célra, mert a „Hatalmas Isten” címéhez még egy másik cím is járul: „Örökkévaló Atya”. (És 9:6) Az egész emberiségért bemutatott tökéletes áldozata képesítette Őt arra, hogy ezzé váljon. Ezzel a váltságáldozattal mindnyájukat megvásárolta.
13. Hogyan lesz a Király életadó Atyává az összes megváltott halottak számára, és hogyan lesz képes a „nagy sokaság” ellátni a Királyt az első „fejedelmei”-vel?
13 Következésképpen a Király életadójává lehet a nyoszolyólányok „nagy sokaságá”-nak, akik túlélik a „nagy nyomorúság”-ot és az 1000 éves Királyság-uralom alá jönnek. Atyjává lehet továbbá az emberiség összes halottainak, beleértve földi ősatyáit is. Vajon hogyan? Úgy, hogy feltámasztja őket a halálból, s visszahozza őket a földi életre. (Ján 5:28, 29) Összes földi gyermekei közül az arra érdemes, istenfélő férfiakat megteheti „fejedelmekké az egész földön”. Ily módon uralmát az egész földgömbön gyakorolja. Ésszerű, hogy a „nagy sokaság” tagjai, akik túlélik a „nagy nyomorúság”-ot, lesznek királysága első alattvalói, s belőlük válnak majd ki a Királyságnak az első „fejedelmei”, és földi képviselőiként szolgálnak majd.
14. Hogyan csatlakoznak mások is a „nagy sokaság”-ból való „fejedelmek”-hez a hivatalos földi szolgálatban és mit garantál ez az elrendezés az egész emberiségnek?
14 Mily nagyszerű kiváltság lesz ez! Mások is csatlakoznak majd a hivatalos szolgálatban e „nagy sokaság”-ból származó „fejedelmek”-hez. Hogyan? Jézus Krisztus ősatyái és más hűséges emberek — Ábeltől Alámerítő Jánosig — feltámadnak majd és az ő fejedelmi képviselői lesznek. Mily nagyszerű, romolhatatlan kormányzatot biztosít ez az egész emberi faj számára! Ez az a hőn óhajtott kormányzat, melynek a mai nemzeti kormányok helyébe kell lépnie, melyeknek rövidesen számolniuk kell a győzedelmes Királlyal, Jézus Krisztussal.
15, 16. a) A Zsoltár 45:18 szerint miért szeretne a zsoltáros sokáig élni? b) Ki ismeri a Király valódi nevét és vajon méltó-e az a név arra, hogy oly sokáig emlegessék és dicsérjék?
15 Mint az ókori ihletett zsoltárosét, nem kavarják-e fel a mi szívünket is ezek a közeljövőre vonatkozó „jó” kilátások? Igen, és nyelvünkre vesszük a zsoltáros zárószavait, melyeket az elragadó királyhoz intézett, akinek kormányzatát Isten a saját trónjával támogatja: „Említést teszek nevedről minden eljövendő nemzedéken át. Ezért fognak a népek dicsérni téged határtalan ideig, sőt örökké.” — Zsolt 45:18.
16 A zsoltáros sokáig szeretett volna élni — „minden eljövendő nemzedéken át” —, hogy említést tehessen a király nevéről. Nem mondta ki a király nevét. Tulajdonképpen nem is tudta a nevét annak a királynak, akiről prófétailag, ihletés alatt írt. De mi ma azonosíthatjuk a királyt, akiről a zsoltáros prófétailag írt, és tudjuk a nevét. Jézus Krisztus Ő, Jehova Isten Fia. Vajon a neve nem megérdemli-e, hogy említést tegyenek róla „minden eljövendő nemzedéken át”? A zsoltáros előre bejelentette, hogy lesznek „népek”, amelyek így gondolják s ezért „dicsérik” a név viselőjét „határtalan ideig, sőt örökké”.
17. Minek a megtételére alkalmas most az idő, s ha megtesszük, mit jelent számunkra?
17 Előttünk az alkalom, hogy élve átvészeljük a nemzetekre jövő számonkérés napját és belépjünk Isten királyságának áldásaiba, mely a helyükbe lép. Hittel ujjonghatunk már most Jehova felkent Királyával, mert győzelme Har-Magedonkor bizonyos, és uralma a megtisztított föld felett ezer évig biztos. Most — ma — van itt a kedvező alkalom számunkra, hogy azok közé a „népek” közé álljunk, akik „határtalan ideig, sőt örökké” dicsérik a győzedelmes Királyt. Ez dicsőségére válik Jehova Istennek, az ő mennyei Atyjának, aki maga a legfőbb „örökkévalóság Királya”, valamint a „nemzetek Királya”. Ha ezt tesszük, ez azt jelenti számunkra, hogy egész életünkben, „sőt örökké” dicsérhetjük és dicsőíthetjük felkent Királyát. Ez valódi értelmet ad az életnek. Magasztos célt állít elénk, amelyért érdemes élni egy örökkévalóságon át.