Bízni vagy nem bízni

NEHÉZ lehet tudni, hogy bízzunk-e vagy sem. Mindkét megközelítésnek megvannak a maga veszélyei, különösen egy olyan világban, ahol a csalás és az árulás ilyen elterjedt. Mégis mindannyiunknak szükségünk van megbízható barátokra, akik támogatnak minket a nehézség idején (Példabeszédek 17:17). Hozzávetőlegesen kétezer évvel ezelőtt Phaedrus, római író így fejezte ki dilemmáját: „Veszélyes hinni és nem hinni egyaránt.”

Veszélyes lehet bízni

Miért lehet veszélyes, ha valaki másban bízunk? Nos, vedd figyelembe a Psychology Today című folyóiratban megjelent figyelmeztetést. Itt úgy ír le némelyeket, akik visszaélnek az emberek bizalmával, mint valami „ragadozókat”, akik „bájjal és a környezetbe beolvadó színezettel becsapják és manipulálják a körülöttük lévőket, és kárt okoznak azok életében”. Nyilvánvaló, hogy amíg ilyen csaló emberek vannak körülöttünk, addig a túlzott bizalom határozottan veszedelmes.

Aki túlságosan bízik, az talán hiszékeny, és ennek következtében könnyű becsapni és manipulálni. A hiszékenység egyik klasszikus példája volt Sir Arthur Conan Doyle, az éles eszű mesterdetektív, Sherlock Holmes létrehozója. 1917-ben két fiatal lány, Elsie Wright és unokatestvére, Frances Griffiths kijelentette, hogy otthoni kertjükben, Cottingley-ben (Anglia) tündérekkel játszottak. Még fényképeket is készítettek a tündérekről, hogy igyekezzenek ezt bizonyítani.

Conan Doyle, akit fia halálát követően nagyon érdekelt a spiritizmus, bízott bennük, és elhitte a tündérekről szóló történeteket — ahogy akkoriban még sokan mások. Csak mintegy 55 évvel később vallotta be a két lány, hogy az egész csak beugratás volt, és hogy a „tündéreket” egy könyvből vágták ki, mielőtt lefényképezték azokat. Frances Griffiths csodálkozásának adott hangot, hogy valaki elhitte a történetüket. Ezt mondta: „Hogy a csudába lehetett bárki is ennyire hiszékeny, hogy elhiggye, a tündérek igaziak voltak — számomra ez örök rejtély marad” (Hoaxers and Their Victims).

Látod azt a csapdát, amelyikbe Conan Doyle esett bele? Vakon bízott a történetben pusztán azért, mert azt akarta, hogy igaz legyen. Norman Moss, író ezt állítja: „Lóvá tehetnek bennünket egyszerűen azért, mert a felfogásunkat eltompítja a szokás hatalma, és mert félig csukott szemmel nézzük a dolgokat . . . Néha elfogadjuk valamiről, hogy igaz, mert olyasvalamiről van szó, amit szeretnénk, ha igaz lenne” (The Pleasures of Deception). Ez azt a figyelmeztetést visszhangozza, mely a híres görög szónok, Démoszthenész szájából hangzott el körülbelül 350 évvel időszámításunk előtt: „Magunkat a legkönnyebb becsapni, mert amit az ember szeretne, azt általában igaznak véli.” Ha csak a saját érzéseinkben bízunk, az veszélyes lehet.

Természetesen azt gondolhatod, hogy ez kirívó példa, és hogy Conan Doyle bolondabb volt, mint amilyen te valaha is lennél. De nem csak a hiszékeny embereket fenyegeti az a veszély, hogy becsapják őket. Sok óvatos, és rendszerint megfontolt személyt tettek már lóvá és csaptak be látszólag megbízható emberek.

Veszélyes lehet nem bízni

Ám az is veszélyeket rejteget magában, ha semmiben vagy senkiben sem bízunk. A bizalmatlanság olyan, mint a maró rozsda. Kimarhatja, és tönkreteheti az egyébként boldog, közeli kapcsolatokat. A mélyen gyökerező cinizmus, és a makacs bizalmatlanság nagyon boldogtalan és magára maradt személlyé tehet. Annyira káros lehet a más emberekkel való kapcsolataidra, hogy — Samuel Johnson, angol író szavaival élve — „jobb, ha olykor becsapnak, mint az, ha nem bízol”.

A bizalmatlanság még a fizikai egészségedet is veszélyeztetheti. Talán észrevetted már, hogy az erőteljes érzelmek, mint amilyen a harag, a szívroham veszélyének tehetnek ki. De azt is tudtad, hogy néhány kutatás arra enged következtetni, hogy ha valaki bizalmatlan, az ugyanilyen hatással lehet az emberre? A Chatelaine című folyóirat ezt írja: „Nem csak azok az emberek növelhetik viselkedésük miatt az esélyüket a szívbetegség kifejlődésére, akik könnyen kijönnek a sodrukból. Az új kutatások arra utalnak, hogy az ellenséges érzületeknek már az apró megnyilvánulásai is — mint a cinizmusra és a bizalmatlanságra való hajlam — kockázatnak tehetik ki az embert.”

Vigyázz a lépésedre

Mit tehetsz? A Biblia ad néhány jó tanácsot ez ügyben. „A tapasztalatlan mindent elhisz” — mondja a Példabeszédek 14:15 (Újfordítású revideált Biblia). Ez nem romboló cinizmus. Ez valós figyelmeztetés az óvatosság szükségességére. Csak egy nagyon naiv, tapasztalatlan személy fog vakon bízni minden szóban, amit csak hall. Alapos okkal folytatja így a bibliai példabeszéd: „de az okos vigyáz a lépésére.” William Shakespeare, angol színműíró ezt írta: „ne bizz a korhadt fában.” Bárki, aki azt gondolja, hogy a mélység feletti híd fája korhadt lehet, nagyon is bolond lenne, ha rálépne. Akkor hát miként ’vigyázhatsz a lépésedre’, hogy nehogy rossz személyt válassz bizalmad tárgyául?

A Biblia arra buzdít bennünket, hogy vizsgáljuk meg, amit az emberek mondanak, és ne fogadjunk el vakon mindent, amit csak hallunk. „A fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt” — állítja (Jób 34:3, Úf ). Hát nem igaz? Vajon nem kóstoljuk-e meg az ételt, mielőtt lenyelnénk? Az emberek szavait és tetteit is meg kell vizsgálnunk, mielőtt elfogadnánk azokat. Egyetlen őszinte ember sem fog megsértődni, ha ellenőrizzük a hírnevét. Hogy ellenőriznünk kell valaminek a valódiságát, azt alátámasztja az a skót közmondás, mely így szól: „Aki engem egyszer becsap, szégyenére váljék; ha kétszer csap be, szégyenemre váljék.”

Pál apostol ezt tanácsolta: „mindent vizsgáljatok meg” (1Thessalonika 5:21, Úf). A „vizsgáljatok” szóra Pál olyan szót alkalmazott, amit azzal kapcsolatban is használtak, amikor megvizsgálták, hogy a nemesfémek valódiak-e. A körültekintő személy mindig megvizsgálta, hogy az, amit megvásárol, valódi-e. Különben előfordulhatott, hogy olyat vett, amit „bolondok aranyának” neveztek — ami aranynak látszott, de valójában értéktelen volt.

Légy ésszerű és kiegyensúlyozott

Természetesen ésszerűek szeretnénk lenni ebben a dologban, nem pedig indokolatlanul gyanakvók másokra (Filippi 4:5). Ne vádolj valakit elhamarkodottan azzal, hogy rosszak az indítékai. Az indítékok félreértelmezése lehet a leggyorsabb módja egy jó és közeli kapcsolat tönkretételének. Általában legjobb az, ha azt feltételezed a barátaidról, hogy a legjobbat akarják neked, nem pedig az, ha rossz indítékot tulajdonítasz nekik, amikor nehéz helyzetek adódnak.

Vedd figyelembe mások tökéletlenségét és hibáit. „Amikor egy barát becsap minket, az azt jelenti, hogy visszaél a bizalmunkkal” — írja Kristin von Kreisler írónő. Az ilyen becsapás azonban lehet, hogy nem szándékos, vagy gyengeség következménye, melyet az illető most nagyon fájlal. Ezért az írónő így folytatja: „Ne időzz el azon, hogy becsaptak — és ne engedd, hogy visszatartson attól, hogy bízzál másokban.” Ne engedd, hogy a keserű, negatív tapasztalatok megfosszanak az örömtől, mely abból származhat, ha bizalmas kapcsolatokat építesz ki másokkal.

Legyél kiegyensúlyozott. Nem kell szemellenzőt viselned, amikor felbecsülöd az emberek értékét; egy körültekintő ember mindig résen van. Másfelől doktor Redford Williams azt javasolja, próbáljuk meg azt feltételezni, hogy mások a tőlük telhető legjobbat teszik, próbáljuk megérteni az ő nézetüket, és amikor csak lehetséges, „tegyük gyakorlatunkká, hogy másokban megbízunk”. Talán jobb túlságosan bízni, mint soha egy cseppet sem.

A bibliai Példabeszédek könyvének írója elismeri, hogy „van ember, aki bajba juttatja embertársait” — vagyis olyan ember, aki megpróbál majd visszaélni a bizalmaddal. A világ tele van ilyen emberekkel. De adj időt és lehetőséget másoknak, hogy kimutassák, vajon megbízhatóak-e, s akkor olyan barátokra lelsz majd, akik tényleg ’ragaszkodóbbak a testvérnél’ (Példabeszédek 18:24, Úf).

Akkor hát van, akiben vagy amiben teljes mértékben bízni tudsz, anélkül hogy egy cseppet is félned kellene attól, hogy visszaél a bizalmaddal vagy becsap? Igen, biztosan van. A következő cikk röviden azt fogja szemügyre venni, hogy hova helyezheted teljes bizakodással a bizalmadat.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére” (Példabeszédek 14:15, Úf).

[Kép a 7. oldalon]

Vedd figyelembe mások tökéletlenségét és hibáit