Ismerd meg Jehovát, az Istent, aki személy

AZ INDIAI dr. Radhakrishnan a következőkre lett figyelmes, amikor összehasonlította a hinduk Isten-fogalmát más vallásrendszerekével: „A héberek Istene más típusba tartozik. Ő személy, s tevékenyen részt vesz a történelemben, valamint érdeklik az ebben a fejlődő világban bekövetkezett változások és sorsfordulók. Ő Lény, aki kommunikál velünk.”

A Biblia Istenének héber neve: יהוה, s ezt általában „Jehovának” fordítják. Ő minden más istent felülmúl. Mi az, amit tudunk róla? Hogyan bánt az emberekkel a bibliai időkben?

Mózes „szemtől szemben” Jehovával

Jehova és a szolgája, Mózes között olyan meghitt kapcsolat volt, hogy „szemtől szembe” kerültek egymással, még ha Mózes nem látta is szó szerint Istent (5Mózes 34:10, Újfordítású revideált Biblia; 2Mózes 33:20). Ifjúkorában Mózes szíve az izraelitákhoz húzott, akik abban az időben rabszolgasorban voltak Egyiptomban. Mózes hátat fordított annak az életnek, melyet a fáraó háznépének tagjaként élt, „választván az Isten népével való együttnyomorgást” (Zsidók 11:25). Ennek eredményeképpen Jehova sok különleges kiváltságban részesítette Mózest.

A fáraó háznépének tagjaként „megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére” (Cselekedetek 7:22, Úf). Ám ahhoz, hogy Izráel nemzetét vezesse, olyan tulajdonságokat is ki kellett fejlesztenie, mint az alázatosság, a türelem és a szelídség. Ezeket az alatt a 40 év alatt fejlesztette ki, míg pásztor volt Midiánban (2Mózes 2:15–22; 4Mózes 12:3). Habár Jehova láthatatlan maradt, mégis feltárta kilétét és szándékát Mózesnek, és Isten angyalokon keresztül bízta rá a Tízparancsolatot (2Mózes 3:1–10; 19:3—20:20; Cselekedetek 7:53; Zsidók 11:27). A Biblia arról tudósít bennünket, hogy „az Úr [Jehova, NW] szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél” (2Mózes 33:11, Katolikus fordítás). Bizony, Jehova maga is ezt mondta: „Szemtől szembe szólok ő vele.” Micsoda értékes, személyes kapcsolatnak örvendett Mózes az Istenével, aki bár láthatatlan, mégis személy! (4Mózes 12:8).

Izráel nemzetének korai történelme mellett Mózes a törvénygyűjteményt is lejegyezte, az összes hozzá tartozó részlettel együtt. Egy másik felbecsülhetetlen értékű kiváltságot is rábíztak: Mózes első könyvének a megírását. Ennek a könyvnek a második fele olyan történelem, melyet pontosan ismertek a saját családján belül, s ezért ezt viszonylag könnyű volt lejegyeznie. De vajon honnan vette Mózes az emberiség korai történelmére vonatkozó részleteket? Lehet, hogy ősi, írott dokumentumok voltak Mózes tulajdonában, melyeket az elődei őriztek meg azért, hogy felhasználhatók legyenek forrásanyagként. Másfelől úgy is hozzájuthatott a részletekhez, hogyha szájról szájra adták tovább azokat, vagy ha Jehova közvetlen isteni kinyilatkoztatás által közölte vele. Tiszteletnek örvendő emberek minden időben méltányolták azt a személyes kapcsolatot, melynek Mózes örvendett Istenével ebben a tekintetben.

Jehova — Illés számára Isten és személy

Illés próféta szintén olyan Istennek ismerte Jehovát, aki személy. Illést a tiszta imádat iránti buzgalom fűtötte, és Jehovát szolgálta annak dacára is, hogy céltáblája lett azok nagyfokú gyűlöletének és heves ellenállásának, akik a kananeus istenek panteonjának főistenét, Baált imádták (1Királyok 18:17–40).

Izráel királya, Akháb és a felesége, Jézabel igyekeztek megölni Illést. Mivel Illés féltette az életét, a Holt-tengertől nyugatra fekvő Beérsebába menekült. Onnan a pusztába vándorolt, és azért imádkozott, hogy haljon meg (1Királyok 19:1–4). Vajon Jehova magára hagyta Illést? Többé már nem érdekelte hűséges szolgája? Illés talán ezt hitte, de mennyire tévedett! Jehova később halk hangon ezt kérdezte tőle: „Mit csinálsz itt Illés?” Majd a természetfölötti erő drámai megnyilvánulását követően „szózat lőn ő hozzá, a mely [ismét] ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?” Jehova azért tanúsított ilyen személyes érdeklődést Illés iránt, hogy bátorítsa megbízható szolgáját. Isten még több munkát szánt neki, Illés pedig lelkesen reagált erre a felhívásra! Illés hűségesen eleget tett megbízatásainak, megszentelve Istenének, Jehovának mint személynek a nevét (1Királyok 19:9–18).

Jehova nem szólt többé személyesen a földön élő szolgáihoz azt követően, hogy elvetette Izráel nemzetét. Ez azonban nem jelentette azt, hogy csökkent volna az irántuk tanúsított személyes érdeklődése. A szent szellemén keresztül még mindig irányította és erősítette őket a neki végzett szolgálatban. Vegyük például Pál apostolt, akit azelőtt Saulusként ismertek.

Pál irányítása a szent szellemmel

Saulus Tárzusból, Cziliczia egyik kiemelkedő városából származott. A szülei héberek voltak, ő viszont római állampolgárnak született. Saulus neveltetése mégis a farizeusok szigorú tanaival volt összhangban. Később Jeruzsálemben a kimagasló törvénytanító, „Gamáliel lábainál” volt alkalma tanulni (Cselekedetek 22:3, 26–28).

Amiatt, hogy Saulus helytelen buzgalmat tanúsított a zsidó hagyományok iránt, részt vett a Jézus Krisztus követői ellen indított dühödt hadjáratban. Sőt Istvánnak, az első keresztény mártírnak a meggyilkolását is helyeselte (Cselekedetek 7:58–60; 8:1, 3). Később elismerte, hogy bár korábban istenkáromló, üldöző és arcátlan ember volt, ’mégis irgalmat nyert, mert hitetlenségében tudatlanul cselekedett’ (1Timótheus 1:13, Úf).

Saulust az az őszinte vágy hajtotta, hogy Istent szolgálja. Miután Saulus útban Damaszkusz felé megtért, Jehova rendkívüli mértékben felhasználta. A feltámasztott Krisztus Ananiást, a korai keresztény tanítványt utasította, hogy segítsen Saulusnak. Pált (keresztényként ezen a római néven vált ismertté Saulus) ettől kezdve Jehova szent szelleme vezette, hogy hosszan tartó és gyümölcsöző szolgálatot végezzen Európa és Kis-Ázsia különböző részein (Cselekedetek 13:2–5; 16:9, 10).

Vajon ugyanígy azonosítható ma is a szent szellemmel történő irányítás? Igen.

Az ateizmus nem vet gátat Jehova személyes érdeklődésének

Joseph F. Rutherford a Watch Tower Society második elnöke volt. 1906-ban keresztelkedett meg mint Bibliakutató — ezen a néven ismerték akkoriban Jehova Tanúit —, a következő évben kinevezték a Társulat jogtanácsosává, 1917 januárjában pedig ő lett a Társulat elnöke. Ez a fiatal ügyvéd azonban egykor ateista volt. Hogyan lett hát Jehova egyik lelkes keresztény szolgája?

Rutherford 1913 júliusában az International Bible Students Association Springfieldben (Massachusetts, USA) megtartott kongresszusának elnöklőjeként szolgált. A The Homestead című helyi lap egyik újságírója interjút készített Rutherforddal, s a beszámolót újra kinyomtatták az ezt a kongresszust felelevenítő füzetben.

Rutherford kifejtette, hogy amikor azt tervezte, hogy megházasodik, a baptista felekezet nézeteit osztotta, leendő feleségének pedig presbiteriánus nézetei voltak. Amikor Rutherford pásztora azt mondta, hogy „a lány a tüzes pokolba fog kerülni, mivel nem merítkezett be, Rutherford pedig egyenesen az égbe megy, mert ő bemerítkezett, Rutherford logikusan gondolkodó elméje fellázadt, ő maga pedig ateista lett”.

Rutherford több évig kutatott gondosan, hogy újra felépítse az Istenbe mint személybe vetett hitét. Azt mondta, abból a feltételezésből indult ki, hogy „ami nem nyújthat megelégedést az elmének, annak ahhoz sincs joga, hogy a szívnek megelégedést nyújtson”. A keresztényeknek „biztosra kell venniük, hogy a Szentírás, melyben hisznek, igaz” — fejtette ki Rutherford, s még ezt is hozzáfűzte: „Ismerniük kell az alapot, amelyen állnak.” (Lásd: 2Timótheus 3:16, 17.)

Igen, még manapság is lehetséges, hogy az, aki ateista vagy agnosztikus, kutasson a Szentírásban, hitet építsen ki, és szoros, személyes kapcsolatot fejlesszen ki Jehova Istennel. Egy fiatalember, miután alaposan áttanulmányozta a Bibliát az Ismeret, amely örök élethez vezet című Őrtorony-kiadvány segítségével, beismerte: „Amikor belekezdtem ebbe a tanulmányozásba, még nem hittem Istenben, de most már úgy gondolom, hogy a Bibliában található ismeret az egész gondolkodásomat megváltoztatta. Kezdem megismerni Jehovát, és kezdek bízni benne.”

„A balgatag” és Isten

Dr. James Hastings az A Dictionary of the Bible című művében ezt állapítja meg: „Az ÓSZ [Héber Iratok] egyetlen írójával sem fordult elő, hogy bizonygatta vagy vitatta volna Isten létezését. Az ókori világ korszellemével általában véve nem fér össze Isten létezésének a tagadása, vagy ennek érvekkel történő bizonyítása. Ez a hittétel természetes volt az ember elméjének, és mindennapos az összes embernek.” Ez persze nem jelenti azt, hogy akkoriban az emberek egytől egyig istenfélők voltak. Távolról sem. A Zsoltárok 14:1 és az 53:2 is említést tesz „a balgatagról”, aki a szívében azt mondja, hogy „nincs Isten”.

Vajon milyen személy ez a balgatag, az az ember, aki tagadja Isten létezését? Nem értelmileg képzetlen. A héber na·valʹ szó inkább erkölcsi fogyatékosságra utal. S. R. Driver professzor a The Parallel Psalter című művének jegyzeteiben azt írja, hogy ez a hiányosság „nem értelmi gyengeség, hanem erkölcsi és vallási érzéketlenség, az érzékelés vagy a felfogóképesség leküzdhetetlen hiánya”.

A zsoltáríró a folytatásban így ecseteli azt az erkölcsi csődöt, mely az ilyen magatartás következménye: „Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék” (Zsoltárok 14:1). Dr. Hastings ilyen összegzést nyújt: „Az emberek becstelenek lettek, és undorító dolgokat tesznek, arra alapozva, hogy Isten hiányzik a világból, és hogy ők maguk büntetlenül maradnak.” Nyíltan istentelen elveket tesznek magukévá, s figyelmen kívül hagyják Istent mint személyt, akinek nem kívánnak elszámolni. Az ilyen gondolkodás azonban manapság ugyanolyan balgatag és esztelen, mint amilyen több mint 3000 évvel ezelőtt volt, amikor a zsoltáríró leírta szavait.

Istenünknek mint személynek a figyelmeztetései

Most pedig térjünk vissza a nyitó cikkben felvetett kérdésekre. Miért van az, hogy oly sok ember képtelen összeegyeztetni Istent mint személyt azzal a szenvedéssel, mely ma áthatja a világot?

A Biblia olyan emberek által írt információt tartalmaz, akik „a Szent Szellemtől vonzva Istenből szóltak” (2Péter 1:21, Csia fordítás). Egyedül a Biblia tárja fel előttünk Jehova Istennek mint személynek a kilétét. Arra is figyelmeztet bennünket, hogy létezik egy gonosz személy, aki az emberek számára láthatatlan, s akinek hatalmában áll irányítani és ellenőrizni is az emberek gondolkodását: ő Sátán, az Ördög. Logikus, hogy ha nincs hitünk Istenben mint személyben, hogyan hihetjük, hogy Sátán, az Ördög is létezik mint személy?

János apostol ezt írta ihletés alatt: „a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak . . ., mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9). Később ezt írta János: „Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19, K. f.). Ezek a kijelentések Jézus szavait tükrözik vissza, melyeket maga János jegyzett le az evangéliumában: „jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije” (János 14:30).

Mennyire távol áll ez a szentírási tanítás attól, amit ma az emberek hisznek! „Az Ördögről beszélni manapság határozottan régimódi. Kételkedő és tudományos korunk nyugállományba helyezte Sátánt” — jelenti ki a Catholic Herald című lap. Ennek ellenére Jézus erőteljes szavakkal ezt mondta azoknak a férfiaknak, akik gyilkos indulatokat tápláltak iránta: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni” (János 8:44).

A Bibliában található, Sátán hatalmára vonatkozó felvilágosításnak van értelme. Érthetővé teszi, hogy miért sújtja a világot a gyűlölet, a számos háború és az esztelen erőszak, ahogy az (a 3. és 4. oldalon említett) Dunblane-ben is megnyilvánult — holott az emberek többsége arra vágyik, hogy békében és harmóniában éljen. Sőt mi több, nem is csak Sátán az egyedüli ellenségünk, akivel harcot kell vívnunk. A Biblia további figyelmeztetéseket közöl ördögökről, vagyis démonokról — gonosz szellemteremtményekről, akik már régen egyesítették erőiket Sátánnal annak érdekében, hogy kegyetlenkedjenek az emberiséggel, és félrevezessék (Júdás 6). Jézus Krisztus sokszor szembekerült ezeknek a szellemeknek a hatalmával, de le tudta győzni őket (Máté 12:22–24; Lukács 9:37–43).

Jehovának, az igaz Istennek szándékában áll megtisztítani ezt a földet a gonoszságtól, végül pedig megszüntetni Sátánnak és démonainak a ténykedését is. A Jehováról szerzett ismeretünkre alapozva szilárd hitünk lehet, és bízhatunk Jehova ígéreteiben. Ő ezt mondja: „előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr [Jehova, NW], és rajtam kivül nincsen szabadító!” Mindazoknak, akik ismerik, imádják és szolgálják Jehovát, ő igazán olyan Isten, aki személy. Rá, és csakis rá tekinthetünk szabadításért (Ésaiás 43:10, 11).

[Kép a 7. oldalon]

Egy XVIII. századi metszet, mely Mózest ábrázolja, amint ihletés alatt az 1Mózes 1:1-et írja

[Forrásjelzés]

A The Holy Bibleből; készítette J. Baskett, Oxford

[Kép a 8. oldalon]

Jézus Krisztus sokszor legyőzte a démonokat